Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-12 / 238. szám

6 Jászsági extra----Jászberény 19 93. október 12., kedd Úttisztítási bemutató A korszerű út- és járdatisztítás technológiáját s az ehhez szüksé­ges gépeket ismehetik meg a pol­gármesteri hivatal illetékes dol­gozói meg a Jászság polgármes­terei. Október 13-án 9 órától a jászberényi városházán lesz a konferencia, amit bemutató is követ. A rendezvényt a szolnoki Vízügyi Kommunális és Környe­zetvédelmi Társulás és a házi­gazda városi hivatala szervezte. Kisgazda fórum Jászsági kisgazdák részére lesz politikai fórum október 15-én 18 órakor a Déryné Művelődési Központban. A vitaindítót dr. Mizsei Béla, az alsójászsági or­szággyűlési képviselője tartja. Berényi művészek tárlata A Berényi Műhely 18 alkotó­jának szokásos éves tárlatát ren­dezik meg október 11-22-ig a Déryné Művelődési Köpontban. A kiállítást 11-én, hétfőn 16.30-kor Sass István, a központ igazgatója nyitotta meg. A Beré­nyi Műhely a nyári alkotótábo­rokban készült munkákat tárja a közönség elé. Védőnői értekezlet Szokásos negyedévi munka- megbeszélését tartja a Jászság több mint 30 védőnője október 14-én. A városháza nagytermé­ben 9 órakor kezdődik a tanács­kozás. Színházi est Az Ifjúsági Ház szervezésében színházba indulnak október 16-án a jászberényiek. A Rock Színház produkcióját, a Nyomo­rultak című előadást nézik meg. A csoport 16,30-kor indul autó­busszal a fővárosba. Már a karácsonyra gondolnak Ma tanácskoznak Jászberény­ben a Vöröskereszt jászsági titká­rai. Az őszi aktuális feladatokat beszélik meg. November az egészség hó­napja. Ennek keretében az egész­séges életmódról és táplálkozás­ról terveznek kiállítást a Gyer­mekek Házában. Az általános is­kolákban vetélkedőket szervez­nek, s ehhez a jutalmakat adja a Vöröskereszt. A középiskolákban a véradásról terveznek vándorki­állítást. Előkészítik a november 27-i véradók napját, melynek ke­retében közel 10 jászsági telepü­lésen lesz ünnepség. Már a kö­zelgő karácsony is téma lesz. Egyedülálló időseknek, kórházi betegeknek, állami gondozott gyerekeknek készítenek majd szeretetcsomagokat. Az összeállí­tás, a szétosztás megszervezése is komoly feladat. Anyakönyvi hírek Születések: Erős Dávid (10.01.), Badari Tímea (10.01.), Völgyi Adrienn (10.02.), Fülöp Zsuzsanna (10.03.), Kovács Már- ton (10.03.), Katona Ágnes (10.05.), Dinai Zsófia (10.05.), Bende Alexandra (10.05.). Halottak: Ézsiás Istvánná Zombori Ilona (1946), Szórád Antal (1911), Sas Istvánná Bátor Mária (1925), Duduk Jánosné Gallai Mária (1907), Csepreghy Magdolna (1917), Füleki József (1933), Kohári Mihályné Kovács Piroska (1913). Házasság: Varga Pál Csaba és Bathó Andrea, Kohári Sándor és Móczó Andrea, Kövér Attila és Nagy Erika, Tóth Zoltán és Szabó Judit. Az oldalt szerkesztette: Kiss Erika Fotók: Korányi Éva, Imre Lajos, Nemes Árpád Beszélgetés a foglalkoztatás és a piac viszonyáról Rendszeresen utolérnek olyan hírek, melyek arról szólnak, hogy megint elbocsátások lesznek a hűtőgépgyárnál. Ősszel-tavasz- szal, év elején különböző számok keringenek, 200-300-500 ember útilapuja készül. Az újságíró pedig lohol, utána­jár a dolognak. Idén, ha össze­adom a számokat akkor, már alig lenne pár száz dolgozója a cég­nek. Pedig 3200-3300 a stabil lét­szám. Mégis mi okozza, hogy a dol­gozók - mert természetesen tőlük jönnek a hírek - elhiszik az újabb leépítéseket? Mi okozza, hogy bizonytalannak érzik helyzetüket, állandó veszélyben látják megél­hetésüket? Ezekről a kérdésekről beszélgettem Kertész Tibor el­nök-vezérigazgatóval.- Nagyon hálás vagyok Önnek ezért a kérdésért. Valóban, érzem ezt a problémát. Ez nálam úgy csapódik le, hogy nem vagyok szavahihető, korrekt, mert tegnap azt mondtam, nem lesz elbocsá­tás, ma pedig aláírtam a döntésről a papírt. Ez nagyon nagy gond számomra, mert én csak megala­pozott s előkészített döntéseket szeretek, s nem természetem az össze-vissza fecsegés.- Miért alakulhat ki akkor mégis ez az ellentmondás?- Nagyon szeretném, ha megér­tenék az emberek a következőt. S ebben, kérem, legyen segítsé­gemre, hogy tudatosuljon a do­log. A dolgozói létszámot a piac szabályozza. Azaz, ha kelendőek a hűtőgépek, akkor van munka, s kell a dolgozó. Ha a piacon nem keresik a termékeinket, akkor munkáskéz sem kell. Alapvetően ez a két dolog van összefüggés­ben. Ilyen egyszerű az egész. Na­ponta figyelem a piaci jelentése­ket. Ha az eladások csökkennek, a gyártást vissza kell fogni, s eb­ből következik, hogy kevesebb dolgozóra van szükség. Semmi­lyen elbocsátási tervek nincse­nek. Senki nem szabályozza ne­kem, hogy hány embert foglal­koztassak. A hatékonyság növe­lése persze szempont, de javítá­sának nem az elbocsátás az egyet­len megoldása.- Az emberek mégis félnek, hogy elveszítik munkahelyüket. Úgy tűnik, hogy gondolkodás- módjuk, szemléletük nem igazo­dott a piacgazdasági összefüggé­sekhez. Gyakran személyes indo­kokat, haragost, ellenséget vagy főnöki unszimpátiát jelölnek meg, ha mégis kapun kívül kerülnek.- Egy-egy esetet el tudok kép­zelni. De összességében nem ez a valóság. Vannak, akiket határozott idejű szerződéssel alkalmazunk. Nyilván valamilyen konkrét feladat megvalósítására. Kész a munka, le­jár a szerződés. Ez nem elbocsátás! Nem elküldjük őket, hanem a vál­lalt kötelezettség teljesült, köszön­jük szépen. Ezt is félremagyaráz­zák, már tapasztaltam. Hangsúlyo­zom, a létszám kizárólag a piaci ke­reslet alakulásától függ. Ezt higy- gyék el nekem.- A freonmentes gyártásra jövő év június 30-ig átáll a gyár. A Környezetvédelmi Minisztérium viszont hozott egy döntést, mely szerint 1994. január 1-jétől Ma­gyarországon tilos a freon alkal­mazása. Ez nem befolyásolja a Lehel terveit?- A Montreali Egyezmény 1995. január 1-jétől tiltja a freon felhasználását. Áz Electrolux erre felkészült, s megkezdte a gyártás átalakítását valamennyi gyárá­ban, a Lehelnél is. Nagyon kel­lemetlenül érintett bennüket a KHVM döntése az időpont előre­hozásáról. Beadtunk egy kér­vényt a féléves halasztást ille­tően. Bízunk benne, hogy meg­kapjuk, hiszen az egész freon­mentes program az Electroluxnál 2,7 milliárdba kerül, és ’92-ben elkezdődött.- Megkapták a halasztást?- Nem érkezett válasz még, de bízunk benne, hogy megkapjuk. Belegondolni is rossz, ha elutasít­ják. Akkor ugyanis tényleg le kell állni a régi szalagoknak. Most még csak egy szalag gyárt „zöld” hűtőkészüléket. Foglalkoztatási gond akkor merülne fel igazán! S nem azért, mert az Electrolux el akarja küldeni az embereket, ha­nem, mert történt egy rosszul időzített döntés a minisztérum- ban. Remélem, ilyen nem fog be­következni. Látni való, hogy a foglalkoztatás mennyire össze­függ a piaci helyzettel, az állami irányítással. Tehát az emberek biztos kenyere egy íróasztali nemmel is eldőlhet. Legyen az a mi kérelmünk vagy egy komoly szállítmány megrendelése. K. E. A szerelősoron van munka bőven A Bakki-dinasztia újabb elismerése A Déryné Művelődési Köz­pont és a Városvédő és Szépítő Egyesület Déryné Emlékplaket­tet adományozott Bedőné Bakki Katalinnak az ének-zene kultúráért végzett kimelkedő munkája elismeré­seként. Nagyon nehéz volt időt szakítania a beszélgetésre, hisz nagyon elfoglalt.- Én már gyerekkorom óta zenei pályára készültem - kezdi a tanárnő a késő esti beszélge­tést - különösképpen a kórus­muzsika felé orientálódtam. Csak a véletlen szüleménye, hogy a Debreceni Zeneművé­szeti Főiskola vadászkürt-szol- fézs tanszakán végeztem. Nem spontán választottam Debre­cent, hiszen ez a város ad ott­hont a világhírű Kodály Kórus­nak. Igényes, színvonalas cso­port... mindig is vonzott engem. Nagyon jó kórusiskola volt ez számomra. Gulyás György tanít­ványaként jó zenei alapokra tet­tem szert. 1966-ban elvégeztem a főiskolát. Vácon szerettem volna tovább folytatni pályámat, de édesapám kívánságára hazajöt­tem. Az volt a kérése, hogy ve­gyem át tőle az általa irányított kórusokat. Ez alatt gimnáziumi kórusokat és természetesen Palo- tásyt értem. Ki kell hangsúlyoz­nom, nem bántam meg, hogy visszajöttem. A gimnáziumban kezdtem el ének-zenét oktatni, ott ahol én is tanultam.- Tudomásom szerint a gim­náziumi főállás mellett azért még bőven akad tennivaló...- Jászberényben a Palotásy és a Vasas kórust irányítom, a nagykátai zeneiskolában a fú­vós tanszakon tanítok. Az előző tanévtől kezdődően az Erős­áramú Szakközépiskolában is oktatok éneket. Ott indult egy gimnáziumi osztály, ahol már van egy 30 fős kórusom is. A gimnázium három énekkarát di­rigálom: a nemzetközi díjas le­ánykart, a vegyes kart és a nyolcosztályos gimnázium gyermekkórusát.- Nem árulok el titkot, én is tanultam a zeneiskolában Kati néni kezei alatt, s a legendás út­törőzenekarban játszottam fa­gotton. Kérem, meséljen erről az időszakról is.- A helyi zeneiskolában 1969-től 1985-ig oktattam a ne­bulókat rézfúvós hangszerekre. Rózsa Sanyi bácsi nevét fém­jelző úttörőzenekar irányítását is átvettem. Országos fesztivá­lokon mindig az első három he­lyen végeztünk.- Kik azok a tanítványok, akikre valójában büszke lehet?- Nehéz erre a kérdésre sze­mélyiséget nem sértő választ adni. De talán mégis néhány név a sok közül. Fridvalszki Ka­talin az állami kórusban énekel Budapesten, Antal Gabriella Csepelen, Ilonka Gabriella Jászberényben a Székely Mi­hály iskolában, Kreuter Anikó Szolnokon a Tiszapartiban ta­nít, Ilonka Ildikó, Pataki Ildikó, Horti Zsuzsanna most tanul Miskolcon, Halmai György or­szágos kürtversenyt nyert, Gu­lyás Pál a kormányőrség zene­karában vadászkürtön játszik, Szászi Rita most jár a zenemű­vészetire... és még sorolhatnám.- Milyen közeli terveket tar­togat most tarsolyában?- Szeretnénk egy nagysza­bású karácsonyi hangversenyt szervezni a két felnőtt kórussal együtt valamelyik helyi temp­lomban. A gimnáziumi kóru­sokkal decemberben megyei if­júsági kórustalákozóra utazunk. A leánykarral a Bartók Béla Nemzetközi Énekversenyen ve­szünk részt. Jövő év tavaszára tervezünk ismét egy nagysza­bású zenekari művet bemutatni a Szolnoki Szimfonikusokkal. Remélem, hogy sikerül majd erre a koncertre szponzorokat szerezni. Szomorú tény, hogy nincs megoldva a kultúra me­nedzselése Jászberényben. Saj­nálatos, hogy egy olyan hang­verseny-minősítésű kórus, mint a Palotásy, egy megyei dalosta­lálkozóra sem tud elutazni, mert nincs 6000 forint utazási költ­ségre.- Bakki József, az Ön édes­apja alapította a jászberényi zeneiskolát. Tudom, hogy az egész család is mindig kapcso­latban állt a zenével.- A zenei gyökerek messzire nyúlnak vissza anyai és apai ágon egyaránt. Újházi Antal nagyapám kántor tanító volt, de a dédnagyapám, sőt az ük­nagyapám is ezt a szép hivatást gyakorolta. Édesapám 1958-ban alapította a helyi ze­neiskolát. Bátyám a Zeneaka­démia zeneszerzés tanszakát végezte. Magas szinten zongo­rázott, tanított a zeneiskolában, oktatott a zeneművészeti főisko­lán, és vezette a Palotásy Kórust majdnem a haláláig. A család­ban rajtam kívül még örökölte a zenei tehetséget a nővérem és a húgom is. Nővérem a hatvani és a lőrinci, húgom a szobi zeneis­kolában tanít.- Köszönöm a beszélgetést, s kívánok sok sikert és szép elis­merést. Molnár Károly Földfoglalás, veszekedés, incidensek Kárpótlási bosszúságok A vitás területen egykor veszélyes hulladékok voltak elásva! Jászberényben három helyen, az Agrárszövetkezetnél, a Kos­suth Szövetkezetnél és a Jász­sági Állami Gazdaságnál nincs különösebb probléma a kárpót­lás menetével, míg a Zagyva­menti Szövetkezetnél - nincs rá jobb kifejezés - áll a bál. A helyzet meglehetősen bo­nyolult, hiszen a vita a szövet­kezet és néhány érdekelt tanya­gazda között annyira elmérge­sedett, hogy a fenyegetések mellett jogtalan földhasználatra is sor került. Sőt egy esetben az egyik tanyatulajdonos közel há­rom órán keresztül megakadá­lyozta, hogy a szövetkezet gé­pei a vitatott területen vessenek. A földhöz ragaszkodó 75 éves parasztember állítja, hogy neki azt mondták, nyugodtan mű­velje meg a tanyája körüli föl­det, amely a kárpótlás során neki jár(na). A vége pedig csú­nya veszekedés lett... Az alaphelyzet a következő: a részarány-tulajdonosi és a tagi földalap kijelölését követően a szövetkezetnél nem maradt ele­gendő földterület kárpótlásra. Földjeik egy részé ügyáhis’tér- mészetvédelmi oltalom alatt áll(t). Egy jelentős területet a közelmúltban visszakaptak, s ez a viták forrása lett. Az érdek­egyeztető fórum eddigi három tárgyalásán ugyanis ezzel kap­csolatban nem született megál­lapodás. A szövetkezet nem kí­vánja ezt a területet teljes egé­szében kárpótlásra kijelölni, míg vannak, akik ezt szorgal­mazzák. A földalapok - rész­arány-tulajdonosi és tagi - és a kárpótlási terület kijelölése so­rán az is problémát jelentett, hogy vannak, akik részarány-tu­lajdonosok és egyben kárpót­lásra is jogosultak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy 1992-ben vásárolt egy romos tanyát ott a szövetkezet elnöke is, és részaránytulajdonát ide kérte. így aztán már nincs ele­gendő terület arra, hogy a tanya­tulajdonosok közvetlenül tanyá­juk körül egyben kapják meg kárpótlási földjeiket. Több, eredménytelen egyez­tetés után október 5-én valami­vel közelebb kerültek a megol­dáshoz. A szövetkezet vezetői és az érintettek, két család kivé­telével ismét tárgyalóasztalhoz ültek. Bolla János elnök tájé­koztatott, hogy a megjelentek közül már csak egyetlen család nem fogadta el javaslatukat. A hiányzók közül valószínűleg az egyik elfogadja, míg a másik biztosan nem. Mi pedig nem fogunk engedni, mert a rész­arány-tulajdonosok és a tagok érdekeit kell, hogy képviseljük - mondta az elnök, aki bizonyos hangulatkeltést is vél az elége­detlenkedés mögött. Sz. T. Szerzetesnők jártak Hollandiában Dokkumban a gyógyító forrás vizét megkóstolták a nővérek A tavalyi évhez hasonlóan idén is meghívást kapott a Ró­mai Katolikus Egyházi Szeretet­szolgálat jászberényi otthona Hollandiába. Szeptember végén Groningen vármegye húsz idős szerzetesnőt és a városból tizen­egy nyugdíjast látott vendégül a KBO (Katolikus Idős Szakszer­vezet) szervezésében. Pap és or­vos is elkísérte a nővéreket.- Mivel mozgásban korláto­zott vagyok, nagyon féltem a hosszú úttól - mondja Salome nővér -, de hálát adok a jó Isten­nek, hogy elmehettem és ennyi szép élményt átélhettem. A hosszú út fáradalmait alig vettük észre.- A vendégeket családoknál helyezték el. Esténként karon­fogva,^ lépcsőfokokat franciául számolva kísért fel a háziúr a szobánkba - említi Amárda nő­vér. Lotária nővér elmeséli: - Megcsodáltuk a holland virág­kertészetet, műemlékeket, kultú­rájukkal ismerkedtünk. A város­házán bensőséges fogadásban volt részünk. Dokkumban az ál­lamfőknek kijáró rendőri felve­zetéssel vittek bennünket város­nézésre.- Boldog voltam, hogy régi ismerőseimmel is találkozhat­tam. A tavalyi vendéglátó család is meghívott bennünket egy dél­utáni beszégetésre. Megízleltük a különleges holland palacsintát is - meséli Marica nővér. Grácia nővér elmondta, renge­teg ajándékot kaptak a KBO-tól, a fogadó családoktól, a helyi szervezetektől, a hogezano-sap- pemeri városházától és az egy­házaktól. A sok ajándéktól visz- szafelé alig fértek a buszon. A holland tehénfarm csodála­tos Remígia nővér szerint. A tisztaság, a rend és a korszerű számítógéppel vezérelt gazdál­kodás ámulatba ejtette. A 100 tehén és 60 borjú körül az összes mukát két férfi látja el. Ez szinte hihetetlen, de így van. A feledhetetlen élményekről még sokáig mesélnek társaiknak a berényi otthon lakói. Szatmári Antalné

Next

/
Oldalképek
Tartalom