Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-07 / 234. szám
6 Szolnoki extra 1993. október 7., csütörtök Van-e a Hollónak magnó az orrában? Ajánlás: Kicsi vagyok, székre állok, lecsót akkor sem csinálok! Hosszú víz alatti repülésének utolsó állomásaként Szolnokon száll le a Holló (Színház) október 28-29-30-án. A Holló-fesztivál háromnapos programja csalogatja a humorban csemegézni kívánókat a Városi Művelődési Központba. Csütörtökön-pénteken 18 órától, szombaton egész nap folyik a móka. Színre kerül a hollók mindkét színházi produkciója, a Tud- nak-e a hollók a víz alatt repülni, vagy megfulladnak, il-. letve Az ember, akinek magnó van az orrában című. A fesztivál egyébként az első olyan megmozdulás, ahová barátait is meghívta a csapat, ahogy a főnök, Galla Miklós mondja, megérett rá az idő, tehát fellép a Satöbbi és a Kimnowak együttes, valamint Dolák-Saly Róbert Láthatatlan ég című műsorával. Galla szerint elképesztően humoros lesz a Mit mond a bozót?, azaz a Holló Színház klubestje, amelyről így ír a programfüzet: „A klubest abban tér el a színházi estektől, hogy díszlet nélkül, jelmezcserék mellőzésével a tiszta, emberi lé- lekábrázolás erejével kápráztatja el a közönséget. Szerkesztése lazább, megvalósítása spontánabb, mint a színházi esteké, sőt, a közönség is részt vehet egy-két dologban. A klubest könnyedsége megengedi, hogy az angol humortól el-elkalandozzunk a zene, illetve a magyar humor területére. Annál is inkább, mivel a műsornak vendégszereplője is van: Dolák-Saly Róbert, aki új jelenetekben ismét életre kelti Pandacsöki Boborján és Parity- tya bácsi figuráját.” A közönségtalálkozóra azokat várják, akikben kérdések fogalmazódtak meg, ellenkező esetben némán fognak ülni.- A fesztivál a Holló Színház működésének csúcsa. Mi jöhet még ezután? - kérdeztük Galla Miklóst.- Számtalan remek ötletünk van. A tévében két műsorunk jön, talán már novemberben. Vagy decemberben. Vagy később. Az egyik egy vámpírmusical, címe: Vérszipoly. Ez ugye hatszereplős, tehát két vendég játszik a társulatban. Lefordítok egyet a Monty Pythont alkotó csoport filmjeiből, ezenkívül szeretnénk írni egy musicalt, ami természetesen az általunk képviselt magas színvonalú, humánus, szeretetteli kultúrát sugározza. Fogyatékosság pedig van Támogatott iskola hátrányos helyzetű gyerekekkel Hogy hol van a Liget utca? Ahol visz a vasút kelet felé... a város peremvidékén, aki nem földi, azt is hihetné, erre a madár se jár. Pedig a Liget utca mindkét oldala délután és a szünetekben gyerekzsivajtól zeng. Itt a Mátyás Király Általános Iskola, odébb a Liget Úti Általános, Gyógypedagógiai Iskola, melynek kapuja fölött rengeteg futó muskátli. A felfedezés örömével jöttem ide. A Polónyi Já- nosné igazgatónő és Kún Istvánná igazgatóhelyettes által előadottakat később bebizonyítja mindaz, amit az iskolában körbejárva láttam. (Beszélgetésünk még a reutlin- geni utazás előtt zajlott.) K. I.-né: - Tizennégy éve épült ez a kényelmes, korszerű, sok tantermes iskola, kimondottan gyógypedagógia intézménynek. Az országban máshol lepusztult, régi épületekben vagy egykori kastélyokban kap otthont a gyógypedagógia. Kétféle, foglalkoztató és kisegítő iskolatípusban neveljük a gyerekeket. P. J.-né: - Legújabban az enyhe fokban sérülteket úgy is hívják, hogy tanulási zavarokkal küszködő gyerekek. K. I.-né: - Igen, az elnevezéssel mindig is gond volt, hiszen a megkülönböztetésre a sérült emberek nagyon érzékenyek, ezért is keresték mindig azt az elnevezést, amely nem Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolják a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származtó felvételek. Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése: a Tisza Szálló és Gyógyfürdő építése 1926-28 körül. A neobarokk stílusban emelt épület ma is kedvelt, látogatott hely hazaiaknak és külföldieknek egyaránt. Feladványunkat csak hárman tudták helyesen megfejteni: Mészáros Gézáné, Pelyhe Miklósné és Hír Istvánná szerkesztőségünkben átvehetik a Szolnoki Mozaik című kiadványt és a bele való képeket. Olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtéseket, melyeket, kérjük, levelezőlapra írják. bánt, de jelzi, hogy eltérő képzésben részesül a gyermek.- Hogyan tapasztalták, a gyerekek amikor bejönnek az iskolába, hoznak olyan élményeket, amelyek arról szólnak, hogy bántották őket? K. I.-né: - A társadalom a másságot nagyon-nagyon nehezen fogadja el. A szervi fogyatékosoknál még inkább tolerálják azt, hogy mások, de az értelmi fogyatékos gyerekektől, felnőttektől félnek, egy bizonyos taszítást éreznek. Egy pontig ez természetes viselkedés, de minden ép, egészséges embernek ezt le kellene küzdenie, hiszen az értelmi fogyatékosoknál minden ugyanúgy funkcionál, érzelmeik, érzékszerveik. P. J.-né: - A negatív példák mellett pozitív példák is vannak, hadd említsem meg, hogy napjainkban ez már nem ilyen egyértelmű. Nagyon jó példa erre, hogy a harmincéves évfordulónkon több mint ötszáz gyerek jelent meg a város más általános iskoláiból. Tehát én azt hiszem, mégiscsak partnerként ismerik el ezeket a gyerekeket, elismerik az ő munkájukat is, tetteiket is, ugyanolyan gyermektársaiknak tekintik őket. Iskolánk alapítványának, az „Értelmes Életért” Alapítványnak már eddig is sokféle anyagi és erkölcsi segítséget felajánlottak. K. I.-né: - A fogyatékosok elismerése országos szinten is napirendre került, hogyan kellene ezt csinálni, egy picit más a véleményem, mint ahogyan történik. Van egy nagyon szép gondolat közöttünk, akik régóta ezen a pályán dolgozunk: „Fogd kezénél, hogy utolérje társait.” Nem fogja utolérni, de a megfogalmazásban benne van a segítés, és talán ezt kellene szem előtt tartani. Persze sokat változott az évek alatt a fogyatékosság megítélése, hiszen régebben nagy harcokat kellett vívni a szülőkkel, hogy ebbe az iskolatípusba beírassák a gyereket. Ez természetes idegenkedés, hiszen egy szülőnek megbarátkozni azzal, hogy sérült a gyereke, nem kis dolog. Hogy minek tudható be, talán a szülők is felvilágosultabbak vagy a mi munkánkat ismerik el.- Milyen eséllyel tanulnak tovább az iskolát elhagyók? P. J.-né: - Nagyon büszkék vagyunk rá, tavaly is, idén is minden végzősünk tovább tanult. Speciális szakiskolákban, ilyen van Szolnokon, Homokon, sőt, két tanulónkat felvették a 633-as szakközépiskolába. Az elhelyezkedésükről is megpróbálnak gondoskodni, betéti társaságokat hoznak létre foglalkoztatásukra.- Az iskolában kevesebb gyermek tanul, mint egy átlagos általános iskolában. A fejkvóta ebben a tekintetben hogyan érinti az intézményt? P. J.-né: - A fejkvóta valamivel magasabb. De hadd mondjam el, évek óta nem tapasztaltunk ilyen segítőkészséget, mióta önkormányzat van. Partnerként, segítő szándékkal, kiemelt figyelmet fordítanak a fogyatékosok ügyére. Lengyel Györgyi alpolgármester az, aki tényleg mindenben segítségünkre van. A tanulóink rendkívül nagy hányada hátrányos és veszélyeztetett helyzetben él, s a tanulók nagy részének a város biztosítja a buszbérletet. Másféle támogatásokat is kapunk a polgármesteri hivataltól.- Ha jól hallottam, utaznak Reutlingenbe. P. J.-né: - Ó, hát igen, nagy örömünkre szolgál. A pályázatot ’92-ben írtam a miniszterelnöki hivatalhoz, elnyertünk szakmai továbbképzésre 225 ezer forintot. Hasonlóan, mint amikor amerikai, japán delegáció járt iskolánkban, mi is elutazhatunk továbbképzésre, tapasztalatcserére.- Az egész tantestület utazik? P. J.-né: - Igen. A hónap elején indulunk. Az igazgató a szorgalmi időből elvehet tíz napot, mi ebből használunk fel egy részt.- S mi lesz addig a gyerekekkel? P. J.-né: - Akiket nem tudunk elhelyezni, napközis ellátásban részesülnek, egyébként a gyerekek szórakozásáról sem feledkezünk meg: Budapestre, az állatkerbe utaznak az enyhe fokban sérült tanulók, a középsúlyos értelmi fogyatékosaink pedig a Tiszán egy hajótúrán vesznek részt. B. G. EZ meg AZ Főutcája volt Szolnoknak Szolnokot a Debrecenből jövők és a Pestre menők pályaudvarának tartották, ahol zónapörköltnyi időt várakozhatnak az áthaladók. Néhány napig városunknak főutcája volt, és nem egy országút szelte ketté lakhelyünket. Azonban úgy néz ki, hogy győztek a nyelvüket a fővárosba lógatok, hiszen megpuccsolták a kezdeményezést: egy emberközpontú belváros kialakítását. Nekem tetszett a megoldás, hogy Szolnokon nemcsak átutazni, hanem megállni is lehet, itt emberek élnek, valamint az is meghiúsult, hogy otthon érezzük magunkat és nem egy autópálya szélére vetődött idegennek. Amikor lezárták a két forgalmi sávot Szolnok főutcáján, azok is felszisz- szentek, akik tudtak a dologról. Hiszen a tervek majd másfél éve készültek, egyeztetésre és véleményezésre megkapta az anyagot a rendőrség, a közlekedési felügyelet, a közúti szállítók szervezete, a közúti igazgatóság és a környezetvédelmi felügyelőség is, amelynek igazgatója tagja volt annak bizottságnak, amely végső formába öntötte a tervezetet. A közlekedésrendészet vezetői egy kicsit feledékenyek, amikor az útátalakítás után úgy nyilatkoztak, hogy velük nem egyeztették a tervet, de a környezetvédelmi felügyelőség igazgatójában sem tudatosult, hogy melyik bizottságnak tagja, illetve miről mond akkor véleményt, mert a szolnoki főút két sávra szűkítése után azannal tiltakozott, és különböző miniszteri egyeztetések megtörténte után hajlandó csak hozzájárulni a belvárosi környezet változtatásához. Mentségére szól, hogy a hat bizottsági ülés közül csak hármon volt ott, és ez, úgy látszik, kevés. Mindenesetre az tény, hogy a forgalmi rend megváltoztatása rossz időpontban történt, hiszen az Ady Endre utat pont akkor „szántották” fel, bár ißy is kongott az ürességtől, a gépkocsitulajdonosok a korábban megszokott utat választották. Valamint a közlekedési morál sem olyan volt, mint amit elvárhatnánk, hiszen a buszok kiállását nem segítették az úrvezetők, de tény az is, hogy Szolnok belváro- siasodása egyelőre meghiúsult bürokratikus okok miatt.-span Műszeretet Létezik ugyebár lakáskultúra. Nem a lapra gondolok, hanem arra, hogy egyre többen próbálnak szép és dekoratív otthont teremteni. Sokan akár arra is képesek, hogy a falatot - üveget! - szájuktól megvonva több hónapos spörßläs árán panelkalitkájuk legszembetűnőbb sarkába műpárfányokkal dekorált műszikla csobogót vásároljanak, miben a víz körülbelül úgy buzog elő a gipsz kőtömbből, mintha maga Mózes sózott volna oda egyet a kampós botjával. No, a kereskedelem azonnal meglovagolta a meglovagolhat, és az üzleteket elárasztotta a művirág, műzöld, műfa, műfű, miegyéb. Ezek a szuper kínai cuccok tisztára olyanok, mint az igaziak, amíg az ember meg nem gyurmákolja őket az ujjai között, addig el sem hiszi, hogy nem valódiak. Tudok olyan áruházat, ahol egy fél emeletet elfoglalnak ezek az ízlésesnek még jóindulattal sem nevezehtő csodák, keigészítve a lant alakú, trombitarézből és üvegből megálmodott fésül- ködóasztalkával, trópusi naplementés gigantposzterrel, csillogó-villogófaliórával. Megy is a bolt, az látható. Vehet itt az ember többféle szökőkutat, kicsit is, nagyot is. De akár maga is összeállíthatja, hiszen kapható lapra szerelt filo- dendron, összecsukható vízipálma, talán még öntapadós műmoha is. És a minap megláttam a legújabb csodát: a műdudvás, műsziklás csobogó medencéjének művizében három (igen!) műteknős úszkált körbe-körbe. Nos, azóta ebben a boltban igyekszem behunyt szemmel, befogott orral átrohanni a műosztályon, nehogy az itt tenyésző növényzet spóráitól valami műbetegséget szedjek ösz- sze. Imre Lajos A pulpituson Pulpituson állni nagyon sokféle érzéssel lehet. Egy diploma vagy kitüntetés átvétele, az elítélt utolsó szó jogán előadott beszéde, az ítéletre várakozás, mind-mind (függetlenül a kellemesség vagy éppen annak hiánya fokától) szív szorongató, to- rokzsibbasztó érzés. Felálltam hát. Becsúsztattam a nyíl irányába. Meglepődtem, mert rögtön eltűnt. (Belémhasított: csak visszaadják, mert most kaptam kézbe, még gyönyörködni se volt időm benne.) Enyhe idegességgel, de határozottan - ahogy a prospektus tanított - gépeltem be a titkos négy számot. Eszembe villant: a zakóm jobb zsebébe rejtett levélkét a számokról még meg kell semmisítenem. Milyen badarságok is forognak ilyenkor az ember fejében: papírgombócként lenyeljem, vagy égessem inkább el? A képernyőn nyilak villantak fel. Megnyomtam a legfelsőt. Kártya ki, felirat: várjon! Három másodperc múlva (most nagy idő) előbújt a hosszabbik oldalán élére állított ötszázas. Lepis- lantottam a járdán hömpölygő gyalogosokra (semmi gyanús), majd a birtoklás boldog tudatával húztam ki a nyílásból földi létem hívságos vágyainak letéteményesét. A papírbankót. Pulpitusról le, vércukrom a régi. Az utcán újra egy vagyok a sok közül. Kipróbáltam. Szuperül működik a bankjegykiadó automata Szolnokon is. Bárcsak szuperhosszú sorok állnának minél előbb előtte. Akkor már nagyon sokan, szuperül élnénk. —csijó—
