Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-15 / 266. szám

1993. november 15., hétfő 5 Kultúra Éneklő keramikus vagy korongozó énekes? Csavlek Etelka portréja Egy iskola, amely a munkanélküliségre is felkészíti a diákokat Csoportos önismeret- és készségfejlesztés Ami manapság nem gyakori: Csavlek Etelka vidám, boldog, kiegyensúlyozott ember. Sok­oldalú művészi talentummal ajándékozta meg őt a sors: cso­dálatos hanggal és a művészi formázás tehetségével.- Egészen kicsi gyermekko­romtól kezdve énekesnő szeret­tem volna lenni - meséli. - Édesanyámnak csodaszép hangja van, bizonyára tőle örö­költem a hajlamot. Édesapám építészmérnök, tőle meg a kéz­ügyességem „kaptam”. Egyébként a bátyám, András, Munkácsy-díjas festőművész.- Korán zongorázni tanultam, és folyton énekeltem. De apám biztos szakmát szeretett volna nekem. Rá hallgatva mentem szakközépiskolába, ahol kerá­mia szakon végeztem, vagyis az érettségi mellé kaptam egy szakmai bizonyítványt is. Aztán simán felvettek az Iparművé­szeti Főiskolára, ahol kerámia szakon 1970-ban diplomáztam. Kerámikus iparművész lettem. De azért tizenhat éves korom óta magánúton énekelni is ta­nultam, és amikor végeztem az iparművészetin, még abban az évben jelentkeztem a Zeneaka­démiára. Nem vettek föl...- Nagyon nem keseredtem el, mert akkortájt ismertem meg a leendő páromat, aki a budapesti porcelángyár főmérnöke volt. Másfél év múlva összeházasod­tunk, két lányunk született. Már mindkettő egyetemi hallgató, bölcsészek. Nem zenélnek, se kerámia, se ének... Na, akkor én hét évig „elbújtam” a műhe­lyembe, semmit nem énekel­tem, kialudt bennem a vágy. Mélyen szunnyadt, aztán egy­szer csak feltört. Bár a kerámiá­ban is sikeresen alkottam: figu­rális, humoros, játékos, érdekes tárgyakat. Szóval, 1979-ben volt az első önálló kiállításom Pesten, és akkor úgy éreztem, énekelnem kell. Ott, a kiállítás megnyitóján népdalokat énekel­tem. És újra énekelni tanultam. A kerámia kötetlen munka volt, a gyerekek pedig már növöget- tek, így tudtam időt szakítani. 1979-ben elmentem az operai magánénekesi meghallgatásra. Gioconda áriáját énekeltem, ami elég nehéz feladat. Hát, szépen megdicsértek, aztán az­zal fejezték be, hogy „ez a hang nem felel meg az operaházunk színvonalának...” Mivel alábe­csültem magamat, mert el sem tudtam képzelni, hogy én beke­rüljek, amikor ott álltak sorban az akadémiai diplomások, nem sértődtem meg az elutasításon. A következő évben újra el­mentem. Szerencsémre Polgár László is ott ült a nézőtéren, és akkor ő szólt Mikó Andrásnak, hogy külön is hallgassanak meg. Utána Mikó csak annyit mondott: „Hol volt maga ed­dig?” Hát, ettől kezdve elindult az operaénekesi pályám.- 1982 augusztusától a Ma­gyar Operaház rendes tagja let­tem. Évről évre kaptam egy-egy nagy szerepet. És mivel a kerá­miára egyre kevesebb időm lett, fájó szívvel, lassacskán felhagy­tam vele. De úgy érzem, sike­rült mindkettőt egyforma magas szinten elsajátítanom. És egy­formán is szeretem, mint anya a két gyermekét... Talán az ének­lésben vagyok boldogabb, mert a siker közvetlen érzése a szín­padon semmihez sem hasonlít­ható boldogság.- Úgy érzem, most ezekben az években az éneklésnek van az ideje, de utána majd visszaté­rek a kerámiához. Ötvenöt-hat­van év felett már nem akarok énekelni, de remélem, koron- gozni lesz még erőm. E. E. Ki ne emlékezne középiskolai múltjából az osztályfőnöki órák tanterv szerint előírt témáinak feldolgozására, mely legtöbb­ször az érdektelenségbe fulladt. Nos, úgy tűnik, mindez a múlté, legalábbis Jászberény­ben, ahol a Liska József Szak- középiskolában bevezetendő kísérlet, az osztályfőnöki órák tartalmát alapjaiban kívánja megváltoztatni.- Miről is van szó? - kérde­zem dr. Stanitz Károlynét, az iskola osztályfőnöki munkakö­zösségének vezetőjét.- Idén májusban részt vettem a Jászberényi Tanítóképző Főis­kola és a megyei munkaügyi központ közös szervezésében a svájci Meilenben működő Mun­kaerő-képzési és Tanácsadási In­tézet (KABA) módszereivel és anyagi támogatásával megvaló­suló egyhetes tréningen, melyen munkanélküliekkel foglalkozó instruktorokat képeztek. Ott me­rült fel először, hogy a munka- nélküliség kezelésében milyen óriási jelentőség van, (lenne) a preventív szakasznak. Ebben pe­dig - magától értetődően - külö­nös hangsúlyt kapnak a szakké­pesítést nyújtó középiskolák.- Ha valamit szépnek, har­monikusnak látunk, azt mondjuk esztétikus. Az esztétika azonban ennél tágabb fogalom. Szemé­lyiségünk teljes norma- és ér­tékrendszere alakítja esztétikai ítélőképességünket. Ön hogyan határozná meg: mi az esztétika?- Különbséget kell tenni az esztétikum és az esztétika kö­zött. Az előbbi egy kategória, az utóbbi pedig egy tudomány, amely a XVIII. század végén nyert önálló jogot. Az esztéti­kum magában foglalja azokat az esztétikai minőségeket, ame­lyeket az esztétika tudománya felölel. Benne van ebben a szépnek egy tágabb változata, a rút, a fenséges, a magasztos, a csúnya. Nem lehet lekerekíteni az esztétikumot - ahogy koráb­ban mondták - csak a szépség tudományára.- Egyetemi jegyzetében úgy fogalmaz, hogy a mindennapok embere az esztétikai értékek kommercializálódásának ta­núja, ami a műveltség, a tanulás presztízsének csökkenésére is­hatott. A rendszer változott. Ja­vult vagy romlott a helyzet?- Jegyzetem a múlt sallang­jait bizonyos értelemben magán hordozza, ezért nem engedem az eredeti formában használni, csak a javított példányokat. Ki­hagytam egy fejezetet, a polgári és szocialista ízlést. Készül majd egy korszerűbb jegyzet. A kommercializálódás már ’68-tól megindult, amikor a piaci szem­lélet első csírái kifejlődtek Ma­gyarországon. Volt is egy nagy sajtóvita, féltették a szocializ­must az elkommercializálódás- tól. Ez tehát nem a rendszervál­tozás terméke. A ’60-as évektől kezdve napjainkig, ez a jelenség megerősödött. Új műfajok je­lentek meg, mint a pornográfia vagy az áltudományos munkák, az úgynevezett aluljáró-iroda­lom, a giccs új formái. Külső ok, hogy nyitottuk a kapukat Nyugat felé olyan területeken, amelyek tilosak voltak koráb­ban. A kapitalizmusnak nem csak az előnyei, az árnyoldalai is beáramlottak. ’89 óta én ezt különböző nemzetközi konfe­renciákon - Prágában, Len­gyelországban — elmondtam. A hagyományos nevelési programok nem képesek a tár­sadalmi vátozásokat megfelelő ütemben követni, ezért is örül­tünk, hogy mindennapi élethez jobban alkalmazható módsze­reket sajátítottunk el. A kísérletnek kettős célja, feladata van. Egyrészt az is­kola mindenkori pedagógiai céljainak elérése, a személyi­ségfejlesztés középpontba állí­tásával, másrészt a szükséges képességek kialakításával cél­tudatos, a munkaerőpiacon el­igazodni tudó és a munkanél­küli állapotot pozitív hozzáál­lással kezelni képes fiatalok nevelése és felkészítése.- Milyen módon történik a ta­nárok felkészítése erre a nehéz feladatra?- A kísérlet bevezetésére is­kolánk vállalkozott, ahol első lépésként az elsős, negyedikes, illetve ötödikes osztályfőnökök 2x2 napos tréningen vesznek részt, amely a svájci módszerek szerint Crista Schlegel irányítá­sával folyik. Az igazi próbatétel az osz­tályfőnöki órákon lesz, melyek elképzeléseink szerint már de­cembertől a kísérlet szerint zaj­Teret nyert - ahogy Fekete Gyula megfogalmazta korábban- a kultúrmocsok, az amerika- nizálódás.- A lakosság nagy része a megélhetés gyötrő napi gondjai közepette él. Milyen szerepet tölthet be a társadalomban az esztétikum, amikor a szépet ész­revenni - lehet ez természeti és emberi eredetű - fáradtak va­gyunk?- Az emberek rendkívül le vannak terhelve, sokat kell dol­gozni, egyre kevesebb idejük jut kulturálódásra. E kevés idő­ben is többnyire a könnyű műfa­jok révén akarnak kikapcso­lódni, így ezek felértékelődtek. Meg is van ezek helye, szerepe, a szomorú az, hogy a silány termékek itt is egyre nagyobb mennyiségben vannak jelen. Elég megnézni a búcsúkat, mi­ket árulnak, meg kell nézni a moziműsorokat, hogy mit vetí­tenek a mozikban, a könyváru­sok terítékét, önmagukért be­szélnek.- A mindennapi kultúránkról- ami esztétikai és ízlésalakító tényező - önnek mi a vélemé­nye?- E téren romlott a helyzet a magyar társadalomban. A kira­katok, illemhelyek, reklámok esztétikájának megvizsgálása lanak. Terveink szerint az I. osztályban elsődlegesen sze­mélyiségfejlesztő és önisme­reti foglalkozások lesznek, a IV. és V. osztályban mindez kibővül munkaerő-piaci tré­ninggel. Az órák élményszerű­ségét növelendő, bevezetésre kerül a metaplán technika, amelynek legfőbb jellemzője a vizualizálás, ennek köszönhe­tően a tanulók gondolkodási, érzelmi folyamatai jobban fel­tárulnak, személyesen is, kö­zösen is értékelhetővé válnak. Az ehhez szükséges technikai eszközök is megérkeztek a svájci alapítványtól, így gya­korlatban való alkalmazásának már nincs akadálya.- Milyen elképzelésük van a kísérlet befejezését követően?- Nagyon szeretnénk, ha ez a program helyt kapna a most ké­szülő országos koncepcióban, amely a fiatalok életre nevelé­sével foglalkozik. Ehhez szó­beli támogatást kaptunk részben a megyei munkaügyi központ vezetőitől, részben dr. Szilágyi Klára pszichológustól, akik sa­ját területükön képviselik ennek fontosságát, szükségszerűségét. K. Zs. során is ez állapítható meg többségében. A 80-as években egy kutatócsoporttal sok vizsgá­latot végeztünk. Például milye­nek a díszítőelemek a lakásban, milyen az ember makro- és mikrokömyezete, milyenek a szórakozási szokásai. A lakáskultúrától kezdve a slágerszövegek elemzéséig azt tapasztaltuk, hogy az emberek gyakran nem tudják, mi az esz­tétikus. Egyrészt elmennek mel­lette, másfelől van egy elemi igényük, hogy környezetüket szépítsék, jobbá tegyék. Az elitnél kettősség figyelhető meg. Sok az ízléstelenség, de van egy hozzáértő, szűk réteg. A nagy tömegeknél a gazdasági lecsúszások következtében az emberek rákényszerülnek, hogy az olcsót, a bóvlit vegyék meg és azt éljék meg művészetként.- Mélyülnek tehát az esztéti­kai kultúra válságtünetei?- Igen, ez a tapasztalatom, és a hallgatóim beszámolói is erről győznek meg.- Mondhatjuk-e az eddigiek­ből következően, hogy az eszté­tikai nevelésnek soha nem volt nagyobb létjogosultsága, mint napjainkban?- Most az egész esztétikai kérdésről, ezen belül az ízlésről is, csend van. Az embereket nem érdekli. Ahogyan az ötve­nes évek végétől a nyolcvanas évekig felerősödtek az ízlésku­tatások, úgy remélem, hogy jön majd egy újabb felívelés. Aho­gyan az akcióra jönni szokott a reakció. ,, , Kép es szöveg: Simon Cs. József Csavlek Etelka kerámiái között Cukorrépa­termesztési lehetőséget kínálunk 1994-re, öntözési támogatással. Az elérhető ár: 3.000 Ft/tonna Teljes körű szaktanácsadás, garantált felvásárlás. A termesztéshez szükséges műtrágyát - vetőmagot - összes növényvédőszert kedvező feltételekkel biztosítjuk. Igény esetén elvégezzük a vetést és a betakarítást. Termelési szándék esetén, szakembereink felkeresik Önöket és részletes tájékoztatást adnak. Szolnoki Cukorgyár Rt. Szolnok, Tószegi u. 43. Telefon: 56/372-601 Levélcím: 5004 Szolnok, Pf.: 1. ‘38072/1H* Nem esszük és nem isszuk, de nélküle silányabb az életünk Esztétika a rendszerváltozás tükrében Számos megyénkbeli kulturális intézmény vezetője, munka­társa tanult esztétikai nevelést, ízlésformálást a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem művelődéstudományi és felnőtt­nevelési tanszékén. Minden bizonnyal ismerősen cseng előttük dr. Sz. Szabó László docens neve, aki három évtizede tartó egye­temi tanítás mellett ízléstörténeti kutatásokkal foglalkozik. Több könyv szerzője, egyik munkájáért 1980-ban akadémiai dí­jat kapott. Az ízléskutató véleménye: „Szomorú, hogy a silány termékek teret nyertek”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom