Új Néplap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-11 / 289. szám
Mit akarunk? Egy barátom mesélte, fiatal munkatársként minden reggel megkérdezte tőle a főnöke: - No, aztán tudod-e, hogy ma mit akarsz csinálni? Hozzáfűzte még, hogy azóta sokszor elgondolkozott rajta, milyen mély bölcsességet hordoznak ezek a szavak. No, aztán tudjuk-e, hogy mit akarunk csinálni? Nem csak ma, úgy általában. Felkelünk, teszünk-veszünk, rohangálunk, perlekedünk, fontos ügyeinket bonyolítjuk. Néha időt szakítunk az evésre, kezünkbe kapunk egy újságot vagy egy könyvet, este vagy hét végén bámuljuk néhány órányit a tévét. Aztán kezdjük az egészet elölről. Nap mint nap, nap mint nap. Változnak az évszakok, gúnyát cserélünk, ki- s bepakolunk a szekrényekbe - téli ruhanemű elő, nyári bestócolva, majd fordítva. Az óévbúcsúztatókon sóhajtva vesszük tudomásul, hogy ismét öregebbek lettünk. Egy idő múlva már az ősz hajszálakat figyeljük, s a szaporodó ráncokat a szemünk körül. No de tudjuk-e, hogy mit akarunk csinálni? _? Régen megtanultunk járni, beszélni, önállóan enni, inni. Aztán megszoktuk a közösséget a bölcsiben, oviban, az iskolában megismerkedtünk a számolás, betűvetés tudományával. Később szakmát tanultunk, esetleg főiskolára, egyetemre jártunk, majd megpróbáltuk fizetésünkből önmagunkat eltartani. Nagy csinnadrattával megházasodtunk, gyerekeket segítettünk a világra, folytonos pénztelenséggel és időzavarral küszködtünk. Szépen berendezett lakás, kocsi, nyaraló, külföldi utazások álomképe lebegett előttünk, s úgy éreztük, tudjuk, mit akarunk csinálni. Idővel úgy adódott, hogy nagy robajok kíséretében társunktól elváltak útjaink, megosztoztunk gyerekeken, anyagi javakon, és megpróbáltuk önmagunkat és a hozzánk tartozókat fizetésünkből eltartani. Folytonos pénztelenséggel és időzavarral küszködtünk, de megkíséreltük a lehetetlent. Szépen berendezett lakás, kocsi, nyaraló, külföldi utazások álomképe lebegett előttünk, s hittük, tudjuk, hogy mit akarunk csinálni. Felnőttek a gyerekek, fedél a fejünk fölött (talán nem is akármilyen), négy keréken gurulunk, s valahol egy vízparton van egy kis faház, s olykor átlépjük az országhatárt is, derék új társunk kíséretében. Hajunk sötétjében egyre több a fehér, arcunkat sűrűsödő barázdák szántják, lépteink elbizonytalanodtak, s ma már tudjuk, nem így akartuk csinálni. Mondja hát el mindenkinek... Kedves kölykök! Úgy hallom, nem tudjátok eldönteni, ki is követte el a dolgot. Ki is ütötte meg úgy a fiút, hogy két helyen eltört az állkapcsa. Részegek voltatok - mondjátok -, nem emlékeztek semmire. Különös. Szóval, nem tudtátok, mit cselekszetek. Csak úgy valamelyikőtök odasózott egyet annak a másiknak. Lehet azért, mert kimagasodott a tömegből, lehet azért, mert fekete cipője volt vagy feltűnő márkajelzés a farmerján. Talán csak azért, mert olyan kedvetek volt. Tudjátok, a fiúnak három fogát kellett kihúzni, hogy hozzáférjenek a tört csontvégekhez, több helyen kellett bemetszeni az ínyét, 15 centiméteres vágás van az arcán, és hetekig csak szívószállal ehet, mert vassín rögzíti egymáshoz alsó és felső fogsorát, és csak résnyire tudja kinyitni a száját. Milyen ember az, aki egy meggondolatlan mozdulattal hónapokra megnyomorítja a másikat, és csak a véletlenen múlik, hogy nem örökre. Milyen ember az, aki annyi alkoholgőzzel árasztja el agysejtjeit, hogy nem tudja, mit tesz, nem látja a következményeket. Akiben nem működik egy gát, egy emberi érzékenység, amely útjelző a személyiség számára, amely behatárolja mozgásterét. Nem. Bennetek nem működik semmi. Ti csak önmagatokra figyeltek, a belül dúló feszültségekre: most rohanni akarok, most üvölteni, most belerúgni valamibe vagy valakibe, most csak ülni lehorgasztott fővel. Kietlen nektek ez a világ, értelmetlen és értéktelen. Nem mintha valóban az lenne, csupán csak azért az, mert számotokra a tükörképetek. Nincs öröm és nincs békesség, amíg belső harmóniátokat meg nem találjátok. Senki nem menthet meg önmagátoktól, csak ti magatok. Kívánom, hogy sikerüljön! A két év, amit kaphat, aki elkövette ezt a súlyos testi sértést, semmi ahhoz képest, ha valaki saját maga vaskalodájában vergődik. Probléma Az a legszebb a kopaszságban, hogy az ember hallja a hópelyheket. A kormány megoldása a problémára rendszerint van olyan rossz, mint maga a probléma. Szabálytalan portré Ollóval kergette a bátyját Szolnokon, a Kossuth úti fodrászatban sok fiatal fodrászhölgy szorgoskodik a betérő vendégek frizuráján, de közülük is kitűnik Igaz Ildikó, aki 18 éves kora ellenére az Országos Ifjúsági Fodrászverseny legjobbja lett.- Ildikó, mikor döntöttél úgy, hogy mások „feje" által próbálod megkeresni a mindennapi kenyérre valót?- Már kiskoromban megfogalmazódott bennem a gondolat, erre talán a legjobb bizonyíték, hogy egész pici gyerekként Tibor bátyámat kergettem egy ollóval abban a reményben, hogy egy hajtincset sikerül megszereznem.- A budapesti eredményeddel bebizonyítottad, hogy a korodbeliek között tényleg te vagy a legjobb.- Véleményem szerint ezt a dolgot nem a versenyen kell bizonyítani, hanem a hétköznapok szürkeségében, ahol a vendégeknek megelégedéssel kell távozniuk az üzletből.- Elnézést az udvariatlan kérdésért, de úgy tudom, a fővárosban működnek olyan fodrász szalonok, ahol hogy is mondjam, dúskeblű hölgyek felsőruházat nélkül végzik ugyanezt a munkát, amit ti felöltözve.- Igen, hallottam már én is róla, annak ellenére, hogy nem vetem meg őket, én semmi pénzért nem vállalnám.- Szabadidődben mivel foglalkozol?- Nagyon szeretek táncolni, amit mi sem bizonyít jobban, hogy négy éve a Pelikán Versenytánc Klub táncosa vagyok.- Itt is hasonlóan szép eredménnyel dicsekedhetsz, mint a szakmádban?- Az túl szép álom lenne, hogy az élet minden területén sikeres legyen az ember, de a legutóbbi országos ranglistán az első négy között szerepeltem. Annyit azért még szeretnék hozzátenni, hogy ez nem csak az én érdemem, hanem a táncpartneremé, valamint a minket segítő tanáré.-Úgy tudom, standard és latin-amerikai táncokat mutattok be. Ha szabad kérdeznem, ki az a fiatalember, akivel az oldaladon próbálod meghódítani a közönséget?- Táncot kedvelő családból származom. A táncparketten a bátyámmal együtt ropom a talpalávalót.- Lassan eladósorba kerülsz. Foglalkoztat-e a házasság gondolata?- Van barátom, de az esküvőt még nem tervezzük.- Az utolsó kérdésben térjünk vissza a fodrász szakmához! Van már kialakult vendégköröd?- Igen, állandó kuncsaftok járnak hozzám. Ennek nagyon örülök, hiszen akik újra és újra megkeresnek, bízom benne, elégedettek a munkámmal. Orsós Tibor Orvosszemmel A közvéleményt erősen foglalkoztatja az azonos neműek szexuális élete. Sokáig hallgattunk róla, ettől azonban az egynemű szerelem tovább él napjainkban is. Megítélésük a legkülönfélébb, de zömmel a társadalom „lesújtó” véleménye kíséri a homoszexuálisok életét. Legtöbbször az öngyilkosságok hozzák mozgásba az emberi fantáziát: mi lehet, mi történhet a homoszexuálisok hálószobájában? Két szélsőséges nézet: a bibliai és a freudi úgy állnak egymással szemben, mint tűz és víz. Az első halált követel „ha valaki férfival hál együtt, úgy ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni” (Mózes III. 20.13), a második teljes egyenjogúságot a heteroszexuálisokkal (férfi-nő kapcsolatúakkal). „Szörnyű igazságtalanság, sőt kegyetlenség ha a homoszexualitást bűnként üldözik.” (S. Freud) Hazánkban a homoszexuális kapcsolat nem üldözendő viselkedési forma, társkapcsolat - ha a társadalom egyéb szabályaiba nem ütközik - (pl. fiatalok megrontása). A tudomány nem tudott még megbirkózni a homoszexualitás kérdésével. Előbb örökölhető „betegségnek” tartották, genetikus hátteret igyekeztek kimutatni, majd a korai gyermekkor homoszexuális tapasztalataiban vélték az indítóokot felfedezni. Freud számos esetben lappangó (latens) homoszexualitást mutatott ki azoknál, akik nem ennek megfelelően élnek, de érzelmi kapcsolatuk, szimpátiájuk ilyen irányultságra enged következtetni. A pszichiátria tudománya azonban még ma sem mondta ki a homoszexualitással kapcsolatos végső szót, sem genezisét, sem gyógyítását illetően. A homoszexuális tapasztalatok, élmények nem hatnak kedvezően a későbbi heteroszexuális kapcsolatokra. A homoszexuális férfi párok „furcsák”, mások. A felvállalt „másfajta” nemi szerep sajátos viselkedésformát, külsőt, öltözetet ruház a férfiakra és nőkre. Ennek viselése, elviselése sokszor okoz félelmet, kisebbségi érzést. A közszájon forgó elnevezésük — „buzi” - is lenézést, megvetést takar. Megjelenésük ma már nem a WC-kben, nem rejtekhelyeken várható, hanem az élet minden fórumán szexuális vágyaik kielégítése is kulturált körülmények között folyik. A találkozóhelyek most is elsősorban a fürdőmedencék, strandok, üdülők, ahol az egymásnak küldött finom jelzésekből „egymásra találnak” az egynemű szerelmesek. Az azonos neműek párkapcsolatát magánügynek tekinthetjük addig, míg társadalmat érintő kedvezőtlen hatása nincs. A nemi kapcsolatok útján, a testi közelség következtében számos betegség terjed. A korábban ismert nemi betegségek tripper, vérbaj után napjaink rettegett s jelenleg még nem gyógyítható fertőző betegsége az AIDS (szerzett immunhiány, betegség). Az AIDS vérrel, testváladékkal terjedő fertőző betegség, éppen ezért a homoszexuális férfiak, az análszexet folytató biszexuálisok, illetve a kábítószer-élvezők a legveszélyeztetettebbek. Az AIDS-betegséget az ún. HIV-I. vírus okozza. A kórokozók főleg nemi érintkezés útján és a fertőzött vérnek a szervezetbe való bejutása révén terjed. A homoszexuális érintkezés éppen ezért igen nagy kockázatot jelent az AIDS-vírus átadása-átvétele szempontjából. Az orvostudomány mai ismeretei szerint nem mindenki betegszik meg súlyosan, aki megfertőződött. Az AIDS súlyos formája csaknem minden esetben halálos kimenetelű. A gyors terjedés egyik fő oka, hogy a homoszexuális férfiak háromszor gyakrabban cserélnek partnert! Kétszer telítettebbek a szex élményével. A fertőzési alkalmak csökkentése a partnercsere csökkentésével, továbbá gumi óvszer használatával oldható meg. Kimutatható-e, hogy valaki az AIDS vírusával fertőzött? Túlnyomó többségben speciális laborvizsgálattal a vírus „ellenanyaga” jelenlétét igazolni tudjuk egy egyszerű vérvételt követően. Véradóknál kötelező a szűrés! Ma, amikor társadalmunk toleránsán fordul a homoszexuálisok felé, szükséges, hogy maguk is fáradozzanak az AIDS-katasztrófa elhárításában! Dr. Mosonyi Attila Ugye gondja lesz rá, hogy gondoljon a gondűzőre? Akasztás !A whisky Nem találták a művészt, úgyhogy felakasztották a képet. a legnépszerűbb szer mindenek közül, amelyek nem gyógyítják a náthát. Hihetetlen történet Megérzi a pénztárca Nálunk a tévé családtag. Sőt! A legfőbb „valaki”. O uralja időnket, érzelmeinket, egymáshoz való kapcsolatunkat, szóval az életünket. Mióta elköltöztünk kis falunkból a szép városi lakótelepre, különösen így van. Itt már reggeltől estig nézhetjük, nemcsak a magyar 1-es, 2-es adását, hanem a külföldieket is: franciát, németet, angolt. Igaz, egy kukkot nem értünk belőle, de nem is a szöveg a lényeg. Hát nem? Azok a sfcép képek meg a sok zene! Az egész családot a képernyő elé ragasztja. Hozunk is áldozatot ezért a műélvezetért! Alaposan megérzi a pénztárcánk. Fizetünk a postának érte, és fizetünk az élelmes kft.-nek is. Kissé furcsálljuk a dolgot, de nem lepődünk meg rajta. Ha már a saját tévénk szavát sem értjük, hogyan konyítanánk az üzleti fogásokhoz? . ..
