Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-04 / 257. szám
1993. november 4., csütörtök Szolnoki Extra 7 Szolnoknak vannak értékei és hagyományai - csak keresni kell Lapunk a közelmúltban közölt egy írást Hol élünk? címmel. A „szerző” a Szemafor Alapítvány, mely megalakulásával jelezte, részt kíván venni Szolnok városiasodásában, a maga eszközeivel tenni kíván a városért és lokálpatrióta. Szabó Lászlót, a Damjanich Múzeum munkatársát kérdeztük.- Egyszerű a magyarázat: mozgósítani kell azokat az erőket, amelyek ezt a várost egy kicsit előre vihetik. Látnivaló, hogy a rendszerváltással, az európai helyzettel összefüggően nem segítséget kell várnunk, hanem magunk belső tartalékait kell feltárni, aminek az első lépése az, hogy megtudjuk, hol élünk. A Szemafor Alapítvány egy programot dolgozott ki, ennek csak az egyik része a kiállítás. Bemutatjuk a két világháború közötti Szolnokot olyan tárgyakon keresztül, amiket az emberek maguk hoznak be a múzeumba, amelyekhez személyes kötődésük van. Úgy gondolom, ha az emberek saját személyes tárgyaikat látják kiállítva, melyeket a család őrzött esetleg nemzedékeken keresztül, vagy valamiféle érzelmi szál is kötődik hozzá, akkor talán ráébrednek, hogy Szolnokon vannak. Azt tudomásul kell venni, a Szemafor-programban is benne van: a város felduzzadt, rengeteg az idegen, aki nem szolnoki volt. Azok a régi társadalmi, tradicionális csoportok, rétegek, melyek Szolnokon éltek eddig, azok most kisebbségben van- nak.- Örkény István egyszer azt mondta Szolnokról, hogy a város attól hagyományos, hogy nincsenek hagyományai. Ón mit szól ehhez?- Mondhatta ezt abban az időben, amikor a város vezetése direkte olyanokból állt, akik nem is helybeliek voltak. Olyan politikát is folytattak; meg kell nézni a városképet. Régi, impozáns épületeinket lebontották, utoljára a Tabán jutott erre a sorsra, végül csak így lehetett megoldani. Teleépítették a városközpontot is olyan épületekkel, hogy város jellege eltűnt. Azok a városok jártak jól, ahol ez a folyamat nem volt nagymértékű, például Kunszentmár- ton vagy a Kunság nagyobb városai. Az embereknek, legalábbis azoknak, akik később költöztek ide, fogalmuk sincs, milyen volt Szolnok harminc-negyven évvel ezelőtt. Úgy gondolom, hogy Szolnokért való megmozdulás, Szolnokért való tevés jelenti majd az alapját a városért való munkálkodásnak. Egy egészséges lokálpatriotizmus felélesztése lenne a cél. Némi politikai szándékunk is van ezzel a kezdeményezéssel. Nem közvetlenül, de hatni szeretnénk a polgárokra abban a tekintetben, hogy olyan pártot válasz- szanak, amely tenni kíván a lokálpatriotizmusért, Szolnok érdekében.- Hol állítják majd ki a polgárok által adományozott tárgyi emlékeket?- Ide tervezzük, a múzeumba. Ugyan nagyon lassan halad az építkezés, pénz hiányában, de a földszinti kiállítótermet január 22-én szeretnénk megnyitni, még akkor is, ha építkezés van az udvaron. GA A szemét mindenki ügye A Zöld Front ifjúsági környezetvédő szervezet a szan- dai réten hatalmas gödrökben háztartási hulladékot fedezett fel a közelmúltban a szandai rétnek azon a területén, mely a vízügyi igazgatóság fennhatósága alatt van. Nagy István igazgató lapunk kérésére elmondta, tud róla, évek óta probléma ez a környéken. Az ásónyomok jól felfedezhetők a gödrök oldalán, nem kizárt, hogy a környékbeliek így szabadulnak meg a fölösleges, a környezetet nagymértékben szennyező hulladéktól, rendszerint éjjel. Az eljárás egy kissé érthetetlen, hiszen manapság már a város szinte minden pontján biztonsággal el lehet helyezni a megfelelő konténerbe a megfelelő szemetet, ha valahová máshová helyezik el, sokkal kevesebb pénzt takarítanak meg a szemétszállítási díj megspórolásával, mint amennyire szennyezik saját városukat. Lapunk telefonon megkereste az önkormányzat városüzemeltetési irodáját is, ahol egy férfihang - nem mutatkozott be - közölte munkatársunkkal, hogy jobban tették volna a környezetvédők, ha legelőször hozzájuk fordulnak, nem kell ehhez a sajtó. Mi azonban úgy gondoltuk, hogy a jelenséget közzétesszük, hiszen nemcsak a városüzemeltetési irodára tartozik Szolnok város környezeti állapota. Ki tudja, lehet, akad valaki, aki a közlés után olyany- nyira felháborodik és szívén viseli a természetes természet szépségét, hogy éjjel önként őrt áll a környéken, hogy lefülelje a garázdálkodókat. Vagy maguk a garázdálkodók térnek jobb belátásra. BG Kocsmakeringő A Nyezega Hol a Szántó körút porba fúl, oda rúg ki a kocsmaajtó. Nevezetesen itt, a város peremén már csak földút visz a város végére. A éégjelzés ellenére felvételünk a címben jelölt toroköblö- getőt mutatja, a Virág eszpresz- szó álnév. Szolnokon mindenki csak Nyezegának hívja (feltehetőleg nem magyar eredetű név), vannak, akik esküsznek rá. A környékbeliek gyakran láthatnak lovas kocsikat a kocsma előtt, a ló és a rakomány kinn, a fuvaros nyilván benn. A szépen berendezett, tiszta kocsmában. Világos mahagóniszínűre festett bútorok, az előszobában zöld biliárdasztal felett függ sárga rojtos zöld lámpa. Kissé homályosak itt a tekintetek, de ezen mi nem csodálkozunk. A vendégsereg, azért nevezzük így, mert ottjártunk- kor legalább tízen voltak odabenn, leginkább fuvarosokból s simára használt kabátban járó férfiakból áll. Valaki üdvözli kedves barátját, azt mondja, mi van, nem láttál még fehér embert. Erre a barát dörmög valamit az orra alatt, mire a másik : mer’ odavágok, és ebben az a vicc, hogy ez nem vicc. -bgTalálja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikor épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése: a Móricz-liget- ben az egykori Tisza Evező Egylet épülete, a két teniszpályával. Nyáron a szolnokiak kedvenc tartózkodási helye volt, hiszen nemcsak a Tisza szépsége, hanem csárda is volt a szomszédban. A rejtvényt helyesen megfejtők, akik szerkesztőségünkben átvehetik a Szolnoki Mozaik című kiadványt és a bele való képecské- ket: Csörögi József, Munkácsy Lászlóné, Kovács Istvánná, Mezei Pál és Fekete Istvánné. Olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtést. Járda menti csendélet Utcakép roncsautókkal „Még gondolni se merjen arra, hogy itt parkol!” szól a tábla felirata a New York-i ENSZ-palota előtt, s bizony van is foganatja a szigorú tiltásnak. Mindenütt így van ez, szerte a világban, ahol csak megjelennek a négykerekű csodamasinák. Mint ahogy már nem bátorság, hanem egyenesen vakmerőség kell ahhoz, hogy nálunk is tilosban próbáljon parkolni valaki. Aki akadályozza embertársait, törvényt sért. Könyörtelen bírságra, elvontatásra számíthat. Nincs kivétel. Kivéve persze azt a mintegy 130 személyautót városunkban, melyek fity- tyet hányva felszólításnak, gúnyolódó feliratoknak, de még a törvény szigorúbbnál szigorúbb ejnye-bejnyézéseinek is, gátlástalanul terpeszkednek immár évek óta. Kivert ablakaikból az enyészet kandikál ki, leeresztett gumijaik mellől rosszkedvű patkányok surrannak, kellően megrémítve sétáló kismamát, játszadozó gyerekeket. A szélsodorta falevelek összegyűlt kupacai, a kocsik alatt pedig sikeresen fogják fel a lefolyót kereső esővizet, sártengerré változtatva a környéket. Díszei városunknak, Szolnoknak, mint a belváros kellős közepén a bankokkal, üzletekkel zsúfolt Mária utca három rémlátomása. Egy Zaporozsec - van-e, ki még emlékszik erre a farkaskergető sztyepperémére egy Fiat és egy őskövület Zastava. Maholnap 10 eszendeje, hogy lelkűk kiszenvedett, s a rút vázú testük megrekedt a járda mellett. Az útépítéskor félrerakták ezeket a roncsokat, de annak végeztével a tulaj, nemes egyszerűséggel visszahelyezte. Az úttisztítók laza ívben könnyedén kikerülik, mondván, azt a részt képtelenség takarítani, az ott élők pedig seprűvel a kezükben néha, tehetetlen mérgükben jót rúgnak belé. Mint mondják, ilyenkor a benn lakó állatcsalád dühösen morog egyet, nehezményezvén a birtokháborítást. A folyamatos felszólításokat olvasatlanul a szemétbe dobó tulajdonos pedig néha megáll, s szeretettel gyönyörködik kincseiben. Tekintetét elégedetten hordozván körül az immár tulajdonába került néhány négyzetméteres közterületen. A köz pedig tehetetlen, akár a nagy tekintélyű hivatal. Ez idáig legalábbis. Mint Ihász Tibor, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési csoportvezetője elmondta, a türelem elfogyott. Egyeztetve más városok hasonló meghozott vagy bevezetésre kerülő rendeletéivel és élve a hatályos törvények biztosította lehetőségekkel, az önkormányzat radikális lépésre szánta el magát. Amennyiben a közgyűlés elfogadja a beterjesztett rendelet- terv-fejezetet a „forgalmat nagy mértékben akadályozó, valamint a közterületen engedély nélkül tárolt járművek elszállításáról”, szomorú napok virradnak a közösséget semmibe vevő roncsautó-tulajdonosokra. Az elképzelés szerint, a felszólítást követő 8 napon belül egy biztonságosan őrzött telepre szállítják ezeket a járműveket, s ennek minden költsége a tulajdonost terheli. Aki már ez idáig is, az illetéktelen közterület-foglalás miatt, szabálysértést követett el. A törvényességet szigorúan betartva, az állapotot rögzítő jegyzőkönyvvel, hatóság jelenlétében, biztonságos helyre viszik majd ezeket a közszemérmet is sértő rémségeket. Aki pedig a felszólítások ellenére sem változtat az állapoton, magára vessen. A hivatal nem kíván megfosztani senkit tulajdonától, mindössze arra vigyáz majd a közterülettel, a köz területével, senki ne bánhasson kényére- kedvére. A törvény mindenkire vonatkozik, annak betartása közös érdek. A városüzemeltetési csoportnak pontos feljegyzései vannak ezekről a gazdátlan, sorsára hagyott járművekről. Ha megszavazzák a rendeletet, nincs többé elnézés. Az autóroncsokban lakó felettébb rosszkedvű patkánycsaládok pedig költözhetnek más, kevésbé szigorú városokba. Nem fognak hiányozni. CsB Kacsa lett (lesz?) a kolbászból A sajtóban korábban felröppent a hír: a Bajor söröző kezdeményezésére világrekord hosszúságú kolbászt töltenek az I. Szolnoki Nemzetközi Vásár idején. Figyelemreméltó vállalkozás ez, hiszen az angolok több mint huszonegy kilométer(!) hosszú kolbásszal tartják pillanatnyilag a világrekordot. Ha ezt sikerült volna megdönteni, a Széchenyi-lakóte- lepen valóban kolbászból lehetett volna a kerítés. Sajnos kacsa lett a kolbászból- legalábbis az időpont tekintetében. Kiderült, hogy a kolbászgyártásban is hosszú út vezet a világrekordig. Merőben új technológia és főleg sok pénz is kell az ötlet valóraváltásához. A Bajor söröző - dicséretére legyen mondva - nem adta fel a harcot. Tovább tárgyal gyártókkal, szponzorokkal. S meglehet, hogy Szolnok a nagy attrakcióval (mert közben ezt is szervezik) felavatott hosszú kolbász révén tesz szert világhírnévre. KIÁLLÍTÁS. November 15-ig látható Szolnokon a Repülőtiszti Főiskola Művelődési Otthonában Pannonhalmi Zsuzsa keramikus művész kiállítása. A fotókon láthatók a művésznő napórái és nagyméretű fali kerámiái. A kiállított tárgyak a helyszínen meg is vásárolhatók.(Fotó: I. L.)
