Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-04 / 231. szám

1993. október 4., hétfő Sportextra 15 Régi idők kézilabdázója A játék tisztaságában és a munkában hisz Alig harminc éve még Martfű volt a megye kézilabdasportjá­nak a központja. Fantasztikusan jó csapat kovácsolódott össze. A jól megtermett, erőteljes fia­talemberek feledhetetlen mér­kőzéseket játszottak, örökké emlékezetes sikerekkel gazda­gították a cipőgyár és a telepü­lés hírnevét. Ennek a remek csapatnak egyik erőssége Hor­váth József volt. Hat évig Szegeden járt álta­lános és középiskolába. Kovács Iván testnevelő és az Építők edzője az iskola csapatból válo­gatta ki a tehetséges játékoso­kat, köztük Horváthot is. Aztán 1960-ban bevonult katonának, a B. Honvéd NB I-es csapatába igazolt. Kolozs Ferenc, a sport­ág zsenije volt az edzője, a já­tékostársak között pedig a ké­sőbbi szövetségi kapitányok egész sora - Faludi, Adorján, Kovács - szerepelt, és csapat­társa volt Rácz Béla is. Négy évig játszott a Honvédban, on­nan lett magyar válogatott is. Emlékezetes marad az NSZK-beli szereplés, ahol az Európa élvonalába tartozó vá­logatottak között a második he­lyen végeztek. A Honvédnél eltöltött négy év után Rácz Bélával együtt Martfűre igazoltak, ahol akkor kezdtek kibontakozni egy nagy csapat körvonalai. Hogy ez mi­ként sikerült, arra Horváth Jó­zsef így emlékezik:- A szakosztály élén Győri Sándor és Jagodics István állt, akik jó érzékkel válogatták össze a játékosokat. Az akkori gyárve­zetők presztízskérdést csináltak a kézilabdából. Nemcsak nekik, hanem a községnek is jó hírnevet szerzett. Az pedig külön öröm volt, hogy a játékosok hamar ösz- szeszoktak, emberileg is közel kerültek egymáshoz. Aztán következett az aranykor. Sikert sikerre halmoztak, orszá­gos hírnevet szereztek. A „Mester”, Horváth József- Ez szerintem három tényező­nek tulajdonítható. A játékosok mindent alárendeltek a kézilab­dának, aztán kitűnő csapatszel­lem alakult ki, végül előbb Ruják Endre, majd Trencsényi Benedek edző irányításával az edzések után még rengeteg időt fordítot­tunk az egyéni képzésre. A mér­kőzések mindig vasárnap délelőtt voltak. Ilyenkor Martfűn szinte megállt az élet. A lakosság fele - több ezren voltak - hering mód­jára szorongott az oroszlánbar­langban. Jöttek a jobbnál jobb eredmények. A bajnokságban harmadikok és a vidék legjobbja lettünk, az MNK-ban a Vasassal játszottuk a döntőt, végül ezüst­érmet szereztünk. Rácz, Kesjár, Gálik és jómagam négyen vol­tunk egyszerre válogatott keret­tagok, én huszonnyolcszor szere­peltem nemzeti színekben. Az akkori viszonyok között remek feltételeket nyújtottak a csapat­nak, a községben pedig családta­goknak számítottunk. Esztendős ünnepeken, név- és születésna­pokon mindenütt örömmel fogad­tak bennünket, s ez a bensőséges kapcsolat is ösztönözte a játéko­sokat a minél jobb teljesítményre. Sokan kijártak az edzésre, közel­ről látták, mennyi munka van a siker mögött. Horváth szerint a sikercsapat bomlása Rácz Béla halálával kezdődött, de hozzájárult a gyár élén történt vezetői változás is. Horváth 1968-ban telepedett le Szolnokon, a Kilián NB Il-es csapatának az edzője lett. Még abban az évben létrejött egy sportházasság Horgász Julianná­val, a Szolnoki Vörös Meteor NB I-es kosárlabadacsapatának a já­tékosával. Egy év múlva fiuk szü­letett, aki édesapja sportágát vá­lasztotta, és a papának az NB 1/ B-ben játékosa volt. A szolnoki Olajbányásznál 1970 óta edzős- ködik, és a legalacsonyabb osz­tálytól, a megyei bajnokságból a legmagasabbig vezérelte csapa­tát, 1989-ig. Evekig volt a me­gyei szövetség főtitkára, munká­jáért Testnevelés és Sport Érde­mes Dolgozója, Kiváló Munkáért kitüntetést és OTSH-elnöki di­cséretet kapott. Jelenleg a Szolnoki Olaj­bányász NB I-es férfi kézi­labdacsapatának a technikai vezetője, besegít a szakmai munkába, a napokban pedig beválasztották a Magyar Ké­zilabda Szövetség hattagú etikai bizottságába. Vallja, hogy mint kézilabdás és mint edző is a játék tisztaságát, a munkába vetett hitet tartja szem előtt, ez a siker záloga. Míg játszott, soha nem állítot­ták ki. Büszke tanítványaira és arra, hogy a gyakorlati tá­borokban mintegy százötven edzőt tanított, ami a megye kézilabdaéletében egyre job­ban gyümölcsözik. Ellenben azért rendkívül szomorú, hogy tavaly a mart­fűi egyesület ötvenéves év­fordulóján sokan végleg hiá­nyoztak az egykori kedves társak közül. (Pataki) Görkorcsolya Sikeres évet zártak a jászberényiek sítésben. Belovai József egy jászberényi görkorcsolyapálya létesítéséről is szót ejtett. A Margit-szigeten számítások szerint 8 méter széles, 360 mé­ter hosszú pálya alakítható ki úgy, hogy mindössze egyetlen fát kellene kivágni. Ez pedig már komoly nemzetközi verse­nyek rendezését is lehetővé tenné. Dr. Boros Dezső, a Gyakorló Általános Iskola igazgatója, a Balczó DSE elnöke külön ki­emelte, hogy milyen rövid idő alatt vált népszerűvé a görkor­csolyázás Jászberényben. ' A legnagyobb eredmény az lenne, ha egy év múlva még többen lennénk jelen az év eredménye­inek értékelésekor - mondta dr. Boros Dezső. Persze elégedet­lenségre most sem volt oka, hi­szen vagy százan hallgatták, amint megköszönte a verseny­zők, edzők, támogatók, szülők, munkáját, amely nélkül ilyen eredményeket nem lehetett volna produkálni. A támogatók, segítők emléklapot vehettek át az igazgató úrtól, míg a felnőtt női versenyzők egy-egy virág­csokrot kaptak. Jutalomban ré­szesültek a különböző verse­nyek során legjobb pontszer­zőknek bizonyult gyerekek. Közöttük a sorrend: 1. Szőke Attila 32, 2. Huszár Erika 27, 3. Gémesi Balázs 23, 4. Nagy Ma­riann 19, 5. Huszár Éva 18 és Huszár Attila'18, 6. Darázs Pé­ter 16 pont. A jutalmak átadását követően családias hangulatú, kötetlen ünneplés következett, melyet a görkoris-anyukák ízle­tes süteményei „fűszereztek". Egy új sportág remek bemutat­kozó évének lehettünk tanúi az elmúlt hetek során. Ami pedig külön is említést érdemel, az egységes jászberényi csapat si­kereiből az oroszlánrészt vállaló Gyakorló mellett szinte vala­mennyi más tanintézmny ki­vette a részét. Szántai Egy évvel ezelőtt még szinte ismeretlen sportágnak számított Jászberényben a görkorcsolyá­zás. Kevesen gondolták ekkor, hogy a görkorisok szezonzáró­ján, a tanítóképző főiskola dísz­termében kimagasló eredmé­nyességről adhat majd számot Belovai József edző, aki segítő­társával. Móczó Erikával a leg­jobbak között is a legjobbá „va­rázsolta” a jászberényi csapatot. A Gyakorló Általános Iskolá­ban kezdett edzéseken hétről hétre egyre nőtt a létszám. Már az első versenyen kiderült, hogy a rövidpályás gyorskorcsolyá­zás kiegészítő sportágként el­kezdett görkorcsolyázás jászbe­rényi képviselői nagyon tehet­ségesek. A legutóbbi három vi­adalon - Jászberényben, Szom­bathelyen és a csehországi Zdarban - a Jászság fővárosá­nak csapata a nem hivatalos pontversenyt megnyerte. Az ál­talános iskolások mellett egyre szebb eredményeket érnek el a felnőttek is, akiknek pontjai na­gyon sokat jelentenek az össze­A görkorik is téli álmot alszanak Edzenek, tehát léteznek Talán érdemtelenül keveset foglalkoztunk egy szolnoki együttessel, nevezetesen a Szolnoki Spartacus SK női kézi­labdázóival. Nem firtatva to­vább a múltat, a jelen esemé­nyei arra engednek következ­tetni, hogy a Tisza-parti Szpari hamarosan hallatni fog magá­ról. A tiszaligeti bitumenes pá­lyán egy hónapja folyik a lázas munka, vegytisztán amatőr ala­pon. „Csupán” a versenyzés öröméért vállalták a lányok azt, hogy ellenszolgáltatás nélkül folytatják az ötvenes évek vé­gén megkezdett hagyományo­kat. Hajdanán Traktor SK-ként indultak, aztán szövetkezeti együttesként szerepeltek az NB II-ben, ahonnan anyagiak hiá­nya miatt vissza kellett lépni, méghozzá az előkelő hatodik hely megszerzése után. Nyolc­vankilenctől szűkös napok kö­vetkeztek, míg kétéves vegetá­ció után a Szabó-féle Kereske­delmi Kft. vette kezébe a „kor­mányt”, később a Delta Coop is beszállt a „buliba”.- Két éven át állandó bizony­talanság közepette dolgoztunk - emlékezik Forró Annamária, az együttes legrégibb tagja. - Most kialakulóban van egy jó társa­ság, a korkülönbségek nem okoznak generációs problémá­kat, és valamennyien legalább az NB II-ig szeretnénk vissza­jutni. Nyilvánvalóan az új tréner­nek, Nádas Miklósnak is hason­lóak a törekvései, hiszen más­ként nem vállalta volna felada­tát. Ám még mielőtt megtette, egyeztetett a támogatókkal (az önkormányzat és jó néhány vál­lalkozó ugyancsak belépett a szponzorok sorába) olyan for­mában, hogy letett az asztalukra egy középtávú elképzelést. Ab­ban 3-5 évre lebontva megtalál­hatók azok a konkrét tervek, amelyek kivitelezésével hosszú távon biztosítani lehetne Szol­nok női kézilabdasportjának gondtalan működését. Első lép­csőben a megyei bajnokság (nyolc csapattal) megnyerése van előirányozva, jövőre stabi­lizálni a helyet az NB 11-ben, és közben az általános iskolások felfelé áramlásának biztosítása a középiskolákba. Majd a har­madik nekifutással az NB II. megnyerése vagy az élmezőny egyik helyének megszerzése a kitűzött cél.- Mindezt megbeszéltük a lá­nyokkal - tájékoztatott Nádas Miklós -, hogy tudják, amatőr létükre komoly követelményeket támasztunk velük szemben. Saj­nos az edzésmunkát a legelején kezdtük, hiszen mqjd mindenki több hónapos passzív pihenő után jelentkezett. Egy hónapja naponta tréningezünk, s öröm­mel mondhatom: az edzés láto­gatás csaknem százszázalékos. Egy edzőnek egyben szakmai elismerést is jelent az együttes tagjainak töretlen szorgalma. Október 30-án lesz az első baj­noki játéknap (egy helyszínen minden csapat játszik), ahol tornarendszerben megkezdődik a pontvadászat. A szolnoki lá­nyok egyet már kaptak e sorok szerzőjétől. Ráadásul pirosat azért, mert eltökélten, komo­lyan készülnek. (néder) Megkérdeztük az elnököt Dr. Lac/.kó jól szórakozott Martfűn Pénteken délután Martfűn néztek farkasszemet egymással a Jászság és a Kunság polgár- mestereiből verbuvált alkalmi válogatottak, amelyre hivatalos volt dr. Laczkó Mihály, az MLSZ újra megválasztott el­nöke Is. A kezdőrúgás elvég­zése után az oldalvonal mellől nézte végig a nem minden per­cében izgalmakban bővelkedő, ám „vérre” menő történelmi üt­közetet. Joggal nevezhető an­nak, hiszen szerte az országban nem játszottak még hasonló szándéktól - az együttműködés elmélyítésétől - vezérelve. Ha már labdarúgásunk irányító szervezetének első embere meg­tisztelte megyénket, nem tudtuk elvéteni azokat a magas labdá­kat, amelyeket két aktualitás tálcán kínált fel. Az egyik, miként értékeli az elnök úr kupacsapataink gyá­szos szereplését, másodsorban pedig arra voltunk kíváncsiak, mi a véleménye a régiónkban immár több mint egy hete tartó bíróbojkottról.- Meg kell mondjam, kupa­csapataink szereplése mélyen lehangol, rendkívül szomorú vagyok miattuk. Talán a Kis­pest Honvéd kiesése nem hatott meglepetésként, bár hozzáte­szem, ha nem nyílnak ki any- nyira a hazai találkozón, akkor legalább némi eséllyel utazhat­tak volna Manchesterbe. Nem tudom, mi történhetett a Fe­rencvárossal Innsbruckban, hí­reim szerint a második félidő­ben teljesen összeesett a Nyi­lasi-gárda. Azt azért elvártam volna tőlük, hogy az Üllői úton győzelemmel esnek ki. Legna­gyobb csalódást a Vác okozta számomra, továbbjutásukat ab­szolút biztosra vettem, még ak­kor is, ha beszámítom a jugo­szláv légiósokat. Az MTK já­téka sem volt meggyőző, de legalább bejutottak a második körbe. Hogy a Mechelennel mi­ként végződik a páros mérkő­zés? Nehéz előre jósolni, min­denesetre már csak Eszenyi mi­att is érdekes a párosítás. A megyéjükben tartó bíró­bojkottról azt gondolom, én se mennék olyan helyekre vezetni, ahol nem garantálják a testi ép­séget. Azokat az az embereket, akik miatt ez történt mélyen el­ítélem. Nem szabad, hogy né­hány szélsőséges tönkretegye egy település szórakozását. Azt hiszem, a történtekből mindenki levonta a tanulságot, és hama­rosan megegyezés születik, (ni) PEPITA Budapest. A Magyar Birkózó Szövetség Intéző Bizottsága pén­teken meghallgatta a torontói szabad-, illetve stockholmi kö­töttfogású birkózó-világbajnok­ságon részt vett magyar váloga­tottak szakvezetőinek (Németh Sándor és Kocsis Ferenc) szak­mai jelentését. Szóba került egy meghívás is. A finnországi kö­töttfogású csapat Világ Kupára meghívó érkezett novemberre. Az IB nem döntött véglegesen, bár dr. Hegedűs Csaba elnök je­lezte: nagy megtiszteltetés az in­vitálás. Javasolta, utazzon a Ko­csis-csapat. Nyíregyháza. Nagyszerű idő, kitűnő rendezés várta az első hosszú távú MTC duat- lon országos bajnokság részt­vevőit Nyíregyházán. Ered­mények, felnőtt férfiak: 1. Lehmann Tibor (Újpest) 2:38:58 óra 2. Fazekas Attila (R plusz R Konstrukt) 2:49:53 3. Gerlei Tamás (Lé- nárd Team) 2:53:06. Junior férfiak: 1. Kovács Kornél (Újpest) 2:57:52 ó 2. Schiller Csaba (Vác) 2:58:43 3. Kole- szár Zoltán (Supralux TC) 3:07:34. Senior férfiak: I. Soóvári Péter (Tábori) 3:11:02 ó 2. Mák József (Zöld Sportok Club) 3:22:05 3. Feczisin János (egyesüle­ten kívüli) 3:33:33. Nők: 1. Molnár Erika (Újpest) 3:08:56 ó 2. Hegedűs Érika (Oxigén TC) 3:15:55 3. Csömör Erika (Szeeed) 3:22:25. Santo Domingo. A háromszo­ros Forma-l-es világbajnok osztrák Niki Lauda szerint Álain Prost, az F-l-es autós gyorsasági vb-sorozat idei győztese csak rossz pillanatában nyilatkozta, hogy az év végén befejezi pálya­futását. Lauda úgy vélekedett: a 38 éves francia pilótának, aki immár négy világbajnoki győ­zelmet számlál, még nem lenne szabad visszavonulnia, mert ki­válásával túl nagy űr keletkezne a mezőnyben. (UPI) Ottawa. Úgy tűnik, hogy a tavalyi barcelonai nyári olimpia egyéni műúszóver­senyének két győztese lesz. A Nemzetközi úszó Szövetség ugyanis azt javasolta a NOB-nak, hogy a második helyezett kanadai Sylvie Fra- chette is kapjon aranyérmet - azért, mert az egyik brazil pontozóbírónő hibázott, rossz értéket táplált a számító­gépbe. (Ha nem így tesz, más a sorrend, ugyanis Babb-Sprague 191.848 pont­tal végzett az élen. mögötte Frechette 191.717-tel lett má­sodik.) Ő ugyan a tévedést már akkor elismerte, de a nemzetközi szövetség ennek ellenére elutasította a kanada­iak első óvását. Ők nem nyu­godtak bele a döntésbe, to­vábbvitték az ügyet, s nem is hiába, mert az újabb határo­zathozatal már nekik kedve­zett. Cardiff. A brit Lennox Lewis megőrizte veretlenségét, s így megvédte profi nehézsúlyú ököl­vívó-világbajnoki címét a WBC szervezet keretén belül. Ellenfele a szombat hajnali fináléban hon­fitársa, Frank Bruno volt, akit a hetedik menetben a mérkőzésve­zető leléptetett, mert a sorozatos ütészápor hatására védekezés­képtelen állapotba került. A 28 esztendős Lewis profiként eddig mind a 24 mérkőzését meg­nyerte, ellenfelének, a 31 éves Brúnónak a 36 győzelem mellett ez volt a negyedik veresége. Budapest. A férfi kézi­labda EHF Kupában a 16-ba jutásért szombaton az Elekt­romos-pályán játszották le az Elektroriios-Beienenses (por­tugál) visszavágót. A magya­rok - akárcsak az első talál­kozón - most is győztek, s ezúttal is huszonkilenc gólt dobtak. Az Elektromos há­romszász lelkes szurkolója előtt 29-16 (l7-6)-ra győzött, s 58-34-es összesítéssel ke­rült tovább. Legjobb dobók: Kiss 8, Németh 7, illetve Vi- ella 7, Bentes 4 gólt szerzett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom