Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-13 / 290. szám

1993. december 13., hétfő Sportextra 11 Súlyemelés, országos kölyök és serdülő magyar bajnokság, Oroszlány *•**•»*: | Kisújszállás legerősebb fiai Németországba utaznak Ari Péter és Antal Ferenc arany-, Lakatos, Simái, Pillér, Végh ezüst-, Farkas bronzérmes Ari Péter az utóbbi évek legtehetségesebb ólomsúlyú emelője össze, annak ellenére nem sok hiányzott a dobogóhoz. A szak­emberek szerint ha szorgalma nem csökken, jövőre nem lehet elvenni tőle az aranyérmet. Csü­törtökön a kora esti órákban született meg az első kisúji érem, Pillér Károly (70 kg), a Szövetkezeti SE versenyzője Barsi Róbert mögött második lett. Tíz kilogrammal megjaví­totta egyéni legjobbját, és méltó vetélytársa volt a győztesnek. A pénteki napra két érmet ütemezett elő Szabolcsi Károly, és mint kiderült, tanítványai nem keltettek csalódást. Galó István (76 kg) hat tiszta, szabá­lyos gyakorlatod mutatott be. Magabiztosan szakította, illetve lökte ki a súlyokat, és öt kilóval megjavítva egyéni legjobbját a negyedik helyre futott be. Szabó Pál (64 kg) ugyan csak kilencedik lett, de elsőverse­­nyes súlyemelőként tőle nem is vártak többet. Ennek ellenére van fantázia a fiúban, hiszen szintén túlszárnyalta eddigi leg­jobbját. Az igazi figyelemfelhívó eredményt a +83 kg-ban induló két erős legénytől, Ari Pétertől és Végh Szabolcstól remélték a jelen lévő kisújszállási szurko­lók. Már valamennyi vetélytár­­suk befejezte gyakorlatát, mire a dobogóra szólították őket. Szakításban Ari Péter tízkilós előnyre tett szert, melyet a lö­késben még öttel megtoldott, Ők mondták ECSER KÁROLY (1965-ben Európa-bajnoki arany-, vi­lágbajnoki bronzérmes a nehézsúlyúak, illetve az ólomsú­­lyúak közt, nemzetközi bíró) a kölyökkorú Ari Péter gya­korlata közben: Előttem az utódom. Az elmúlt évtized legte­hetségesebb magyar ólomsúlyú versenyzője a kisújszállási fiú. Mind az alkata, mind a fizikai ereje megvan ahhoz, hogy még sokra vigye. Időben elkezdte az emelést, így korához képest technikailag szinte tökéletesen hajtja végre a gyakorlatokat. Csak a szorgalmán múlik, hogy a későbbiekben is hallunk-e róla. JUHÁSZ ISTVÁN (a magyar felnőtt válogatott szövetségi kapitánya) a harmadik kisújszállási érem után: Pár évvel ezelőtt Szabolcsi Károly vezetésével igen komoly munkába kezdett a helyi súlyemelő- szakosztály, s jelenleg ennek a gyü­mölcsét aratja. A rendkívül tervszerű edzésmunkának köszön­hető, hogy nemcsak Tyukodi András neve fémjelzi a kisújszál­lási egyesületet, hanem nála jóval fiatalabb gyerekek is sorozat­ban nyerik a korosztályos bajnokságokat. Ráadásul Simái La­­ciék óriási előnye lesz az elkövetkezendő esztendőkben, hogy technikailag ragyogó alapokkal rendelkeznek, így „csupán” a fizikai erőt kell fejleszteniük. Előttem az utódom - az utolsó igazi magyar ólomsúlyú versenyző, Ecser Károly gratulál Ari Péternek Az idei esztendő utolsó jelen­tősebb állomásához érkeztek a súlyemelés kedvelői, művelői az országos kölyök és serdülő magyar bajnoksággal. Az orosz­lányi sportcsarnokba az után­pótlás-neveléssel foglalkozó va­lamennyi hazai szakosztály el­küldte versenyzőit. Közel har­minc egyesület több mint két­száz emelője próbálkozott a do­bogós helyezések megszerzésé­vel. Hogy a sportág vezetői mennyire figyelemmel kísérik a fiatalok fejlődését, mi sem bi­zonyítja jobban, a kisújszállási utánpótlás-c sapatbaj nokság, majd az azt követő tatabányai ifjúsági és junior országos baj­nokság után ezúttal is szinte a teljes „vezérkar” megtekintette a háromnapos viadalt. Rajtuk kívül is számos egykori olim­piai, világ- és Európa-bajnoki súlyemelő (Földi Imre, Ecser Károly, Stark András, Orvos András, Földi Csilla) tisztelte meg személyes jelenlétével a gyerekek vetélkedését. Természetesen megyénk súlyemeléssel foglalkozó egye­sületei is delegálták ifjú képvi­selőiket a versenyre. Illetve egy kivételével. A Kisújszállási MÁ V ^Egyetértés SE és a Szol­noki ÁEV kisebb-nagyobb kü­lönítménye annak rendje és módja szerint részt vett a baj­nokság küzdelmeiben, de a Szolnoki MÁV MTE egyetlen fiatalt sem küldött az országos megmérettetésre. Miért? A kisújszállási szakosztály olyan rangot vívott ki magának az elmúlt esztendőben, hogy ezúttal már a bajnokság meg­kezdése előtt nyíltan hirdet­hette, számos dobogóra esélyes versenyzővel érkezik, s leg­alább két aranyéremre „be­nyújtja” igényét. A legszebb az egészben az, hogy a vetélytár­­sak mindezt komolyan is vették tőlük, s nemcsak egy kézlegyin­téssel intézték el a fellengzős­nek tűnő kijelentést. Rögtön a csütörtöki nyitóna­pon négy Szabolcsi-tanítvány lépett a dobogóra. Felkészültsé­gükre jellemző, hogy közülük hárman megjavították egyéni legjobbjukat. De ne szaladjunk annyira előre az időben. Először Bacsó Pált (38 kg) szólították a bírók a rúdhoz, s az élete első versenyén részt vevő fiú egyből új egyéni rekordot ért el. Mind­össze egyetlen sikertelen pró­bálkozása volt - lökésben 40 kg-on -, ez a negyedik helyet je­lentette számára. Nem várták pontszerző helyre Paróczai Ist­vánt, ám a legény hetedik he­lyével így sem keltett csalódást. Igaz, kicsit többet bizonytalan­kodott a szokásosnál, de neki még szokni kell a verseny iz­galmait. Azt hozta, amit tud, ezért dicséret illeti. A nyáron Szolnokon még mindössze 117 kg-ra volt képes Végh Zoltán (70 kg), de az azóta eltelt rend­kívül kemény edzésmunkának köszönhetően harminc(!) kilót javított teljesítményén, és első­éves kölyökversenyzőként ne­gyedik helyen fejezte be az or­szágos bajnokságot. Pedig súly­csoportjában sűrű mezőny jött így magabiztosan nyerte a baj­nokságot. Bimbinek - alias Végh Szabolcsnak - sem kell szégyenkeznie, hiszen 12,5 kg-mal szárnyalta túl eddigi leg­jobb eredményét. A jelen lévő szakemberek szerint Ari Péter méltó követője lehet Kisújszál­lás első Európa-bajnokának, Tyukodi Andrásnak. A tehet­sége megvan a kiugró eredmény eléréséhez, amennyiben tehát szorgalma sem csökken, még hallani fogunk róla. Hogy mek­kora fölényt harcolt ki Ari és Végh a vetélytársakkal szem­ben, talán egyetlen számadat is jól tükrözi. Három fogás, azaz a szakítás után 20(!) kg hátránya volt a harmadik helyezettnek. A nap zárófelvonásában Igriczi Csaba (59 kg) lépett a közön­ség elé. Alaposan ráijesztett az érte szorítókra, két gyakorlat után még nem volt érvényes eredménye, s meglegyintette a kiesés szele. Szerencsére nem olyan fából faragták Igriczit, óriási lelkierőről téve tanúbi­zonyságot, harmadjára megcsi­nálta a 72,5 kg-mot. Sajnos a lökésben szinte lemásolta előző próbálkozásait, ismét csak har­madik nekifutásra birkózott meg kezdősúlyával, így össztel­jesítménye a hatodik helyhez volt elegendő. Szombatra éremesőt vártak a kisújiak. Rögtön az első súly­csoportban (64 kg) ketten is do­bogóra léptek. Mivel a serdülő korosztály számára tilos a fo­gyasztás, és Lakatos Arnold néhány dekával túllépte az 59 kilós súlyhatárt, így egy cso­porttal feljebb került. Szél Zol­tán kétéves súlyemelő múlttal a háta mögött érkezett, s hat ér­vényes gyakorlatot mutatott be. A kezdés előtt még kevesen telennek tűnt. Nem úgy Grób gyakorlata. A kisbéri fiú a 120 kg-ot kiszakítva jelentős előnyre tett szert. Ugyan Simái állt a jobb lökő hírében, de a de­réksérülése miatti edzéskiha­gyás nem múlt el nyomtalanul, így igazán megszorítani sem tudta a győztest. Ennek ellenére ezüstérméért dicséretet érde­mel, akárcsak Monoki ötödik helyéért. Áz a fránya második arany­érem csak nem akart megszü­letni. Antal Ferenc (91 kg) azonban nem hagyta, hogy megszólják csapatát az ígéret be nem tartása miatt. Szakítás után csupán testsúlykülönbséggel állt a második helyen, és ebből már számítani lehetett arra, hogy a lökésben átveszi a veze­tést. Nagy taktikai csata alakult ki az élenállók közt, az idegek harcát pedig Antal Feri bírta jobban. Egyéni legjobbját ma­gasan túlszárnyalva, végül 240 kg-os összteljesítményei nyert magyar bajnoki címet. Az utolsó súlycsoportra is maradt izgulnivalója a kisújszállásiak­nak, Farkas János (+91 kg) harmadik helye azonban kelle­mes befejezést jelentett a haza­utazás előtt. A Szolnoki ÁÉV lényegesen kisebb csapattal, mindössze három versenyzővel képviseltette magát Oroszlány­ban. Ulviczki Mihály edző ta­nítványai valamennyien a kö­lyök korcsoportban indultak. Közülök Viplok Attila kiesett, Dávid Gergő (46 kg) a hetedik helyen végzett, míg Borzi Ist­ván (64 kg) holtversenyben a kilencedik lett. A viszonylago­san szerényebb eredmények el­lenére nincs okuk szégyenke­zésre a Tisza-parti gyerekek­nek, hiszen ők legalább részt­vevői voltak egy országos baj­nokságnak, nem úgy, mint el­maradt társaik. Az oroszlányi kölyök és ser­dülő országos bajnoksággal vé­get ért az idei szezon az emelők számára. Ez évben mindössze egyetlen súlyemelőprogramon szerepelnek már versenyzőink, de ott is csak a legjobbak lépnek dobogóra. December 27-30. kö­zött a németországi Magde­­burgba, egy gálára kapott meg­hívást ugyanis a magyar után­pótlás-válogatott hat tagja. Az 1993-as esztendő eredményei alapján a Magyar Súlyemelő Szövetség vezetése úgy döntött, hogy a Kisújszállási MÁV Egyetértés SE fiataljai képvisel­jék hazánkat a nemzetközi ese­ményen. Hogy ki lesz az a hat kisúji gyerek, aki az ünnepek közt részt vehet a jutalomúton, a héten dönti el a szakosztály vezetése. (Géléi József) Az idei év termése Diákolimpia. Ari Péter, Tyukodi András, Antal Fe­renc, Sárkány Sándor aranyérmes. Húsos Világ Kupa. Tyu­kodi András a 91 kg-ban első helyezett. Válogatott verseny. Ari Péter a szlovák-magyar összecsapáson megnyerte súlycsoportja küzdelmét. Csapatbajnokság. Az országos utánpótlás csb-n a kisújszállási együttes a do­bogó második fokáig vere­­kedte magát. Egyéni országos baj­nokságok - veteránok: id. Nagy László bronzérjnet szerzett. Felnőttek: Szabol­csi Károly ötödik lett. Juni­orok: ifj. Nagy László aranyérmesként a dobogó legfelső fokára állhatott. If­júságiak: Tyukodi András és Sárkány Sándor első, Vass Gyula negyedik, De­meter Attila ötödik lett. Serdülők: Antal Ferenc arany-, Lakatos Arnold, Simái László ezüst-, Farkas János bronzérmet szerzett, Monoki Szabolcs ötödik, Igriczi Csaba hatodik lett. Kölyök: Ari Péter az első, Végh Szabolcs, Pillér Ká­roly a második, Bacsó Pál, Galó István és Végh Zoltán a negyedik helyen végzett. Három a „kisfiú” (balról): Végh Szabolcs (ezüstérmes), Végh Zoltán, Pillér Károly (ezüstérmes) gondolták volna, hogy a to­ronymagas esélyes tatabányai Nagy Ferencnek a szerencsére is szüksége lesz a győzelemhez. A szakításban 10 kilós hát­rányba került Lakatos. Már mindenki eldőltnek vélte a ver­senyt, mikor szinte megtáltoso­dott a szolnoki szakközépisko­lás. Első lökésgyakorlatával - 100 kg - bebiztosította második helyét, majd megpróbálkozott a lehetetlennel. Mivel Nagy eb­ben a fogásnemben csupán 100 kg-ig jutott, Lakatosnak 110-et kellett teljesítenie. Második fo­gásra a 105-öt gyönyörűen lökte a feje fölé, így az utolsó gyakor­latra maradt a döntés. A csar­nokban néma csöndben figyelte mindenki Lakatos végső pró­bálkozását. A 110 kg felvétele viszonylag könnyedén sikerült neki, a felállás viszont annál nehezebben ment. Szusszanás­­nyi ideig vállain pihentette a mázsás terhet, majd feje fölé lökte a rudat. Már fenn volt a súly, feszesek voltak karjai, mi­kor oldalra csavarodtak a tár­csák, a korrigálásra pedig már nem maradt ereje. Mások dia­dalittas mosollyal vették át ezüstérmüket, Lakatos azonban könnyezett bánatában. Pedig nincs rá oka, mindent elkövetett a győzelem érdekében. Bizto­sak vagyunk benne, ilyen felfo­gással legközelebb a dobogó te­tején láthatjuk viszont. Két kisújszállási fiú próbál­kozott a dobogóra jutással a 83 kg-osok mezőnyében is. A deb­receni serdülő Európa-bajnok­­ságon szerepelt Simái László és Monoki Szabolcs. Igaz, a nagy esélyes Grób István nagyon erősnek tűnt, de a sérüléséből nemrégiben felépült Simái azért reménykedett a bravúrban. Egy mázsán valamennyi vetélytár­­suk befejezte a szakítást, Grób és Simái pedig 112,5 kg-on mu­tatkozott be, sikeresen. A kis­béri listavezető azonban ettől kezdve nem hagyott kétséget, ki nyeri a bajnoki címet. Simái megpróbálkozott ugyan saját országos csúcsa megdöntésével (117.5 kg), de ez most remény­Lakatos Arnold küzdeni tudásból is jelesre vizsgázott

Next

/
Oldalképek
Tartalom