Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-29 / 278. szám

4 Kiesett a munkából, türelmetlenül várja a pénzét Kálvária egy kártérítés körül Elkeseredésében, s mert úgy érzte, hogy fogytán a türelme, fordult hozzánk Pál Szabó László, szolnoki olvasónk, akit november 13-án (szombaton) délelőtt sajnálatos szerencsét­lenség ért a Nyíl utca 21-es számú ház előtt. Az esettel kapcsolatban töb­bek között elmondta, hogy az 1500-as Lada személykocsijá­val várakozott, miközben egy hátrafelé tolató 1200-as bordó Lada tulajdonosa a baloldali sárvédőjének ütközött. Kocsija annyira megsérült, hogy 28 ezer forintba kerül a javítás. A károkozó a helyszínen azonnal elismerte a felelőssé­gét, készségesen átadta a betét­lapját, majd a személyi adatait is közölte. Olvasónk a biztosí­tóhoz ennek alapján nyújtotta be kárigényét, amit a hivatal egyik szakembere el is fogadott. Miután elkészültek a kocsi javításával, a napokban vitte az Alfa Autójavító Kft. számláját, ám a biztosító embere elutasí­totta, mondván, a dolognak, mármint a kártérítésnek az a szépséghibája, hogy a betétla­pot nem a vétkes, hanem a káro­sult saját maga töltötte ki. Ugyanis ez a károkozó feladata lett volna. Most nincs más hátra, mint­hogy értesítést küldenek az ille­tőnek, melyben kérik, szemé­lyesen jelenjen meg a biztosító irodájában, és ott hitelesen is­merje el a kárt. Hogy felgyor­sítsa az ügyintézést, Pál Szabó László személyesen kereste fel a gépkocsitulajdonost és arra kérte, fáradjon be a biztosító­hoz, de - legnagyobb meglepe­tésére - ettől előbb elzárkózott, majd viszonzásképpen betétla­pot kért, mivel az ő kocsijában is kb. 5000-6000 forint kár ke­letkezett. E feltételt természete­sen nem teljesítette, hanem is­mét a kárszakértőhöz fordult, aki ezt követően arra kérte, hogy keresse fel a rendőrséget, tartsanak egy póthelyszíni szemlét, s a jegyzőkönyvvel menjen vissza. A megyei rend­őrkapitányságon viszont arról tájékoztatták, hogy az utólagos helyszíni szemlére semmi szük­ség, hiszen nem szabálysértés­ről van szó; a kártérítés szem­pontjából az a lényeg, a vétkes gépkocsivezető betétlapot adott, azt aláírta, tehát elismerte, hogy kárt okozott. Mindezek után talán érthető, hogy olvasónk türelmetlenül várja, mikor lesz vége a kártérí­tési kálváriának, meddig kell várnia a pénzére. Mint mondta, annál is inkább, mert ezzel a kocsival keresi a kenyerét, és a javítási költséget képtelen kifi­zetni.- cs ­Az Üj Néplapban eddig közölt képeket nézegetve, a hajdani időről szóló visszaemlékezéseket olvasgatva, kedvet, biztatást éreztem ahhoz, hogy én is küldjék egy kis elsárgult fényképet, ami főként a jászkiséri, ún. Hajnal-tanyai leventéket ábrázolja. Leventeoktatónk Szüle János volt. Egykori bajtársaimnak ezzel a felvétellel szeretnék örömet szerezni - emlékeztetve az együtt töltött időkre -, többek között a képen látható Szentpéteri Károlynak, Urbán Istvánnak, Tóth Sándornak, valamint Kalmár Istvánnak. Fazekas Lajos - Jászkisér Nagy boldogság, ha együtt a család Húsz éve hagyott magamra a férjem négy gyerekkel, azóta egyedül próbálom összetartani a családot. Mindeddig sikerült, és bízom Istenben, hogy ha már nem leszek, ugyanilyen szere- tetben, békességben együtt maradnak - menyeimmel, vejeim- mel, unokáimmal. Számomra kimondhatatlan boldogság, amikor karácsonykor, jelesebb ünnepnapokon körbe üljük a megterített asztalt. Egyébként 69 éves vagyok, s hét gyerek nagymamája. A képen: Dancza István, -Mária, jómagam, Dancza Évike, -Piroska, -János és a felesége Bede Éva. Dancza Jánosné (Sándor Mária) - Tiszatenyö A szerkesztőség postájából 1993. november 29., hétfő Esnek-kelnek az emberek az utcán?! Kedves idős asszony, Járos Károlyné hívta fel szerkesztősé­günk figyelmét arra a beszakadt, balesetveszélyes fedlapra, ami a szolnoki Petőfi Sándor és Baross út sarkánál „leselkedik” a gyanútlan járókelőkre. * Olvasónknak igaza van, amikor azt mondja, hogy csupán a szerencsén múlhatott, hogy eddig senki sem törte ki ott a lábát, hiszen a nagy hóesésben is már estek-keltek rajta az emberek. Mindez néhány méterre a buszmegállótól. Mint látjuk, egy tég­ladarabot dobtak a lyukas tetőre! (Fotó: Novák) Kihívás vagy követelmény? A közelmúltban a sajtóban olvastam, hogy a a megyei köz­gyűlés többek között foglalko­zott főiskoláink helyzetével, fej­lesztési koncepciójával; s hogy „megyénk főiskolái megfelel­nek a kor kihívásának, a tárgyi adottságok azonban kívánniva­lót hagynak maguk után”. Nos, mindegyik főiskola profiljában és jellegében más és más, ezért szerencsésebb lett volna azt mondani, hogy pl. főiskoláink megfelelnek a kor követelmé­nyének. Ugyanis minden kor követelménye az, hogy a főis­koláról kikerült szakemberek rendelkezzenek olyan ismeret­tel, jártassággal és készséggel, amely birtokában képesek a mit, hol és hogyan keresésére, az új ismeretek befogadására, a kérdések újra értelmezésére, az összefüggések felismerésére, az elsajátított ismeretek alkalma­zására, a napi élet helyzeteihez való rugalmas viszonyulásra, a mindennapi munkafeladatok, il­letve a társadalmi-közéleti sze­rep magas színvonalú teljesíté­sére. Mint köztudott, hazánkban most folyik a társadalmi rend­szer, s vele együtt az oktatási rendszer átalakítása. Ezért okta­tási-képzési intézményeinknél ez ideig csak részleges változá­sok következhettek be mind az egyes elemek, mind az intéz­mények és a társadalom vi­szonylatában. Ez a tény tovább növelte a közöttük lévő disz­harmóniát. A korszerűsítésre tö­rekvés hevében rendszerint megfeledkeznek a fejlesztési koncepció tudományos mód­szereiről, követelményeiről. Ugyanis attól nem lesz kor­szerű, a kor követelményének megfelelő a főiskolai képzés, ha megváltoztatják annak célját, de nem változtatják meg a tartal­mát, eszközét és szervezetét; csak attól nem lesznek korsze­rűbbek főiskoláink, ha megnő az intézményi önállóság, a fel­vehető elsőéves hallgatók száma, új szakok indulnak, vagy netán változnak a tárgyi feltételek. A kor követelményének meg­felelő képzés megvalósításához alapvető és átfogó változtatásra van szükség, melynek többek között elengedhetetlen feltétele, hogy az erkölcsileg, technikai­lag is elavult módszereket, esz­közöket korszerűre cseréljék. Tehát a főiskola képzése nem attól lesz korszerű, hogy egy új polgári szakot indítanak, hanem attól, hogy alapvetően megvál­toztatják az egész képzés rend­szerét (cél, tartalom, eszköz, szervezeti struktúra). S a jövő dönti el, hogy csakis ez felel meg a kor követelményének, az integrálódó Európának és nem utolsósorban a főiskoláink által kibocsátott szakemberek kon­vertálhatóságának. Staub István, a Megyei Pedagógus Kamara elnöke Levelekből - sorokban A jászberényi Nemoda Bálint ezúton mond köszönetét mind­azoknak, akik a sikeres szívműtétjéhez szükséges vérellátásban se­gítségére siettek. Köztük: a vérellátó központ dolgozóinak, a Hűtő­gépgyár vöröskeresztes titkárának, s az áldozatkész, önkéntes vér­adóknak. * A kenderesi 12 éves Bíró Róbertét októberben Karcagon, ebben a hónapban Szolnokon műtötték - írja édesanyja. S boldogan szól arról, hogy a napokban gyógyultan hagyhatta el a Hetényi Kórhá­zat, ahol őszinte szeretetben, gondoskodásban volt része. A lelkiis­meretes gyógyításért hálás szívvel mond köszönetét dr. Kövesdy György és dr. Szűcs Sándor főovosoknak, Bohács Józsefné asz- szisztensnőnek, s mindazoknak, akik bármiben is gyermekük teljes felépüléséhez segítséget nyújtottak. * Száraz és hámhiányos szem gyógyítására német gyógyszert adna át - originált csomagolásban - Budapestről Kispesti Horváth Tibor, (telefonszáma: 141-5496). Expressz - ajánlva Egy elzártnak Tudomásom szerint a sorsukra hagyott, rászoruló emberek védel­mére, segítésére alakultak Magyar- országon a legálisan működő em­berjogi szervezetek, társaságok. Az Új Néplap szerkesztőségétől kérde­zem, ha jogaimat 1993-ban, egy de­mokratikus gondolkodó államban szeretném megvédeni, miért nem juthatok hozzá az említett jogvédi szervezetek, irodák cí­méhez, telefonszámához? Számomra érthetetlen, hogy ezt miért kezelik titkosan; úgy érzem, mint minden rászoruló embernek, nekem is jogom van megtudni - kezdte levelét K. I. olvasónk, aki jelenleg előzetes letartóztatásban van a Szolnoki Büntetésvég­rehajtási Intézetben. Levélírónk végső elkeseredésében fordult hozzánk, és kéri, segítsünk megtalálni például a Raoul Wallenberg Egyesületet. Címükhöz, telefonszámukhoz közvetlen úton valóban nem le­het hozzájutni, csak informális csatornákon. Az egyesület Bu­dapesten található, a Baross utca 61. szám alatt, elnöke Csalog Zsolt író, (telefonszáma: 134-1509/152), aki eddigi munkáiban kivételes toleranciával, megértéssel és védelemmel forult a ci­gányság felé. Az egyesület komoly tiltakozó akciót folytatott például Miskolcon, ahol a cigányságot el akarták „szeparálni” a város többi lakóitól. Szerintük ez egyenlő lett volna a gettósí- tással. A szervezet egyébként egyéni, emberi jogi problémákkal is foglalkozik, s mint megtudtuk, szolnoki tagja is van. Kedves K. I.! Ügyét tudomásom szerint rövidesen Jászbe­rényben tárgyalják, s minden bizonnyal vádolják valamivel, amit Ön méltánytalannak érez, s ezért rajtunk keresztül kíván emberijog-védő szervezethez fordulni. Ezek szerint úgy gondolja, az eljárás önnel szemben nem igazságos. Kérésére íme a Jogvédő Liga címe: XVIII. kerület, ir.szám: 1181 - Vikár Béla út 8. (telefonszám: 148-8362; tele­fon és fax: 128-8286. E Jogvédő Liga elnöke Bányai Péter Mi­hály, s az alapítói szerint a mai, inflációtól és munkanélküliség­től sújtott helyzetünkben maga a puszta lét is védelemre szorul. Tehát forduljon hozzájuk bizalommal. K. I. a továbbiakban többek között ezt írta: „Amennyiben ér­dekli önöket a sztorim, úgy ígérem, hogy az elsőfokú ítéletem után egy kimerítő, nem mindennapi interjút adok. Addig türe- müket kérem, mert az ügyemben folytatandó esetleges cikkel a tárgyalás menetetét, eredményét semmilyen irányban nem aka­rom befolyásolni. E levelem közléséhez azonban név nélkül, vagy a nevem rövidített kezdőbetűivel hozzájárulok”. Végigjárva majd a hivatalokat, hogy találkozhassak önnel, s telve kíváncsisággal, ami a „sztorit” illeti, üdvözli: Ha az elkeseredés helyett végre mosoly ülne az arcokra ... A jobbítás szándékával Vajon kik lesznek azok, akik a rendszerváltás három éve alatt elkövetett hibákért bárkit is fel­elősségre vonnak? Magam ré­széről nem óhajtom a felelős- ségrevonást, s éppen azért, hogy erre ne legyen szükség, a kö­zelmúltban kiáltottam ezerszer, és több mint háromszáz írásom jelent meg a különböző lapok­ban. Közülük néhány címét em­lítem: Mire vágyik a falu népe?, Vigyázzunk a sertésállományra, Ne vágjuk le a teheneket!, Sok búzánk termett, Most tároljunk a szűkebb esztendőkre!, Etes­sük fel a cukorrépát, A földbe fagyott cukorrépa, s még sorol­hatnám, de minek. Ugyanis va­lamennyi pusztába kiáltó szó volt. A következőkben a kifogá­saim közül sorolok fel néhá­nyat: Betegágyamhoz eljutott a hír, hogy paradicsomot, ubor­kát, feldolgozott szarvasmarhát, sertést, baromfihúst, tejet, tej­terméket, konzervet, almát és a jó ég tudja, hogy még mit ho­zunk be külföldről! Ezenkívül sok-sok ezer tonna árpát. Nem akarok jós lenni, csupán az ag­gályaimat közlöm: Félő, hogy az árpának jó része a sörgyá­rakba kerül, rontja az egészsé­ges (ha mértékkel fogyasztjuk) bor hazai piacát. Nagy bűn, hogy nem tudjuk a mezőgazdasági termékeket fel­dolgozó üzemeket korszerűsí­teni, ezért képtelenek vagyunk betörni a külpiacokra. De még nagyobb, megbocsáthatatlan bűn, hogy a verejtékkel, vérrel áztatott, hőn szeretett magyar földből ebben az esztendőben kb. fél millió hektár maradt műveletlenül akkor, amikor az országban már közel hatszáze­zer körül van a munkanélküliek száma! Szomorú, hogy nincsenek olyan felelős embereink, de a több mint tízmillió honpolgár között sem, akik úgy mozgósí­tanák ezt az igazán munkasze­rető népet, hogy az elkeseredés helyett boldogságot sugárzó mosoly ülne ki az arcukra?! Id.Kanta Gyula, Berekfürdő „Nekem sikerült!’’ Köszönet a gyógyítóknak Éveken keresztül nőgyógyá­szati rendellenességgel küsz­ködtem, s miután három gyer­meket szültem, az egészségi ál­lapotom egyre rosszabbodott. Gyakran úgy éreztem magam, mint aki teljesen kimerült. Ide­gileg, fizikailag egyaránt na­gyon gyenge voltam. Sokan ta­nácstalanul álltak az állapotom előtt, majd a szakorvos hormo­nális gyógyszert írt fel, melynek hatására átmeneti javulás mu­tatkozott, de később minden kezdődött elölről: a rendelle­nesség, a rosszullét, a gyenge­ség. A közelmúltban kerestem fel a bioklinikát, ahol azzal kezdték a gyógyításomat, a kú­rát, hogy helyre rakták a terhes­ség során szétcsúszott csontjai­mat, majd bioenergiát kaptam. Hat kezelés után úgy érzem magam, mintha újjá születtem volna. Sikerült meggyógyulnom! Azóta nyugodt, kiegyensúlyo­zott vagyok, a fizikai erőnlétem is helyreállt. Köszönet a szol­noki csontkovácsnak, s a termé­szetgyógyásznak. B. S.-né - Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Leventék a mozi udvarán Jászkiséren Küldjön egy képet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom