Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-23 / 299. szám
1993. december 23., csütörtök Szolnoki Extra 7 Óvjuk műemlékeinket! Pénzben kifejezhetetlen érték Szolnok egyik legszömyűbb tragédiájáról így ír dr. Vörös István főgimnáziumi tanár: „1739. év március 12-én rettenetes cyklon dühöngött keresztül a romjaiból alig két évtizeddel előbb kiemelkedő városon. Egykorú leírás szerint tűz is ütött ki, ami a szélviharral együtt megsemmisített mindent. Még élő fa sem maradt a földben. A Tiszán fekvő fenyőszálakat is szétszórta, a hidat is feltépte az orkán, s elpusztította a tűz. Csak az akkor felépített templom és a szerzetesi kolostor kerülte el az enyészetet, amit elszigeteltségének köszönhetett, mert az akkori város nem terjedt a vártól a mai piactérnél (a Kossuth térnél) tovább.” Külterületből belváros Nos, azóta a város nemcsak továbbterjedt, hanem a régi elszigetelt hely Szolnok belvárosa lett. A volt Szent Ferenc-rendi templom (a mai belvárosi római katolikus plébániatemplom), a megye egyik legbecsesebb műemléke, azóta is áll. Építésének kezdete 1724-re nyúlik vissza. Sorsa összefügg a vele egybeépített kolostoréval. A Szolnok megye műemlékei című kötetben (szerkesztette Kaposvári Gyula és Rédei Istán) többek között ez olvasható: „Az értékes műemlékegyüttes építésekor Bezdeczki Ignác sótiszt szentélyszerű magas kápolnát építtetett, hogy ahhoz idővel a templom törzse, vagyis a hajója is építhető legyen ... A templom hajójának alapjait 1736. június 6-án kezdték lerakni, mely október 9-ig tartott. 1737. április 9-én kezdték a falakat emelni, és 1742. szeptember 19-én be is fejezték. A pestisjárvány miatt megakadt építkezést 1744-ben folytatták, megcsinálva a bolthajtásokat és egy öllel megemelve a templom frontját. 1746-ban kibontották a szentély és a hajó közti falat. Kitűnt, hogy a szentély aránytalanul kisebb a hajónál, ezért 1754. május 3-án új szentély és a torony építésébe fogtak, mely 1758-ben lett kész. A díszes klasszicista toronysisakot 1835-ben Homályossy Ferenc kamarai ácsmester készítette.” Urnatemető a kriptában? A világiak közreműködése a műemlékegyüttes helyrehozatalában is nélkülözhetetlen. Barotai Imre kanonok így summázza a felújításra irányuló igyekezetüket:- Templomunk rendbehozatalára eddig tizennégymillió forintot fordítottunk. Ebből a külföldi Caritas-segély egymilliót tett ki. A Műemlék Felügyelőség minimális összeggel segített. Néhány ezer forintot kaptunk az önkormányzattól, illetve korábban a tanácstól. A legtöbbet - tizenkét-tizenhárom milliót az egyház költött rá. Ezáltal befejeződött a templomtető felújítása, a csatornázás, a vízelvezetés. Mivel a templom falai nincsennek szigetelve, tavaly felújítottuk a belső falrészt olyan szárítóvakolattal, ami tizenöt éven át a vastag falból is kipárologtatja a nedvességet.- A külső lábazaton az ősszel másfél méteres magasságig levertük a vakolatot. Ekkor előbukkantak az altemplom - amit kriptaként használtak - befalazott ablakai. Az altemplomot ugyanis a múlt században egészségügyi szempontból betömték földdel. Ez még inkább nedvesítette a templomot. Három szellőzőnyílást nyitottunk, s lementünk a kriptába. Szétszórt csontok, siralmas látvány fogadott bennünket. Ha a múzeum segítségével feltárhatnánk a kriptát, sok értékes tárgy előkerülhetne. Az oda behordott föld kitermelése után esetleg umatemetőt lehetne ott kialakítani. Az így szerzett bevételből a további helyreállítási munkálatokat finanszírozhatná az egyház, illetve az önkormányzattól a Széchenyi-lakótelepen kapott telken építendő templom költségeihez járulhatna. Segít az önkormányzat- Két év alatt hárommillió forintba kerülő felújítást kell a nagytemplomon elvégezni. Az egyházközség kapott ugyan a Műemlék Felügyelőségtől erre a célra összesen félmillió forintot, de a hárommillióból hiányzó összeget csak igen nagy megerőltetéssel tudjuk összehozni. Mivel a munkanélküliség igen nagyarányú, a hívek kevés pénzt képesek adományokra fordítani.- Jó partnerre leltem Várhegyi Attila polgármester úrban - mondja Barotai kanonok. - Ő is szorgalmazza, hogy a műemlékvédelmi munkálatokba beleférő egyházi ingatlanok állagmegóvására munka nélküli szakembereket toborozzunk. Ezáltal jövőre négy-öt szakemberrel el tudnánk végezni a szükséges javításokat. Munkabérüket és munkabérvonzatukat mint közérdekű munkát 70-30 százalékos arányban' átvállalná a munkaerő-szolgálati iroda és az önkormányzat. Az egyházat az anyagbeszerzés terhelné. Ahhoz, hogy a belvárosi plébániatemplomot a toronytól kezdve, a volt kolostorépülettel együtt teljesen felújítsák, legalább hatvanmillió forint kellene még. Anyagi bázis hiányában az egyházközség ezt az öszszeget nem képes önerőből előteremteni. Az önkormányzat, a Műemlék Felügyelőség és más szervek segítsége nélkülözhetetlen ennek a szép és pénzben ki nem fejezhető értékű műemléknek a megóvásához. Simon Béla Nem lesz szilveszter Az elmúlt hónapokban a szolnoki fiatalság zeneszerető része péntekenként az estéjét nem otthon töltötte, hanem a Városi Művelődési Központban, a Péntek 21-nek nevezett, az éjszaka második feléig tartó bulikon. A szervezők, nevezetesen a JAM Művészeti Egyesület, melyben városi folkloristák tömörülnek és a VMK munkatársai szentestére és szilveszterre is terveztek az előzőekhez hasonlatos bulit. A szentesti „összezördülés” leginkább azoknak szólt volna, akik nem tudják családi körben elfogyasztani a vacsorát, örülni az ajándékoknak, nekik adott volna a JAM áram nélküli játékot, semmi erősítő, csak a tiszta hang, a Crossroad torkából. A szilveszteri bulira is eljött volna vagy hétszáz ember a napkeltéig tartó pezsgő- és zenefolyamatra. A kósza, de megerősített információk szerint mindkét rendezvény elmarad. Hogy miért, egyelőre nem sikerült kideríteni, mert nem találtunk kompetens nyilatkozót, aki elmondta volna az igazi okot. December 21-én este Szolnok történelmében először - de talán nem utoljára - nagy sikerű karácsonyi show-műsort láthattak az érdeklődők a Városi Művelődési Központ színháztermében. A felvétel a műsor egyik látványos jelenetét örökítette meg - az Új Néplap (a show egyik támogatója) emblémájával díszített esernyőkkel. (Fotó: Barna Sándor) Három kívánság Ha volna egy jó tündér... Holnap szenteste. Gyertyát gyújtunk, ünnepi vacsorához terítünk. Fenyőfaillat lengi be a házat, díszbe öltözik a szívünk. Elmerengünk; a jövőre, a múltra gondolunk. S talán eszünkbe jut a mesebeli három kívánság is. Néhány embert megkérdeztünk: mit kívánnának a mesebeli jó tündértől, ha az teljesíthetné kéréseiket? * * * Tálas László, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok igazgatója: Egészséget, békességet, munkát: haladjon a múzeum rekonstrukciója, s az eddig elért szakmai eredményeket a nehéz körülmények ellenére is tartani tudjuk a jövőben, mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban. Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere:- Az első kérésem a családomra vonatkozna. Azt kívánom, hogy egészségesek legyenek, s hogy minden jó adassák meg számukra, amire gondolnak, amit szeretnének.- A második kívánságom, hogy a város polgárai békességben s az ideinél sokkal jobban élhessenek. Hogy megelégedésükre tudjunk dolgozni, hogy tisztességgel tudjunk majd velük szembenézni, amikor eddigi munkánk megmérettetik. S szeretném, ha minden polgárnak ugyanazt kívánhatnám - s persze teljesülne is -, mint a családomnak. Legelőször is a gyerekeknek, hiszen értük, az ő jövőjükért dolgozunk mindanynyian, mind a hatvanezren e városban.- Harmadik kívánságom az lenne, hogy a Fidesz s vele együtt a liberális blokk nyerje a jövő évi választásokat, de úgy, hogy együtt tudjon működni a politikai partnerekkel, s mindenekelőtt az emberekkel. Nélkülük ugyanis nincs politika.- S lenne egy negyedik is - a magyar ráadás -: tudjunk végre nevetni, mosolyogni, de úgy, hogy van oka: jó Magyarországon, jó Szolnokon élni! Pintér Imréné, anyakönyvvezető:- Egészség. Egészség. Egészség. Ezt kívánom mindenkinek! Szűcs Ferenc, az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. igazgatója:- Az első: legyen ebben az országban békesség és gazdasági biztonság.- A második: az OTP ne csak az ország legnagyobb bankja legyen, hanem a legjobb is!- A harmadik: egészség a családomnak. Csáti Péterné, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetének elnöke:- Az első kívánságom: új épület a megyei könyvtárnak.- A második: létbiztonság.- A harmadik: egészség. Dr. Böjthe Lajos, a Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet igazgató-főorvosa:- Első kívánságom: pihenni, pihenni, pihenni!- Második: igazi egészségügyi reform.- És a harmadik: másoknak is boldog karácsonyi ünnepeket! * * * * Remélem, mindannyiunknak teljesül a három kívánságunk. Úgy legyen. Cs. Cs. R. Zárva lesz a könyvtár A városi könyvtár december 23-tól. tehát mától január 2-ig zárva lesz, amiért is az olvasók szíves megértését kérik. Nyitás: 1994. január 3-án, 12 órakor, a szokott időben. * * * A városi könyvtár nagy sikerrel rendezte meg a karácsonyi gyermmekkönyvhét rendezvényeit. A könyvtár vendége volt Békés Pál író, aki író-olvasó találkozón vett részt, illetve Dudás Zoltán, aki zenés karácsonyi műsorral kedveskedett a gyermekeknek. A karácsonyi népszokások iránt érdeklődő gyerekek videovetítésen ismerkedhettek meg az ünnepi hagyományokkal. Jaczkó György lelkész a keresztény ünnepekről beszélgetett a fiatalokkal. * * * A november elején meghirdetett műfordító pályázatra ezen a héten lehett elküldeni a pályamunkákat a könyvtárba. Az eredményhirdetésre 1994. januárjában kerül majd sor. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Korán kezdte Kocsmakeringő A gyepi italmérés Egy tizenhárom forintos kisfröccs mellett elméláztam azon, vajon miért hívják ezt a kocsmát gyepinek. Bizonyára azért, mert a városnak azt a részét Kisgyepnek nevezték, mielőtt a Széchenyi-lakótelep felépült, sőt a „maradékot” ma is többnyire csak Gyep névvel illetik. A belépés pillanatában figyelmes lettem az ország címerére, azonnal tudtam, hogy nem a Balkánon, hanem Magyarországon vagyok. Sőt, a kiszolgálás is megér egy misét: a hölgy, miután fizettem, azt mondta, egészségemre, ami manapság sokszor elmarad. Szőrsapkás, nagy bajúszú bácsikák üldögéltek a játékra váró sakk, a szomszéd asztalka mellett; a bútorzat egyébként menzahangulatú. A fűtéssel itt úgy takarékoskodnak, hogy a kályhát megfelezték, egyik oldala az egyik helyiséget, másik oldala a másikat melegíti. Rossz nyelvek azt is beszélik, a "70-es évekeben a rendőrök ide mikrobusszal jöttek, mert abba több vendég belefér... Fotó: Imre L., szöveg: BG Igen, ezt mondhatjuk a 14 éves Koczka Dóráról, aki fiatal kora ellenére a Szolnok Városi Sportiskola legeredményesebb női sportolója lett. Dórát Tompa Mihály úti otthonában kerestük fel, ahol eredményeiről, valamint az előtte álló nagybetűs életről kérdeztük.- Dóra! Gondoltad volna, hogy a későn jött Télapó vagy inkább a korán érkező Jézuska ilyen szép ajándékot hoz neked?- Őszintén bevallom, álmodni sem mertem volna, hogy a karácsonyfa alá még ezt is megkapom.- Engedd meg, hogy tőled is megkérdezzem azokat az általános kérdéseket, amiket ilyenkor szokás. Mikor kezdtél el foglalkozni a sporttal?- 1991 októberében szántam rá magam, hogy az atlétikával próbálok szerencsét. Az első szárnypróbálgatások sikeresnek mondhatók, hiszen decemberben már egy háziversenyt sikerült nyernem. Természetesen ez az elismerés, amit a napokban átvehettem, nemcsak az én érdemem, hanem Retkes Tibor edzőé is, akinek a kezdetek kezdetétől nagyon sokat köszönhetek.- A szüleid is aktívan sportoltak?- Igen, bátran mondhatom, hiszen édesapám nagyon sokáig kergette a labdát a futballpályán, édesanyám pedig - igaz, hogy csak az iskolacsapatban - atletizált. Mára rajtam kívül a családban csak a nővérem sportol, ő a város legnevesebb fitnessklubjában próbálja egészségét és fiatalságát megőrizni.- Ha jól tudom, a sporton kívül az iskolapadban is jól bizonyítasz.- A Széchenyi István Gimnázium elsőéves tanulójaként ilyen szép eredményt még nem sikerült elérnem, de úgy érzem, szüleim meg vannak elégedve tanulmányaimmal.- A kemény edzéseken túl mire jut még időd, magyarul mi a hobbid?- Szeretek úszni, táncolni járni, de főleg az Olajbányász kosárlabda-mérkőzéseit kedvelem.- Utoljára hadd kérdezzem meg, megfordult-e a fejedben a nagy kérdés: mi leszek, ha nagy leszek?- Az érettségi után - ami bízom benne, sikerül -, a Testnevelési Egyetemen szeretnék továbbtanulni, majd az egyetem után az atlétikának szentelni életemet. Orsós Tibor
