Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-22 / 272. szám

1993. november 22., hétfő Sportextra 15 Kollégáink belekóstoltak a száguldás vérfagyasztó borzongásaiba Ford Escort Cosworth-bemutató a Hungaroringen Napjainkban az erőgyűjtés idejét élik az autóversenyzők, az elkövetkezendő négy-öt hó­napban kell olyan szintre fej­leszteniük „masináikat”, mely megállja helyét a következő évadban. Az egyesületek több­sége tavalyi járgányait próbálja helyrepofozni, ám néhányuknak megadatik, hogy új négykere­kűre tegyen szert a téli holtidő­ben. Az Azi-Hintereger Motor­sport Egyesület 1992-től vesz részt a különböző hazai autó­sportrendezvényeken, elsősor­ban raliban és ralicrossban. Az elmúlt két esztendőt csupán az ismerkedésnek szánták, élesben jövő tavasztól kell velük szá­molni. Terveik komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy Szigetvári Mátyás sze­mélyében egy olyan sokoldalú pilótát szerződtettek, aki há­romszor nyert magyar bajnok­ságot go-kartban, 1988-92 közt zsinórban ötször győzött a hazai Formula 2000-sek gyorsasági küzdelemsorozatán, valamint egy-egy Európa-bajnoki har­Szigetvári (balról) és Blomquist utaztatta meg az újságírókat madik, negyedik és kilencedik hellyel büszkélkedhet. Nem akármilyen iskolákat járt ki a ra­lizásba csupán tavaly belekós­tolt fiatalember, elvégezte az olaszországi Henry Morogh kurzust, és egy időben - még Kesjár Csabával együtt - a né­metországi Walter Lachner csapatával készült. Új év, új autó, új célok, fo­galmazhatnánk meg röviden a Hintereger Motorsport Egyesü­let filozófiáját. Ugyan még csak bő hónapja, hogy véget ért az idei szezon, egy bemutatóval egybekötött sajtótájékoztató ke­retében a toliforgatók mellett máris a Hungaroringre csalták a szakma illusztris képviselőit. Nagy nevekben nem volt hiány, többek közt felbukkant a boxut- cában az örökös magyar bajnok Ferjáncz Attila, az idei év meg­lepetés embere, Faragó Szabó András, a ralicross bajnok Du­dás Gyula, és a válogatott jég- korongozóból lett autóver­senyző, Klink János is. Érdek­lődésük azonban ezúttal nem­csak az új Escort Cosworthnak szólt - s ezzel nem a tulajdonos érdemeit akarjuk kisebbíteni hanem annak a kopaszodó, kö­zépkorú svéd úrnak is, aki az A-kategóriás versenyautóval tesztpilótaként kápráztatta el a jelenlévőket. Stig Blomquist, a rali legendás világbajnoka, egykori híres „jégmenő” for­gatta ördögi ügyességgel az át­épített Escort volánját. Sziget­vári Mátyás egyelőre az „N”-s versenyautóval ismerkedett a havas ringen. Az időjárás nem igazán fo­gadta kegyeibe a bemutatót, de a szakadó hóesés ellenére vala­mennyi részvevőt megadóztat­ták a pilóták. A négykerék meghajtású, turbó feltöltéses Escort hétsebességes, három­száz lóerő feletti teljesítményre képes, s az egyenesekbe akár 250 km/h sebességgel is szá­guldhat. Szerényebb változata, a széria - N-kategóriás - Cos- worth már nyolc-kilenc millió forintért megkapható, de az iga­zán ütőképes „A”-s autó értéke megközelíti a húszmilliót. A szakértők szerint a legen­dás angol tuningcég, a Mike Taylor Developments által megalkotott versenyautó méltó vetélytársa lehet az elmúlt esz­tendők egyeduralkodójának számító Lancia Delta Integrá- léknak. S, hogy a meglepetés még nagyobb legyen, a végén kide­rült, a most látott csodagép ta­vasztól csupán tréningautója lesz Szigetvári Mátyásnak, az igazit jelenleg építik az angliai szuper műhelyben. Szorongó szívvel, bukósisakban Nem tartom magam különösebben bátornak, de imádom a sebességet, a hétköznapi ember számára különlegesnek tűnő sportokat, s ami újat csak lehet, azt általában ki is próbálom, így sikerült már a felhők közelébe emelkednem hőlégballonnal, ha csak kis mélységbe is, de lemerülnöm az Adriai-tengerbe, vezettem közel 140 lóerős ralicrossautót, síeltem az Ala- csony-Tátrában, egy szóval a vakmerőség határain belül semmi jónak nem vagyok elrontója. Most mégis gyorsabban vert a szívem, mikor a fejembe nyomták a bukósisakot, mondván én leszek Szigetvári Matyi következő útitársa. Már a beszállás is kisebb nehézséget okozott számomra, hiszen a bukócső miatt alaposan hétrét kellett görnyednem, hogy be tudjak ülni a szűkre szabott navigátori ülésbe. Gondoltam az első kanyarig nem kell kü­lönösebben kapaszkodnom, hiszen alig párszáz méterre van a boxutcától. Tévedtem. Olyan sebességgel rajtoltunk el, hogy azt hittem kiegyenesítjük az éles kanyart. Tapaszta­latlanságomnak köszönhetően a fejem mintha önállósította volna magát, Matyi jobb vállán pihent meg. Attól kezdve igyekeztem „rendesebben" viselkedni. Féltávtól már arra is képes voltam, hogy élvezzem a száguldást, és alaposabban szemügyre vegyem a pilóta vezetési stílusát. Szigetvári a kör alatt, mintha le sem vette volna jobb lábát a gázpedál­ról, ballal szinte egyszerre fékezett és nyomta a kuplungot. Egy utcai autós számára eszeveszett sebességgel kapcsol­gatta a váltót. Bal kézzel vezetett, jobbja folyamatosan a sebváltón „pihent". Egy-egy élesebb kanyar előtt a lehető legrövidebb fékutat vette igénybe, melynek végén megcsó­válta az Escort farát, és úgy hagyta besodródni az autót az egyenesek bejáratáig. A szakadó hóesés, a helyenként jeges aszfalt ellenére mindvégig biztonságban éreztem magam, meg sem fordult a fejemben, hogy akár pórul is járhatunk. Ekkor értettem meg igazán az autóversenyzők lelkivilágát, akik ha beülnek négykerekű gépeikbe, elfelejtik a félelmet. Mikor a depóban helyet cseréltem soron következő kollégámmal, akkor jutott csak eszembe, alig pár hónapja, hogy Senna, Prost, Hill és a többi Forma 1-es pilóta száguldozott ezen az aszfaltcsí­kon. Még a mienknél is jóval sebesebb tempóval. Ők vajon mit érezhették? (Géléi) Non stop foci Másfél napig rúgták a bőrt Fehér sport a salakon ■■■■■■■■■■ Jövőre is a másodosztályban ütik a labdát A szolnoki teniszsport hosszú évtizedekig csak vegetált. Immár harminc esztendeje, hogy huza­mosabb ideig OB II-es csapata volt a városnak, az elmúlt időszakban állandóan a harmad- és má­sodosztály határán egyensúlyoztak versenyzőik. Most végre megtörni látszik a jég, a tavaly OB II-be jutott együttes az idén is megállta a helyét. Az ezévi szereplésről és a megyei utánpótlás hely­zetéről beszélgettünk Radócz Zoltánnal, a SZUSE játékos-edzőjével. Az évek során rendszeressé vált már a szolnoki Verseghy Gimnáziumban, hogy ilyentájt kihívják a város egyik középis­koláját egy hosszú ideig tartó fociderbire. A gépipari szakközép, a Varga Katalin Gimnázium és a Széchenyi Gimnázium után ez­úttal a Tiszapartival vívtak 36 órás csatát a verseghysek. Mindkét gimnáziumból 5 fiú és három lánycsapat váltogatta egymást a pályán, azok pedig, akik éppen nem játszottak, szurkolóként vették ki részüket a „mókából”. Másfél napig a kihívó fél tor­nacsarnokában élt a két két is­kola csaknem minden diákja, ott ettek és aludtak. Nem csoda hát, ha péntek reggeltől szom­bat estig több mint negyven kiló kenyér és 30-30 liter kakaó és tej elfogyott. A péntek reggel pontban nyolckor elhangzó sípszót köve­tően az első néhány órában a Vízügyi ragadta magához a kezdeményezést, biztos veze­tést szereztek csapatai. Dél­utánra azonban már kezdtek fá­radni, elvégre ők nem szoktak hozzá az ilyen hosszú mérkőzé­sekhez. A Verseghy gárdái vi­szont megedződtek már a nagy csatákban, jobban bírták az iramot. Fokozatosan dolgozták le hátrányukat, majd átvették a vezetést és egyre növelték elő­nyüket. Éjszakára már tekinté­lyes különbség volt a két együt­tes között. Akinek már gyufaszálakkal kellett aládúcolni a szemhéját, az az étkezőben leterített sziva­csokon alhatott egy-két órát, ám a többség hajnalban is kitartott. A szombat már gyorsan elre­pült, és este hét körül mindenki csodálkozva látta, hogy csupán hatvan perc hiányzik a 36 órá­ból. Ekkor már kétség sem férhe­tett ahhoz, hogy a Verseghy megőrzi veretlenségét, hiszen kilencven gól volt az előnye, így hát a legelső 24, az azt kö­vető 30 és a tavalyi 36 órás foci után az ezévit is ők nyerték, ez­úttal 179-89-re. Az utolsó fél percben már mindenki hango­san számolta a másodperceket, nyolckor pedig hatalmas ováció fogadta a győzteseket. Jövőre a Vízügyi következik...- Nem volt egyszerű ez az idény számunkra, csupán jobb mérkőzésarányunkkal marad­tunk az OB II-ben. Ha a jóval patinásabb Szeged egyetlen játszmával többet nyer nálunk, most ők örülhetnének.- Mégis a SZUSE indulhat jövőre a másodosztályban. Számítottak rá, hogy ilyen ne­héz dolguk lesz?- Tavasszal még nagyon ment a játék, másodikként zár­tuk a szezont. Ősszel azonban már semmi sem sikerült, a sze­rencse is elpártolt mellőlünk. Sorozatban „gyártottuk" az 5:4-es vereségeket, nem tudtunk megfelelően összpontosítani. Ennek ellenére OB ll-esek ma­radtunk, ez a lényeg. Alig né­hány nappal ezelőtt érkezett meg a szövetség hivatalos érte­sítése, így már igazán nyugodt szívvel készülhetünk a következő évadra. Talán később nézőink is lesznek, most ugyanis még alig néhányon kíváncsiak ránk. A felnőtt megyei döntőt például úgy játszottuk le, hogy a mérkő­zés vezetőjén és a játékosokon kívül senki sem volt a tiszaligeti salakpályák körül.- Hasonló csapattal állnak fel jövőre is?- Remélem, két kecskeméti „ idegenlégiósunkat” sikerül megtartani, különben marad a Tanka Attila - tavalyi legered­ményesebb játékosunk - , Ra­dócz Zoltán, Kováts Zsolt, Rigó Balázs, Kolláth Attila összeté­telű gárda. Szeretném, ha a fia­talabb korosztályból is minél hamarabb beépülnének néhá­nyon a csapatba, erre azonban most még nagyon kevés az esély.- Milyen célkitűzésekkel vágnak neki a következő év­nek?- Legalább a most elfoglalt pozíciót tartanunk kellene, elsőd­leges célunk tehát a bentmara- dás. Sokkal nehezebb a harma- doszályból eggyel feljebb lépni, óriási szakadék tátong ugyanis az OB 111. és OB II. között.- Nem könnyű manapság tá­mogatókat találni, ráadásul a tenisz meglehetősen költséges sportág. A SZUSE miből tudja fenntartani magát?- A Városi Sportalapból má­sodik éve elkülönítenek szá­munkra, pontosabban az után­pótlásra százötvenezer forintot. Ez azonban még arra sem elég, hogy versenyre vigyük a kicsi­ket, így saját költségeinket ma­guk fedezzük, illetve néhány vál­lalkozó segít bennünket.- Egyre több sportágban fe­dezik fel, hogy érdemes után­pótlásnevelésre az eddiginél jó­val nagyobb gondot fordítani. Igaz ez a megyére is?- Sajnos nem egészen. Szol­nokon ugyan rengeteget foglal­kozunk a fiatalokkal, ám a többi nagy fellegvárban erről szó sincs. Jászberényből, Török- szentmiklósról, vagy éppen a mezőtúri sportiskolából nem­igen jönnek a versenyekre újoncok. Tizenöt-tizenhat éve­sek alkotják a csapataikat, pe­dig a fiatalabbak is játszhatná­nak. Korábban jóval népesebb volt a mezőny, hiszen a gyere­keknek szükségük van a ver­senyzési lehetőségre, meg kell szokniuk, hogy „élesben" ját­szanak.- Szolnokon azonban egyre színvonalasabb az utánpótlás­nevelés.- Valóban megteszünk min­Radócz Zoltán minden idejét a tenisznek szenteli dent, ami tőlünk telik. Kováts Zsolttal ketten foglalkozunk a kicsikkel, Zsolt a 9-10 éveseket edzi, én a 11-14 esztendőseket és a legkisebbeket. Heti öt-hat edzésünk van, és igazán kemé­nyen dolgoznak a gyerekek. Né­hányon már eljutottak arra a szintre, hogy az OB Ill-ban sze­repeljenek, mégsem tudjuk őket indítani, mivel nincs olyan fel­nőtt játékos, aki velük verse­nyezne, az OB 11. színvonala pedig még túl erős számukra. Mindenesetre ők ezentúl a fel­nőttekkel edzenek, így tudnak fejlődni, tanulni.- A SZUSE jövőjéért tehát nem kell aggódni.- Szerencsére mindannyian komolyan veszik a teniszt, ezt másképp nem is lehet csinálni. A szülők teljes mellszélességgel mellettünk állnak, versenyre vi­szik a gyerekeket, mindent elő­teremtenek, amire szükségünk van. Ráadásul az ifjú versenyző­ink közül többen edzőként sze­retnének dolgozni később, így tényleg biztos a jövőnk. A lányok is alaposan kivették részüket a játékból Messze még a következő nyári olimpia, mégis születnek szerződések, amelyekkel a szponzorok a sportolók atlantai felkészülését kívánják segíteni. Az olimpiák műsorára idén fel­került, tehát az 1996-os ötkari­kás játékokon bemutatkozó női párbajtőrvívás iránt máris ér­deklődnek a támogatók. A hé­vízi Hotel Carbona gyorsan „le­csapott” a világbajnok csapat tagjára, Várkonyi Marinára: há­roméves szerződést kötött az MTK vívónőjével. A Magyar Súlyemelő Szövetség közleménye: „A Magyar Súlyemelő Szövet­ség Fegyelmi Bizottsága a főtitkár által elrendelt fe­gyelmi vizsgálatot lefoly­tatta. A fegyelmi eljárás so­rán feltárt adatok alapján megállapította Kecskés Zol­tán és Sebestyén Zoltán fe­gyelmi vétségének tényét (doppingszabályok megsze­gése). Mérlegelte az elköve­tés körülményeit, egyben ér­tékelte az enyhítő és súlyos­bító körülményeket, ezért első fokon 6-6 hónapos idő­tartamra mindkét versenyzőt a hazai és nemzetközi súly­emelő-versenyeken való részvételtől eltiltotta. Popo- vics Tamás ügyében további bizonyításfelvétel végett 1993. november 26-ra újabb tárgyalást tűzött ki.” A szerdai labdarúgó világ- bajnoki selejtezők és a Német­ország - Brazília barátságos mérkőzés után a FIFA közzé­tette legújabb válogatott ranglis­táját. Az élcsoport: 1.Olaszor­szág 59.76 pont 2. Hollandia 59.40, 3. Németország 58.89, 4. Brazília 58.50, 5. (2) Norvégia 57.89, 6. Dánia 57.16, 7. Spa­nyolország 57.13, 8. Anglia 56.38, 9. Argentina és Svájc 55.18-55.18 ...50. Magyaror­szág 34.65. Détári Lajos, a magyar labdarúgó válogatott Geno- ához szerződött középpá­lyása a hét végén még min­dig nem léphetett pályára új csapatában. Az MTI római tudósítójának értesülése sze­rint a FIFA engedélye nem érkezett meg az olasz klub­hoz, azt legkorábban keddre várják. így Détári nem játszhatott az Intemazionale elleni találkozón. Miután Franciaország nem jutott ki a jövő évi labdarúgó vi­lágbajnokságra, Franck Sauzee, a válogatott 29 éves középpá­lyása kijelentette, hogy többé nem óhajt szerepelni a nemzeti tizenegyben. Sauzee 39 alka­lommal ölthette magára a fran­cia válogatott mezét. A román labdarúgóknak már megérte, hogy együttesük bejutott a vi­lágbajnoki döntőbe. A selejte­zőkön szerepelt játékosok ugyanis jutalmul 75 ezer dollárt és egy Mercedes autót kapnak a szövetségtől. Harmadik helyen végzett a Zágrábban zajló horvát nemzetközi asztalitenisz bajnokságon a magyar férfi csapat. A Varga Zoltán, Pázsy Ferenc összeállítású együttes 3:2-re győzte le Szlovákiát, majd ugyanilyen arányban Németországot. A döntőbe jutásért Horvátor­szággal mérkőztek, és 3:1 arányban kikaptak, így bronzérmet szereztek. A FIFA cáfolta azokat az érte­süléseket, miszerint üdvözölné egy angol, skót, walesi, északír közös szövetség létrejöttét. Az angol sajtó a FIFA egyik tiszt­ségviselőjére hivatkozva olyan véleményeknek adott hangot, amely szerint a nemzetközi szö­vetség szívesen látná, ha a négy brit ország közös csapatot indí­tana a jövőben. Sepp Blatter, a FIFA főtitkára úgy nyilatkozott, ilyesmiről szó sincs, álláspont­juk az egyesítéstől eltér. Az Escort a jeges talajon is remekül vette a kanyarokat. F.: B.S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom