Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-13 / 265. szám

8

Kultúra

1993. november 13., szombat

„... utolsó leheletéig szolnoki maradt”

Beszélgetés Chiovini Márta hegedűművésznővel és leányával

A szolnoki Bartók Béla Zeneiskola néhány éve szép hagyományt teremtett: koncertsorozatot szervez minden tanévben a növendékeknek és szüleiknek - és persze szeretettel lát minden érdeklődő zenebarátot. E hangversenyek előadóművészei legtöbb esetben az iskola hajdani tanárai, növendékei; azok a művészemberek, akik példaként állíthatók a felnövekvő muzsikusgeneráció elé.

E hagyományőrző koncertek legutóbbikán - hétfőn - meghitt szavakkal köszöntötte a pódiumon egykori tanárát: Chiovini Márta hegedűművésznőt és leányát, a zeneiskola volt növendékét Aszódi Mária énekművésznőt.

Nagy Katalin igazgatónő a hangversenyen - melyen zongorán közreműködött Dallos Erika és Ócsainé Szikora Ilona - nagy sikert aratott, kivételes szépségű hegedűjátékával mester és tanítványa: Chiovini Márta és Nagy Katalin, valamint a dalok és áriák avatott előadója, Aszódi Mária.

A hangverseny után - melynek dátuma nem véletlenül került a szolnoki Művésztelep nagy hírű „Pro Űrbe” díjjal kitüntetett, 1981-ben elhunyt festőművésznek születésnapja közelébe - Chiovini Ferenc leányával és unokájával: Chiovini Mártával és Aszódi Máriával beszélgettünk.- Kedves Márta, Marika: hoztatok néhány meghívót, melyek a ceglédi Toldy Ferenc Kórházba invitálnak november 15-én 13 órára. Ekkor nyitja meg Chiovini Ferenc Mun- kácsy-díjas érdemes művész emlékkiállítását Tálas László, a szolnoki Damjanich Múzeum igazgatója. Hogyan került a tárlat éppen Cegléd városába?- A kiállítás megrendezésének gondolata ez év áprilisában született, ekkor ugyanis Budapesten az Opera Galéria rendezett tárlatot a család birtokában lévő képekből. A kiállítás sokakat megragadott, köztük dr. Jójárt Györgyöt, a ceglédi kórház főorvosát is. Az ő megkeresésére bocsátottuk a képeket hétfőtől kezdve tizenkét napon át az azokat kiállítani kívánó gyógyintézet rendelkezésére.- Emlékszem, hogy két évvel ezelőtt, Szolnokon is volt egy kiállítás a városháza dísztermében, amennyire meg tudom ítélni, ezek a képek és grafikák a Chiovini-életmű legjavát képezik. Mikor láthatja újra azokat a szolnoki tárlatlátogató?- Erre az alkalomra még várni kell, hiszen a Művésztelep épületei egy részének renoválása - köztük a Chiovini-emlék- szobáé is - nyilvánvalóan anyagi nehézségek miatt még várat magára. Számunkra, akik az életmű örökösei vagyunk, pillanatnyilag az nyújt reményt, hogy a Damjanich Múzeum igazgatója arról a szándékáról biztosított: a világkiállítás alkalmából Aba Novák-Chiovini emlékszobát kíván létesíteni, ahol a most talán hozzájuk méltatlan, esetleg létüket veszélyeztető környezetben lévő képek végre megfelelő elhelyezést nyerhetnek.- Tudjuk: Chiovini Ferenc nagyon szerette szülőföldjét, az Alföldet, ez tartotta őt Szolnokon, képein ezt a vidéket örökítette meg.- Valóban így van, hiszen módjában állott volna a fővárosba költözni - de ő az utolsó leheletéig szolnoki maradt. Gyakorta mondogatta, hogy ő csak ezen a földön és Rómában tud festeni. Talán nem véletlen, hogy ez a ragaszkodás öröklődik: mi mindketten, de még a következő generációt képviselő Chiovini-dédunoka is csak az Alföldön tudunk erőt meríteni,

r feltöltődni.

Szathmáry Judit

Sohasem volt fontosabb...

...hogy Magyar Államkötvénybe fektesse megtakarított pénzét.

w

Többféle államkötvény van forgalomban, melyek között megtalálhatja azt, amelyik a legelőnyösebb Önnek.

Mit nyújtanak a Magyar Államkötvények?

Természetesen tökéletes biztonságot, ami azt jelenti, hogy az államkötvények kamataira és visszafizetésére az állam vállal garanciát.

Gyorsan pénzzé tehetők, mivel aktív másodlagos piacuk van, az MNB Főpénztárában és megyei igazgatóságain, valamint egyes értékpapír-forgalmazó cégeknél adhatók és vehetők. A konkrét feltételeket a napilapok közlik, de a vásárlás helyszínén is megtekinthetők.

Kérje és figyelmesen olvassa el tájékoztatóinkat a forgalmazó helyeken!

Ez a táblázat röviden ismerteti az államkötvények feltételeit.

Értékpapír elnevezése

Lejárat

Kamatozás típusa

A komat mértéke

lejáratig hátralévő hónapok száma

Államkötvény 1994/A

1994.12.01,

változó

1993.12.01-ig 18,74%

125 hónap

Államkötvény 1994/B

1994.12.18.

fix

17,5%

13 hónap

Államkötvény 1995/A

1995.10.06.

fixen csökkenő

1.év 21%,2. év 17%,3. év 14%

23 hónap

Államkötvény 1995/B

1995.11.12.

fixen csökkenő

1. év 21%, 2. év 17%, 3. év 14%

24 hónap

Államkötvény 1995/C

1995.02.01.

fix

17,5%

14,5 hónap

Államkötvény 1995/F

1995.07.02.

fix

17+1,5=18,5%

195 hónap

Államkötvény 1995/G

1995.08.10.

fix

19,5%

21 hónap

Államkötvény 1995/H

1995.09.10.

fix

19,5%

22 hónap

Államkötvény 1996/A

1996.12.28.

fix

165%

355 hónap

Államkötvény 1996/B

1996.01.22.

fix

175%

26 hónap

Államkötvény 1996/C

1996,02.10.

fix

175%

265 hónap

Államkötvény 1996/F

1996.05.17.

fix }

17,5+1,5=19%

30 hónap

Államkötvény 1997/C

1997.03.01.

fixen csökkenő

1. év 18%, 2. év 17%, 3. év 16%, 4. év 15%

395 hónap

Államkötvény 1998/A

1998.03.17.

változó

1994.03.17-ig 18,14%

52 hónap

A A B I Z T O N S A C

Angyalok a színpadon

Bíró Krisztina mint Kurrubi

„A színpad nem a való világ, nem is annak mása, hanem olyan világ, amit az ember szabadságával élve létrehozott, megköltött, kitalált, ahol a szenvedést és a szenvedélyt csak el kell játszani, s nem kell eltűrni... Maga a színház komédiázás, és az ott játszott tragédiákban is csak éppen a komédiázókedv segítségével teljesedhet be a komédia." (Dürrenmatt)

Friedrich Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című komédiáját 1953-ban írta. Magyarországon először az Állami Bábszínház mutatta be 1967-ben. Az 1993/94-es évadban a szolnoki közönség Vincze János rendezésében láthatja a Szigligeti Színházban.

Az 1953-ban született darab ma is aktuális, hiszen az ember túlélési lehetőségeit vizsgálja a mindenkori társadalom mindenkori kényszerítő körülményei között. A rendező, Vincze János az eredeti művet némi változtatással, úgy is mondhatnánk, a mai kornak megfelelő politikai poénokkal fűszerezve mutatja be.

A darab egyik főszereplője a Földre leszállt angyalt, Kurrubit alakító Bíró Krisztina.

A komédia szerint Kurrubi az Úr ajándéka, egy angyal. Angyali mivoltában, lelkiségében egészen más, mint a romlás felé

rohanó babiloni világ, ugyanakkor sóvárogva látjuk, mennyivel emberibb ember angyal létére, mint a babiloni (vagy a mai) társadalom polgárai. Ot is elpusztíthatná a tekintélyében sértett hatalom, ha nem állna mellé Akki, a koldus.

Bíró Krisztina az első jelenetben lép először színre, és végig jelen van, akkor is, ha nincs a színpadon. A Színművészeti Főiskolát tavaly elhagyó színésznő tehetsége nyilvánvaló. Ha nem szól egy szót sem, ha csak mosogat, míg körülötte zajlik a „magasztos élet”, akkor is magára vonja a közönség figyelmét. Koldusruhájában, bokájára lecsúszott rossz kis harisnyájában is angyali jelenség. Dürrenmatt ezt a koldusruhába bújt angyalt úgy ábrázolja, mint akinek szépségétől lázban ég a világ. És ezt a szakadtán, rongyokban megjelenő leányt Bíró Krisztina alakításában a néző is szépnek látja.

Nem könnyű színészi feladat megmutatni a rongyok mögül az igazi szépséget.

Két felvonás között az öltözőjében beszélgetünk a művésznővel arról, mit jelent neki ez a nehéz, de nagyon szép szerep.- Kurrubi én vagyok. Vágyai, törekvései az enyémek is. Amikor képes rá, hogy egyik pillanatról a másikra szerelmes legyen, amikor az élettől nem is akar sokat, de ugyanakkor mégis nagyravágyó, mert a legtöbbet akarja, a szeretetet, ez is én vagyok. Nekem ez az előadás a szerelemről szól. Tudom, hogy másoknak, akik a darabban játszanak, másról szól. Dürrenmatt nem olyan egyszerű, tiszta jellemeket formál, mint Csehov. Dürrenmatt- nál egy-egy jellemsűrítmény, filozófiai eszmerendszer szócsövei vagyunk. Amikor elolvastam a darabot, rögtön megtetszett.- Van a darabban egy ruhátlan jelenet, ami meghökkenti a nézőket. Erről miként vélekedik?- Erre a jelenetre engem nem kellett rábeszélni. Ez egy olyan pillanat, ahol mindennek meg kell történnie. Ráadásul az angyalt, aki ott áll a már romlott világ előtt, most teremtették éppen. Fél órája. Ő még nem tudja, mi az, hogy szégyen. Ez egyébként sem egy „táncra felhívó” jelenet. Ott áll maga a nő, mint Boticelli Vénusz születése című festményén. A nő, aki lényével mindent szublimálni képes.

*

Bíró Krisztina játékában valóban szublimálódik a jelenet, de ő e nélkül is kiválót alakítana. Színészi tehetsége nyilvánvaló az első perctől az utolsóig. Bízunk benne, hogy eddigi bemutatkozásai egy magasra ívelő, sikeres színészi pálya első állomásai.

K. Sz. (Fotó: Korányi É.)

Megyei sikerek a VI. országos Lubik Imre-trombitaversenyen

„Kivágták a rezet” a füredi zeneiskolások

Polgár Benedek, Taraszora Marianna és Gaál Zoli a trombitájával

„A zenei versenyek legfonto- sabbja mindig az, hogy időközben önvizsgálatra kényszerítse a résztvevőket, támpontot szolgáltasson a további fejlődéshez és fellelje azokat a tehetségeket, akik néhány év múlva a magyar zenei élet értékei lehetnek” - írta a VI. országos Lubik Imre-trom- bitaverseny beharangozójában Bogár Imre, a házigazda város, Zalaegerszeg polgármestere.

Megyénk fiataljai nem szégyenkezhettek ezen az immáron nemzetközi hírű - „az idei országos trombitaverseny színvonala megütötte azt a mércét, melyet a legnagyobb trombitakultúrájú nyugati országok hasonló versenyein tapasztaltam”, erősítette meg ezt Varasdy Frigyes trombitaművész, a Zeneakadémia tanszékvezetője, aki egyben a bírálóbizottság elnöke is volt - trombitástalálkozón, ahol 36 zeneiskola 55 versenyzője mérte össze tudását.

Nos ezért is lehetet büszke a 16 éves szolnoki Hajmann Péter és a három tiszafüredi zeneiskolás: az egyaránt 13 éves Gaál Zoltán és Trázsi György, valamint a 10 éves Kerekes András, mert a debreceni területi válogató után Zalaegerszegen is bebizonyították, hogy kategóriájukban a legjobbak közé tartoznak. Lehet, hogy egyikőjükből sem lesz a jövő Maurice Andréja vagy Luis Ámstrongja, de az biztos - erről is szólt a zsűri záróértékelése -, hogy ígéretes zenei pálya előtt állnak.

Szakmai berkekben nagy meglepetést okozott a tiszafürediek szereplése.

„Idáig jóformán azt sem tudtuk, hogy merre is van ez a kis város, de most már nagyon oda

kell figyelni rájuk, mert a jövőben az ideinél is nagyobb meglepetést okozhatnak, veszélyesebb konkurenciát jelenthetnek” - szólt erről a bírálóbizottság egyik nagy tekintélyű tagja. Tény, hogy a 13 éves Gaál Zoli szereplésével markánsan bebizonyította ezt: kategóriájában a nagyon előkelő, túlzás nélkül is szakmai elismerést, rangot jelentő III. helyet szerezte meg, de társai is csak a „gyengébb” második fordulóbeli szereplésükkel csúsztak le dobogóról.

Ez a siker felkészítő tanáruk, Polgár Benedek munkáját is dicséri, aki alapító tagként, több mint egy évtizede tanít a füredi zeneiskolában. A zsűritől meg is kapta ezért a legjobb felkészítő pedagógusnak járó elismerést (rajta kívül még csupán hárman). Kolléganője, Taraszora Marianna pedig mint a három legjobb zongorakísérő tanár egyike tehette zsebre ugyanezt a díjat. „Tehette zsebre” - írom most kissé gunyorosan, hozzátéve, hogy talán csak ez az egyetlen malőr lehet a jól szervezett verseny kritikája, mert amikor érdeklődtem, lefotózhatom-e az ezért kapott emlékplakettet vagy oklevelet, csupán egy szerény pénzösszegről szóló postai borítékot tudtak megmutatni.

Talán azért is született meg ez az írás, hogy az országos sikernek maradandó nyoma is legyen, segítve a zenepedagógusi szakma presztízsének a helyreállítását.

Igazságtalan lennék ezért akkor is, ha nem szólnék a szolnoki fiú pedagógusáról, Kelemen Józsefről és zongorakísérőjéről, Kosztin Bélánéról, hiszen ők is hozzájárultak megyénk hírnevének öregbítéséhez - ott, Zalaegerszegen.- percze -