Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-06 / 259. szám

Különös házasság Közéleti arcképcsarnok A hiú: A hiúság a közé­letben makacs kiütés. Csak a bőrrel múlik el. Az öntudatos: Tulajdo­nosként viselkedik, pedig csak segéd - házfelügyelő. A szolidáris: Őszintén együttérez a rászorulókkal. Még inkább azokkal, akiken nem kel! segíteni. A konzervatív: Ő is az. Konzervatívvá az teszi az embert, hogy nem bízik már önmagában sem. Támaszt pedig a hagyományban ta­lál. A hazug, aki őszintének hat: A hazugság attól a hév­től és lendülettől hat meg­győzően, amellyel benne nem a tételt, hanem érdeke­inket védjük. A diplomata: A társaság­ban ritka az a nő, aki a ko­rát, a közéletben az a politi­kus, aki szándékait őszintén bevallja. A' pesszimistáid gya­korlatias az észjárása, ak­kor csak jólértesült. Ha mo­ralizál, akkor megvetését fogalmazza bele borúlátá­sába az emberek iránt. E megvetés forrása: nagyon jól ismeri magát. A militáns: Előbb lő, az­után rajzolja meg a kört a találathoz. A becsületes: A becsület egyre gyakrabban a becste­lenségnek a hallgatással való összeesküvése. Az úriember: Egyszerű szabályt követ. Keze mindig lehet mocskos, a kesztyűje soha. Archimedes a politiká­ban: Fölfedezte, hogy min­den ember annyit ér a közé­letben, amennyi kellemet­lenséget tud okozni ellensé­geinek. Nem jön számításba az a mennyiség, amelyet csak tudna okozni, de - rajta múló okokból - végülis el­mulasztja. Az indulatos magyar: Büszke rá, hogy Ázsiából származunk, de éktelen dühbe jön, ha valaki emlé­kezteti rá: ez meg is látszik rajta és elvbarátain.-n-r­(MTI-Press) Mai abszolútok- Ki az abszolút strici? Aki annak örül, ha közük az újsá­gok: „Ismét drágább lett a pipi­hús.” *- Ki az abszolút guberáló? Aki a guberáló háza elé kitett kukát guberálja. *- Ki az abszolút MDF-es? Aki azt állítja, Róma helyett: „Minden magyar út Lakitelekre vezet!” *- Ki az abszolút újságíró? Aki állami újságba kisvállalko­zói szinten ír. *- Ki az abszolút utcalány? Aki szolgáltatásaiért munka- nélküli segélyt is elfogad.-dolá­Tömegkommunikációs Jenő és Média Julianna töténete még a rendszerváltozás előtti időkre nyúlik vissza. Jenő, aki egy (párt)állami lapnál volt újságí­rógyakornok, hamar megérezte a változás szelét és a divatos szocreál zsurnaliszta módit ha­mar lakiteleki tájszólásra cse­rélte fel. Előbb még csak re­formkommunista csipkelődé­sekkel igykezett megingatni az amúgy is az összeomlás szélén álló szocializmus alapjait, de később egyre merészebb lett. Egy terjedelmes veretes kerete­sében például rávilágított arra, hogy ő csupán azért építőtábo­rozott a KISZ tagjaként Zánkán, hogy az új úttörőtábor alapjai­nak csákányozása után elláto­gathasson Szárszóra, ahol az emlékezetes konferencián résztvevő népi írók - anno Pa- lumal - 1944-ben, a keresztapja nagynénje férjének trafikjában vásároltak tintát és itatóst. „Már akkor tudtam, amikor megálltam ott, a régi trafik előtt - ma masszázsszalon (szerk.) -, hogy keresztapám nagynénje férjének szellemisége évtize­dekre meghatározza azt az utat, amelyen járnom kell. Gyerek­fejjel érzékeltem, hogy Szárszó rokonaim közreműködésével íródhatott csak be történel­münkbe” - említi az „Arra int a tinta, hogy segít a jó minta” című cikkében. Ez az írás keltette fel a Ma­gyar Televízió fiatal, tehetséges riportemőjének, Média Julian­nának a figyelmét, aki ezidőtájt túlkoros, kiváló úttörőként a Tí­zen Túliak Tanácstalanságát cserélte fel éleslátásra. Miután rájött arra, hogy a kommuniz­mus kísértete addig-addig járta be Európát, hogy közben Kele­ten eltévedt, stúdiókellékként használt pirosnyakkendőjét az ecseri zsibogón angyalhajra cserélte. Ekkor még a piros­nyakkendő árfolyamát még a bécsi tőzsdén is magasabban je­gyezték, mint a MÜSZIÉT vagy az IBUSZ-ét, így annyi angyal­hajat kapott érte, hogy rögtön elhatározta, új műsort szerkeszt „Cserkész leszek, átnevelek” címmel. Hamar szereplőket ke­resett, és talált is a közeli Nádo­rutca Ferenc Általános Iskola diákjai között. A válogatás na­gyon szigorú volt. Csak az lehe­tett kameraképés, aki igazolni tudta, hogy csupán azért volt kisdobos és úttörő, mert szak­mai előmeneterct így biztosít­hatta a tanintézményben. A gyerekek szüleinek közjegyzői aláírással kellett bizonyítani, hogy utódjuk titokban legalább ötször bérmakolt és komfirmált,-Mi leszel, ha nagy leszel Nahlik Gabika?- Tévéjavító, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Szabó Tomika?- Hasbeszélő, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Thürmer Gyuszika?- Futballista, de csak bal­szélső vagy balbekk, tanító néni! * valamint soha nem szavalt Váci Mihály verset és Fagyejev Ifjú Gárda című kötelező olvasmá­nyát csak arra használta, hogy rá állva elérje a spájz polcán, a nagymama lekvárját. Egy szó, mint száz, azért ösz- szeállt a kis csapat. Az első adás nézettsége meghaladta még Fri- derikusz Sanyi bácsi - akkor még nem is létező - szuper- showjának nézettségét is, és a tetszési indexe egy híján száz- százalékos volt. A műsor végén az angyalhajas kórus által elé­nekelt számot hamarosan még a budapesti szendvicsemberek és a tőzsdei brókerek is fújták. „Cserkész leszek, átnevelek/ Kelő nappal én is kelek/Nem tö­rődöm semmi mással Csak a rendszerváltozással.” Az élet útjai kifürkészhetet- lenek. Jenő is nézte ezt a műsort és karosszékéban ülve így só­hajtott: „Én és ez a nő! Mit tudnánk mi közösen összehozni. Az én tintám és az ő angyalhaja! Iste­nem, de szép is lenne!” Mint később kiderült, ez a sóhaj egy kibontakozó nagy szerelem szignálja lett, ugyanis a két fiatal Nagy Imre temeté­sén találkozott. Ä vakítóan csil­logó napsugár csillámlón tört meg Juli angyalhaján, amikor Jenő odalépett hozzá, és így szólt cinkosan: „Cserkész le­szek, átnevelek - ugye Média Júlia kisasszonyhoz van szeren­csém?- Igen, de akkor ön - Arra int a tinta, hogy segít a jó minta - Tömegkommunikációs Jenő” - bólogatott pirulva Juli. Este már együtt vacsoráztak, a következő március 15-én a volt KISZ tagsági igazolvá­nyukkal gyújtották meg a Bat­thyány örökmécsest, majd nyá­ron úgy utaztak közösen Né­metországba, hogy kék útleve­lük fedőlapjából kivágták a csil­lagos címert. Jenő Hamburgban 100 márkáért eladta nagypapája KMP-s tagsági könyvét, Juli pedig édesapja munkásőrsapká- jával csinált hasonló jó üzletet, nagybátyja Lenin-mellszobor- nak álcázott levélnehezéke pe­dig egyenesen akkora értéket képviselt, hogy fedezte a visz- szaút összes költségét. De hol volt az még? A szerelmes órák szünetében kéttüdőre szívták magukba a nyugati demokrácia szabad levegőjét. Egészen ad­dig, míg a honeckeri ideológián felnevelkedett tarkobakú NDK-s fiatalok, hallva idegen akcentusukat, török vendég- munkásoknak nem nézték őket. Szállodájukig futva spórolták meg a méregdrága buszjegy- Mi leszel, ha nagy leszel Pető Ivánka?- Tojásfelvásárló, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Katona Tamáska?- Államtitkámő leszek, a fri­zurám már meg is van hozzá, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Boros Pétiké?- A Columbo, de legalább a árát. A szállodába azonban már nem jutottak be, mert köztudott, hogy a volt NDK-ban nagyon nagy hangsúlyt fektettek az atlé- tikus nevelésre, s így, a Jim Bim és Gösser, árparoid sztereoido- kat is szedő, magashomlokú at­léta csapat beérte őket. Ám Jenő igazi férfi módjára, egy lelemé­nyes trükkel megvédte szíve vá- lasztottják, és természetesen önmagát is. Hangosan így kiál­tott: Király B. Izabella! - ez megtette hatását, hiszen az ol­vasott német kemény mag is hallott már testvérszervezetük nagy magyarországi ideológu­sáról. Kihasználva a hirtelen jött esélyt, Jenő még bátrabban harsogta: „Berti, Icu, Juci, Pista/Szkinhed lesz vagy anar­chista.” Erre a lendülő törökverő ök­lök baráti parolává szelídültek és a szerelmesek, szállodai szo­bájukban kék foltok nélkül búj­hattak egymás mellé az ágyban. Másnap azonban már csoma­golniuk kellett. Közös elhatáro­zással rátértek a Budapest irá­nyába vezető magyar útra. Ha­zatérve persze közösen adtak' számot élményeikről. Jenő az „Oly távol vagy tőlem, mégis közel” című glosszájában ára­dozott az Európa felé vezető út­ról. Juli már a hatástalanított té­vében adott szárnyat a vágyai­nak, a „Becserkésztük a nyuga­tot” című filmjével. Már senki nem állhatott karrierjük és sze­relmük útjában. Amikor az MDF vezetését Csurkátlanították, a fiatalok el­lenszavazat és tartózkodás nél­kül mondták ki a boldogító igent. A mézeshetek után to­vább sziporkázott a két tehetsé­ges, fiatal elme. Jenő cikke, a „Csúcsüzemben sugároz a Rá­dió”, jelentős, országos vissz­hangot váltott ki. Juli pedig a Náhlik alatt nem „Mállik” című riportjával egyenlegbe hozta magát, mert kinevezték főszer­kesztővé. így talán még az aranylako­dalmat is megérik. Ha csak a III/III.-as törvény nem derít ki róluk valamit, mert manapság két ilyen hibátlan jellemnek is lehetnek baklövései. Például kiderülhet, hogy Jenő bérmál- keresztapja nem ÁVÜ-s volt, hanem Ávós, Juli ángya pedig benne volt abban a kórusban, mely Rákosi pajtás 60. szüle­tésnapján csillogó szemmel énekelte: „Öltözzetek lányok talpig fe- hérbe./Hintsetek rózsát Rákosi elvtárs elébe./Hagy^ járjon ő a rózsában bokáig./Éljen, éljen Rákosi Mátyás sokáig.” Percze Petrocelli, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Fodor Gabika?- Fodor Viktor akarok lenni! Én akarok a győző lenni, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Csurka Pityuka?- Örökös kisikolás szejetnék lenni, a III/III-ba akajok járni, tanító néni!-ló­Mi leszel, ha nagy leszel?- Szeret a dolgok mögé nézni Ez már nem a tévé belső ügye, drágám, hanem Szarajevó Felkészülve „Élő” adás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom