Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
Különös házasság Közéleti arcképcsarnok A hiú: A hiúság a közéletben makacs kiütés. Csak a bőrrel múlik el. Az öntudatos: Tulajdonosként viselkedik, pedig csak segéd - házfelügyelő. A szolidáris: Őszintén együttérez a rászorulókkal. Még inkább azokkal, akiken nem kel! segíteni. A konzervatív: Ő is az. Konzervatívvá az teszi az embert, hogy nem bízik már önmagában sem. Támaszt pedig a hagyományban talál. A hazug, aki őszintének hat: A hazugság attól a hévtől és lendülettől hat meggyőzően, amellyel benne nem a tételt, hanem érdekeinket védjük. A diplomata: A társaságban ritka az a nő, aki a korát, a közéletben az a politikus, aki szándékait őszintén bevallja. A' pesszimistáid gyakorlatias az észjárása, akkor csak jólértesült. Ha moralizál, akkor megvetését fogalmazza bele borúlátásába az emberek iránt. E megvetés forrása: nagyon jól ismeri magát. A militáns: Előbb lő, azután rajzolja meg a kört a találathoz. A becsületes: A becsület egyre gyakrabban a becstelenségnek a hallgatással való összeesküvése. Az úriember: Egyszerű szabályt követ. Keze mindig lehet mocskos, a kesztyűje soha. Archimedes a politikában: Fölfedezte, hogy minden ember annyit ér a közéletben, amennyi kellemetlenséget tud okozni ellenségeinek. Nem jön számításba az a mennyiség, amelyet csak tudna okozni, de - rajta múló okokból - végülis elmulasztja. Az indulatos magyar: Büszke rá, hogy Ázsiából származunk, de éktelen dühbe jön, ha valaki emlékezteti rá: ez meg is látszik rajta és elvbarátain.-n-r(MTI-Press) Mai abszolútok- Ki az abszolút strici? Aki annak örül, ha közük az újságok: „Ismét drágább lett a pipihús.” *- Ki az abszolút guberáló? Aki a guberáló háza elé kitett kukát guberálja. *- Ki az abszolút MDF-es? Aki azt állítja, Róma helyett: „Minden magyar út Lakitelekre vezet!” *- Ki az abszolút újságíró? Aki állami újságba kisvállalkozói szinten ír. *- Ki az abszolút utcalány? Aki szolgáltatásaiért munka- nélküli segélyt is elfogad.-doláTömegkommunikációs Jenő és Média Julianna töténete még a rendszerváltozás előtti időkre nyúlik vissza. Jenő, aki egy (párt)állami lapnál volt újságírógyakornok, hamar megérezte a változás szelét és a divatos szocreál zsurnaliszta módit hamar lakiteleki tájszólásra cserélte fel. Előbb még csak reformkommunista csipkelődésekkel igykezett megingatni az amúgy is az összeomlás szélén álló szocializmus alapjait, de később egyre merészebb lett. Egy terjedelmes veretes keretesében például rávilágított arra, hogy ő csupán azért építőtáborozott a KISZ tagjaként Zánkán, hogy az új úttörőtábor alapjainak csákányozása után ellátogathasson Szárszóra, ahol az emlékezetes konferencián résztvevő népi írók - anno Pa- lumal - 1944-ben, a keresztapja nagynénje férjének trafikjában vásároltak tintát és itatóst. „Már akkor tudtam, amikor megálltam ott, a régi trafik előtt - ma masszázsszalon (szerk.) -, hogy keresztapám nagynénje férjének szellemisége évtizedekre meghatározza azt az utat, amelyen járnom kell. Gyerekfejjel érzékeltem, hogy Szárszó rokonaim közreműködésével íródhatott csak be történelmünkbe” - említi az „Arra int a tinta, hogy segít a jó minta” című cikkében. Ez az írás keltette fel a Magyar Televízió fiatal, tehetséges riportemőjének, Média Juliannának a figyelmét, aki ezidőtájt túlkoros, kiváló úttörőként a Tízen Túliak Tanácstalanságát cserélte fel éleslátásra. Miután rájött arra, hogy a kommunizmus kísértete addig-addig járta be Európát, hogy közben Keleten eltévedt, stúdiókellékként használt pirosnyakkendőjét az ecseri zsibogón angyalhajra cserélte. Ekkor még a pirosnyakkendő árfolyamát még a bécsi tőzsdén is magasabban jegyezték, mint a MÜSZIÉT vagy az IBUSZ-ét, így annyi angyalhajat kapott érte, hogy rögtön elhatározta, új műsort szerkeszt „Cserkész leszek, átnevelek” címmel. Hamar szereplőket keresett, és talált is a közeli Nádorutca Ferenc Általános Iskola diákjai között. A válogatás nagyon szigorú volt. Csak az lehetett kameraképés, aki igazolni tudta, hogy csupán azért volt kisdobos és úttörő, mert szakmai előmeneterct így biztosíthatta a tanintézményben. A gyerekek szüleinek közjegyzői aláírással kellett bizonyítani, hogy utódjuk titokban legalább ötször bérmakolt és komfirmált,-Mi leszel, ha nagy leszel Nahlik Gabika?- Tévéjavító, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Szabó Tomika?- Hasbeszélő, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Thürmer Gyuszika?- Futballista, de csak balszélső vagy balbekk, tanító néni! * valamint soha nem szavalt Váci Mihály verset és Fagyejev Ifjú Gárda című kötelező olvasmányát csak arra használta, hogy rá állva elérje a spájz polcán, a nagymama lekvárját. Egy szó, mint száz, azért ösz- szeállt a kis csapat. Az első adás nézettsége meghaladta még Fri- derikusz Sanyi bácsi - akkor még nem is létező - szuper- showjának nézettségét is, és a tetszési indexe egy híján száz- százalékos volt. A műsor végén az angyalhajas kórus által elénekelt számot hamarosan még a budapesti szendvicsemberek és a tőzsdei brókerek is fújták. „Cserkész leszek, átnevelek/ Kelő nappal én is kelek/Nem törődöm semmi mással Csak a rendszerváltozással.” Az élet útjai kifürkészhetet- lenek. Jenő is nézte ezt a műsort és karosszékéban ülve így sóhajtott: „Én és ez a nő! Mit tudnánk mi közösen összehozni. Az én tintám és az ő angyalhaja! Istenem, de szép is lenne!” Mint később kiderült, ez a sóhaj egy kibontakozó nagy szerelem szignálja lett, ugyanis a két fiatal Nagy Imre temetésén találkozott. Ä vakítóan csillogó napsugár csillámlón tört meg Juli angyalhaján, amikor Jenő odalépett hozzá, és így szólt cinkosan: „Cserkész leszek, átnevelek - ugye Média Júlia kisasszonyhoz van szerencsém?- Igen, de akkor ön - Arra int a tinta, hogy segít a jó minta - Tömegkommunikációs Jenő” - bólogatott pirulva Juli. Este már együtt vacsoráztak, a következő március 15-én a volt KISZ tagsági igazolványukkal gyújtották meg a Batthyány örökmécsest, majd nyáron úgy utaztak közösen Németországba, hogy kék útlevelük fedőlapjából kivágták a csillagos címert. Jenő Hamburgban 100 márkáért eladta nagypapája KMP-s tagsági könyvét, Juli pedig édesapja munkásőrsapká- jával csinált hasonló jó üzletet, nagybátyja Lenin-mellszobor- nak álcázott levélnehezéke pedig egyenesen akkora értéket képviselt, hogy fedezte a visz- szaút összes költségét. De hol volt az még? A szerelmes órák szünetében kéttüdőre szívták magukba a nyugati demokrácia szabad levegőjét. Egészen addig, míg a honeckeri ideológián felnevelkedett tarkobakú NDK-s fiatalok, hallva idegen akcentusukat, török vendég- munkásoknak nem nézték őket. Szállodájukig futva spórolták meg a méregdrága buszjegy- Mi leszel, ha nagy leszel Pető Ivánka?- Tojásfelvásárló, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Katona Tamáska?- Államtitkámő leszek, a frizurám már meg is van hozzá, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Boros Pétiké?- A Columbo, de legalább a árát. A szállodába azonban már nem jutottak be, mert köztudott, hogy a volt NDK-ban nagyon nagy hangsúlyt fektettek az atlé- tikus nevelésre, s így, a Jim Bim és Gösser, árparoid sztereoido- kat is szedő, magashomlokú atléta csapat beérte őket. Ám Jenő igazi férfi módjára, egy leleményes trükkel megvédte szíve vá- lasztottják, és természetesen önmagát is. Hangosan így kiáltott: Király B. Izabella! - ez megtette hatását, hiszen az olvasott német kemény mag is hallott már testvérszervezetük nagy magyarországi ideológusáról. Kihasználva a hirtelen jött esélyt, Jenő még bátrabban harsogta: „Berti, Icu, Juci, Pista/Szkinhed lesz vagy anarchista.” Erre a lendülő törökverő öklök baráti parolává szelídültek és a szerelmesek, szállodai szobájukban kék foltok nélkül bújhattak egymás mellé az ágyban. Másnap azonban már csomagolniuk kellett. Közös elhatározással rátértek a Budapest irányába vezető magyar útra. Hazatérve persze közösen adtak' számot élményeikről. Jenő az „Oly távol vagy tőlem, mégis közel” című glosszájában áradozott az Európa felé vezető útról. Juli már a hatástalanított tévében adott szárnyat a vágyainak, a „Becserkésztük a nyugatot” című filmjével. Már senki nem állhatott karrierjük és szerelmük útjában. Amikor az MDF vezetését Csurkátlanították, a fiatalok ellenszavazat és tartózkodás nélkül mondták ki a boldogító igent. A mézeshetek után tovább sziporkázott a két tehetséges, fiatal elme. Jenő cikke, a „Csúcsüzemben sugároz a Rádió”, jelentős, országos visszhangot váltott ki. Juli pedig a Náhlik alatt nem „Mállik” című riportjával egyenlegbe hozta magát, mert kinevezték főszerkesztővé. így talán még az aranylakodalmat is megérik. Ha csak a III/III.-as törvény nem derít ki róluk valamit, mert manapság két ilyen hibátlan jellemnek is lehetnek baklövései. Például kiderülhet, hogy Jenő bérmál- keresztapja nem ÁVÜ-s volt, hanem Ávós, Juli ángya pedig benne volt abban a kórusban, mely Rákosi pajtás 60. születésnapján csillogó szemmel énekelte: „Öltözzetek lányok talpig fe- hérbe./Hintsetek rózsát Rákosi elvtárs elébe./Hagy^ járjon ő a rózsában bokáig./Éljen, éljen Rákosi Mátyás sokáig.” Percze Petrocelli, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Fodor Gabika?- Fodor Viktor akarok lenni! Én akarok a győző lenni, tanító néni! *- Mi leszel, ha nagy leszel Csurka Pityuka?- Örökös kisikolás szejetnék lenni, a III/III-ba akajok járni, tanító néni!-lóMi leszel, ha nagy leszel?- Szeret a dolgok mögé nézni Ez már nem a tévé belső ügye, drágám, hanem Szarajevó Felkészülve „Élő” adás