Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-05 / 232. szám
1993. október 5., kedd Hazai tükör 3 Huszonhárom éven át égette két végén a gyertyát „Tudjuk, hogy voltak konfliktusaid, nehéz napjaid; nem egyszer találkoztál értetlenséggel, ütköztél falakba. Emlékszünk arra is, hogy a Művelődési Minisztérium illetékese mintegy tíz évvel ezelőtt csak annyit fűzött a munka értékeléséhez, hogy ...Homoktól visszhangzik az ország!” (Részlet annak a cikkgyűjteménynek az elejéről, amelyet a gyógypedagógus szakma kiválóitól kapott Krizsán György sokévi munkája elismeréseképpen.) Az hittem, hogy ismerem ezt a szikár, „harcedzett" pedagógust, a homoki Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon ez év nyarán - négy év hosszabbítás után - hivatalosan is nyugdíjba vonult utógondozóját, de rá kellett jönnöm, tévedtem. Tévedtem, mert most, hogy munkakapcsolatunk eddig intenzívebb szakasza lezárult, és baráti látogatásra nagyrévi tanyájára autóztam, személyisége rejtettebb részeibe engedett bepillantani. Zegzugos ez a személyiség, mint valamennyiünké. De Krizsán György fanyar öniróniával vállalja is a bőrébe bújt másikat, ezt a bohókás, pajkos, csipkelődő, „akkor is nevén nevezem, ha neked nem tetszik” kritikust, aki népszerűvé, de olykor kiállhatatlanná is tette mások szemében napi munkája során. „Tudod, kiben bízom a legjobban? Ebben a másikban” - néz bele egyik falon függő tükrébe. Mert tükörből, ahogy egyéb tárgyakból, antik bútorokból, régiségekből, van aztán több is Tisza-parti kis házában. „Szórt vagyok, mint a tanyám” - mondja.'Az asztalon megpillantom a Magyar írókamara Lyukasóra című lapját, Turcsányi Péter költő fehér lapra rótt verssorait. Dalos vágta: György vitéznek címmel, ami egy férfias, baráti po- harazgatás után született. „Ez is te vagy, Gyuri?” - kérdem. Mire ő verseket citál martfűi irodalmi színpados korából. Krizsán György 1929-ben született Békéscsabán szódás kocsis apa fiaként. A hat elemi után asztalosnak ment, majd - ahogy ő fogalmaz Krizsán György: Huszonhárom év volt, nem tudom, még mennyi lesz, ezt a munkát nem olyan egyszerű befejezni- pipiskédéit, mivel Kecskeméten építész-szakérettségit szerzett. Martfűi évek következtek. NB I.-es sportoló, röplab- dázó volt. Három műszakban dolgozott a cipőgyárban, majd gondnoka, utóbb megbízott igazgatója lett a művelődési háznak. Tizenöt évig szervezte az olykor többezres létszámú bálokat, közösségi rendezvényeket. Családi-magánéleti változás miatt eljött Martfűről. Ismét gondnok lett, ezúttal Szolnok megye ábrahámhegyi üdülőjében. Egy év után megszűnt az állás - bár később tizenkét éven át nyolcezer fiatalt üdültetett itt nyaranta -, ekkor helyezkedett el gyermekfelügyelőként a homoki gyógypedagógiai intézetben. Miután motorkerékpárral összeszedett harminc engedély nélkül eltávozott intézetis gyereket, kiderült, hogy a gyermeki lélek - iskolában nem tanulható - értésével áldotta meg a sors. Az évek hosszú során át szakmát teremtett. Nyolcszáz, általános iskoláját Homokon végzett állami gondozott fiú utógondozója. Munkahelyekért kilincselt, elmeszociális otthonoktól börtönökig zarándokolt, szociális foglalkoztatókba látogatott, munkásszállásért, műtétért kö- nyörgött, életkezdési segélyért érvelt, mikor melyik „fia” érdekét kellett éppen képviselnie. Gyám és apa helyett apa volt egy személyben. Kitüntetések sorával ismerték el munkáját (megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát is), ő mégis a neveltjei, gondozottai szeméből felé áradó szeretetre a legbüszkébb. „Ezt egyszerűen meg kell élni” - mondja. Azt tervezi, hogy a rengeteg feljegyzésből, iratból, emlékeiből, kötetet szerkeszt a szakma és az utókor számára. Krizsán György kétszer nősült. Szerencsés ember, mert második feleségében is - aki pszichopedagógia szakon végzett tanárnő - olyan társra talált, aki a szakmai megértésen túl, mindig nyugodt, gondoskodó családi hátteret varázsolt számára. Már tizenöt évvel ezelőtt mondták neki; nem lehet sokáig élni, ha valaki két végéről égeti a gyertyát.- Úgy látszik, elég vastag gyertya vagyok - teszi hozzá -, az az igazság, hogy az utóbbi időben kicsit elfáradtam fizikálisán és szellemileg is, na meg ez a két fránya infarktus sem hiányzott. - Majd csippent egyet a szemével, s még hozzáfűzi: - Mondtam is a harmincnégy éves, volt értelmi fogyatékos gondozottamnak, hogy legközelebb te gyere el hozzám, cseréld el a nyugati autódat a Trabantommal, s te utógondozzál. Hát ilyen egyszerű az élet. Simon Cs. József Ingyentelkek Karcagon Ifjú házasokat támogatnak Névadó ünnepség Karcagon Varró István nevét vette föl az iskola Felvételünkön a névadó ünnepség és Györfi Sándor szobrász- művész Varró Istvánt ábrázoló alkotása látható (Fotó: K. E.) A képviselő-testület legutóbbi ülésén fiatal házasok építési támogatásához a IV. Béla király utcában kijelölt tizenhárom építési telket. Fodor Ibolya lakásügyi előadótól arról érdeklődtünk, kik kaphattak ilyen telket.- Harmincöt éven aluliak vagy fiatal házasok, gyermeküket egyedül nevelő szülők, volt állami gondozott egyedülállók, akik karcagi állandó lakosok vagy itt van a munkahelyük. Több jelentkező is volt, de csak nyolcán vállalták a feltételeket, mely szerint: a tulajdonjog bejegyzésétől számított egy év alatt meg kell kezdeni a lakótelek beépítését, illetve az építkezés kezdetétől három éven belül fel kell építeni azt, s a használatbavételi engedélyt meg kell kérni. Erről az új támogatási formáról augusztus 24-én döntöttek a képviselők. Az, aki most bérlakásban lakik, s azt megvásárolja, később ezt a támogatási formát nem kérheti. Miután minden kiosztott telekre csak egy jelentkező volt, így mindenki azt kapta, amelyiket kérte. Az öt megmaradt telekre folyamatosan lehet még jelentkezni a városháza műszaki irodájánál, a támogatást (mármint hogy ingyen kapja meg) az igazgatási irodánál lehet igényelni. A következő elbírálás októberben várható. Fontos, hogy a terhelési tilalom nem vonatkozik az építkezéshez szükséges szociálpolitiki kedvezmény és az általános támogatású törlesztési hitel igénybevételénél bejegyzendő jelzálogjogra. -deA karcagi Szakmunkásképző Intézet és Gépipari Szakközép- iskola pénteken felvette Varró István nevét. Tóth Ferenc igazgató köszöntötte az ünnepségen megjelent leszármazottakat: özv. Jónás Istvánná Varró Rebekát és Lendvainé Varró Anikót.- Hazánkban egy munkafázisokra osztott szakmai képzés alakult ki - mondta előadásában Szűcs Miklós, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője -, amely a nagyipar igényeihez igazodott, s nem követte az iparszerkezet átalakulását. Ez is oka annak, hogy közel 35 ezer a szakmunkás pályakezdő munkanélküli. Az előadó nekik is azt javasolta, hogy vegyenek részt átképzéseken, szerezzenek új szakmát, de a választásnál vegyék figyelembe a gazdasági viszonyokat is. Dr. Bellon Ti- bomé könyvtárigazgató ismertette a névadó életútját. E szerint a Karcagon született nótárius jelentős szerepet töltött be a város életében a XVIII. században. Megfordult Bécsben az engedély nélkül felépített karcagi református templom ügyében is. Kollár Ádám szerint nevéhez fűződik a kun Miatyánk szövegének megőrzése is. Ezután dr. Fazekas Sándor polgármester átadta az intézet névadó okiratát, id. Kurucz István, az ipartestület elnöke pedig az intézet új zászlaját nyújtotta át. A névadó domborművét, Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotását H. Tóth János alpolgármester avatta föl.-deJó hangulatban Nagycsaládosok szüreteltek Tiszaörvényen sokan készültek az előre , jól beharangozott” szüreti mulatságra. A nagycsaládosok helyi szövetsége szerény költségvetéséből igyekezett is mindent megtenni: volt hagyományőrző felvonulás, eredeti kosztümökben csi- kós-lovasbemutató, mustkóstolás, szüreti mulatság. A gyerekek vidáman játszottak az örvényi határban, a nyugdíjasklub örökifjú asszonyai gondoskodtak a jó hangulatról: nótáztak, táncoltak, de mindenkinek volt egy kis hiányérzete. Nagyon is családiasra sikeredett ez a rendezvény, bár ezért egyáltalán nem a szervezők a felelősek, hiszen a rossz idő, a hűvös őszelő ellenére többen is elmehettek volna. Én mindenesetre ott voltam ...- Percze Testvérvárosi üzletfelek Üzleti kapcsolatok szálai szövődnek Székesfehérvár és testvérvárosai között: a dunántúli megyeszékhely „gazdasági diplomáciájának” eredményeként a vele kapcsolatban álló települések vállalkozói közül mind többen alakítanak ki közvetlen kapcsolatot székesfehérvári cégekkel. Az olaszországi Cento gazdasági szakemberei például több vállalkozást is alapítottak már Székesfehérvárott, például bútorgyártásra, üvegszálas műanyag gyártására és autóiparban használatos műanyagok előállítására. Az angliai Chorley üzletembereivel a közelmúltban megrendezett találkozó keretében tekintették át az együttműködés lehetőségeit. Székesfehérvár partner- és testvérvárosainak már eddig is a vállalkozói napok keretében kínált évente alkalmat arra, hogy egymás gazdaságát is megismerjék, üzleti kapcsolatokat teremtsenek. (MTI) Lelőtték, hányódott a tengeren, de túlélte A pilóta veszélyesnek tartja a földet Keddi jegyzet Bevezetés a „hullagazdálkodásba” Hullákkal foglalkozni - jó üzlet, ha nem is mindenkinek. így mondják azok, akik a temetkezésből élnek. Mindenesetre az érdekelt cégek szívesen halásszák el egymás orra elől a. halottakat. Az élelmesebbje betelepszik a kórházba, és frissen csípi el a fájdalomtól még kábult családot. A korábban egyeduralkodó helyzetben lévő temetkezési vállalatok szerint a temetkezés kényszerszolgáltatás, s mint ilyen, nem lehet nagy profittermelő. De megjelentek a magánvállalkozók is a terepen, s most úgy tetszik, ebben az „ágazatban” sokan megélnek. Az igazán szemfüles cégek még egyes kórházak pincéjét is bérbe vették. Ott vannak ugyanis az úgynevezett tetemtárolók. A hűtőkamrák, melyekben a halottakat helyezik el. Hogy az elhunytak milyen körülmények között töltik az utolsó útjuk előtti napokat, azt intézete válogatja. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Országos Igazságügyi Orvostani Intézetének pincéjébe pem szívesen kerülnék. A boncmester magyarázkodik: csak azért érezni szagot, mert esik az eső, és nyomott a levegő. Kegyeleti okokból változtatni kellene a jelenlegi állapoton, ami felér a hullagyalázással. Az egymásra dobált tetemek, amelyek némelyik megyei kórház pincéjében láthatók, persze kivételnek számítanak, mert a többi intézményben kisebb a forgalom. A szolnoki hűtőkamrákban egyenként fekszenek a tetemek, egy-egy koporsó méretű helyen. A meztelen testek nem érnek egymáshoz. A Hajdú-Bihar megyei intézetben azt mondják, hogy a tetemtárolókat a területileg illetékes tisztiorvosok szokták elenőrizni. Náluk a hűtőtárolók „olyanok, mint a filmeken” - teszik hozzá. Polcos rendszerben hűtik a boncolásra várókat, illetve azokat, akik ezen az utolsó vizsgálaton már túlestek. Egyik tisztiorvosi intézetben sem sikerült azonban megtudnunk, mikor voltak utoljára ellenőrző úton az „alvilágban”. A fővárosi vállalkozó, aki bérbe vett egy tetemtárolót, határozottan állítja, hogy minden kórházban hasonlóak az állapotok, mint náluk. Azaz mélyhűtött tömegsír. S azt is leszögezi, hogy a hűtésért is fizetni kell, különben miért vette volna bérbe a pincét. Vidéken egészen más szokások uralkodnak. A mínusz vagy a plusz négy-öt fok ingyen van, ellenben vidéken drágább maga a temetés. Míg a fővárosban ravatalozás nélkül már 25 ezer forintból elbúcsúzhatnak a hozzátartozók halottjuktól, s 50 ezer alatt nincs temetés, van olyan vidéki vállalkozó, aki 70 ezret is elkér egy ceremóniáért. Szabolcs-Szatmár megyében történt, hogy a vállalkozó és a megyei temetkezési vállalat közötti piaci vetélkedés politikai síkra terelődött. Éppen egy politikus sétált be a „halottgazdaságba”, aki testvérét szerette volna tisztességgel elhantoltatni, de azért úgy, hogy a családnak ne menjen rá mindene a temetésre. Tapasztalatai kiábrándítóak voltak. Kufárok a gyász pillanatában? A megyei tiszti főorvos szerint a vállalkozó, aki ott belépett a korábban monopolizált piacra, a verseny jegyében már a maffiára jellemző módszerek alkalmazásától sem riad vissza: az újságírót, aki a történetet nyilvánosságra hozta, életveszélyesen megfenyegették. A temetkezés vidéken a szabadpiac kategóriájába tartozik, míg a fővárosban az árakat a Fővárosi Temetkezési Intézet szabja meg. Az intézet igazgatója nem is tagadja, hogy vállalkozóellenes, mert szerinte - tisztelet a kivételnek - ezek kihasználják a megrendült hozzátartozókat. Az ügy pikantériája, hogy amit az intézet följebb srófolt a forintokon, azt a vállalkozók is kénytelenek az ügyfélre továbbhárítani. Mi pedig fizetünk. Mert ennyivel tartozunk halottaink- nak. Sz. Zs. A szolnoki repülőklub, a Ti- szavidék Sportrepülő Egyesület vendége volt a napokban a második világháborút is megjárt olasz veterán pilóta, Gino Vir- ginio Fabbri. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele Magyarországról és arról, hogyan érzi magát az ember odafönt, néhány ezer méter magasságban.- Nagyon szeretem a magyarokat - mondta Gino, aki széles mosolyú, barátságos ember. Úgy hírlik, Forli városában, ahol él, mindenki szereti, tiszteli őt. - Szívélyes, vendégszerető nép a magyar. Jártam már Budapesten, aztán repültem Dunakeszin. Most is megköszönöm, hogy meghívtak Szolnokra. Testvérvárosi kapcsolatot létesítünk a szolnokiakkal.- Mesélik, hogy ön a második világháborúban repülős kapitány volt.- Igen, a 212-es zászlóaljnál szolgáltam (ez szicíliai zászlóalj volt). Nagyon rosszak az emlékeim a háborúról. Egyszer le is lőttek a gépemmel. De hál’is- tennek élek és repülhetek. Nagyon sok barátomat elveszítettem akkoriban. A háború végén német fogságba estem.- Azt mondják, hogy amikor lelőtték és lezuhant a géppel, napokig hányódott étlen-szom- jan a tengeren.- Ezek olyan régi történetek, amelyekkel ma már nem nagyon érdemes foglalkozni. Úgy Gino Virginio Fabbri: Barátság nélkül semmi sincs gondolom egyébként, hogy ilyenek bárkivel megeshettek volna.- Hasonló helyzetekben mi ad erőt az embernek?- Az a meggyőződése, hogy élni akar. Ez az élni akarás véle születik az emberrel. Ha ez elhagyja, akkor meghal.- A háború után mikor repült újra?- Ezerkilencszázötvenkettő- ben kezdtem el újra repülni, és repülök most is. Ez volt a mostani jövetelem célja is társaimmal, a forli repülőklub tagjaival, hogy itt, Szolnokon is repülhessünk. Szerencsére az itteniek nagyon kedvesek, és nagy örömömre rengeteget repülünk velük.- Amikor a háború után először repült megint, nem félt?- Egyáltalán nem. Sokkal jobban félek a földön járni. A levegőben sokkal vidámabb. Azt tapasztalom, hogy akik a földön járnak, nem használják az agyukat. Az ember agyának a földön mindig riadókészültségben kell lennie a többiek miatt. Egyébként én vagyok a pilóták közül a legidősebb.- Miért, hány éves? Némi gondolkodás után visz- szafojtott mosollyal felel:- Maguk nagyon aranyos hölgyek, de ezt még maguknak sem árulom el.- Milyen a jó pilóta?- Erre születni kell. És késztetést érezni az embernek arra, hogy repüljön. A repülés sok pénzbe kerül, de vannak, akik meg tudják fizetni. De azt, hogy igazi pilóták legyenek, azt nem lehet megvásárolni. A balesetek többsége azokkal az emberekkel történik, akik nem igazi pilóták, hanem vettek maguknak egy gépet, mert volt rá pénzük.- Mit tart a legfontosabbnak az életben?- Szeretni.egymást. Az élet szépsége abban áll, hogy mindannyian barátok legyünk. Amíg éri élek, a barátságért dolgozom. Ha nem vagyunk barátok, béke sincs, semmi sincsen. Paulina Éva (Fotó: Novák Károly)
