Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-06 / 233. szám

1993. október 6., szerda Sport 11 Jégkorong Csíki és Egyed a Miskolcé, Szelihov és Vorobjev továbbra is Újpesten A FIBA nem garantálta biztonságát Ivkovics nélkül utazott el az Olaj Nem igazán jól végződött a Lehel HC számára a hétfői el­nökségi ülés az MJSZ-ben. Is­mert, hogy a jászberényiek két miskolci játékos, Egyed Mátyás és Csíki Csaba ügyében vártak számukra kedvező fordulatot azok után, hogy a versenybi­zottság elutasította a két jégko- rongozó átigazolását. A Nagy Sándor és Rusvai Jó­zsef által vezetett jászsági dele­gáció érvelését - amely szerint a miskolciak nem tudják biztosí­tani a két hokis fejlődését, meg­élhetését és nem utolsósorban iskolai tanulmányaik folytatását - az elnökség tagjai nem méltá­nyolták, hiszen a testület csupán a játékjog megállapításában és az esetleges átigazolásban ille­tékes dönteni, egszisztenciális problámák megoldására nem hivatott, de még figyelembe venni sem köteles. A másod­fokú határozat ellen fellebbe­zésnek helye nincs. A szövetség felkérte az érdekelteket, hogy próbáljanak megegyezni, mert az senkinek sem jó, ha a két Er­délyből érkezett játékos ki­hagyná a soron következő baj­nokságot. Sajnos arra megvan sporttelepen gyermek korcso­portos atlétikai versenyt rendez­tek. Idén talán az utolsó kelle­mes időjárással kísért délelőttön közel kétszáz résztvevő népesí­tette be a salakpályát. A verse­nyeztetési lehetőséget az egye­sületek közül a szolnoki és me­zőtúri sportiskolák, illetve a he­lyi TSE fiataljai, valamint az ál­talános iskolák közül Tisza- gyenda. Kengyel és a helyi Kölcsey, Petőfi és Bercsényi gimnázium 5-7. osztályos tanu­lói használták ki. Győztesek (1981) - fiúk: 80 m síkfutás: minden esély, hiszen a miskol­ciak két és fél millós igényével szemben a Lehel HC legfeljebb hatszázezret áldozna. Tovább gyűrűzik a két elcsá­bított, Szelihov és Vorobjev, va­lamint a korábban „pályát mó­dosító” Donyika UTE-ba igazo­lásának ügye. Utóbbival talán nem akkora a vesztesége a Jászberénynek, mint a két fiatal csatárral. Kovács Csaba, a lilák általános elnökhelyettese szín- leg hajlandóságot mutatott a megegyezésre, sőt azt ígérte, hogy még a héten leküldi a két jégkorongozót Jászberénybe, hogy ott is meggyőződjenek ar­ról, hogy elhatározásuk önkén­tes és komoly. Ebben a „párharcban” szintén fennáll a játékjog megvonásá­nak esélye. Ugyanis ha a Jász­berény dokumentálni tudja, hogy mindhárom játékossal elő­szerződést kötött (az előleget felvették Szelihovék) és az UTE-hoz is aláírtak, akkor könnyen fegyelmi és kizárás le­het a dolog vége. Azt még nem tudni, hogy az UTE megelégszik-e ennyivel, hiszen a Lehel HC gyengülésé­Bussay Péter (TSE), 800 m: Bussay Péter (TSE), távolugrás: Erdős Gábor (Szolnok), súlylö­kés: Bognár Péter (TSE), 4x100 m váltó: Szolnok Sí. Lányok: 80 m síkfutás: Somogyi Szilvia (Szolnok), 800 m: Rakvács Tí­mea (Szolnok), távolugrás: So­mogyi Szilvia (Szolnok), súly­lökés: Kiss Mónika (Szolnok), 4x100 m váltó: Szolnok, 1982-es - fiúk. 60 m síkfutás: Papp Attila (Bercsényi G.), 400 m: Kovács Krisztián (Szolnok), távolugrás: Kovács K. (Szol­nok), kislabdahajítás: Drávucz István (Kölcsey). Lányok: 60 m vei megnőnek az esélyei a páros döntőben való szereplésre. Az pedig a szponzorok szerzése miatt sem lehet közömbös. Három héttel a hokiidény be­indulása előtt tehát, régen nem tapasztalt nehézségekkel néz szembe a Lehel HC. A pillanat­nyi állás szerint csupán Miho- nyik az egyetlen idegenlégió­suk. Esetleg a pályaedzővé elő­lépett Vlaszov jöhet még számí­tásba, a hírek szerint újra edzésbe is állt. Nem könnyű el­dönteni, hozzanak-e most újabb korongosokat vagy bízzanak a versenybizottság kedvező dön­tésében, amely szerint Szelihov és Vorobjev a herényieké lenne ugyan, de az UTE fegyelmit in­díthat ellenük, ha tényleg bebi­zonyosodik a kettős aláírás. Megkezdődött? Nem, inkább folytatódik az évek óta tartó „fárasztás”. Egysületek, veze­tők, játékosok sora áll perben, haragban egymással, a lélektani • hadviselés pedig csaknem a tö­kéleteshez közelít. A C-csopor- tos magyar hokinak semmikép­pen nem használ a torzsalkodás, a sportág berkein belüli állandó viszály. (néder) síkfutás: Csörögi Renáta (Szol­nok), 400 m: Tóth Zsuzsanna (Mezőtúr), távolugrás: Abiwu Bettina (Szolnok), kislabdahají­tás: 1. Döme Andrea (Szolnok). 1983-as - fiúk: 60 m síkfutás: 1. Balogh Zsolt (Tiszagyenda), 400 m: Balogh Zsolt (Tisza- gyenda)j távolugrás: Orsó Imre (Tiszagyenda), kislabdahajítás: Lene András (T.gyenda). Lá­nyok: 60 m síkfutás: Nagy Judit (Mezőtúr), 400 m: Farkas Éva (Kölcsey), távolugrás: Nagy Judit (Mezőtúr), kislabdahají­tás: Polgár Nóra (Kölcsey), 10x200 m váltó: TSE. Sorozatban játssza nemzet­közi mérkőzéseit a Szolnoki Olajbányász férfi kosárlabda­csapata. A szlovén, cseh és szlovák szuper ligás együttesek mellett horvát ellenfele is akadt a piros-feketéknek az elmúlt hónapban, a Koracs Kupa első fordulójában a KK Zágráb vendégeskedett a Tisza partján. Hiába volt lényegesen esé­lyesebb a múlt szerdai össze­csapáson a hét válogatott játé­kost felvonultató Zágráb Szol­nokon is, a hazaiak felnőttek el­lenfelükhöz, s a remeklő Ivko­vics vezérletével döntetlenre (61-61) mentették ä találkozót. A két ország kosárlabdázásának színvonalát ismerve, igazán di­cséretes eredményt tudhat ma­gáénak az Olajbányász. A visz- szavágó mérkőzésre legjobbja, a szerb Sztojan Ivkovics nél­kül, tegnap reggel utazott el Ra- sid Abeljanov együttese.- Mivel az Európa Kosár­labda Szövetség, a FIBA nem tudta garantálni biztonságomat, kénytelen voltam lemondani az utazásról. Az az igazság, nagy valószínűséggel azonnal letar­tóztattak volna a horvát hatósá­gok a határon - felelte érdeklő­désünkre az idegenlégiós.- Még az Olajbányász törzs- közönsége is keveset tud magánéletedről.- Nem szívesen beszélek a családomról, hiszen. egyetlen szurkolóra sem tartozik. Tisztá­ban vagyok vele, most, hogy nem utaztam el a Koracs Kupa-mérkőzésre, sokakat ér­dekel, honnan jöttem, milyen politikai nézeteket vallók. Édes­anyám horvát,' édesapám szerb, én Dubrovnikban szület­tem, de éltünk Hercegovinában is. Szüleim jelenleg Monteneg­róban laknak, két hónapja láto­gattam meg őket utoljára. Szer­biába bármikor hazamehetek, hiszen letöltöttem a katonaidő­met még 1986-ban, nem számí­tok tehát szökevénynek. i- Mi a véleményed a hajdani Jugoszlávia mai helyzetéről?- Négy évvel ezelőtt beszél­gettem egy egyetemi tanárral, aki akkor azt mondta, figyeljem meg, a „nagyhatalmak” Jugo­szlávián fogják kikísérletezni, hogyan darabolják fel a Szovjetuniót. Szerintem igaza lett. Európának be kellen végre látnia, polgárháború dúl az egykori Jugoszláviában. A szerb vezetés azt a nézetet vallja, ha a kommunista rend­szer megbukott, a köztársasá­gok területeit is vissza kellene állítani az I. világháborút meg­előző határok szerint. Szá­momra fura, hogy Európa csak Kis-Jugoszláviát teszi felelőssé a kialakult helyzetért, vele szemben embargót alkalmazott, míg Bosznia és Horvátország szinte minden támogatást meg­kap. Sokkal elfogadhatóbb lenne, ha- mindhárom ország egyforma megítélés alá esne. Az utóbbi időben azonban mintha csendesedne a helyzet. Úgy tű­nik, a legégetőbb kérdés jelen­leg, lesz-e mohamedán állam Európa közepén avagy sem. A moszkvai események azonban valószínűleg egy időre elvonják a „nagyhatalmak” figyelmét Boszniáról. A politikai helyzettől függet­lenül azért kosármérkőzésre utazott az Olajbányász Zág_- rábba. Vérmes reményeik még Ivkoviccsal sem lehetnének ..— hát még nélküle -, így más célt nem is tűzhetett ki a szakveze­tés a csapat elé, mint a tisztes­séges helytállást. (Géléi) Rita réme a ragadós rodeó A politika közbeszólt: Ivkovicsnak maradnia kell Atlétikai seregszemle Törökszentmiklóson A törökszentmiklósi városi Hajta-50 kerékpáros túra Rekordnevezés Benzingőz, sár, por, őrült motorzaj, fáradt férfiarcok a maszkok mögött. Nem egé­szen lánynak való környezet. Ennek ellenére a kemény fiúk között versenyez egy kislány, aki megszállottja ennek a nagy kitartást igénylő sport­nak, az autókrossznak. Mik­lósi Ritának hívják, cserép- falvai és 12 éves.- Hogyan jut eszébe egy ifjú „hölgynek" egy ilyen férfias sport? A hozzád hasonló kislá­nyok inkább balettal, netán mű­vészi tornával foglalkoznak sportszerűen.- A megszállottságom örök­lődött, mivel édesapám él-hal a raliért, és maga is csinálta. Azonkívül nagy mestere az au­tóval kapcsolatos barkácsolás­nak. Már 5 éves koromban kap­tam egy pici gokartot, és el­kezdtem róni a köröket. Édes­apám szerint igen jól terelget­tem a kis mérgest.- Mit szólt hozzá anyukád?- Igaz, egy kicsit később, de örült neki. Egyébként minden versenyemen itt van. Nagyon élvezi. Megszerette, és drukkol a Miklósi-csapatnak.- A gokart után hogyan tör­tént a váltás?- Egyszerűen. A négykerekű „hokedlit” kinőttem, s édes­apám úgy határozott, megpró­bál építeni egy igazi krosszau- tót. Természetesen az én mére­temre, hisz Prostra is millimé­terre szabják a versenyautót. Igaz, az osztálytársaim, taná­raim kissé csodálkoztak, hogy babázás helyett apának segítek az autó építésében, már amit tu­dok. Végül elkészült a csoda, a 850-es Fiat-motorral szerelt „vasszöcske”. Gyönyörű volt. Alig hittem el, hogy az enyém. Egy év gyakorlás után - 1989- ben - kezdődhetett el verseny­zés. Az első esztendőben az if­júsági korosztályban négyen in­dultunk, egyedül voltam lány.- Ennek ellenére kilencévesen si­került a második helyet megsze­reznem. Egy év kihagyás után - nem volt ellenfelem - 1993-ban tudtam csak kategóriámban in­dulni, szintén fiúk között.- Mire emlékszel legszíveseb­ben „pályafutásod” során?- Arra, amikor az első ered­ményes versenyemen kaptam egy hollóházi porcelánvázát. Rita a jövő bajnoknője? Azóta is fő helyen van a vitri­nemben.- Mi volt a legkellemetlenebb emlék?- Az kettő is akad. Egyik, amikor sáros, ragadós verse­nyen a kormánymű megadta magát és árkot fogtam, így nem tudtam befejezni a versenyt. A másik, amikor édesapám előt­tünk borult fel egy ralifutamon.- Szüléidén kívül ki segít a versenyzésben?- Egy egészen kis csapat. Apukám a mindenes, ő az egy­személyes szerviz, edző, szpon­zor, sofőr, nem mellékesen csa­ládfő, valamint a Miklósi-team csapatfőnöke. Van még egy hatéves húgom, aki nem biz­tos, hogy követni fog. Megpró­báltuk beültetni a minigokartba, de már a hangjától is fél. Mindenesetre, hogy a család sporthímeve ne romoljon, én napi egyórai edzéssel próbálok jobb és jobb eredményt elérni. Ezenkívül készülök az új autóm próbafutására,i amely egy Wart- burg-motorral szerelt, igazi „óriásszöcske” kicsiben, melyet szintén apukám épít.- Sok sikert, Rita. Szöveg és fotó: Barna Sándor Az NB I • állása 1. Debrecen 8 7 i _ 17- 8 15 2. FTC 8 6 2­20- 7 14 3. B.csaba 8 5 1 2 18- 8 11 4. Rába ETO 8 4 2 2 14- 9 10 5. Vác 8 3 4 1 11-10 10 6. Csepel 8 4 2 2 14-16 10 7. Kispest 8 4 1 3 22-11 9 8. Újpest 8 3 1 4 9-10 7 9. Videoton 8 1 4 3 11-11 6 10. Siófok 8 2 2 4 11-14 6 11. BVSC 8 2 2 4 8-19 6 12. Vasas 8 2 1 5 11-16 5 13. Sopron 8 1 3 4 9-14 5 14. Haladás 8 2 1 5 8-13 5 15. Pécs 8 1 3 4 8-18 5 16. MTK 8­4 4 9-16 4 Elnökségi ülés Az elnök és a technikai igaz­gató távollétében tartott elnök­ségi ülést a MASZ. A vezető­ségi tagok tájékoztatót hallgat­tak meg a válogatott keretek munkájáról Volper László szö­vetségi edző és Éülöp István női edző előadásában. A férfiakkal kapcsolatban elhangzott, hogy sem a tárgyi, sem az anyagi, sem pedig a személyi feltétel nem adott ahhoz, hogy a jelen­legi heti két napnál többet tölt­senek együtt közös edzésekkel a kiválasztottak. Kritika érte a férfi csapatot és Holló Zsolt be- válogatását, amiatt, hogy az Eu­rópa Ligában vereséget szenve­dett attól a Horvátországtól, amelynek egyik erőssége a 47. éves Dragutin Surbek volt. A nőkkel kapcsolatban nem újdonság a hír, hogy a Szuper Ligában jövő kedden a franciák ellen bemutatkozó válogatott­ban Bátorfi Csilláé és Tóth Krisztináé lesz a főszerep, sőt, ők ketten ebben az idényben a párosban is együtt próbálnak szerencsét. Örvendetes, hogy Tóth „vegyes párjául” valószí­nűleg sikerül megnyerni a fe­hérorosz ifjúsági Éurópa-baj- nokot, Szamszonovot. Az elmúlt hét végén a Gyer­mekek Háza, a Jászsági Diák­sport Bizottság és a polgármes­teri hivatal jóvoltából ismét ta­lálkoztak a túrakerekesek Jász­berényben. Ezúttal kitűnő idő fogadta a résztvevőket, s ez meglátszott az indulók számán is. Délelőtt nem kevesebb, mint száznyolcan vágtak neki az em­bert próbáló ötven kilométer­nek. A herényiek mellett érkez­tek kerékpárosok Budapestről, Nagykátáról, Tápiószeléről, Pusztamonostorról, Miskolcról és Jászapátiból is. Volt, aki a Magyar Televízió képújságából szerzett tudomást a rendezvény­ről, s ezek után határozta el, hogy rajthoz áll. Szinte kivétel nélkül képviseltették magukat a túrán a helyi általános és közép­iskolák, valamint a tanítóképző főiskola is. A legfiatalabb induló a hét éves jászberényi Szöllősi Sza­bolcs, míg a legidősebb részt­vevője az ötvenéves nagykátai Káplár Béla volt. A kátaiakról egyébként érdemes külön is szólni, hiszen mindkét korcso­portban közülük került ki a tá­Bill Koch, az Amerika Kupa címvédője nem lesz ott az 1995-ös versenyeken. A kansasi multimilliomos bejelentette, ő maga hiányozni fog arról a yachtról, amely megpróbálja megvédeni elsőségét a világ legrégebbi vitorlásversenyén. Koch 68 millió dollárt költött arra, hogy az előző Amerika Kupán diadalmaskodjon. Az előjelek az 1995-ös küzdel­mekre azonban meglehetősen vöt leggyorsabban teljesítő ke­rekes. A gyerekeknél Bojdik Tamás 2 óra 40 perc, a felnőt­teknél Kocsis Sándor 2 óra 10 perc alatt ért célba. A mezőnyt végigkísérte Kawasakijával Da­rák János - fia ott volt a me­zőnyben -, aki nem egy esetben sietett a műszaki hibával küsz­ködök segítségére. A kitűnő időnek köszönhe­tően ezúttal valóban nagyon szép látvánnyal lettek gazda­gabbak az indulók. Gyönyörű volt a Hajta, a természet leg- szebbik arcát mutatta meg ezen a napon. Persze a kerekeseknek azért időnként kemény küzdel­met kellett vívniuk a homokkal. Volt, aki egy-egy rövidebb sza­kaszon tolni kényszerült kétke­rekűjét. A távot végül négy induló ki­vételével összesen száznégyen teljesítették. Valamennyien a megadott szintidőn belül érkez­tek be, így megkapták a túra jelvényét és emléklapját. A jól­eső kerekezés után a jövő évi viszontlátás reményében bú­csúztak egymástól a résztvevők. Szántai kedvőzetlenül alakultak szá­mára. Többen esélyesnek kiáltották ki az ausztrál csapatot, miután oda „igazolt” két amerikai mér­nök, akik korábban Koch segít­ségére voltak. Koch tervezte egy nőkből álló csapat indítását is, amely­nek kapitánya az a J. J. Isler lett volna, aki a barcelonai olimpián a 470-es hajóosztályban szerzett bronzérmet. Feszült várakozás a rajt előtti pillanatokban Nem lesz női csapat sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom