Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-27 / 277. szám

1993. november 27., szombat Jegyzet — riport 5 Szombati jegyzet Karthágó sorsára jutnak a földek? Akaratlanul eszembe jut egy tragikus törté­nelmi esemény az ókorból. Miután a rómaiak másodszor is legyőzték nagy ellenfelüket, a pu­nokat, Spició leromboltatta Karthágó városát, felszántana, majd sóval behintette földjét, ne­hogy mégegyszer újra éledjen az erős birodalom. Nem tudom, agrárpolitikánk szülőatyjainak mik lehetnek a valós céljai, de bízom benne, hogy nem akarják felülmúlni a híres római had­vezért. Amit azonban eddig tettek, az sem ne­vezhető akármilyen teljesítménynek. A mezőgazdaság termelése az elmúlt négy év alatt 30 százalékkal, az élelmiszeriparé 23 száza­lékkal csökkent, a vetetlen terület országosan több százezer hektár, az állatállomány létszáma majd minden fajnál alacsonyabb, mint a második világháború előtt. Az egykor 2,8 milliárd dollár­nyi exportbevételt elérő, mostanra teljesen kizsi­gerelt ágazat az idén valószínűleg nem fog két­milliárdot sem teljesíteni. A szakemberek szerint az agrárgazdaságban a vagyonfelélés mértéke meghaladja a százmilli- árd forintot, a jövedelemhiány pedig szerényen számolva is 200 milliárdra tehető. Az agrárolló már egy ideje nem nyílik, hanem „körbefon”. Szomorú tény, sőt ha úgy tetszik időzített bomba, hogy az agrárszféra résztvevőinek min­tegy 40 százaléka került csődhelyzetbe, s ami még inkább elgondolkodásra kell hogy késztes­sen mindenkit: az utóbbi két évben több mint négyszázezer!!) magángazda hagyott fel a piacra termeléssel, már csak saját magának, és a rokon­ságnak tartja a hízót vagy éppen a baromfit. A magyar föld mindig megtermelte a Kár­pát-medencén kívül élőknek is az élelmet, na­gyon régen volt példa arra, hogy Európa élés­kamrája alapvető élelmiszerek importjára szorul, s nem csupán a belföldi árak letörése vagy a vá­laszték bővítése miatt. Az ágazat válsága erőteljesen kihatott a vidék életére. Növekvő munkanélküliség és létbizony­talanság, kiéleződött ellentétek jellemzik a mai magyar falut. Már egy ideje egyértelművé vált szakmai kö­rökben, hogy az agrárvilág korábbi belső feszült­ségei, hagyományos piacaink elvesztése, a belső fogyasztás csökkenése, a növekvő költségvetési elvonások mellett egy alapvetően hibás agrárpo­litika tehető felelőssé a jelenlegi, soha nem gon­dolt mélységű válságért. Ezt valószínűleg elégedetten nyugtázzák a Közös Piac vezető testületéiben, hisz egy erős agrárbástyát sike­rült lerombolni. Mégis egyik par­lamenti képvise­lőnktől értetlenül kérdezték a minap Brüsszelben olasz, francia, dán és né­met politikusok: Tulajdonképpen mit csinálnak a mezőgazdasá­gukkal? ' Hol van már az a világszínvonalú technológia, határainkon túl is elismert fajták és törzstenyé­szetek, valamint korszerű technika, mely bizony nagyon sokba került valamikor, de jellemezte az ellentmondásoktól és hibáktól nem mentes ál­lami gazdaságokat, illetve a sajátosan magyar vonású kolhozokat? A technológiák jó része pénz híján nem működtethető, kétségbeesett kí­sérletezések folynak a biológiai alapok átmenté­sére, a nem is oly régen még csodált nagyüzemi gépeket pedig ócskavasnak vásárolják fel az eszelős nyugati üzletemberek. Az ágazatra a végső csapást a szövetkezetek szétverése, a szakmai, nemzetgazdasági érdeke­kek figyelmen kívül hagyó kárpótlási törvények, valamint az agrárszféra teherbíró képességének alapos túlértékelése jelentette. A politika - történelmünkből nem ismeretlen módon - ismét győzedelmeskedett a szakma, a gazdasági ésszerűség felett. De vajon ennek a győzelemnek kik a haszonélvezői? Talán azok, akik egy tucat aranykoronás vagy hektáros birto­kukon a magyar farmergazdaság eszményképét próbálják majd megvalósítani? Talán azok, akik megfelelő anyagi háttér, szakismeret és piac hí­ján családjuk egzisztenciáját is veszélyeztetve vágnak bele a nagy „kalandba”? Kétségtelen, hogy azok, akiknek a mai kornak megfelelő, előremutató agrárpolitikát kellett volna kidolgozniuk, ehelyett időzített bombákat telepítettek vidékre, a falvakba. Hogy a detoná­ciók mikor következnek be, vélhetően még „ak­tuális” gazdaságpolitikusaink sem tudják ponto­san. Lényeg az, - nem kell hozzá Nostradamus képessége - , hogy a jelenlegi folyamatok előbb vagy utóbb nincstelenné teszik a mezőgazdasági vállalkozókat, akik akkor mást már nem tehet­nek: sóval behintik termékeny földjüket. AKI JÓ FORMÁBA HOZZA AZ AUTÓKAT... A Van Wezel International, a világ legnagyobb karosszéria- és javítóelem, illetve hűtő gyártója és forgalmazója, világszínvonalú termékeivel megjelent Magyarországon.- 40.000 különböző karosszéria- és .javítóelem- 2.000 különféle típusú hűtő- egy héten belüli szállítás- meglepően alacsony árak Rendeljen Ön is közvetlenül a gyártótól! További információ, rendelés felvétel a Van Wezel kizárólagos magyarországi képviselőjénél: Autin Bt. 1025 Budapest Ruthén u. 28. Telefon/Fax: 250-1466,167-1133 vagy területi képviselőinknél: Várnai Rupert és Pallai Sándor, Tel.: 341-543 w van wezel international aj Bakterok, vasutasok Sokat írtunk manapság a vas­utasok készülő, majd lefújt sztrájkjáról, az utazás drágulá­sáról, de alig keressük meg akik napról napra teszik a dolgukat, éjjel-nappal vigyázzák a vona­tokat. Mert ez a feladatuk, erre tették az életüket. Közülük sokan még őrházban kezdték a szolgálatot, és mint az egyik érintett, a ma már nyugdí­jas Kocsis Miklós megjegyezte: minden bakter vasutas, de egyre kevesebb vasutas mondhatja el: valaha bakter is volt. Ajtó, ablak nélkül Szeljük a határban a kilomé­tereket: felkeresni a pusztai, ta­nyasi, kisebb-nagyobb megál­lókat, bakterházakat, állomáso­kat, szót váltani néhány egyen­ruhással. Zagyvarékas vasúti megálló szűk két éve ilyentájt még hívo- gatóan várta az utazókat. Ma az ablakokon szabadon fütyül a szél, ajtónak se híre, se hamva, a váró jégverem hőmérsékletű, és a berácsozott forgalmi irodá­ban lógnak csupán vezetékek. Fekete László magánkereskedő egy hajításnyira dolgozik a haj­dani megállótól.- Azt mondták, mi csináltuk. Mese habbal. Reggelente innen is ötvenen-hatvanan, meg oly­kor még többen iparkodnának Szolnok felé. Évekig váróte­remben tartózkodhattak, most pedig -15 fokban didereghetnek a sínek mellett.- A hírek szerint szétverték a megállót.- Sőt van, aki azt is tudja: a rékasiak tették. Úgy, hogy oly­kor megkérdezik: milyen embe­rek laknak itt? Hazugság az egész, hiszen akiknek ide épült az otthonuk, és a munkából jö­vet leszállnak, van hová men­niük. Sajnos, sok csavargót, idegent, jegy nélküli állampol­gárt leraktak az állomáson. Ők azután bosszúból megtették a magukét. Robogunk tovább a megye egyik vasutasfészkébe, ahol ál­lítólag még a kőszobor is szol­gált egykoron a Magyar Állam­vasutaknál. Újszászról, arról a településről van szó, ahol az ál­lomás szaknyelven III. cso­portú. Az állomásfőnök, akkor éppen Hegedűs István volt. Hangsúlyozom: akkor.- Mielőtt a miértre válaszol­nék, annyit magamról, magunk­ról, hogy eredetileg szajoli va­gyok. Egy olyan családból, amelyben az egyik nagyapám váltókezelő, a másik mozdony­fűtő volt. Az apám pedig forgalmi szolgálattevő. Egyébként az öcsém is vasutas, én pedig tarta­lékos állományba kerültem. Ez azt jelenti, ha valamelyik főnök a vonalon Rákoshegytől Abo- nyig - Szolnok kivételével - el­megy hosszabb-rövidebb sza­badságra, én helyettesítem. Egy hétig, kettőig, ennél tovább, amíg vissza nem jön.- Meg sem tud melegedni egy helyen.- A vonal tizenöt állomást je­lent, és már majdnem minden­hol voltam áilomásfőnök.- Ön régi egyenruhás. Van még igazi bakter, vasutas? Megismerné őket, ha civilben találkozna velük?- Messziről, kérem, mert lerí róluk a szakma. Akarom mon­dani, a hivatás. Az igazi vas­utasnak állandóan jár a szeme: mi jó, mi nem. Ha utazik, fi­gyeli a megállókat, állomáso­kat, és szinte folyton összeha­sonlítja a látottakat.- Milyen a rangja Hegedűs úr?- Főfelügyelő. Ebben a má­sodik szakcsoportban, amely­ben én is vagyok, ez a legna­gyobb. így nem léphetek to­vább.- Majd valaki a családból.- Esetleg a fiam. Az idén végzett Szegeden, a vasútgépé­szed szakon. Katona, de ha le­szerel, a MÁV-nál akarja foly­tatni.- Nem is igazi vasutas az, akinek otthon nincs kisvasútja. Én legalább is így hallottam.- Ha ez a feltétel, én igazi vasutas vagyok, ugyanis nálunk is akad. A fiamé. A teljességhez hozzátartozik, hogy a feleségem is vasutas.- Miképpen köszönnek a vas­utasok egymásnak?-Jó utat! Viszontlátásra!- Akkor szerencsés helyettesí­tést, és valahol, máshol viszont­látásra főnök úr! Jászboldogháza állomása nem olyan forgalmas, mint az újszászi, a település is kisebb, így nem véletlen, hogy a falu­ban mindenki ismeri az 51 éves Kiss Zoltánt, aki forgalmi szol­gálattevő. A lakásán kerestem fel, mivel éppen akkor érkezett haza az éjszakai műszakból.- Tizenhét éves korom óta nem volt más munkahelyem. Ez az első, és remélem az utolsó is.-Az apja?- Parasztizált.- Mennyit alszik egy virtigli vasutas?- Ha éjszakai szolgálatból jövök reggel hat után, há­rom-négy órát. Ha munka van, le sem fekszem. Hozzáteszem: a mostani vasút a régihez viszo­nyítva nem az igazi. Nincs for­galom, teheráru alig, utas még csak, csak.-A váróterem?- Fűtjük, meg lehet nézni.- Elárulná a keresetét?- Nekem huszonkilenc és félezer az alapom, erre még jön ilyen-olyan pótlék, úgy hogy huszonöt-huszonhétezer körül viszek haza. Ezelőtt keveseb­bért dolgoztunk.- Biztos van aki irigyli.- Lehet. Azt arra kérem: ne csináljon semmit, csak ülje át az éjszakát mellettem. Természe­tesen ébren, mondjuk este hattól reggel hatig. Próbálja ki! Arról nem is beszélve, hogy évente ti­zenöt-húsz vasárnapot, hétvégét bent tartózkodom, és nem tu­dom, ez lesz-e a karácsonyi, vagy az újévi progam.- Véleménye szerint milyen a jó bakter?- Egy ilyen kis állomáson mindenhez kell hogy értsen. Éj­szakánként például én vagyok a főnök, a kályhafűtő, a jegypénz­táros, az árupénztáros, a raktá­ros, a málházó. Soroljam még? Figyelmetlenségek *- Előfordult errefelé baleset?- Sajnos igen. Egyszer a pi­ros jelzés ellenére egy férfi kismotorral ráhajtott a sínre, és a mozdony széttrancsírozta. Azután egy zetor is megtette ugyanezt, a vezetője ottmaradt.- Nem éppen szívderítő ese­tek. Beszéljünk inkább arról, hogy az itt dolgozóknál szigo­rúak e az orvosi feltételek?- Igén. Kifogástalan szem szükségeltetik: első csoportos, semmi baja nem lehet. Ötvené­ves korig három évenként, attól kezdve két esztendőként kell menni ellenőrzésre.- Kiss úr! Szép pálya ez?- Az volt, mert, ha megállta a helyét az ember, holtiglan tar­tott. Pár éve azonban más sze­lek fújdolgálnak, valahogyan azt tapasztalom: senki nem tö­rődik velünk. A sorban lassan az ember, a vasutas, a bakter - nevezzem bárminek - lesz az utolsó: Tudom, rohanó a világ, az élet, de akkor is ...- Bizonyára sokat utazik.- Inkább keveset, nagyon ke­veset. Hiába van szabadjegyem, ha az időm rövid. így legfeljebb Berénybe, vagy Szolnokra jutok el. Évente esetleg kétszer-há- romszor Pestre. Ennyi. A portelki vasútállomás a végtelen pusztába épült. Előtte messzebb egy tanya, jobbra-balra a messzire kígyózó sínek, a túlsó oldalon megint tágas térség. Itt dolgozik az 53 éves Seres András, aki 33 éve vasutas.- Valamikor a sorompóállí- tókat, az őrházakban lakókat hívták baktemek, de azért mondják ma is.- Ón miképpen kezdte?- Voltam én már minden. Pá­lyamunkás Hatvanban, vonatkí­sérő, kocsirendező vagy más­képpen gurító, váltókezelő, tar­talékos. 1966 óta Portelek a munkahelyem.- Mit jelent itt dolgozni?- Egyféle pusztai romantikát. Végtelen földek, préri minden­felé. Azt szoktuk mondani, minket még a varjú is elkerül.- Család?- Nekünk úgy alakult az éle­tünk, hogy nem született gyere­künk. Ezért úgy döntöttünk az asszonnyal, hogy magunkhoz veszünk egy apátlant-anyátlant. Mivel testvérkéje is akadt, így őt sem volt szívünk benn hagyni. Azóta a páromon kívül a négy meg három éves móku­sok is várnak otthon. Engem, az öreg vasutast.. . Társa, Varga Sándor for­galmi szolgálattevő, aki jászbe­rényi otthonát cserélte fel az ál­lomás emeleti, szolgálati laká­sára. Nem mellékes az, hogy a négy gyerekükkel így tágasab­ban fémek el.- A megélhetés más, itt lehe­tőség van egy-két hízó nevelé­sére, tartására, föld is akad vagy 250 négyszögöl. A csendről, a nyugalomról, békéről nem is beszélve,- Szomszédok?- Száz méterre lakik egy idős néni, átellenben egyszer akkora messzeségben másik néni.- Szórakozás?- Számítógép, színes tévé, videó. Azt csak ráadásként rovom papírra, hogy az állomás mögött kiépített parkoló, a vécé különb, mint nagyon sok vendéglőé, a váróterem tiszta, meleg. Mindez az isten háta mögött, a herényi határban, Portelken. Hogy Abádszalókra érjünk, át kell gurulnunk a kiskörei Ti- sza-hídon. Az állomás bő hat ki­lométerre épült a településtől, ahol Pintér László forgalmi szogálattevő is engedi, fogadja a szerelvényeket.- Nem sokat utazom a mun­kahelyemre, mivel a lakásunkat csak ez a közfal választja el az irodától - mutatja. A két fiam közül az egyiknek sem fűlik a foga a MÁV-hoz: az idősebbik mezőgazdasági gépész, a kicsi nyolcadikos, és asztalosnak ké­szül.- Miért lett vasutas?- Ezt láttam otthon, mivel az apám is az volt. Hajdúszobosz­lóról jöttem és ennek már hu­szonöt éve.- Szoktak még tisztelegni?- A feljebbvalóknak meg a vonatoknak kötelező.- Éjjel-nappal itt él?- Annyira, hogy negyedszá­zada moziba se jutottam el. Nyaranta azért néhányszor megmártózunk a tóban, de még a szabadságom is itthon töltöm, mert akad munka a háztájiban. A nyaralás kimaradt- Nyaralni?- Eddig még nem került rá sor. Most már nagyok a gyere­kek, úgy vagyok vele, lehetne, de egy jó tál birkapörköltet, meg egy nagyfröccsöt nem ad­nék a balatoni drágaságért, zsú­foltságért.- Van nagy forgalom a tá­rozó tó fővárosának az állomá­sán?- Nyaranta igen, ilyentájt meg vasárnap délután 15-19 óra között. Négy vonat jön és megy. Azokon az itteni diákok, mun­kások, főleg Karcagra, Egerbe, Miskolcra, Szolnokra, Debre­cenbe, Kisújszállásra, Szegedre utaznak. A tiszaszőlősi állomásra még be szerettünk volna nézni, de elkéstünk. Fél négy tájban érkeztünk és kiderült, hogy a szebbik váróte­rem, meg a forgalmi iroda csak reggel 5 óra 40-től 14 óráig tart nyitva. A sínek felől felfedeztünk egy másik termet is. Oda be le­het kukkantani, de nem ajánla­tos. Egy szál pad árválkodik benne, döghideg társaságában. Ezért aztán gyorsan kimenekül­tem a mélyhűtött váróból, el­végre odakinn a hó szélén talán még melegebb fogadott... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom