Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-08 / 260. szám
4 1993. november 8., hétfő Evek óta nem ismerik a csendet A „Pletykafaluban” lakók gondja, kérése A szolnoki „Pletykafaluban”, közelebbről a Nagysándor József úton évek óta kialakult problémák sürgős megoldását kérjük. Elsőként említem, hogy az út felújítására (kátyúzására) lenne szükség, különösen a 6-os szám előtti lakástól a 4-es főút csatlakozásáig. Ugyanis az útfelület megsüllyedt; a mély, keresztirányú repedések, lyukak, szintkülönbségek miatt a tehergépkocsik, a buszok óriási zajjal, (csörömpölő, dübörgő hanggal) közlekednek, amit lassan már csak fülvédővel tudunk elviselni. Ezenkívül a lengyel piac be- és kimenő forgalom- szabályozására lenne szükség, mert a 4-es főút felől érkező járművek balra kanyarodását lefékezi, akadályozza a Volán felől érkező gépjárművek tömege, melyek a piacra kanyarodásban (jobbra), valamint az Abonyi út irányában (balra) elsőbbséget élveznek. Ezt a forgalmi dugót tetőzi, hogy a Nagysándor József út mindkét oldalán végig, a vasúti felüljáróig - a megállni tilos tábla ellenére - a gépkocsik tömege parkíroz, leszűkítve az egyébként is keskeny közutat. (Sajnos csak elvétve látunk hatósági ellenőröket.) A tűrhetetlen állapot megszüntetésére az alábbi közlekedési rend életbe léptetését javasoljuk, kérjük: A lengyel piacra és a parkírozóba az útirány: a Fék, a Téglagyári, a Nagysándor J. útról jobbra, kis ívben; az Abonyi (4-es sz.) útról a Nagysándor J. út felé közlekedő gépjárművek balra kanyarodását (a piac felé) táblával kellene tiltani. Ezzel az egyszerűnek tűnő intézkedéssel rugalmassá, folyamatossá lehetne tenni a város legterheltebb területének gépkocsiforgalmát. Hangsúlyozzuk, hogy a „vámudvar” létesítésével tovább nőtt a forgalom, az itt élő emberek sokat szenvednek a por, füst, zaj miatt, nem beszélve arról, hogy a nehéz járművek jelentősen rontják a házak állagát. Úgy gondoljuk, nekünk is jogunk van az egészségesebb, tisztább levegőhöz, az emberibb életkörülményhez. Mi évek óta nem ismerjük a csendes napokat - még hét végén sem! Az illetékesek megértését, intézkedését kérjük. Az érintett lakók nevében: Szamosvári János A becsületes fogyasztó sérelme Körültekintőbb díjelszámolást A Titász jászalsószentgyör- gyi kirendeltségétől augusztusban névre szóló tájékoztatást kaptunk, melyben az esetleges túlfizetést vagy az adósságot közölték. A mi szelvényünkön 865 forint túlfizetés szerepelt, bár szeptemberre és októberre nem kaptunk számlát. Ezért október 11 -én levelet írtam a ki- rendeltségünkhöz, melyben kértem, nézzenek utána, hátha tévedtek, nehogy majd nagy ösz- szegben kérjék utólag a díjat, mert az egy keresetből nem tudnám kifizetni. November 3-ig hiába vártam a válaszra, nem érkezett meg, ezért kénytelen voltam útra kelni, személyesen utánanézni a dolgoknak. A végeredmény: a nyilvántartásuk szerint nem túlfizetésünk, hanem tartozásunk van; a novemberivel együtt már háromhavi villanyszámla. Sajnálták a történteket, munkaerőhiányra hiatkoztak, meg arra, hogy nem találtak otthon, ezért nem tudtak értesíteni, és felajánlották, hogy a tartozást elosztják két hónapra. Ez mind szépen hangzik, de nem értem, hogy miért nem válaszoltak a levelemre. Egyébként mindig otthon vagyok, s az igazsághoz tartozik: októberben két napig keresték, próbálták kideríteni a takarék- szövetkezetben, hogy miért nincs számlánk. Amikor napról napra minden drágább lesz, csak a fizetés marad alul. nekünk nem mindegy, hogy 900 Ft-ot vagy ezreket fizetünk ki - más hibájából. Még soha nem kaptunk felszólítást, mindig becsületesen fizettük a villanyszámlát, s úgy érezzük, a Titásztól körültekintőbb eljárást érdemelnénk. Kókai Mihályné Zagyvarékas Küldjön egy képet! Volt munkatársaimmal - 1960-ban A Törökszentmiklósi Háziipari Szövetkezet kiránduló csoportja látható a képen, Dobó István szobra előtt 1960-ban, amikor Egerbe látogattunk. A felvételen középen vagyok, mellettem kedves munkatársam, Kulcsárné Pircsi, s akiket felismerek: Dede Mihályné, Zaka Mária, Lovász Sándor és neje, Czakó néni, Magyarné Etuka, Bisztravné, Szarvasné Erzsiké néni, Túrócziné Ilonka, Balogh néni, Kormos Jucó és Simonné Rózsika. Mindig szeretettel gondolok munkatársaimra, a szövetkezetben töltött 13 évre, ahol rövid ideig könyvelőként, majd főkönyvelőként dolgoztam. Sárándi Zoltánné (Tóth Margit) Szolnok A szerkesztőség postájából Ünnepre készültek az emberek, csúcsforgalom volt Mélyen megbántották, megszégyenítették Nehezen szántam el magam a levélírásra, de ami velem történt a közelmúltban, ma sem hagy megnyugodni: Evek óta szinte naponta járok (jártam) a vasútállomás melletti Szolnok ABC-be, mert a lakóhelyemhez közel van, s amire általában szükségem volt, ott mindent megkaptam. Október 22-én azonban, amikor már a pénztárnál fizettem, a bolt egyik férfi alkalmazottja hátulról megszólított - a körülöttem állók füle hallatára -, hogy menjek vele az irodába, ahova szinte a kabátomnál fogva betuszkolt. A meglepetéstől hirtelen szólni sem tudtam. Közölték velem, hogy lopással gyanúsítanak, amit az egyik vevő jelentett nekik; pakoljak ki mindent a táskámból. Kértem, hogy hívják ide azt is, aki lopással gyanúsított, de azt mondták, már nincs a boltban. Miután megbizonyosodtak róla, hogy nem loptam, elnézést kértek, és a hátsó ajtón kiengedtek. Egész életemben fizikai munkát végeztem, ma szív- és vémyomáspanaszokkal élő, 64 éves asszony vagyok. Sem nekem, sem a családomnak soha nem volt ütközése a törvénnyel. Képzeljék el a helyzetemet, hogy mit éreztem a számtalan ismerős arc előtt, hiszen ünnepre készültünk, csúcsforgalom volt a boltban. Biztosan előfordult már lopás a boltban, s rossz tapasztalatuk van az eladóknak, de úgy gondolom, hogy a megalázási tortúra előtt mégiscsak meg kellene győződniük a cselekményről. Mert ahogyan velem eljártak, naponta több vásárlót is megalázhatnak csak azért, mert valaki úgy látta, mintha a szatyorba tett volna valamit! Ha a velem történtekre gondolok, még ma is elfog a remegés, és már a bolt környékére sem akarok menni. Pedig nem nekem kellene szégyenkezni. Esetem azért tártam a nyilvánosság elé, hogy a boltosoknak szolgáljon tanulságul: bizonytalan feltételezés, állítás alapján ne gázoljanak az ember becsületébe! (Olvasónk pontos neve, címe a szerk.-ben.) B. J.-né Szolnok „Mindannyiunk Erzsiké nénije” Szajol községért A helyi polgármesteri hivataltól meghívót kaptam az október 23-i, forradalmi évforduló alkalmából rendezett ünnepségre. Nagy-nagy meglepetés ért, amikor a nevem hallottam, és Szabó Zsigmond polgármester úr köszöntött, egyben köszönetét mondott a 10 éves pávaköri tevékenységemért, valamint az Őszirózsás Nyugdíjasklubban kifejtett munkámért, s átadta a „Szajol községért” kitüntő díjat. Bevallom, a meghatottságtól, az örömtől meg sem tudtam szólalni, hiszen 72 évesen először ért ilyen meglepetés. És ezzel még nincs vége, mert este a vasutaskor székházában tartott ünepségen folytatódott: az eseményen - az óvodások és iskolások kedves műsora kíséretében - elsősorban a község idős embereit köszöntötték, de ebből az alkalomból kedves hangú, „mindannyiunk Erzsiké nénije” megszólítással gratuláltak nekem, és a Vöröskereszt helyi szervezetének titkára, valamint a nyugdíjasklub tagjai nevében csodálatos virágkosarat, virágcsokrot adtak át. Mindannyiuknak szeretettel köszönöm. Özv. Papp Jánosné Szajol * A jeles kitüntetéshez szerkesztőségünk kollektívája nevében mi is szívből gratulálunk, és Erzsiké néninek még számtalan sikerekben gazdag évet, hozzá jó egészséget kívánunk! Az egészséges, szebb környezetért Több éve kiirtották a fákat Legnagyobb szomorúságunkra, a 4-es főút elterelésével, útszélesítés címen, még 1988-ban kiirtották a szolnoki József Attila úti fákat. Akkor - a lakosság felháborodása, panasza nyomán - az illetékesek tollából megjelent egy cikk, melyben arról tájékoztattak, hogy a kivágott fák helyére szép facsemetéket és többet is ültetnek. No erre hiába vártunk, mert a mai napig nem fásítottak. Hihetetlen, hogy erre a célra nem volt pénz, ugyanakkor a Zagyva-parton méregdrága kandeláberek pompáznak; a Baross úton pedig most törik fel az aszfaltot, ahova facsemetéket ültetnek. Ez utóbbit szívesen fogadjuk, hiszen minden fának örülünk, és azt szeretnénk, ha aztán megfelően ápolnák, gondoznák is a csemetéket. Végezetül még annyit, hogy a városüzemeltetési iroda korábban - a környezetvédelmi alap felhasználására - pályázatot hirdetett, amit a József Attila úti lakók is megpályáztak, de sajnos eredménytelenül... Szeretnénk, ha a mi utcánkat is szépen rendbe tennék, s az ígért facsemetéket mielőbb elültetnék. Szíves fáradozásukat előre is köszönjük. Lengyel Imréné Nem telefonálhatnak az uszodába A szolnoki Damjanich uszodában dolgozóknak - feltehetően takarékossági okokból - ma már nincs telefonjuk, illetve egy felállított nyilvános fülkéből telefonálhatnak, ahogyan a vendégek is. Megértem az ésszerű takarékosságot, híve vagyok, de az ilyen és ehhez hasonló intézkedések csak nehezítik az egyébként sem könnyű életünket. Már nem lehet telefonon hívni az uszodát. Az ott dolgozók nem érdemlik meg, hogy sürgős ügyben velük bárki beszélni tudjon? Ezenkívül köztudomású, hogy naponta sok ki- sebb-nagyobb gyerek jár a „Damiba” edzésre, úszni; a gondos szülők esetenként beszélnének az edzővel, olykor bejelentenék, hogy a gyerek beteg, vagy egy-egy telefonnal a gyerek csavargását is leleplezhetnék, de még sorolhatnám, mennyire fontos lenne, hogy az uszodába tudjunk telefonálni. Az a véleményem, hogy a telefon megszüntetésével bürokratikus intézkedést hoztak! Kovács Sándorné Expressz - ajánlva Ketten élnek tízezerből Hogyan lehet megélni 3400 Ft keresetből? - ezzel a kérdéssel keresett meg egy karcagi édesanya leányával, aki októberben ennyi fizetést kapott. A lány varrónő, egy éve végzett Kisújszálláson, majd a helyi népművészeti háziipari szövetkezetnél helyezkedett el. Júliusban, amikor megalakult a „Flóra Textilipari Kisszövetkezet”, náluk vállalt munkát, ahol az első hónapban több mint tízezerét vitt haza; a másodikban már csak 5900-at, legutóbb pedig 3420 Ft-ot. Júliusban 60 Ft volt az órabér, aztán teljesítménybérben dolgoztak, s a legnehezebb munkáért, a matrózgallér zsinórozásáért is csak 2 Ft-ot fizettek darabonként. Az édesanya 6400 Ft rokkantnyugdíja s a lány fizetése nem éri el a tízezer forintot, amiből nehezen tudják fizetni a lakás költségeit, a bútorrészletet; előfordul, hogy az anya legfontosabb gyógyszereire sem jut pénz. Ahogy a lány mondja, szeptember 2-3-án egyfolytában 24 órát dolgoztak, amiért 402, valamint 201 Ft éjszaki pótlékot kaptak, holott rendes körülmények között, a napi 8 óra munkával 480 Ft-ot keresett. Megjegyezte, hogy napokig jártak Kenderesre, ahol köntösöket javítottak . . . A problémával Talmácsi Istvánnét, a szövetkezet vezetőjét is megkerestük, aki elmondta, hogy az első hónapban az - igazgatótanács döntésének megfelelően - egészítették ki a dolgozók bérét 60 Ft-os órabérrel. Néhány napról volt szó, mégis teljes hónap lett belőle, mert szükségük volt az emberekre. A második hónapban is tudtak még adni 20 %-os kiegészítést, a teljesítmény arányában, de később már nem. A kifizetett bér - más szövetkezetekkel összehasonlítva - így is magas, ám a dolgozók teljesítménye mégis alacsony. Ehhez hozzátartozik, hogy igényes feladat hárul rájuk, egy embernek sok műveletet kell elvégeznie. A köntösök varrásánál rövid volt a határidő, s akkor többen betegség miatt nem dolgoztak, szükség volt a folyamatos munkára. Miután nem sok köszönet volt benne, utólag javítgatniuk kellett, soha többet nem rendeli el a 24 órás munkát. Most olyan munkát sikerült vállalniuk, ami kevés művelettel elvégezhető s amivel a dolgozók jól tudnak majd keresni. így reméljük, hogy a család anyagi gondján - az önkormányzat segítségével is, pl. gyógyszertámogatás - sikerül enyhíteni. OcVKW CYUtíbdb A jövő reménységei Nagy volt az öröm a szolnoki Jósika úti óvodában, amikor a napokban a postás meghozta a hírt: a Hild Viktor Városi Gyermek- könyvtár által meghirdetett rajzversenyen többen díjat nyertek! Az ifjú alkotóknak olyan „műveket” kellett küldeniük, melyek témáját Grimm-mesékből merítették. A kis „művészpalánták" izgatottan várták a hírt: vajon szépnek találták-e a a munkájukat? Október 21-én boldogan és büszkén utaztak a könyvtárba, ahol a díjazottak - Szüts Kata, Honfi Ildikó, Farkas Renáta, Bagdi Anikó, Jakab Krisztina, Szóvá Ákos, Nagy Dávid, Mészáros Judit - könyveket, léggömböket és kifestőket vehettek át. Mint szülő, jóleső érzéssel láttam, hogy a gyermekeknek az örömtől s a büszkeségtől ragyog a szemük. Ereztem: ők a jövő reménységei. Dr. Jakabné Hídvégi Erzsébet A pihent agyú dolgozó trükkje A „díj hitelezve” Sok levelet kaptam már különböző ajánlatokkal (a motor- kerékpártól a szexi fehérneműig), de mindig pontos címzéssel. A napokban is érkezett egy szokásos baromság, aminek az volt a lényege, hogy továbbítsam a levelet, de ne küldjék vele pénzt, és meg fogok lepődni! A levél annyiban különbözött a korábbiaktól, hogy feladóként az egyik önkormányzat régi pecsétje, telefonszáma szerepel a borítékon. Ezek után érdekelne: hogyan juthat hozzá és használhatja valaki ilyen ostoba célra az önkormányzat bélyegzőjét? Valószínűleg a levélpapír is onnan származik, ott sokszorosították a szöveget, majd a hivatal leveleivel együtt postázták. Tehát a pihent agyú dolgozó zseniális trükkjét az ön- kormányzat finanszírozta. Mellékelem a levelet és a borítékot, és kérem, hogy a nevem, címem ne közöljék, mert jobb, ha az illető, akinek az ízlésébe, etikájába belefér e küldemény, nem ismeri. (A hivatal neve is a szerk.-ben, de az esetre felhívtuk a figyelmüket, és bizonyára sikerül kideríteniük, ki élhetett vissza a lehetőséggel. A szerk.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
