Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-30 / 279. szám
1993. november 30., kedd 7 Jászsági Extra Húsüzemet vett két áfész Megszállottság is kell hozzá Varrónők kerestetnek! Nagy László A Jászapáti és Vidéke AFESZ-nél régóta gondolkodnak azon, hogyan lehetne közös együttműködéssel olyan vállalkozást létrehozni, amely az üzlethálózat húsáruval való kiszolgálását jobban elősegítené. Szóba jött egy üzem vásárlása is, ami több előnnyel járhat: a termelőket jobban az áfészhez tudnák kötni, a kereskedelmi árrés és az ipari feldolgozásból származó árrés is a szövetkezet berkeiben maradna - mondta Nagy László, az áfész elnöke. Jászapáti környezetében több kisebb húsüzem is működött, köztük a termelőszövetkezeté. Ebből aztán kivált az üzem, és önálló szövetkezetté alakult volt téesztagokból. Ezt vette meg az áfész a jászberényi Jászsági AFESZ-szel közösen. A húsüzem termékeit ezekben az egységekben lehet majd értékesíteni. Az üzletet a múlt hét szerdáján ütötte nyélbe a két áfész. A szerződés értelmében egy külön vállakózást hoznak létre, vagyis egy kft. működtetné a húsüzemet. Az üzemnek régi hagyományai voltak. Nagyon sok terméket gyártottak ott, amit tovább szeremének folytatni. Jelen pillanatban a felújítása folyik, és a héten valószínűleg már termelnek. Hagyományos készítésű hurka, kolbász, kenőmájas, füstölt szalonna és más ínyencségek kerülnek ki majd tőlük a boltokba. A vágóhídon marhák vágására is lehetőség van. Az alapanyagot üzemektől és termelőktől vásárolnák. Jelentkezett a jászapáti és a jászdózsai szövetkezet is beszállítóként, valamint a területükön lévő egyéni gazdáktól vásárolnának közvetlenül a húsüzemben. Számítások szerint az üzem havi árbevétele 5-8 millió forint lenne az induláskor, amit szeretnének növelni. Az elképzelések alapján 12-15 dolgozót foglalkoztatnának. Most még tart a felújítás Szent Vendel most a házat őrzi Jászdózsára az 1811-13 között épült, klasszicista, műemlék jellegű Holt-Tama-hídon át beérve, a Széchenyi utca egyik házának udvarában szép szobrot láthat a járókelő. Különös, hogy egy házportának ilyen alkotása legyen. A kíváncsiskodásra Polgári Istvánná, a ház tulajdonosa ad magyarázatot, aki éppen ebédet főz. Férje a tüzelőt vágja hátul az udvaron. Régen itt volt a faluszéle. Akkoriban még az volt a szokás, hogy a kint legelő állatokat őriztették. Hogy megvédjék őket, egy asszony - aki nagyon szerette állatait 1902-ben a jószágok, különösen a bárányok védőszentjének szobrot állíttatott. Szent Vendel azóta áll itt. Idővel aztán a falu határa kitolódott. A most 71 éves Polgári Istvánná szüleinek a háza 1944-ben épült. Az egyházközség által védett szobornak azonban maradnia kellett, még a házat is úgy kellett felhúzni, hogy Szent Vendelt ne zavarja. Polgári Istvánná első férjével csapos volt, előbb a gazdakörben, majd ’45 után az időközben felépült házukban. A közelben levő malom kuncsaftjai adtak nekik munkát. Viszont nagyon megterhelték őket az adóval, ezért ők voltak a legelsők, akik visszaadták az ipart. Polgáriék elmentek a Mátra Szanatóriumba. Az asz- szony nővérként, a férj pékként dolgozott. A férfi később meghalt, özvegy felesége pedig Miskolcra ment ápolónőnek. Onnan került nyugdíjba. Ezután ismerkedett meg jelenlegi férjével, akivel már 11 éve él együtt. A 78 éves Polgári István a diósgyőri vasgyárban dolgozott kereken 45 évet. Napjaik most tüzeléssel, melegedéssel és evéssel telnek - mondja a háziasszony jó kedéllyel. A papa is bejön ekkorra; mehetünk fotózni a szobor elé. Polgáriék és Szent Vendel szobra Lóháton szép az élet! Két lovas ma már igazán ritkaságnak számít nekünk magyaroknak, a hajdani lovas nemzet fiainak. Pedig nem csalás, nem ámítás, a látottak egyértelműen azt bizonyítják, hogy nem űrbéli lényekről - akiket mindenáron látni szeretnének egyesek -, hanem igazi lovasokról van szó. E kép felkelti érdeklődésünket. Üldözőbe vesszük a lovaglókat. Kiderül, hogy a Jászárok- szállás határában épült lóistállóba tartanak. A nyomok ezután már Bordás Pál vállalkozóhoz, tüzépeshez vezetnek. Övé az istálló. Lovas múltja véletlenül kezdődött. Egy tartozás fejében került hozzá két csikó másfél éve. Több sem kellett a vállalkozónak - nem is lenne igazi vállalkozó, ha nem ezt teszi -, látott bennük fantáziát. Vett még hozzájuk egyet, később pedig már tudatosan - úgymond tenyésztői szemmel - egy újabbat. Az idén épült takaros istállóban immár tehát négy saját lovat tart. Befért a többállásos istállóba még három úgynevezett bértartott ló isi A saját lovakat versenysportra tartja, díjugratáson vesznek velük részt. Egy főhivatású alkalmazottja és egy „másodállású” lószerető fiatalember foglalkozik az állatokkal. A jászárokszállási Vasas Sport Klub színeiben versenyeznek. Az eddigi eredmények változó, de szép sikereket mutatnak. Voltak már elsők is területi díjugrató-bajnokságokon. Az egyik ló pedig, Kitartás, a magasugrásban második lett Miskolcon, 180 centiméteres eredménnyel. A tervek szerint országos bajnokságokon is indulnának. Az alkalmazott Apró József, aki 13 éve lovagol. Megfordult több helyen, például a szolnoki lovardában is, de négy éve vállalkozóknál dolgozik. Szép eredményekkel dicsekedhet. 1990-ben juniorbajnokságon magyar bajnok lett. Tavaly Prágában egy Volvo Világkupán 8. helyezést ért el. Helybeli, nős, egy kilenc hónapos kislánya van. A másik fiatalember. Bánáti Miklós tulajdonképpen mentős, „csak” minden szabad idejét tölti a lovaknál. Gyerekkora óta lovagol, de idén volt az első versenyszerű éve. Örömmel mondja, végre olyan helyre került, ahol nem kell fizetnie ahhoz, hogy lovagolhasson. Az árokszállási lósport tulajdonképpen Horváth Róbert fiatalembernek köszönhető. Öt éve költözött Gyöngyösről ide. A fogathajtásban háromszoros világbajnok Bárdos György se- gédhajtója vojt, emellett még lovagolt is. Ő a Bordás fiúk edzője. A birtokában levő pályán rendezhettek idén lovashí- reségekkel versenyt. A lósport drága mulatság. Igaz, nem csak pénz, de megszállottság is kell hozzá. A Bordás-csapat azonban sikerekre éhes. Reméljük, hallunk még róluk! Eddig jobb a svájci kapcsolat A jászfényszarui Jászfény Kft. két éve jött létre az Orion 7. számú gyáregységéből. A hajdani szép idők 1200 dolgozójából százötvenet tudott foglalkoztatni a társaság. Az orionos kapcsolat mára is megmaradt, csak kissé más formában. A fényszaruiak az orosz-magyar Jugenskorion Elektronikai Kft. beszállítói, tévéburkolatokat gyártanak. Eddig még úgy igazából nem lendült be ez a kapcsolat. Jövőre van ígéretük, hogy állítólag 40-45 ezer kávát kell majd gyártaniuk. Addig azonban 100 milliós éves árbevételük nagy részét egyéb gazdasági kapcsolataik adják. Jó a viszonyuk egy svájci céggel, a KKD-vel, aminek irodabútorokat gyártanak olyan szinten, hogy azok azonnal eladhatók. Másik komoly partnerükkel, a magyar Tantál Kft.-vel kétéves múltra tekint vissza a közös munka. Részükre nyelvi laborokba készítenek úgynevezett pultokat, amikbe már csak a koreai technikát kell beszerelnie a Tantál Kft.-nek. Elektonikai részlegük is jelentősen hozzájárul az árbevétel növeléséhez. Ott egy magyar cégnek hangsugárzókat állítanak elő, valamint jelen pillanatban taxaméterekbe ültetnek be nyáklapokat. Jövőre az első félévet tekintve már most úgy tűnik, hogy kapacitásaikat ki tudják használni, lesz munka. A következő év második felére vonatkozólag még javában folynak a tárgyalások, hogy mindenkit biztosan tudjanak foglalkoztatni. A volt Jászsági Ruhaipari Szövetkezet, ma a Xanta Kft., tavasszal hozta létre Jászalsó- szentgyörgyön varrodarészlegét. Bathó Lászlóné részlegvezetőtől megtudjuk, hogy negyven varrónővel indultak annak idején az önkormányzattól kedvezményesen bérelt volt bölcsődében. A kemény munka - és netalán az ezért járó kevés pénz - úgy hatott a dolgozókra, mint skorbut a fogakra: kihullottak. Ma már csak huszonötén görnyednek napi egy műszakban és sok túlórában a gépek fölé. Általában női felsőruházatot gyártanak, blézereket, kosztümöket. Természetesen ezek zömmel nem magyar lányokra, asszonyokra kerülnek, hanem francia, olasz és német hölgyekre. Naponta 1500 kiskabá- tot állítanak elő. Nagyon hiányzik az a pár „kihullott” ember, mert bőven volna mit termelni. Főleg helybelieket foglalkoztatnak, de újabban Szászberekről és Jász- ladányból is járnak át. Boltjuk is nyílik hamarosan a varrodánál, pontosabban áthelyeződik a mostani helyéről. A decemberben átadott boltban saját termékeiket kínálják majd. A munka sok, a pénz kevés (de legalább van) Kényszerből tették Emeltek az adókon Ülést tartott a napokban a jászalsószentgyörgyi képviselő-testület. A költségvetés homályos körvonalain túl - hiszen még nem tudni, mennyi pénz esik le fentről - mást is megtárgyaltak. Mégpedig adót emeltek. Kényszerből, hiszen az Országgyűlés év közben módosított alaptörvénye miatt kellett ezt megtenniük. A magánszemélyek és a vállalkozók kommunális adóját növelték meg. Előbbiek esetében az alaptörvény egyértelműen kimondta, hogy a korábban megadott házadómentesség csak az építményadóra vonatkozik, a kommunális adóra nem. Ezt most törölték, ami a településen 660 új épületnek az évi ezerforintos adóztatását jelenti. Tekintettel arra, hogy a rendelet lehetőséget ad, ha a magánszemély kommunális beruházást hajt végre, akkor a helyi adó összegét a kommunális beruházás igazolt költségeivel csökkent- heti. A vállakozók kommunális adójában a lényeges változás a korábbiakhoz képest, miszerint az egy személyre kivetített adót 750 forintról a maximális 2 ezer forintra emelték fel, mivel a vállalkozók használják leginkább a község útjait, szennyezik a környezetet. A rendelet január elsejétől lép életbe. Módosították a szociális rendeletet is, ami örvendetesebb eredménnyel járt. A községből ugyanis tizenhárom egészségileg károsodott gyermek jár Jász- ladányba és Szolnokra kisegítő iskolába. Ezeknek a gyerekeknek az útiköltség-térítését átvállalta az önkormányzat. Jövedelmi viszonyoktól függetlenül napi 70 forintot fizet a hivatal az utazásért. A jó polgárörök 1992 őszén alakult meg Jászárokszálláson a polgárőrség. Vezetője akkoriban Csikós László cipész vállalkozó volt, tőle vette át a posztot három hónapja Fónagy Imre. Ő korábban az önkéntes rendőrök parancsnoka is volt. 1974-ben kezdte még mint ifjúgárdista, a szolnoki vízi rendészetnél. Egyébként „rendes” szakmája hentes, de most leszázalékolták. A kezdet kezdetén ötvennégyen láttak el polgárőrséget. Ma már csak negyven vannak. Azért, mert szigorítottam - mondja a parancsnok. - Sokan nem jártak már szolgálatba, pedig be voltak osztva. Azok legyenek inkább tagok, akik tényleg komolyan csinálnak valamit - vallja. Mindennap van szolgálat. Rendőrtárssal járják éjjelente az utcákat. Hol az önkéntes polgárőr, hol a rendőrség rozzant autóján cirkálnak. A saját kocsihasználathoz az önkormányzat is hozzájárul. Úgy vélekedik a parancsnok, hogy a városon meglátszik munkájuk, a bűncselekmények száma is csökkent. Elfogásban is volt már részük, és bizony tanúskodni is kell - mert a rendőrnek nem nagyon, inkább a csavargónak hisznek, fejti ki véleményét Fónagy Imre - , ami Fónagy Imre parancsnok nem kis tett a bosszúállás lehetősége miatt. Mint Horváth György, a helyi rendőrőrs parancsnoka megjegyzi, a polgárőrséggel a kapcsolatuk mindig is jó volt. Nélkülük a saját munkájuk nem lenne ilyen aktív, ilyen eredményes. Ahogy mondta, félkarú óriások lennének nélkülük. A polgárőrök munkájáért csak a köszönet hangján szólhatok - fejezte ki háláját a vezető. Az oldalt írta: Tóth András - Fotók: Mészáros János
