Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-18 / 269. szám
4 1993. november 18., csütörtök „Jó valakihez, egy ártatlan - pártatlan csoporthoz tartozni” Egy volt verseghysta gondolatai... A szerkesztőség postájából X. Y. kertvárosi kislány, lehet vagy tizenöt, vasárnap fel akart menni a városba (a Kertvárosban ezt így mondják), s mivel számára konflis, kisvasút, ló, kerékpár, autó nevű közlekedési eszközök nem adódtak, maradt az autóbusz. Komoly pszichoanalízist kellene végezni, hogy miért, de tény, hogy a diákigazolványát és a buszbérletét otthonfelejtette. A csípős, hideg szél, a járdákon felgyülemlett hótömegen való átverekedésen túl a jelzett körülmény okozott némi bonyodalmat: a kislányt a sofőr nem engedte fel a buszra. Pénze nem volt, s hogy másnap bemutatja a bérletét, ajánlatát a buszsofőr nem fogadta el. Maradtak a könnyek. Igen, nyájas olvasó, a kislány elpitye- redett. Nem értette, hogy a bácsi miért ilyen gonosz. A Volán igazgatója lapunk kérdésébe pedig így nyilatkozott:- Nézze, a jóindulatot nem lehet számon kérni. KF Nemrég volt a 25 éves érettségi találkozónk, a minap pedig a Verseghy-emlékülésre készült diákműsort láttam. 25 év - valahol összefolyik a jelen a múlttal. A mai diákok farmert, miniszoknyát viselnek - mint mi annak idején, rockzenéért lelkesednek - mint mi annak idején, teli vannak ötletekkel, látszatra vidámak, de belül szorongnak - mint mi annak idején . . . Semmi sem változott. Semmi? Minden megváltozott. A régi osztálytársaim vonásai fáradtak, a lányok szép szeme körül szaporodó szarkalábak, a fiúk fején dúsabb a szakáll mint a haj. Orvosok, építészek, tanárok lettek. Senki sem munka- nélküli közülünk - sóhajt valaki örömmel. Sokat tanultunk ezért, „elit osztály” voltunk. Az iskola jó irányba indított bennünket, vagy talán szerencsénk is volt, de mindenki elért valahová. Elegáns nyugati kocsival ugyan senki sem érkezett a találkozóra, de ha lenne is, szívesebben mutogatjuk a gyerekeink fényképeit; fiaink, lányaink középiskolások, pályaválasztás előtt állnak, s a fotókon olyanok, mint mi voltunk 25 éve . .. és a szereplők a bemutatón is ugyanolyanok, pedig már a gyerekeink lehetnének. Semmi sem változott? A rajztehetséggel megáldott osztálytársam kutató orvos, egyetemi tanár lett, az egykori legvagányabb diák ma a rendőrségnél csoportvezető, a legszebb lány háromgyerekes, túlsúlyos családanya. Attila, aki Németországba nősült, már nagyapa, JuNemrég a munkahelyemen, a szolnoki Gyermekvárosban rosszul lettem. Munkatársaim segítségével vittek a Hetényi Kórházba, ahol az I-es belgyógyászaton mindent megtettek értem. Lelkiismeretes gyógyításuknak köszönhetem, hogy hamar lábra álltam, a családom körédit olasz férjével, gyermekeivel Rómában él. Külsőre megváltoztunk, de aki megszólal, ugyanúgy fogalmaz, ugyanúgy gesztikulál, ugyanolyannak tűnik, mint 25 éve. És a tanárok? A matematika- tanárunk ma igazgató - emberségét, korrektségét, következetes szigorát mindig tiszteltük. Az osztályfőnökünk már nyugdíjas - ki hinné? - , de ina is tanít az iskolában, sőt ő a lelke, szellemi atyja a Verseghyt bemutató műsornak. Végre felszabadultnak, örülni látom - sok év megkeseredettségét talán egy estére feledteti a szereplő diákok sikere, az est résztvevőiben kialakuló „együtt vagyunk” érzés. Mi is így tudtunk örülni, mi is teli voltunk várakozással, és féltünk is ugyanúgy attól, ami várt ránk. A negyedikes lányok az egyik jelenet végén kipukkasztják álmaik léggömbjét, ülnek a színpad szélén, lábukat a semmibe lógatják. A mi generációnk már rég belemerült ebbe a semmibe, rózsaszín léggömbökbe sem kapaszkodhatunk. A mai 18 éveseket, gyermekeink kortársait látni most mégis erőt ad. Nemrég olvastam az újságban egy etológus írását. Az a véleménye, hogy a csoporthoz tartozás vágyát az evolúció során az állati létből örököltük. Nem tudom. Lehetséges. Mindenesetre jó valakihez tartozni. Egy ártatlan - pártatlan csoporthoz. Egy iskolához. Ignácz Éva, volt IV. C o. tanuló ben lehetek. Rajtuk kívül ezúton mondok köszönetét a jász- ladányi Gulyás doktor úrnak, aki az ott-tartózkodásom idején vállalta a kezelésemet, a szolnoki Kocsis doktor úrnak és mindazoknak, akik a nehéz napokon mellettem voltak, segítettek. Krizsán Gizella Ha újra havazna! Autóba kényszerültem az idei év első, igazi téli estéjén. Gyomrom egyben, tekintetem a megváltozott úton: figyeltem, lassítottam, a pedálokkal, mint a hímes tojással, úgy bántam, hogy ura maradjak az autónak. Nem is történt semmi baj, bár sokszor csak a szerencse mentett meg. De nemcsak engem, a falvakban az utak szélén közlekedőket is, mert sokan mintha mi sem történt volna, kerékpároztak az utakon. Vitték a tápot, a tejet, a nagy kosarakat, és úgy imbolyogtak, hogy égnek meredt az ember haja. A lehető legnagyobb ívben kerülgettem őket, de sokuk sajnos megelégedett azzal, hogy látnak, s nem törődtek azzal, hogy a hóesésben ők mennyire látszanak. Ugyanígy viselkedtek a gyalogosok is. A járdákat hiába takarították, könnyebben lehetett a kocsik által letaposott úton menni - elfelejtve, hogy ott is eleshetnek, esetleg éppen egy autó elé, ami végzetes lehet. A legfájóbb, hogy az utakra merészkedtek a gyermeküket szánkóztató szülők is, a szerencsére bízva maguk és a mögöttük ücsörgő csemetéjük sorsát. Mert hiába minden óvatosság a volán mögött, az autó könnyen csúszik, válik irányíthatatlanná, s a szűk utakon az útszé- len lévőknek kevés esélyük marad. Az első hóesés után, ha lassan is, de hazaértem. Remélem, mindenki! S ha újra havazna, legyünk óvatosabbak. Mert szép a tél, a hó, főleg ha a tavasz jöhet utána. De az ördög nem alszik! Kőszegi Béla Küldjön egy képet! A jászkiséri elemi népiskolában Az 1929-30-as tanévben a jászkiséri római katolikus elemi népiskola II. osztályosait és szeretett tanítónkat, Tánczos Alajost örökítette meg ez a felvétel, aki minden tantárgyra maga tanított bennünket, s a feleltetés után úgy magyarázta el a következő anyagot, hogy aki egy kicsit is figyelt rá, annak nem kellett a könyvből magolnia ... A tanár úr olyan alapokat adott nekünk, amire egész életünkben bizton építhetünk. És mindig volt ideje arra, hogy a március 15-i ünnepségre jeleneteket, verseket tanítson velünk; hogy karácsonyra színielőadásokat tanítson, amit az ipartestület színpadán mutattunk be a közönségnek. A mi tanítónk nem siránkozott a tornaterem hiánya miatt, hanem maga tervezte meg a gyűrűhintát, a mászópóznát, a nyújtót, a korlátot, a magas- és távolugráshoz szükséges homokos pályát stb., majd az igazgatóval és a papunkkal megbeszélve, elfogadtatta és fölépítette az iskolaudvaron. Felejthetetlen élményeim között élnek azok a kirándulások, amelyeket tiszta időben szervezett: tehergépkocsin vitt bennünket a Mátrába, Bükkbe, Egerbe, Párádra, Éillafüredre s még sorolhatnám azokat a helyeket, ahol neki köszönhetően jártunk; amikor az úton felszabadultan, jókedvűen együtt énekeltünk, zengett a dalunk .. . Tánczos tanár úrnak, aki ma is igazi lámpása környezetének, mi, tanítványai, örök hálával tartozunk. Csépány Ernő - Dombiratos Kérjük, figyeljenek ránk Levél az olvasóhoz, előfizetőinkhez Tisztelt Olvasóink! Ismét szólnunk kell arról a sajnálatos jelenségről, inkorrekt propaganda-hadjáratról, ami az utóbbi hetekben lapunk ellen irányul, s amiről „Egy rémhír nyomában” cím alatt ebben a rovatban (november 11.) és lapunkban többször is tájékoztattuk Önöket. A szerkesztőségünkhöz érkezett számtalan levél közül most a jászkiséri Tóth István sorait emeltük ki, s adjuk közre eredéiben, mely azt bizonyítja, hogy a posta néhány kézbesítője az Új Néplap terjesztését megtagadja, olvasóinktól nem veszi át az előfizetési díjat. íme a levél: Tisztelt Uram, Hölgyem! Az Új Néplap megrendelőlapot a helyi postahivatal nem volt hajlandó átvenni, közölték, hogy ők nem foglalkoznak a hírlap kézbesítésével. Mivel szeretném tovább járatni a sJéplapot, ezért újra megrendelem. Jáezkisér, 1993. november 15. Tisztelettel; 'Tóth István Ezúton is hangsúlyozzuk, hogy a Postával kötött, 1993-ra szóló szerződésünk értelmében a kézbesítők, újságkihordók minden városban, településen kötelesek lapunkra elfogadni a decemberi elő- fiztési díjat. Egyébként - ahogyan erről már tájékoztattuk olvasóinkat - valamennyi előfizetőnket a szerkesztőség és lapkiadó megbízottjai még ebben a hónapban, illetve decemberben személyesen felkeresik. Ismételten arra kérjük Önöket, ha a lapunk kézbesítésével vagy előfizetésével kapcsolatban bármilyen rendellenességet tapasztalnak, azonnal értesítsék szerkesztőségünket. (Telefonszám: 426-688; 424-444 - 21-es, 22-es, 28-as mellék; postacím: 5000 Szolnok, Kossuth tér 1.1. számú irodaház. Pf. 105.) Az Új Néplap iránti bizalmukat, szíves fáradozásukat előre is köszönjük. (A szerk.) Egy sofőr, egy gyerek és a hó Köszönet „Hogyan szoktam le 5 nap alatt a dohányzásról?” Egészségünkért Az emberi szervezet a világ legbonyolultabb, legfinomabb és legkényesebb szerkezete. Hogyan képzelhető el, hogy egy gondolkodó, értelmes ember nap mint nap képes e pompás szerkezetet, működését rendszeresen tönkretenni úgy, hogy telerakja nikotinnal, kátránnyal s mintegy 27 féle méreggel, ami a dohányban található? A legtöbb áldozatot követelő szenvedély ma világszerte a dohányzás. A rosszul értelmezett emancipációs folyamat részeként sajnos a nők körében is mind nagyobb mértékben elterjedt. Ugyanakkor sokan foglalkoznak a gondolattal, hogyan szokhatnának le erről a káros szenvedélyről. Nekik segít a címben idézett könyv szerzőpárosa - dr. J. Wayne McFarland és Elman J. Folkenberg. Köztudomású, hogy az idő múlásával a dohányos egyre többet szív, s aztán az abbahagyás embertelen erőfeszítést kíván. Miért? Mert nincs rá alaposan kidolgozott programja. A leszokáshoz ugyanis szükség van egy gondosan kiválasztott időpontra, rendíthetetlen elszántságra. Az erről szóló, közelmúltban megjelent könyv segítségével 5 nap alatt megszerezhető az indítóerő, amivel aztán bárki leszokhat e káros szenvedélyről. A cigarettázás vagy a nikotinélvezet bármilyen formája lényegében nem különbözik az egyéb szenvedélybetegségektől: függő helyzetbe kerül az ember, noha a cigaretta rossz szagú, piszkos, ezenkívül sok veszély forrása; rossz közérzetet, betegséget okoz, ráadásul sokba kerül. Ártalmas hatása között van a rák és a szívizombetegségek megnövekedett kockázata. A kutatások során kimutatták, hogy a rákos megbetegedések 40-80 százalékát a dohányfüst bizonyos kémiai összetevői idézik elő, hogy a dohányfüst kémiai anyagai hozzájárulhatnak az érszűkület kialakulásához. A könyvben szereplő program kidolgozásában orvosok, papok, pszichológusok vettek részt, és éveken keresztül széles körben alkalmaznák az Egyesült Államokban: átütően nagy sikerrel. Módszerük két alapvető tényezőn alapul: egyrészt megtanít arra, hogyan kell a saját akaraterőt összeszedni és fokozni, mely aztán hozzásegít a nikotinrabságból való szabaduláshoz; másrészt megmagyarázza, hogy miként lehet a nikotinéhséget jelentősen csökkenteni. (Tanácsai munka közben is betarthatók.) Sok dohányos attól fél, ha abbahagyja, fölösleges kilókat szed magára. Erre az a tanács, míg az ajánlott kúrán sikeresen át nem esik, ne is foglalkozzon a súlyával. Azok, akik hízásra hajlamosak, ahhoz is segítséget kapnak, súlyukat hogyan tarthatják kordában. S aki a programot végigcsinálja, szebb, jobb életet élhet. Egészsége nem csupán azért javul, mert abbahagyta a cigarettázást, hanem azért is, mert közben felfedezte az élet egyes törvényeit, amit a kiegészítő jótétemény kategóriájába sorolhatunk. Domokos János Szerkesztői üzenet Ölelkező sárgarépák A nyirkos, hideg földben talán egymás melegségét keresve fonódott össze ez a két kis répa. Tóth Sándor szolnoki olvasónk hobbikertjében lelt rá, s mint érdekességet hozta be szerkesztőségünkbe. Jól tette, fáradozását ezúton is köszönjük, hiszen a kép legalább másokból is egy kis derűt, fantáziát, mosolyt válthat ki. (Fotó; Mészáros) S. A.-né, Kisújszállás. Sajnáljuk, hogy nem írta meg a pontos nevét, címét, a munkáltatóját sem nevezte meg, így nem járhatunk el az ügyében. Kérésére tájékoztatjuk, ameny- nyiben a szabadság kiadásával, elszámolásával kapcsolatban a munkáltatójával nem tud meg- egegyezésre jutni, panaszának felülvizsgálatát a Munakaügyi Minisztérium Jogi Főosztályától kérheti. (Címük: 1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné ____________________________
