Új Néplap, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-10 / 262. szám

1993. november 10., szerda Kunsági Extra — Kunhegyes 7 Özvegy Pintér Ferencné Erzsiké néni 72 éves múlt, és korábbi szokásához hí­ven a telet most is meleg kemencével várja. Szénre évek óta nem áldoz, álta­lában tíz mázsa fát vásá­rol. Evvel tüzel a konyhai sparheltban, főz, melegíti a helyiséget. A szobát pedig a búbos füti. Mohó étvágyú őkelme, de hál’ istennek Fehér Gáborék adtak neki csutkát ingyen, csak a fu­vardíjat kellett állnia. Há­rom után gyújt be, fél óra alatt a kemence megeszi a négy kéve gallyat vagy szárat, és másnap délig, délutánig tartja a meleget. Néha a szénvonóval, vagy ahogyan errefelé hív­ják, szívonóval igazgatni kell a tüzet. A szegényedés mindenhol látszik Valahogyan rossz napok jár­nak mostanában a konok ku­nokra. Nagyon sok a városban az állástalan, és ottjártunkkor már 426 olyan felnőttet tartottak számon, aki olyan régen mun­kanélküli, hogy jövedelempótló támogatásra szorul. Bizony, ez nem sok, havi 5 ezer 280 forint, de hát ez is jobb a semminél. A kifizetése mégis nagy gondot okoz a városnak, hiszen a pénzt az önkormányzatnak meg kell előlegezni. Ez nem kis összeg, már most is havonta 2,2 millió­nál több, és sajnos még teteme­sebb lesz, mert ez a szám év vé­gére eléri a félezret. Az összeg felét később az állam, a köz­ponti költségvetésből visszafi­zeti, de így is nagy terhet jelent például a település esetében, hi­szen a 29 milliós éves szociális keret döntő többségét „elviszi”. Mivel rengeteg a munkanélküli, nem sokan fizetnek személyi jövedelemadót, nincsenek sike­res üzemek, így kevés a város­házi bevétel. Ennek ellenére gyarapodik, szépül a település, hiszen műutak épültek, és nem hiányzik már a telefon meg a gáz sem. A teljességhez hozzá­tartozik, hogy ezekhez a gyara­podásokhoz a hegyesi családok bizony nagyon, de nagyon ki­nyitották a pénztárcájukat, és alaposan eladósodtak. Maradva a támogatásra szo­rulóknál: a városban nyolcva- nan részesülnek rendszeres se­gélyezésben. A gyermekneve­lési segély is nő, éppen ezért rendkívüli segélyre havonta meglehetősen kevés, har- minc-negyvenezer jut. Az éves segélykeret 29 millió, és eddig már kifizettek 30,3 milliót, év végéig pedig még további 3,2 milliót. Tudom a kérdést: ho- gyen lehet 29 millióból har­minchárom és felet fizetni? Úgy, hogy a városháza is sze­gényedik, ezért tízmilliós rövid lejáratú hitelt vettek fel. Bizony ezt esztendő teltével kamatostul vissza kell pótolni, de. nem volt mást tenni, hiszen szaknyelven szólva kellett a működési kiadá­sokra. Még egy adat arra, hogy egyre több az elesett. Eddig évente egy-két olyan temetés akadt Hegyesen, amikor a vá­rosnak kellett állnia a számlát. Most tíz körüli ez a szám, sőt ötven további ember szociális kölcsönt kért az önkormányzat­tól azért, hogy illendően elte­methesse elhunyt szerettét. Tanulni, tervezni, varrni is tud Krisztinának a tanuláson kívül a jelmeztervezés, ruhavarrás is megy Csömör Krisztina a helybeli gimnázium negyedik osztályai­nak a legjobb tanulója. Jobban mondva pontosítok: az egyik legjobbja. A 4. a osztály diákja általában 4,9-es bizonyítványo­kat visz haza. Ehhez a majdnem kitűnőhöz naponta négy és fél, öt órát tanul. Néha többet, más­kor kevesebbet, attól függ, hány tárgyból írnak témazárót. Noha táncolni szeret, diszkóba - a su­lidiszkón kívül - nem jár, hiszen igen-igen leköti a tanulás. Persze nem csak az, mivel van egy hobbija: ügyesen raj­zol, tervez különböző szolidabb meg kihívóbb ruhákat. Nem csak megálmodja ezeket a cucckölteményeket, de meg is varrja magának. Harmadikos ál­talános iskolás kora óta jó ba­rátja a tű meg a cérna, és ebbéli jártasságát állítólag apai nagy­mamájától örökölte. Mellesleg Debrecenbe, a Kossuthra je­lentkezik magyar-történelem szakra. Ha nem veszik fel sem vesz kalapácsot, szöget, kötelet a kezébe, helyette inkább ango­lul tanul és szívesen elvégezne valahol egy tánctanfolyamot. Akár egyetemista lesz, akár nem; jelmeztervezői, divatter­vezői elképzeléseiről azért nem mond le. Patikatisztaság A volt BHG ezen csarnoka évek óta porosodott, szomoro­dott. A közelmúltban alaposan kitakarították, kifestették, és a Barbatus Kft. révén ötven nő­nek biztosítottak keresetet. Volt közöttük tíz pályakezdő, a többi pedig olyan hosszabb idő óta munkanélküli, aki már jövede­lempótló támogatásra szorult. Az ügyes kezű lányok, asszo­nyok a kellő betanulás után a Kinder tojásokba való játékokat szerelik össze. Melegben, hófe­hér köpenyben, váltócipőben, patyolattiszta körülmények kö­zött végzik ezt a babramunkát. A cég további létszámbővítést tervez, hiszen sok száz állásta­lan lány, asszony már csak a jö­vedelempótló támogatásban reménykedhet. Ennek felét pe­dig az önkormányzatnak kell biztosítani, ami a segélyezések­től von el súlyos tíz- meg száz­ezreket. Hogy ebben az októ­ber 27-én indult üzemben mennyi lesz az átlagkereset, azt még nem tudjuk. De alakuljon bárhogyan is, ez a munkalehe­tőség a segítségre szorulók számát csökkenti. Egyelőre öt- vennel, de lehet, ennél sokkal többel is .. . A szerelés tisztaságot, pontosságot, figyelmet igényel Aranylábúak a gyerekekért Kovrig Zoltán labdarú­gó-szakosztályvezető agyából pattant ki az ötlet, mi lenne, ha a Kunhegyes-Kisújszállás foci­rangadó bevételének felét fel­ajánlanák a település öt óvodá­jának. Azért, hogy azokon játé­kokat vegyenek a legfiatalab- baknak. így is lett. Régóta nem látott, népes nézősereg, közel ezer szurkoló izgulta végig a kétszer negyvenöt percet. Jobban mondva idegeskedni nem na­gyon kellett, mert a hegyesi ku­nok 2-0-ra legyőzték kisúji ko­máikat. A meccs előtt öt focista adta át az öt óvoda néhány „hallgatójának” a már előre megvásárolt játékokat. Azokat, amelyekért ezúton is köszönetét mondanak az ügyben érdekel­tek, és üzeni: a legkisebbek már felavatták azokat. Felvételünk a Kossuth óvodában készült, ahol nagyon népszerű a focisták ajándéka, ez a céltáblás, tapadós dobójáték. Most olajat üt Noha a harmincnégy éves Végső Endre eredeti, tanult szakmája az autószerelés, ez lassan már a múlté. Korábban dolgozott az állami gazdaság­ban is, de miután lapátra került, lépnie kellett. Már csak azért is, mert két gyerekük is van. Gon­dolt egy merészet: mi lenne, ha a korszerű táplálkozás jegyében olajütéssel foglalkozna? Saját házában, annak is két helyisé­gében kialakított egy parányi műhelyt. Vásárolt egy csigás olajprést, napraforgóhoz pedig a magán­gazdáktól, a téesz jogutódjaitól jutott. Nyersen dolgozza fel a magot, egy felső tartályba be­önti, oldalt folyik az olaj, a cső végén pedig a granulátumszerű végtermék. Kiváló takarmány, az állattartók úgy viszik, akár a cukrot. A szorgos kis masina reggel héttől este hétig zakatol, és négy-négy és fél mázsát is képes kipréselni. Tapasztalata szerint a fekete szemű, apró mag a legjobb. Egyébként Endre egy személyben főnök, helyettes, segédmunkás, szak­munkás, könyvelő, takarító - so- roljam-e még? Hovatovább Arany János úti műhelyét nem csak a helyiek keresik fel, de hoznak megrendelést Tisza- gyendáról, Tiszaroffról, sőt Fegyvernekről is. Nyolcadikosok, figyelem! A Mezőgazdasági- és Ipari Szakmunkásképző Intézetben jelenleg négyszázhetvenkilenc diák tanul tizenkét szakmát. Ami az új tanévet illeti, sokféle változás várható. Az egyik az, hogy nem száz, hanem kétszáz­nál is több elsőst vesznek fel, közöttük lányokat is. Kezdjük a fiúkra vonatkozó, hagyományos szakmáknál. In­dítanak mezőgazdasági gépsze­relő és üzemeltető; növényter­mesztő gépész; hegesztő; esz­tergályos; szerkezetlakatos; vil­lanyszerelő; bútorasztalos; épü­letasztalos; kőműves; szoba­festő és autószerelő szakmákat. Újdonságnak számít, hogy lehet jelentkezni hozzájuk az úgynevezett kilencedik osz­tályba. Ebből eredetileg egy, de ha sok a próbálkozó, két osz­tályt is indítanak, amelyekbe természetesen lányokat is vár­nak. Az jelentkezhet ide, aki eredményesen befejezte, illetve elvégezte az általános iskolai tanulmányait, a nyolcadik osz­tályt. Az intézet fokozatosan tíz- osztályosra bővül, és aki kijárta a kilencedik meg a tizedik évfo­lyamot is, utána lehetősége nyí­lik arra, hogy valamilyen szak­mát tanuljon. Ha bárki erről a továbbtanulási lehetőségről bő­vebben, a leírtaknál többet sze­retne tudni, keresse fel vagy te­lefonon, vagy személyesen az intézet igazgatóját, Vincze Lászlót. Csónak alakú kapufélfák Ma már a temető főbejáratát faragott oszlopű nagykapu jelzi. Az előtte lévő parkoló csinosítását is tervezik. A református temető ebben az évben két új, érdekes szín­folttal gyarapodott. Az egyik október 31-hez, a reformáció napjához kapcsolódik, amikor a ravatalozó előtt hálaadó isten­tiszteletet, énekes műsort tartot­tak az elmúlás kertjét akkor fel­kereső hátramaradottaknak. A másik kézzelfoghatóbb: elké­szült a bejárati nagykapu. A csónak alakú fejfák mintáit ré­gebbi, itteni megőrzött fejfákról vették. A kapufélfákat a nyári Legénybot alkotótábor leg­ügyesebb kezű fafaragói min­tázták. A zárható nagykaput pe­dig Nász István asztalosmester készítette. Bár október 31-én megengedték azt is, hogy a né­hány gépkocsi idős, beteg uta­sával behajthasson a sírok közé, a további gyakorlat más lesz. Kérik a kocsitulajdonosokat: járműveiket hagyják kívül a nagykapun az ott kialakított al­kalmi parkolóban. Az egyház- község egyébként elhatározta, hogy szeretne kialakítani a nagykapu előtt egy elfogadható színvonalú, betonos területet. Mivel ez nem kevés pénzbe ke­rül, tisztelettel, köszönettel vesznek bármilyen ez irányú gépi, anyagbeli, emberi, pénz­ügyi segítséget. írta: D. Szabó Miklós - Fotók: Mészáros János

Next

/
Oldalképek
Tartalom