Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-19 / 270. szám

1993. november 19., péntek Kultúra 5 A Macskafogó és a Zengő ABC írója Szolnokon A Kincskereső léte a tanárokon múlik A szovjet-orosz kultúráról titokban csúsztak át a németre - Két krízis után túl a huszadik évén - Irodalmi kincsek a Kincskeresőben - A „Kö­lyök” és a többi nélkül szomorúan magára maradt - Amit irodalomról mesélünk a gyerekeknek, annak kétharmada szakmai nagyképűség A Kincskereső című gyer­mekirodalmi lap főmunka­társa, egyik szerkesztője Rigó Béla író, költő, aki tíz éve az or­szágot járva menedzseli a lapot. A szolnoki pedagógiai napok egyik rendezvényeként a Hild Viktor Városi Könyvtárban meg­tartott szerkesztőségi ankéton beszélgettünk vele.- Túl azon, hogy húszéves a szegedi Kincskereső, mit kell tudni a múltjáról?- Szabálytalan, vidéki lap volt mindig, hiszen annak idején a kultúrát főváros-centrikusság jel­lemezte. Gyanús volt az is, hogy alulról szerveződött, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Megerősödésében közrejátszha­tott, hogy nem önmagukat publi­káló írói szándékok, hanem a vi­lágirodalmi és klasszikus alkotá­sok megjelenését szolgáló peda­gógiai igények hozták létre.- Egy éve még nyugtalanító hírek terjengtek lapjuk megma­radásáról. Hogyan sikerült a túl­élés?- Amikor a Csongrád Megyei Lapkiadótól átkerültünk a Mórá­hoz, 50 ezer stabil példányunk volt. Ez csökkent le öt-hatezerre, a Móra Kiadónak ugyanis hu­szadrangú fontosságú volt a Kincskereső, ezért nem is propa­gálta. A posta is indexre tette, nem nagyon foglalkozott a ter­jesztésével, mivel ez nem egy Walt Disney-típusú képregény­füzet: nem lehet sokat eladni be­lőle. Két krízisen mentünk ke­resztül: a minimális megmara­dást célzó munkára kellett áttérni- Egy-egy pedagógus csodákra képes a lap terjesztésében I tavaly ősszel, ez év januárjában pedig két és félszeres áremelésre került sor.- Közben újra változott a ki­adó.- Amiből több előny szárma­zott. A Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft.-hez való csat­lakozással összekerült a szer­kesztőség és a kiadóvállalat, il­letve a példányszámunk a mély­ponthoz képest megduplázódott, ma már 12 ezer körüli. A terjesz­tésben a postánál jelentősebb a humán kultúra tanárainak, az is­koláknak a szerepe. Ha nem ál­doz rá egy órát a tanár, a Kincs­kereső nem létezik.- Hogyan áll össze egy lap­szám?- Az iskolai aktualitásokhoz igazodunk, illetve tematikus számokat állítunk össze. A hiva­...egyszerűen minden • Fidesz: honnan hová? • Egyenjogúsítják a magándiplomákat? • Ufó: új vallásalapítás? • Mit ér ma a devizaszámla? talosan homogenizált szov­jet-orosz kultúráról rég átcsúsz­tunk annak idején a németre, most az amerikait kezdjük befo­gadni. Megpróbáljuk megke­resni, mi az, ami az iskolai órá­kon szóba kerül, ahhoz igazo­dunk. A Kincskereső szomorúan magára maradt. Korábban egy kiállításra való gyermek­irodalmi lap létezett. Sajnálom a „Kölyköt”, mert jó írók - mint Csukás István - írták. Végh An­tal lapja, a Piros Pont is meg­szűnt.- Személyes jellegű a kérdés: mivel foglalkozik a Kincskereső menedzselésén túl? ír-e újabb Macskafogót?- Szívesen írnék újabb filmet, de a Macskafogó a múltnak az ábrándja. A Pannóniában most nyugati filmek bérmunkáin dol­goznak. A Zengő ABC-ből amit az Axel Springer-Magyar- ország Kft. adott ki - a tv forga­tókönyveket írt, de abbamaradt. .. Tízéveseknek írok rovatot a Mai Nap bulvárlapba, a Népsza­badság „Gubanc” rovatát is veze­tem, emellett napilapoknak írok. A fennmaradó szabad időmben egy gyerekeknek való magyar irodalomtörténet megírásán dol­gozom. Iszonyúan nehéz. Rájöt­tem, hogy amit a gyerekeknek irodalomról szoktunk mesélni, annak kétharmada szakmai nagyképűség és lefordíthatatlan. Az egyharmada az igazi monda­nivaló, ami ha nehezen is, de át­adható. Simon Cs. József (Fotó: Korányi Éva) Lexikonok karácsonyra Az Akadémiai Kiadó az el­múlt két hónapban hat új lexi­kont jelentetett meg, köztük a világviszonylatban is egyedül­álló Környezetvédelmi Lexi­kont, amelynek kiadása iránt hat ország hét könyvműhelye érdeklődik. A lexikonok sorá­ból kiemelkedik a Magyar Nagylexikon, amelynek első kötete nemrég látott napvilágot. A teljes mű - 16 kötet - össze­sen mintegy 150-160 ezer cím­szót tartalmaz majd. Az első kö­tet A-tól Anc-ig terjed, 9000 címszó, 500 színes fotó és rajz, valamint 25 térkép található benne. Húsz év után jelent meg a kétkötetes Budapest Lexikon teljesen megújított változata, valamint a Világirodalmi Lexi­kon 15. - a T betűt felölelő - kötete. A világirodalmat feldol­gozó sorozatból már csak két kötet van hátra, ezek várhatóan jövőre látnak napvilágot. Az Akadémiai Kiadó gondozásá­ban jelent meg a világ első Kár­tyalexikonja is. (MTI) Operaházi szilveszterest Idén harmadszor rendezi meg a V. I. P. Arts az operaházi szil­veszterestet - hangzott el a teg­napi sajtótájékoztatón. A mű­sorban fellépnek az Operaház művészei, az éjszaka folyamán a dalszínház színpadán a terített vacsorához Rácz László és ci­gányzenekara biztosítja a jó hangulatot. Az aulában Zsoldos Gábor és Gerendás Péter sza­lonzenekara adja a talpalávalót, a Székely Bertalan Teremben exkluzív Pianóbár működik majd, a szalonokban pedig Rácz Rozália hegedűművész és Ko- ródi Péter zongoraművész mu­zsikál. A vendégeket 45 fogásos vacsora várja. (MTI) Gondolatok emberekről, fákról... Emlékszem, hosszabb né­metországi tartózkodásom egyik állandó programja lett, hogy hét végén elmentünk nyárspolgárt nézni. Fák mögé bújva figyeltük: a derék német alattvaló gyalogsági ásóval és kis kézi gereblyével felszerel­kezve kúszott-mászott a lakó­telepek közös virágoskertjei­ben. Szemetet gyűjtött, met­szett, gyomtalanított. Emlékszem, vihogva figyel­tük, ahogy a sörkertek nagy­hangú törzsvendége négykéz­láb, olykor hasmánt araszolt a vadrózsa- és fagyalbokrok kö­zött, ahogy húsos ülepébe egy-egy tövis bele-belemart, vagy ahogy kutyagumiba te­nyereit és káromkodott. Mi áll­tunk, ő térdelt. Mi fenn vol­tunk, ő lenn. Lenézhettünk rá - fölényben voltunk. Emlékszem, kerestük ezeket az alkalmakat, mert minden, ami körülvett bennünket, nyomasztóan rendezettnek, tüchtignek tűnt: a szemetesek tiszták voltak. Első Németor­szágból küldött levelem mind­járt áldozatául is esett a német pedantériának, a postaláda he­lyett ugyanis a szemetesbe dobtam. Kockafejű német hi­vatalnok, nyárspolgár, szám­mal ellátott, megbízható német gépember - gondoltuk, mialatt a kínos alapossággal rendben tartott tereken, parkokban kó­boroltunk. Aztán hazajöttem. Teltek-múltak az évek. Itt­hon napi utam rozzant, túl­csorduló szemetesek mellett vezetett el. A horpadt pléhdo­bozok alatt kupacokban állt az erjedő hulladék. Zsíros stanic- liba kapott bele a szél és hordta odébb. A köztereken kirugdosott szegélytéglák, ülőkéjétől megfosztott padok köszöntek rám, kibelezett buszülések fémvázán pattog­tam, s péntekenként a nehéz hét éjszakáján földre karaté- zott szemeteseket kerülgettem. És akkor egyszerre csak eszembe jutott, ahogy ott vi­hogok egy fa mögé bújva, és szabadságérzésem minden megvetésével figyelem a köz­tereit ápoló német nyárspol­gárt. És elfogott a szégyen. És irigykedni kezdtem. És kezdett lehangolni a derékba tört fák, a felszaggatott padok és betört ablaküvegek látványa. Elmúlt a vihoghatnékom is. Talán a korral jár. Miről jut mindez eszembe? Arról, hogy látom: a Hivatal lépett. Új szemetesek kerültek a régiek helyére. Nem karate­biztosak, de talán nehezebben térdelnek meg. S arról, hogy most a főutca mindkét oldalára fasor települ. Nézem a fákat és kételke­dem: elég erősek lesznek-e, nő-e új ág a letörtek helyén, állja-e majd a természet a ver­senyt legragyogóbb remeké­vel, az emberrel szemben? Ké­telkedem: lesz-e itt közös gondolat, amely már a holnap felé néz, s amely a ma cseme­téjében a holnap lombozatát látva, a rúgásra lendülő lábat egy jó szóval megállítja-e... A Hivatal lépett: valaki ide árnyas allét álmodott. Tisztelet, köszönet érte. Ha majd a fiammal sétálok, fel­mutatok a dús lombokra és azt mondom: Látod, megérte! A fiam pedig egy napon majd le­fogja a fia kezét, hogy ne vésse bele a vastag fatörzsbe: Jani és Juli!! Mert a tapasztalat így örök­lődik: személyes élmény útján. Addig is beszerzek ásót, kézi gereblyét. Közös terein­ken , sok még a rendezkedni való. Motu A zagyvarékasi általános iskolában Nagy ambícióval - képesítés nélkül- Anyagi megfontolások nem játszottak szerepet a képesítés nélküli tanárok alkalmazásában - mondta Mihályi István, a Zagyvarékasi Általános Iskola igazgatója. - Bérellátásunk tel­jesen megoldott. A meghirdetett állásokra azonban nem akadt diplomás jelentkező. Annak el­lenére, hogy gyakran hallani a végzős tanárok elhelyezkedési nehézségeiről, pedagógushiány lenne? A városi iskoláknak na­gyobb a presztízse, a végzősök szívesebben jelentkeznek oda, mint a környező falusi isko­lákba. Mit mondanak munkájukról azok, akik képesítés nélkül dol­goznak a pályán? Nos, megkér­deztünk közülük néhányat.- Az az igazság - vallja be egyikük -, hogy Szolnokon sze­rettem volna tanítani, mivel odavalósi vagyok. Csakhogy ott nem kaptam állást, így ide je­lentkeztem. Most még kicsit nehéznek tűnik ez a munka, még érzem, hogy kezdő vagyok. Bízom benne, hogy idővel belerázó­dom, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni, minél több tudást adni a gyerekeknek.- Mennyi a keresete?- Bruttó 16200 forint. Ha azt nézzük, hogy nincs még diplo­mám, ez nem sokkal marad el egy frissen végzett pedagógus fizetése mögött, abból a szem­pontból viszont, hogy a mun­kámat nekem is ugyanúgy el kell látnom, mint a diplomá­soknak, ez a bér talán kevés.- A jövőre nézve mik a ter­vei? Itt kíván-e maradni?- Először is elvégezném fő­iskolát, utána szeretnék be­menni Szolnokra. A gépésztechnikusi oklevél­lel rendelkező Hajman Béla harminc évet töltött el szakmá­jában.- Az angol nyelv és az ének, amit jelenleg tanít, kissé messze esik szakmájától. Honnan jött az ötlet, hogy pályát módosít?- Évek óta foglalkozom an­gol nyelvvel, középfokú nyelv­vizsgám van. Tanítottam is TIT-tanfolyamokon, Török- szentmiklóson pedig fakultáci­óban 7. és 8. osztályban. Ami­kor két éve angoltanárt kerestek Zagyvarékasra, jelentkeztem. Énektanárra is szükség volt, s mivel zenével is foglalkoztam, tavaly ez a feladat is rám hárult. Én főleg az angol miatt jöttem el munkahelyemről, és nem is bántam meg. Az énektanítástól eleinte fél­tem. Itt 24500 forint a bruttó ke­resetem. Most van egy problé­mám: mikor eldöntöttem, hogy áttérek erre a pályára, volt olyan lehetőség, hogy levelező tago­zaton elvégezzek valamilyen pedagógiai főiskolát, de ez a le­hetőség megszűnt. Munka mel­lett pedig nem megoldható, hogy nappalin tanuljak, pedig jó lenne elvégezni valamilyen szakot.- Érzi-e hátrányát, hogy nincs diplomája?- Magamban úgy érzem, nem vagyok ojyan jó, mint lehetnék. Pedagógiai vonalon még sokat kell tanulnom. A kollégák nagyon sokat se­gítenek a képesítés nélküliek­nek, módszertani és pedagógiai tanácsokkal látják el őket. A két testnevelő szintén ké­pesítés nélküli. Szűcs Zoltán közlekedés-gé­pészeti szakközépiskolát vég­zett. Ambíciója és cselgáncsos múltja vonzotta az iskolához. Tizenkét éve sportol, I. osztályú versenyző volt, válogatott keret­tag. - Már tavaly is tanítottam itt cselgáncstanfolyamot - mondja. - Testnevelés szakos­ból hiány volt, s úgy döntöttem, megpróbálom. Sok segítséget kapok egy nyugdíjas helybéli testnevelőtől, Legeza Mihály- tól. Kurucz Gyula nagy sport­múlttal rendelkezik, a sport sze- retete hozta ide tanítani. Mező- gazdasági technikumot végzett, ott ismerkedett meg a sporttal, a tízpróbával. Volt többszörös magyar bajnok. 1993. február óta tanít testnevelést, amellett atlétika és kézilabda szakkört vezet. Fizetése bruttóban 19600 forint. - Ezen a szinten, úgy ér­zem, maximálian el tudom látni a feladatom - mondja. - A mai napig sportolok, készülök a gö­rögországi Európa-bajnokságra. Kovács Berta Bolygó, a 20 hónapos mén szemmel láthatóan jól érzi magát a hóban. Hócza Sándor abádszalóki fiatalember naponta járatja az időjárástól függetlenül. (Mészáros)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom