Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám

1993. november 30., kedd Sport íi Negyedszázad nem nagy idő Csontos Lajos folytatni akarja Karácsonykor lesz negyvenesztendős. Mióta az eszét tudja, a futball élete egyik legfontosabb éltető eleme. Éppen huszonöt esztendőt szolgált a megyében, ifistaként a TSE-ben, meglett emberként a Szolnoki MAV-ban és a MÁV MTE-ben, nesztor­ként pedig ismét anyaegyesületében. Röpke számítás szerint az éves harmincmérkőzéses átlaggal, hétszázötvenszer húzta ma­gára a mezt, fűzte be cipőjét, az edzéskilométerek száma bizo­nyára elég lenne az Egyenlítő körbefutásához. Csontos Lajos soha nem tartozott a könnyen kezelhető játékosok közé, de mentségére legyen mondva, ő igazi nyerő típusú ember, aki a magánéletben is könyörtelen, elsősorban önmagával szemben. Az ígéret szép szó, főként ha betartják Nem szerettem a súlyemelést. Sokáig idegenkedtem még attól is, hogy akár a televízióban megnézzek egy-egy nagyobb ver­senyt, legyen az a magyar Húsos Kupa vagy nemzetközi jelentő­ségű világ-, illetve Európa-bajnokság. Aztán néhány esztendő­vel ezelőtt megismerkedtem egy kisújszállási legénnyel, aki szü­lővárosa első Európa-bajnoki aranyérmét szerezte. Talán mon­danom sem kell, súlyemelésben. Tyukodi András - mert hát róla van szó - és edzője, Szabolcsi Károly akkor olyan szenvedéllyel, szerettei beszéltek sportágukról, hogy felkeltették kíváncsisá­gomat. Milyen lehet a tárcsák világa, hogy egy tizennégy éves fiút ennyire magával ragadhatott? Egyre nagyobb érdeklődés­sel figyeltem a különböző csúcslistákat, s egyre inkább tisztelni kezdtem a mázsás súlyokat fejük fölé emelő „vasembereket”. Odáig jutottam, hogy kalapot emeltem Suleymanoglu és társai teljesítménye előtt. Néhanapján meglátogattam Tyukodiékat pincehelyiségből kialakított edzőtermükben, s talán a lassan ki­alakuló baráti kapcsolatnak, talán az újságírónak szóló figyel­mességnek köszönhetően meghívást kaptam tőlük a novemberi utánpótlás-viadalra. Nem akartam hinni a szememnek, mikor a kunsági város moziterme szűknek bizonyult az érdeklődők szá­mára. A hangulat egyszerűen lenyűgöző volt, a közönség fel­állva tombolt fiataljaik sikeres gyakorlatai láttán. Ezek után nem maradhattam le a tatabányai országos bajnokságról sem. „Hat fiúból három nyerni fog” - ígérte Szabolcsi Károly a múlt héten. Hittem is, meg nem is, de meglepően magabiztosnak lát­szott, úgy tűnt, nem jár a fellegekben. A rengeteg edzés, a több száz tonna kiszakított, kilökött súly meghozta eredményét. Sár­kányék igazolták edzőjük elvárását, a harminc hazai klubot fel­vonultató viadalon simán besöpörték az aranyakat. Az ifjúsá­giak és juniorok után két hét múlva a serdülők országos bajnok­ságára kerül sor. „Két első helyünk szinte biztos, de én még ket­tőben reménykedem” - jegyezte meg szombati búcsúzásunkkor Szabolcsi Károly. Csoda, ha ezúttal már hiszek neki? Természe­tesen Oroszlányba is elkísérem a kisúji fiúkat. (Géléi) Kosárlabda Folprint Kupa Karcagon Az elmúlt szombat-vasárnap kétnapos „Hegymászó hét­végét” rendezett a szolnoki RISZI DSE. A programban bárki megtalálhatta a neki tetszőt, mivel a mászópalánták csokiszedö szpartakiádjától kezdve a jelmezes falmászó versenyen át az öreg hegymászók megmérettetéséig minden volt. Képünkön Szabó Zoltán, a budapesti HSC versenyzője tart bemutatót. (Fotó: I. L.) Asztalitenisz Molnár fair play díjat érdemel Manapság nehéz idők járnak rá, hiszen a TSE labdarúgói az NB III. Alföldi csoportjában a legutolsó helyen várják a ta­vaszt, ám mint megtudtuk, a magasodó homlokú, csupaszív söprögető szolgálataira nem számít a jövőben a miklósi ve­zetés. Pedig a nyolcadik fordu­lótól már az edzőséget is a nya­kába vette, az elődjével szerzett egyetlen pontot, csupán kétszer annyival tudta szaporítani a ne­vével jelzett gárda. Röviden: Csontos Lajosra januártól sem játékosként, sem edzőként nem számítanak a TSE-nél. Persze, rosszul esik neki a mellőzés, mert mint mondotta, amikor nyolcvanhatban vissza­tért Szolnokról, csupán fél évre kérték még, hogy játsszon. Az­tán hét lett belőle. Másfél a me­gyei I. osztályban, bajnokkként aztán az NB Ill-ban. Az első há­rom eszetndőre szívesen emlé­kezik vissza.- A Dobozi, Bana, Porhanda, Csontos kvartett jó úton haladt, minden évben előreléptünk a táblázaton, mígnem Dobozi szakosztályvezető távozása után egyre lejjebb süllyedtünk. Az idén már odáig, hogy a bentmaradásra csakis matema­tikai esélyünk maradt. Sajná­lom, hogy nem számítanak rám a jövőben, mert nekem nem mindegy, mivel itt élek, a csapat sorsa. Ha nem Miklóson, akkor máshol, de folytatom, legalább NB III-as szinten. Számomra minden pályán töltött perc az élet nagy ajándéka, amit nem lehet még pénzben sem kife­jezni.- Utolsó edzője, Földest János szerint ma ugyanolyan konok, mint húszéves korában volt.- A hírekkel ellentétben vele is kijöttem, János van olyan ru­tinos, hogy mikor látta az álla­potokat, időben lelépett. Pedig már helyette is engem akartak a nyáron, de akkor nem vállaltam. Távozása után azonban nem maradt más választásom. Ele­kes szakosztályvezetővel sincs problémám, csupán azt nehez­ményezem, hogy átigazolási dí­jat akar értem. Talán elfeledke­zik arról, hogy mennyit tettem a csapatért. Ügy érzem, jóval többet, mint amennyit kaptam. Szakmai sikerként elmondha­tom, a fiatal Babella nálam lett kezdő, Csatári pedig húzóem­Megtartotta idei utolsó el­nökségi ülését a megyei labda­rúgó-szövetség. A három napi­rend elsőjeként Czakó János, a jelölőbizottség elnöke tett javas­latot a megüresedett elnökségi tagsági funkciókra. A kooptá- lást elfogadta az elnökség, ezért a lemondott Marosvári Csaba helyére dr. Kókai Mihály a me­gyei rfk. dolgozója került, az el­foglaltsága miatt többször hi­ányzó dr. Szabó Ottót a szintén tiszfüredi Szeleczki Mihály vál­totta fel. A kispályás bizottság részé­ről dr. Durst János elnök kért támogatást a Nyíregyházán ren­dezendő első országos terem­foci-bajnokságra. A döntés sze­rint a megyei válogatott nevezé­sét (5000 forint) fedezi a szö­vetség, a költségekre kapott összeg pedig záros határidőn belül visszatér a közelmúltban kirabolt szövetségi kasszába. Harmadikként egy rázós ügyet tárgyalt az elnökség, mégpedig Jászdózsa és Jászágó panaszát a fellebviteli bizottság határozata ellen. A minden rész­letre kiterjedő és az érintettek megahallgatásával zárult ta­A piaci büfében azért nem áll meg az élet bér. Tehát korom ellenére báto­rítottam a fiatalokat. De mit te­hettem akkor, amikor Elekes a három külföldinek önkényesen levette a fizetését, és a tizenket­tedik fordulóban ajtót mutatott nekik, de a soron következő döntetlen miatt a szezon végéig maradhattak. A félreértések el­kerüléséért, itt nem Elekes kontra Csontos ügyről van szó, hanem a város labdarúgásának megmentéséről. Bárhová vet a sors, én továbbra is támogatni fogom a miklósi focit, s ha előbb nem, akkor később, de lesz helyem a csapatnál, legfel­jebb a partvonal innenső olda­lán. Természetesen megkerestük a szakosztályvezetőt, Elekes Istvánt, az egykori kiváló ka­pust, aki úriemberhez méltón, higgadtan nyilatkozott:- Nem érdemes tovább szen­vednünk egymással. Sok min­denről homlokegyenest külön­böző a véleményünk. Nem az eredménytelenség a legnagyobb probléma, hanem az, hogy La­jost a csapat zöme nem fogadta el edzőnek. Már kiszemeltük fia­tal utódját, januárban valószínű megegyezünk. Hogy miért nem engedjük el ingyen? Mert tavaly januártól havi nettó tizenhatez­ret kapott tőlünk. Az átigazolási díjjal, abból szeretnénk valamit visszakapni. Úgy gondoljuk, a felek egyetlen dologban azonos ne­vezőn vannak: mindketten a csapat jövőjéért aggódnak, csak ellenkező oldalról köze­lítve. A helyes megoldásra azonban csak a tavasz adhatja meg a választ. (ni) nácskozás eredménye: az el­nökség mindkét egyesület pana­szát elutasította, tehát a másod­fokú határozat jogerőre emel­kedett. Indoklást írásban kap­nak a felek. Túróczi Sándor, a női „sza­kasz” elnöke beszámolt arról, hogy megyénkben egyre nép­szerűbb a női labdarúgás, s a bi­zottság tagjait a területi eloszlás alapján szervezi. Két OB I-es csapatunk mellett Tiszafüred, Abádszalók, Karcag és Martfű térségében rendszeresek a női mérkőzések, a sportág szerve­ződése. Itt is a tömegesítés a cél, a szervezett kiválasztás és egy újabb, az országos bajnok­ságban induló csapat beindítását egyelőre a pénzhiány gátolja. Régiónkban 45 igazolt női lab­darúgót tartanak nyilván. Végül Varga Ferenc főtitkár előterjesztésében arról határo­zott az elnökség, hogy kiket ja­vasolnak év végi jutalmazá­sokra a társadalmi munkások közül a megyei szakosztályok­tól kapott vélemények alapján. A „kiválasztottak” december második felében vehetik át a kétezer forintot és az oklevelet. Serdülő-ifjúsági fiúk kosár­labdatornája zajlott a hét végén Karcagon. A két évvel ezelőtti mezőny győztesei is megjelen­tek, s mindannyian bizonyítani akartak az 1987 óta minden esz­tendőben megrendezendő tor­nán, melyet tavaly óta a szpon­zorról Folprint Kupának hív­nak. A mérkőzéssorozat az orszá­gos serdülőbajnokság selejtező­jére is kiváló felkészülési lehe­tőséget nyújtott a csapatoknak. A karcagiak mellett a debre­ceni, a szolnoki, a mezőtúri sportiskola, a Nyíregyházi TK és a MAFC két csapata vett részt a kétnapos megmérette­tésben. A torna első napján papír­forma eredmények születtek a hetedikesek korcsoportjában, ahol a házigazda Karcag lett az első, második a MAFC „A” csapata, a nyolcadikos korcso­portban pedig első MAFC „B”, második pedig a Debrecen. A csapatok az egymás elleni eredményeiket magukkal vitték a vasárnapi fordulóra, ahol a másik korcsoport első két he­lyezettjével játszottak körmér­kőzést. Szombaton nagyon imponáló teljesítményt nyújtottak a haza­iak, a késő esti mérkőzésen 37-107-re „elgázolták” fővárosi ellenfelüket, a MAFC-ot. Más­nap azonban nagyon álmosan, pontatlanul, szétszótan játszot­tak, elpattant tőlük a labda, Mai műsor Jégkorong: Lehel HC- Alba Volán. Jászberény, 18.00. Női röplabda NB I. TFSE-Jászberényi RK 0:3 (-14, -3, -11) Budapest, v.: Rádi, Jáger Jászberény: Agócs, László, SZÓRÁD, PESTI, PETLIAK, Hallgat. Csere: Kolozsvári, Tóth A. Edző: Szőke Péter. Vasárnap késő este ért véget a berényi fiatalok budapesti vendégjátéka, mely némi meg­lepetésre magabiztos győzel­müket hozta. Csupán az első szettben volt szoros a mérkőzés, a továbbiakban Petliakék remek csapatmunkájukkal valósággal leiskolázták a főiskolásokat. Szőke Péter újabb fiatalt dobott mély vízbe, Kolozsvári a saját nevelésű játékosok számát sza­porítja. rosszul passzoltak. Igaz, a má­sodik játékrészre megpróbálták a lehetetlent, összeszedték ma­gukat, és szorossá tették a meccset, de a hajrá későn jött. A Debrecen simán verte a MAFC-ot, s ezután elkezdődtek a pesti számolgatások: ha eny- nyivel nyernénk, még elsők le­hetnénk... Ezt azonban a játék hevében már elfelejtették a pályán lévők, s hiába biztatta csapata legjobb­ját, a „Varázslót” a MAFC edzője, nem ment neki a játék. A kis pöttöm karcagi Orosz Pisti ellenben a hóna alatt sza­ladgált jó néhány játékostársá­nak, s így könnyebben tudta őket kicselezni. A Folprint Kupa végered­ménye: 1. MAFC A, 2. Debre­ceni Sportiskola, 3. Karcag, 4. MAFC B, 5. Szolnoki Sportis­kola, 6. Nyíregyházi TK, 7. Mezőtúr. A torna válogatottja: Mé­száros Richárd (Szolnoki Sportiskola), Varga Sándor (Karcag), Bujka Gábor, Tö­rök Áron, Végvári Ákos (mind MAFC). Mint mostanában minden ko- sárlabdatomán, ezúttal is ren­deztek hárompontos dobóver­senyt. Két karcagi. Varga Sán­dor és Fazekas Ferenc vívta a döntőt, végül az előbbi bizo­nyult biztosabb kezűnek. A játékvezetők-edzők vetélkedé­sét a karcagi Örlös Zoltán nyerte. Szombaton és vasárnap zaj­lott Tatabányán a Generál Kupa I. osztályú újonc és serdülő ranglista asztalitenisz-verseny, melyen megyénk fiataljai is asz­talhoz álltak. Az újonc versenyszámban Molnár Áttila, a Szolnoki Tisza SE versenyzője indult. Erre a versenyszámra hatvanhárom nevezés érkezett. A tiszások ifjú tehetsége első mérkőzésén ugyan vereséget szenvedett a Postás SE verseny­zőjétől, Lukácstól, ezután vi­szont legyőzte az orosházi Gombkötőt és a győri Lipayt, ezzel felkerült a főtáblára. In­nen nem sikerült továbblépnie, mert 2-1 arányban kikapott a szombathelyi Mészárostól. Mindenesetre Molnár Attila fair play díjat érdemelne, mert a döntő szettben 18:18 állásnál pontot ítéltek a javára, de je­lezte, hogy a labda érintette a trikóját is, átadta a pontot ellen­fele javára. A szettet később 22:20 arányban vesztette el! Ám ezzel együtt is négy ranglis­taponttal gazdagította gyűjte­ményét. Vasárnap a serdülő korcso­port versenyei zajlottak, ahol a tiszások közül Guba Zsolt, Hajdú János, Hegedűs Zoltán és Molnár Tamás indult. Rosszul kezdődött a verseny, mert Guba Zsolt kikapott a BVSC-s Cser­háttól, Hajdú János a kaposvári Gergelytől, míg Molnár Tamás kikapott a szintén kaposvári Kiflétől, így kiestek a további küzdelemből. Hegedűs Zoltán viszont nagy menetelésbe kezdett, először az orosházi Mozák, majd a BVSC-s Bihn ellen diadalmas­kodott, amivel sikerült felkerül­nie a főtáblára. Jó szereplését itt is folytatta, a BVSC-s Horváth Olivért sima mérkőzésen 2-0-ra, a Colors versenyzőjét, Baranyit 2-1-re, az ugyancsak BVSC-s Gidófalvit pedig szin­tén 2-1-re verte. A döntőbe jutásért a kecske­méti Kováccsal mérkőzött, de nem tudott felülkerekedni. így is bronzérmet szerzett, továbbá 32 ranglistapontot gyűjtött. Küzdeni akarásból jelesre vizs­gázott, remélhetőleg ez a szép siker meghozza az önbizalmát, és igazolja a szakosztály osz­tályvezetője döntését, aki nem engedte, hogy a versenyző „el­kallódjon”. Labdarúgás A forduló megyei válogatottja Az első csapat: Gál (Jász­boldogháza) - Tóth (Szászbe­rek), Kárpáti (Jászboldog- háza), Demeter (Kunszentmár­toni TE), Varga (Kunhegyes) - Ecseki (Szolnoki Vegyimű­vek), Horváth (Jászkisér), Deme (Jászapáti), Tóth J. (Kunhegyes) - Bese (Kunhe­gyes), Tóth T. (Tószeg). *** A második csapat: Mayer (Szajol) - Kemecsi (Kunhe­gyes), Bódi (Szajol), Boros (Jászkisér), Sós (Szolnoki Ve­gyiművek) - Pálinkás (Kun­szentmártoni TE), Tóth I. (Jászapáti), Pócsi (Kunhe­gyes), Nagy (Szászberek) - Német (Szolnoki Vegyimű­vek), Szabari (Jászapáti). *>!<* A forduló játékosa: Tóth József (Kunhegyes) A forduló játékvezetője: Benyovszki (Rákóczi-Kunhe- gyes) A góllövőlista élmezőnye - 12 gólos: Szabó 1. és Molnár I. (mindkettő Jánoshida), 11 gó­los: S. Nagy Zs. (Kisújszállás), 10 gólos: Tóth Cs. (János­hida), Németh I. (Jászapáti), Nagy J. (Martfű), Tóth T. (Tó­szeg), 9 gólos: Kövesdi (Jász­kisér), Bese (Kunhegyes), Ha­tár (Kunszentmártoni TE), Bagossi (Mezőtúr), Bárány (Rákóczifalva), Konka Cs. (Újszász), 8 gólos: Tóth G. (Jánoshida), Honti (Martfű), 7 gólos: Mosonyi Cs. (Alattyán), Hídvégi A. és Mircea (mind­kettő Kisújszállás), yiola és Szilvási (mindkettő Újszász), 6 gólos: Gólya (Alattyán), Tóth I. (Jászapáti), Mednyik és Zsilkin (mindkettő Jászbol- dogháza). Tóth József (Kunhegyes) Az utolsó elnökségi ülésről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom