Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-01 / 229. szám
8 Gazdaság — vállalkozóknak 1993. október 1., péntek A „nagy papírtestvér” árnyékában A megélhetés játszmája Négyszáz munkahely forog(hat) kockán - A még mindig termelő üzem vajon kié lesz? Szolnoki Papírgyár. Valaha neves cégként jegyezték az országban, ma inkább a nagy privatizációs bukások között emlegetik. A volt vállalat 1992-ben szétvált egy részvénytársaságra, és egy úgynevezett önelszámoló egységre, mely ma Szolnok Papír Kft-ként működik. A figyelem középpontjában természetesen mindig a Szolnok Papír Rt. állt, hiszen ide jött a tőke(?), ez az egység volt a müködőképesebb(?), és szintén itt következett be tavaly a termelés leállása több száz munkahely megszűnésével. Ám az rt. mellett a kicsinek nevezhető, állami tulajdonban maradó egység továbbra is termelt, sőt, az elmúlt évben szép nyereséggel zárt. Most azonban utoléri a privatizáció, hiszen az ÁVÜ minden, kezelésében álló vállalatot meghirdet még ez évben. Vagy mégsem? Ugyanis a szolnoki „papírkosarat” igen csak feltúrták az elmúlt három évben. Kanálbérlet Míg sokan azon tűnődnek, vajon beindul-e a Szolnok Papír Rt., addig mellette az állami tulajdonban maradt egység termel, méghozzá papírt. Cso- dák-csodája, számára egy kis piaci szegmens megmaradt, és az itt lelt igényt próbálja kielégíteni. Ezzel nem is lenne gond, ám a piac diktálja az árakat. Egy vállalatnál pedig az árakat a költségek is alakítják, általában felfelé, ezért nem mindegy, hogy milyen területeken lehet a költségeket csökkenteni. Csak ott a gond, ha egy cég kiszolgáltatottja egy másiknak, jelen esetben a kft. az rt-nek. Hogy hogyan? A válás hozta magával. Az infrastruktúra teljes egésze a részvénytársaság tulajdonát képezi, a kft., ha kívánja használni mindezt, akkor bérleti díj ellenében semmi akadálya. A telefonközpontot, az utakat és vasutakat. A sajnálatos az, hogy olyan létesítmények is a részvénytársaság tulajdonába kerültek, melyeknek semmi köze nincs az rt. működtetéséhez. Ezen az értendő, hogy a kft-nek még irodahelysége sem maradt, jelenleg is bérli az rt-től. Egér tartja a mamutetetőt A kft. tulajdonában az üzemek területei vannak, ahhoz viszont sem raktár, sem további tárolási lehetőség sincs. Mind a „nagyé”. Mindezt tetézi, hogy számos egyéb, ténylegesen a kft. berkeihez készült egységek sem képezik tulajdonukat. Bérlet bérlet hátán. S most jön a java. Ugyanis az enérgiakiszolgáló egységek mindegyikét az egész gyárra alakították ki, ehhez képest jelenleg- a volt vállalat 80 százaléka sem üzemel. A gőzerőmű kapacitása 100 tonna óránként. A teljes vállalat - a korábbi egész! - üzemeltetéséhez kell körülbelül 50 tonna. Ezzel szemben a még működő egység termeléséhez a legkisebb kazán minimális (7t/h) teljesítményének fele szükséges. De ugyanez vonatkozik a vízműre, a víztisztításra, a vasútra - mindenre. Megállapodás... - helyett állapot A válás minden esetben megviseli a feleket. Ám ha az egyik rosszabbul jár, akkor vele szemben valós követelményeket támasztani irreális. Márpedig a működéshez az alapvető feltételeket biztosítani kell, és ha ez csak a kölcsönzés formájában teljesül, a piac az ezzel járó költségnövekedésést nem fogja feltétlenül elismerni. Erre az esetre, ha nekem szükségem van valamire, és bérlet formájában tudom igényeimet kielégíteni, akkor szerződést kötök a bérbeadóval, abban tisztázom a feltételeket, futam- és fizetési határidőket, stb. Ezzel szemben érdekes állapot uralkodik a kerítésen belül. Igaz, szerződések vannak, ám konkrét megállapodás, melyet nem árt, ha tartalmaz a szindikátusi szerződés is, nincs. Nincs írásban olyan megállapodás, mely szerint a részvénytársaság köteles lenne a kft. részére bérbe adni a szükséges infrast- ruktúrális egységeket. Félreértés ne essék, nem kétszeres megfogalmazásról van szó. Egyszerűen külön értelme van egy felsőbb szintű megállapodásnak, és ezen belül egy kötelezettség írásba foglalásának. Mindez szükségés lenne a jelenlegi működéshez és a jövőhöz is. Ha ugyanis a vállalatot ténylegesen értékesíteni kívánja a tulajdonosa - a magyar állam -, akkor a működéshez szükséges feltételek tisztázásakor mindez hátrányként jelentkezik, s egy vevő meggondolja majd, hogy számára milyen üzletet rejt magában a Szolnok Papír Kft. Pedig a cég talán piacon tudna maradni, bár emberöltős gépekkel dolgozik, azonban kapacitása éppen ezt az igényt tudná kielégíteni. Nem többet, nem kevesebbet. De a költségek... Bér és jövő A költségek lefaragása az előbbiekben részletesen ecseteltek miatt csak egy helyen valósítható meg. A béreknél. Ezt a dolgozók nehezen viselik, hiszen amíg megélhetésükről van szó, és ezt a vállalat biztosítja, akkor a fizetségnek is olyannak kellene lennie, amivel fenn tudnák tartani családjukat. Csodálkozni is lehet azon, hogyan tudnak ekkora összegből megélni. A tavalyi évben, figyelembe véve a 3 műszak folyamatos, illetve szakaszos munkarendet, az átlagfizetés 13.700 forint volt. És ezt bruttó összegben kell érteni. Ez az 1992. januári állapotot tükrözi. Nem fényes jövedelem. Igaz, időközben - 1992-ben - bérnövekedés volt. Előbb 18.300-ra, majd év végére - minden lehetőséget kihasználva - 20.500 lett a bruttó átlagjövedelem. Mára - az 1993-ban történt 25 százalékos bérfejlesztéssel együtt - mindez 25.000 forintra növekedett. Igaz, nem lehet belőle úri módon élni, ám megélni talán igen. Ha meg lehet még majd keresni valahol. Ugyanis a kft. tulajdonosa rövidesen változik. Hogy ki lesz, még csak találgatni sem nagyon lehet. Külső vevő nem jön, az szinte száz százalékra vehető, hiszen a zilált állapotok nem kedveznek az értékesítésnek. A papírpiac sem Ígér fényes jövőt. Az viszont biztos, hogy nem figyelik ölbe tett kézzel a vállalatnál a változásokat. A vezetők elképzelései szerint munkavállalói részvényprogram formában jelentkeznének tulajdonosnak, ám még tárgyalásokat folyatatnak egy erősebb partner bevonására, mivel kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat. Egyben talán megoldódna a ma még meglehetősen kusza állapot is, valamint egy kisebb ráfordítással 400 embernek továbbra is munkát és megélhetést biztosítana a volt Szolnoki Papírgyár egy része. Államkötvény-árfolyamok Vételi és eladási árfolyamok a Magyar Nemzeti Banknál 1993.10.01-én Kötvény típusa Eladási nettó árfolyam (%) Vételi nettó árfolyam{%) Felhalmozott kamat 1993 okt. 1 4g (%) Eladási árf.-hoz tartozó hozam (%) 1994/A 98,60 98,00 16,07 _ 1994/B 97,74 97,14 13,76 19,50 1995/A 94,15 93,55 20,71 19,44 1995/B 94,31 93,71 18,58 19,39 1995/C 97,47 96,87 11,60 19,50 1995/F 96,29 95,69 4,24 19,50 1995/G 99,79 99,19 2,78 19,50 1995/H 99,91 99,31 1,12 19,50 1996/A 94,83 94,23 12,52 18,65 1996/B 96,56 95,96 12,08 19,29 1996/C 96,51 95,91 11,17 19,27 1996/F 96,51 95,91 6,57 19,13 1997/C 94,69 94,09 10,55 18,48 1998/A 100,10 99.50 9.68Magyarázat: Nettó árfolyam: a felhalmozott kamatokat nem tartalmazó árfolyam, melyet az MNB a megelőző munkanapon kialakult tőzsdei árfolyam alapján határoz meg az állam- kötvények vételére és eladására vonatkozóan. Az esedékesség napjáig felhalmozott kamat: az államkötvény kibocsátásának (vagy a legutolsó kamatfizetés) napjától az esedékesség napjáig felhalmozott kamat, százalékban kifejezve. Bruttó (ügyletkötési) árfolyam: nettó (eladási vagy vételi) árfolyam és az esedékesség napjáig felhalmozott kamat együttesen. Eladási árfolyamhoz tartozó hozam: amennyiben a befektető az MNB-től a közölt árfolyamon vásárolja meg a kötvényt, és azt lejáratig a birtokában tartja, akkor számára a közölt évi hozamot biztosítja. (Hozam: az értékpapír birtoklásból vagy forgalmazásból származó jövedelem a névérték százalékában.) Megjegyzés: az 1994/A állam- kötvény esetében maximum egymillió forint névértékű kötvényt ad el, illetve vásárol vissza az MNB. A többi államkötvénynél az eladási korlát az MNB részéről egy ügyfélnek 3 millió, a visszavásárlásnál pedig 1 millió forint naponta. Adtál esélyt magadnak? Eredményesség és siker a statisztika ellenére Kedden a munkaügyi központ rendezte „Adj Esélyt nap” számos érdeklődőt vonzott. Sikere már megmutatkozott a résztvevők számában, abban, hogy az egész napos rendezvényen sokan kitartottak a végsőkig, sőt, egyes helyeken kevés volt az este 6-ig való „nyitvatar- tás”. A központ munkatársai mára megvonták a végső következe- tetéséket, melyről lapunknak Miskó Istvánné, a központ igazgatója számolt be. Mint mondotta, a kitűzött három cél - szerdai lapszámunkban részletesen beszámoltunk róla - közül kettőt tökéletesen megvalósítottak. A különböző helyszíneken a pályakezdő fiatalok megismerték mindazokat a lehetőségeket, amiket a humánszolgáltatás keretében tudnak számukra nyújtani. Az is biztos, hogy a megjelentek a jól érezték magukat. Viszont az igazgatónő elégedetlen egy kérdésben. Nagyon kevés érdeklődés mutatkozott az állásajánlatokkal szemben. Befektetés Külföldi befektetők több mint 42 milliárd dollárt kötöttek le kelet-európai beruházásokra, 1700 ügyletben 28 országban, a márciusig tartó másfél évben - derül ki az East European Investment Magazine kiadott összesítéséből. MTI (Viszont a munkáltatók további kétszáz álláshelyet jelentettek be a már meglévő 200 mellé.) Az érdeklődés szempontjából lehet sikertelennek nevezni a rendezvényt, hiszen a felajánlott munkahelyek közül „csak” 100 „kelt el”. Az megállapítható, hogy a számok, eredménytelenséget jeleznek, viszont ez egyben siker is. Ez úgy értendő, hogy a központ olyan színvonalas tájékoztatást, valamint számos - a fiatalokat érdeklő szolgáltatást és műsort vonultatott fel, amellyel „részben elvonta figyelmüket” a szigorúan vett álláskereséstől. A színpadon zajló vetélkedőben szinte kizárólag olyan kérdések hangzottak el, melyek közvetlenül kapcsolódnak mind a munkaerőpiachoz, mind a munkadókhoz. A vetélkedő megismételhetetlen, míg az állásajánlatokat megtalálják a központ kirendeltségein. A vetélkedő eredményeként Bállá István, Deák Róbert (szolnoki), Erős Sándor (jászberényi) és Szabó János (karcagi) fiatalember nyerte el a Signal Biztosító Rt. állásait. Az rt. vezérigazgatója, Filvig István bejelentette, hogy a négy fiatal egy évi munkabérének megfelelő összeget felajánlva alapítványt hoz létre a szolnoki pályakezdők megsegítésére. Á vetélkedő résztvevői közül a többi négy pályakezdő sem panaszkodhat, számukra a Generáli Biztosító ajánlott állást. Mindezek alapján Miskó Istvánné úgy látja, hogy a rendezvény eredményes és sikeres volt, bár az effektiv „haszon” majd az elkövetkezendő hetekben realizálódik. Egyben megköszöni a szponzorok segítségét. (A kimaradt szendvicseket az átmeneti szállóra szállították még aznap este.) Kérdésünkre elmondta még, hogy ebben az évben hasonló nap és rendezvény már nem lesz, jövőre viszont ismét tervezik. Október végén a munkanélküliek egyesületeinek vezetőivel fognak tárgyalóasztalhoz ülni. Kenyérjegy Szerbiában mind több városban már jegyre árusítják a kenyeret is, noha éppen szerdán megemelték az árát - öt- százmillió dinárért árulnak egy közepes minőségű kenyeret, míg a jobb 800 millióba kerül. Az üzletekben nemigen lehet kenyeret találni, mint ahogy a legtöbb élelmiszer eltűnt a boltokból. A kenyérjegy bevezetése lélektanilag is nagy csapás: a Vajdaságban terem Európa legjobb minőségű kenyérgabonája, s a szerbek még a világháború alatt is hozzájutottak az alapvető élelmiszerhez. MTI Küzdelem a „sárkánnyal” Modern mese a vállalkozások világából Sajnos Karcag és környéke sem a gazdasági fellendülésről híres. Van aki úgy véli, ez lehet egy megállapítás, azonban megmutatja ennek az ellenkezőjét. így volt ezzel Mészáros Péter is, a Mészáros vendéglő tulajdonosa.- A kérdés a szokásos. Hogyan kezdődött?- Még 1956. augusztusában kezdtem a vendéglátó szakmát, mint felszolgáló tanuló. Megszakításokkal közel harminc évet dolgoztam a Kunsági étteremben, majd a változások szelével repülve 1989. november 1 -el szerződéses üzemeltetésbe vettem az éttermet. Míg az áfész üzemeltetésében 25-en dolgoztunk az étteremben, addig én 9 emberrel megoldottam a feladatot, ugyanakkor a forgalmat jelentősen megnöveltem.- Ez mindenképpen szép eredmény. Miért váltott?- Ekkor jött az „isteni szikra”. Ezt dupla idézőjelbe teszem, és megjegyzem, hogy bár ne lett volna az ötlet, hogy saját éttermet építsek. A különböző szerveket megkeresve és a polgármesteri hivatal segítségével sikerült a Kunmadarasi úton, a város szélén megfelelő telket kapnom.- Segítették, mégis bánja az ötletét. Egyébként miért pont Karcagon vágott bele a vállalkozásba?- Karcagon nem volt színvonalas étkezést biztosító étterem, így ezt az űrt kívántam betölteni. Emellett számítottam az átmenő forgalomra, hiszen Békéscsabát - Egert - Miskolcot összekötő út mellett van esély a megélhetésre. Harmadik döntő fontosságú pont volt számomra a kunmadarasi repülőtér, s reméltem, hogy sorsa rövidesen rendeződik. Amikor 1991-ben elkezdtem a szervezést, és kora ősszel az építkezést, elkövettem a legnagyobb hibát is. Hitel után folyamodtam. Tele volt a sajtó: „Start-hitel” minden mennyiségben. Természetesen én is azzal kezdtem. Első állomásom az OKHB karcagi fiókja volt. Részletesen elmondtak mindent, tájékoztattak, de egyben közölték, hogy nekik nincs már keretük. Ami megmaradt, Szolnokra küldték vissza. Irány Szolnok: „Sajnálják, a keret elfogyott.” Januárban kaptam egy fülest, hogy a Start-hitelből előző évből maradt ki, és azt szétosztják. Mondanom sem kell, mire Szolnokra értem, megint elfogyott. Mintha cukrot osztogattak volna. Megtudtam, 91 évi már nincs több, és 1992-re csak a keretet kapták meg, azt viszont nem tudják, a pénz mikor áll rendelkezésükre. Közben az építkezéshez anyagot kellett venni.-A türelme...?- Nálam is fogyott minden. Az idő, a pénz és a türelem. Közben Szolnokon a összejövetel zajlott az idegenforgalmi települések részvételével, melyen angol szakemberek kaptak tájékoztatást a Szolnok megyei lehetőségekről. Megjegyzem, az angol úr magyar társával a vendéglőmet építés közben is megnézte, és amióta üzemel, több alkalommal volt itt vendégként. Az étterem hivatalos értékelése megtalálható a Surrey Resarch Group kiadványában. Érdeklődtem a Vállalkozás- fejlesztési Irodánál a hitellehetőségek után, minden felvilágosítást megkaptam, azonban pénzük nekik sem volt. Közben beadtam az OTP-hez is a Start-hitel kérelmemet, természetesen az előírt kivitelezésben. Ezt annak idején az OKHB-nak is benyújtottam. Megjegyzem, ezt a tanulmányt potom 50000 forintért készítették. Erre az OKHB válaszolt egy negyedíves papíron. A szöveg: forráshiány miatt a kérésemet nincs módjukban teljesíteni. Az OTP más szöveggel és más indokkal utasított el. Nem volt más választásom, felvettem 34 százalékos kamatra hitelt.- Elkövette a ballépést.- Úgy gondoltam, ha az építkezést abbahagyom, az épület biztonságát nem tudom megvédeni. Olyan forgalmat reméltem, hogy a hitelt és kamatot tudom törleszteni. így 1992-ben döntöttem: 3,15 millió forintot vettem fel 34 százalékos kamatra, melyet 1996-ig kell visz- szafizetnem. Jól indult minden, júniusban nyitottam, még augusztus 7-ig a Kunsági éttermet is üzemeltettem.- Viszont ez színvonalas...- Hatvan személyes, gázfűtéses, padlófűtéses, teljesen új berendezéssel, megfelelő parkolóval, és száz százalékban vagyok tulajdonosa. Az ételválaszték bőséges, a halételektől a kunsági ízekig. A Prénium Kft.-tői (Budapest) eredeti német König Pilsener csapolt sört mérek a saját emblémás poharában. Szolnok megyében csak itt kapható. Mivel az első ősz és tél következett, nem tudtam felmérni a várható forgalmat. A személyzetet megtartottam. Bizony kemény volt a tél minden oldalról. A törlesztést megkezdtem 1992-ben és jelenleg 220 ezer forint havonta. A hitelből törlesztettem és kifizettem közel egymillió forint kamatot. Itt az ősz, és itt a gond. A hitelt és a kamatot képtelen vagyok fizetni. A jelenlegi helyzetemben keresem a megoldást.- Úgy gondolom mindent jól csinált, csak egyszerűen a gazdaság vezetése nem akarja tudomásul venni, hogy ilyen kamatterhek mellett nem lehet vállalkozni. Az igaz, hogy vannak kedvezményes kölcsönök, viszont ennek a kivárási ideje néha oly hosszú, hogy közben tönkre mehet egy vállalkozás. Most azonban megoldást kell találni. Milyen elképzelése van?- Keresek társat, befektetőt vagy egyéb megoldást, hiszen valahogy át próbálom hidalni a problémámat. Bárkinek van elképzelése, szívesen veszem.
