Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám

1993. november 25., csütörtök Szolnoki Extra 7 Nem a ruha teszi az embert? Szolnokiak cucca, pucca II. Kakastaréj és műköröm A hajjal való különcködés ma sem ismeretlen Szolnokon. Az ember már fel sem kapja a fejét, ha egy vörösre festett kakasta­réjjal pompázó legénnyel talál­kozik. Az sem meglepő, ha egy fiú azzal akar kitűnni társai kö­zül, hogy kopaszra nyírt fél ko­bakját a másik oldal bozontjába font gyöngyökkel díszíti. Igaza van. Ha már belül nem sok van, legalább kívül legyen valami. Az előző generáció még derült azokon a primitív törzseken, melyeknek férfiúi karikát húz­tak orrukba, fülükbe. Most már ez is mindennapos látvány Szolnokon. Az új hajfestékeknek kö­szönhetően némelyik nő na­ponta változtatja hajszínét. Di­vatba jöttek a műkörmök. Egy-egy hölgy ilyetén megnőtt karmai láttán megrettennek a démonok is. A szépen ívelt kéz s lassan már minden természe­tes szépség egyébként is a múlté. A haló vány arc, a termé­szetes bőr sem sikk manapság sok nőnél. Hiába ijesztgetik őket az orvosok bőrrákkal, mindennap ott van némelyikük a szoláriumban. Akad, aki férfi­akat túlszárnyaló izmokat nö­veszt, s azzal büszkélkedik. Szendeségük tovaszállt. Sze­müket csak akkor sütik le, ha padlón van a férfi. Az öltözködés tekintetében ember legyen a talpán az, aki a mai szolnoki divat leírására vál­lalkozik. A sejtelmes tájakat alig takaró miniszoknyától a bokát is fedő maxiig minden látható a város utcáin. S főleg farmernadrág férfiakon-nőkön egyaránt. Ezrekbe kerülő ruha­költemények és francia parfü­mök inkább csak a butikokban tündökölnek, illetve illatoznak. No, meg néhány újgazdag höl­gyön is, de azok drága autókon suhannak, nem az autóbuszon döcögnek tömegesen munkába vagy a piacra. Kár a bajuszért Szó ami szó, minden kornak megvan a divatja, a hóbortja Szolnokon is. Annak irányát megváltoztatni - pláne erő­szakkal - nem tanácsos. Hal­lottam például, hogy száza­dunk első évtizedeiben, amikor a rövid haj és a pedrett bajusz lett a férfidivat, az egyik le­gény - apja ízlése ellenére - hosszúra növesztette söréayét. Amikor elaludt, apja középen kopaszra nyírta. Felébredve nemes bosszút esküdött az el­keseredett fiú. Másnap éjjel édesapja bajuszpedrővel hóna­pokon át irányított, féltő gond­dal kenegetett, kackiásan pöd- rött bajuszának egyik ágát nyisszantotta le. Mint a fél- szarvú bika, olyan lett az öreg. Mivel nekem bajuszom nin­csen, könnyen a fülem látná a kárát, ha irányító és nem leíró szavakkal illetném a mostani módit. Csak aztán, nehogy va­laki a sorok közül olvasson ki valamit... (Vége) Simon Béla (Fotó: Novák) HÉTVÉGÉRE ELKÉSZÜL. Befejező szakaszához érkezett a több éve tartó munka, mely a közműépítés mellett útszé­lesítéssel is járt. így rövidesen 2x2 sávon közlekedhetünk Szolnokon, a József Attila és Tószegi úton. A Magyar Asz­falt Kft. szolnoki főépítésvezetősége jelenleg a kórház és papírgyár előtt a záró aszfaltrészt teríti. -Mészáros­„Zavartalanul a zavarosban.. ” Avagy: hogyan lehet gyógyítani építkezés közben? Közel fél évtizede folyik a Hősök terén lévő rendelőintézet épületének rekonstrukciója. Az állandó por, kopácsolás és zaj nagymértékben teszi próbára mind a betegek, mind az ott dol­gozók türelmét. A szakrendelők állapotáról, az építkezés helyze­téről és - ehhez kapcsolódóan - a betegellátás esetleges változá­sairól beszélgettünk dr. Tánczos Judit vezető főorvossal. A be­szélgetésbe később bekapcsolódott Puskás Lászlóné, az intéz­mény gazdasági vezetője és G. Kiss Istvánná intézetvezető-asz- szisztens is. Kényelmes, modern váró a felújított szárnyban- Öt évvel a felújítási munkák megkezdése után, hol tart most az építkezés?- Az építkezés műszaki olda­lának ismertetésére nem én va­gyok az illetékes, de a már elké­szült részeket be tudom mu­tatni. A keleti és az északi szárny teljesén fel van újítva, mind a műszerek, mind az épü­let tekintetében; kész a betegfo­gadásra. Befejeződött a diagnosztikai (labor és röntgen), a reumatoló­giai és fizioterápiás, a pszichiát­riai (felnőtt-ideggondozó), a nőgyógyászati osztályok felújí­tása, valamint a szájsebészet, fogászat, fogröntgen és az ideggyógyászat is. A déli szárny tetőszerkezete és a külső homlokzata is elké­szült, jelenleg a tetőtér beépí­tése van folyamatban. Meg kell jegyeznem, nagyon örültünk, hogy az elsők között az egyik legpénzigényesebb rész, a dignosztika készült el, hiszen az itt végzett munka na­gyon meggyorsítja és segíti a többi osztály munkáját.- Milyen változásokat hozott magával az építkezés?- Ha a beteg szemszögéből nézzük, akkor ő azt láthatja, ér­zékelheti az egészből, hogy nap mint nap más útvonalon köze­lítheti meg a keresett szakrende­lőt. Ideiglenes táblák vannak a falakon, ezek segítik az eliga­zodást, de ezek is „naponta” változhatnak. Ha viszont az itt dolgozók szempontjából nézzük, akkor nekik már öt éve kell tűrniük- ezeket az állapotokat. Ilyen por, piszok mellett biztosítaniuk kell a steril kezelést, az állandó ko­pácsolás, bontás mellett kell vizsgálniuk a beteget. Ilyen zaj­ban nehéz a betegvizsgálat. Azt hiszem, úgy lehetne mondani, hogy az építkezés a betegeknek és az itt dolgozók­nak egyaránt nagy megpróbálta­tást jelent, de az elkészülés re­ményében, kellő toleranciával el lehet viselni, át lehet és kell vészelni ezt az időszakot.- Csökkenhet-e a felújítás be­fejeztével az egyes szakrendelé­sek zsúfoltsága?- A túlzsúfoltság nem csak a felújítás kérdése. Az épület fel­újítása inkább azt teszi lehe­tővé, hogy emberi körülmények között, európai színvolanon tud­juk biztosítani a betegellátást. A műszerek cseréje, korszerűsí­tése viszont gyorsabb és főleg pontosabb munkát eredményez. A zsúfoltságot egyébként ne­héz csökkenteni, hiszen vidék­ről is rengetegen jönnek hoz­zánk. Amikor beérkezik a busz, vonat - bizony tömve lesz a váró. Reggel 7 órakor „nyi­tunk”. A porta előtt már 6-kor rengetegen várják a bejutást; azt hiszik, akkor gyorsabban vé­geznek. Pedig a reggeli órák a legzsúfoltabbak. Külső intéz­mények kérésére is végzünk kü­lönböző szűrővizsgálatokat (pl: katonai alkalmassági vizsgálat). Ez is növeli a hozzánk fordulók létszámát.- Egy ilyen felújítás sok prob­lémával jár, és nem kizárólag a betegellátásban.- Valóban vannak elkeserítő dolgok. Hogy mondjak egy pél­dát: a csodálatosan átadott mos­dókat és WC-ket állandóan megrongálják. Ami mozdítható, elviszik. Értse ez alatt a csapte­lepet, a vécéláncot, a kilincse­ket. De barbár módon azt is tönkreteszik, amit nem tudnak elvinni: összetörik a vécéülőké­ket, letépik a víztartályt és még sorolhatnám. A napokban ezekre a javításokra közel 50 ezer forintot fizettünk. Jó volna, ha állagában meg tudnánk őrizni az épületet, hiszen ennek az 50 ezer forintnak sokkal jobb helye is lehetne. Égy másik nagy problémánk a lift. A folyamatos, jól működő betegellátáshoz két liftre volna szükségünk. A régi most éppen bontás alatt van, építkezés fo­lyik ott, tehát azt nem használ­hatjuk. A nemrég átadott másik lift pedig naponta többször is el­romlik. A napi 12 órás üzeme­lési időből több órán át áll - ja­vításra várva.- A betegek ellátásában van­nak-e változások?- Azzal kellene kezdeni, hogy a mi feladatunk a járó betegek ellátása. Nagyon fontos, hogy minél több vizsgálatot tudjunk végezni - például műtétek előtti kivizsgálást -, hiszen ez sokkal olcsóbb, mint kórházi ágyat biz­tosítani a betegnek a kivizsgálás idejére. Feladatunk az is, hogy a háziorvosokkal együttműködve biztosítsuk a betegek szakmai­lag is jó ellátását. A felújítási munkák elején több telephelyen dolgoztunk, de ma már nincs meg ez a lehető­ségünk. Ez annyit jelent, hogy mind a 23 szakrendelésnek itt kell működnie. Van ugye a már felújított rész, van, amelyikre még ezután kerül sor, s van az építkezés. Mindenütt folyik munka. Van olyan osztály, ame­lyik többször költözött új helyre. Nagyon nagy erőfeszí­tést követel az itteni munka a dolgozóktól, de azt hiszem, a betegeink egészségügyi ellátása biztosított. Nagy köszönet jár dolgozó­inknak, hiszen az összefogásuk nélkül nem tudnánk létezni. Az egyik részen nyitott a tetőszer- kezet, a védőfóliát elfújta a szél, a szakrendelő beázott. De a be­teg reggel már itt áll az ajtóban, s nekünk gyógyítani kell. Ebben az évben felgyorsult a felújítás üteme. Ennek egyenes következménye, hogy még na­gyobb a zaj, a por. Másrészről azonban: közelebb van a befe­jezés. Ebben bízva addig is mindent megteszünk a betegért. Zavartalan munkának kell folyni a zavaros körülmények között is. Cs. R. A még felújítás előtt álló folyosó és váró (Fotó: Mészáros) Elmúlt idők nyomában... Múlt hét csütörtökön megje­lent „Szolnokiak cucca, pucca” című írásunk ihlette meg Sóskúti Júliát, hogy a fió­kok mélyén kutasson régi fényképek után. Nem volt eredménytelen a keresés, hi­szen szerkesztőségünkbe több régi felvételt is hozott. Ezek­ből választottunk ki azt a hár­mat, melyeket most bemuta­tunk önöknek. A felvételek a XIX. század végi és a XX. század eleji női ruhaviseletet, valamint a már említett ‘ba­juszdivatot mutatják be. A bal oldali felső fényképen álló hölgyet 1909-ben kapta lencsevégre Szolnok város leghíresebb fényképésze, aki az udvari fényképész címmel is rendelkezett. A felvételün­kön a hölgy eljegyzési ruhájá­ban látható. A jobb oldali felső fotón az idősebb asszonyt 1890-ben örökítették meg ünneplő ruhá­ban. Az alsó fényképen az I. vi­lágháború kackiás bajuszú, szolnoki katonáit láthatjuk, akik 1917. január 1-jén álltak a fotográfus elé. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom