Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-30 / 253. szám

1993. október 30., szombat Hazai tükör 3 A háziorvosi szolgálatok működéséről Tiszafüreden nem dúlt „kártyacsata” Tiszafüred képviselőtestüle­tének legutóbbi ülésén a város­atyák nem unatkozhattak, hi­szen 12 napirendi pontot kellett megtárgyalniuk. Nem akarom kisebbíteni all napirendi pont jelentőségét, hi­szen többek között intézmények tevékenységéről, igazgatói pá­lyázat elbírálásáról, ingatlanok értékesítéséről, a városi szennyvízhálózatról volt szó, de dr.Szabó Ottó orvos-igazgató jelentése a háziorvosi szolgála­tok működéséről, nagyon sok „izgalmas elemet” tartalmazott, olyan problémákat feszegetett, amelyek túlnőnek a város hatá­rain is. Mit tesz a társadalombiztosí­tás? Mit finanszíroz? Csak a biztosított betegek gyógyítását és járulékos költségei egy ré­szét, de a preventiót nem. Ha a társadalombiztosítás alulfinan­szírozza az általa szívesen látott vállalkozó praxisokat, a helyi betegellátás színvonala romol­hat, s az önkormányzati támo­gatás kiegyensúlyozó szerepe helyi politikai kérdéssé, „ügy- gyé” válhat - közhangulatot formál - említi többek között a jelentés. Hogy is néz ez ki Füreden, ahol - ez a beszámolóból is ki­derül - a háziorvosi szolgálat szerveződésénél „nem dúlt kár­tyacsata”. Kiderül, hogy a Ti- sza-parti városban a finanszíro­zás nem áll arányban a teljesít­ménnyel, nem a végzett munkát fizeti meg. így nem csoda, hogy a kisvárosban jóformán csak az orvosi alapellátásra telik, és az igényesebb orvosi szemléletet tükröző megelőzés pénzhiány miatt a füredi orvosok lelkiis­meretére van bízva. 1993. július 1-jétől — hatályos kormányrendelet rendelkezik eiTŐl - megszűnt az alapellátás bázisfinanszírozása. így hiába emelte fel a TB a kártyapénzt a duplájára, minden praxis keve­sebb pénzt kap, mint június 1 -je előtt. Ezt a paradoxont az okozza, hogy a káryapénz pont­értékében nem kompenzálták az inflációt, a növekedő áfa-ter- heket és a normál áremelést. Súlyos az orvosigazgatói je­lentés megállapítása: ilyen helyzetben, önkormányzati se­gítség nélkül - függetlenül a működési formától (vállalkozói vagy önkormányzati alkalma­zotti) a praxisok életképtelenné válhatnak. Ha ez így van, akkor a füredi önkormányzat anyagi kilátásait nézve, valóban nehéz egy olyan kompromisszumot - társada­lombiztosítási támogatás, ön- kormányzati feladatok az orvos- társadalom reális igényeit figye­lembe véve - létrehozni, amely a betegek érdekeit szolgálja. Napjainkban pedig ez lenne a legfontosabb Tiszafüreden.-P­A csövön múlik A csúcsok csúcsa van Szolno­kon az Ady Endre utca-Ságvári körút kereszteződésében, mert javítják az elöregedett csővezeté­ket. Emiatt kikapcsolták a forga­lomirányító jelzőlámpát, és na­gyon nehéz közlekedni. Beszél­tünk a rendőrség szakértőjével, aki szintén nem örül az ottani helyzetnek, de szerencsére csak egy könnyebb baleset történt ed­dig. A közlekedés biztonsága megkívánná a lámpát, de ha be­kapcsolnák, még nagyobb lenne a torlódás. A városháza szakértője is osztotta ezt a véleményt, aki már bekapcsoltatta volna a lám­pákat, de egy újabb csőtörés a csomópontban megakadályozta ezt. A jelzőberendezést leginkább csak akkor lehet üzemeltetni, ha a Gárdonyi utcától a vasútállomás felé már elhaladtak a csövek cse­réjével, hiszen a lámpák rend­szerben működnek a Skáláig. Nem lehet ugyanis biztonságér­zetet adni, és ezzel együtt megté­veszteni egy zöld jelzéssel az au­tóst, aki egy alapos kihúzatás után egy árokkal találná magát szemben. Tetézi majd a buszpályaudvar előtti forgalmi „rendet”, hogy a gyalogátkelőhelyen, ahol hatal­mas tócsa szokott állni, az aszfal­tot felmarják, és új réteget fektet­nek le. A munkát azután kezdik meg, miután végeztek a Petőfi úti csomópontban a hepehupás bur­kolat és még több buszöböl asz­faltrétegének cseréjével. A Petőfi utcai munka hétfőn kezdődik, az összes említett burkolatcsere no­vemberben lezajlik. Drágul a gázolaj es a fűtőolaj Hétfőtől literenként 2 forinttal emeli a gázolaj és az ipari tüzelő­olaj árát a Magyar Olaj- és Gáz­ipari Részvénytársaság (MÓL Rt.). A háztartási tüzelőolaj ára li­terenként 1 forint 20 fillérrel emelkedik. A MÖL- és az Áfor-kutaknál a motorikus gáz­olaj 63 forint, a háztartási tüzelő­olaj 25 forint lesz. A MÓL az ár­emelést a világpiaci árak mozgá­sával, illetőleg azzal indokolja, hogy évközben ezen energiahor­dozók ára nem változott. A mo­torbenzinek ára nem emelke­dik. (MTI) Az akadémiai törvény késik. Módosító javaslatok sora - majd kétszázötven - hátráltatja formába öntését, megszavazá­sát. Ugyanakkor lejártak a hároméves mandátumok, s természetes igény van arra, hogy a tudomány ügyét rendez­zék. Örvendetes, hogy a vidéki akadémiai bizottságok meg­mozdultak, s sorra alakulnak újjá, jelezve, hogy szükség van rájuk, munkájukra, s a tudo­mány jelenlétére az egyes térsé­gekben. A Debreceni Akadémiai Bi­zottság (DAB - ide tartozik Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat- már-Bereg és Jász-Nagy- kun-Szolnok megye), már szep­temberben elindította a tisztújí­tási folyamatot. Gyires Béla korelnök, akadémikus, a mate­matika tudomány doktora a je­lölőbizottság elnökeként széles körű tájékozódást indított el, s erre alapozódott a jelölő bizott­ság egyébként sok vitát szülő végső véleménye, s előterjesz­tése. Szerdán, október 27-én dél­után 14 órakor kezdődött a DAB vezetőségének tisztújtó gyűlése. A korábbi elnök, Szabó Gábor visszalépett a jelö­léstől, s egyhangúlag Berényi Dénes akadémikust, az MTA Atommagkutató Intézetének igazgtóját (Debrecen) választot­ták meg. Ő korábban az MTA alelnöke, s itt a vidéki akadé­miai bizottságok szakértője volt. Épp ezért alkalmasabbat nem is választhatott volna a tisztújító gyűlés.A természettu­dományi alelnök Rák Kálmán, az orvostudomány doktora, a társadalomtudományi alelnök Tamás Attila, az irodalomtu­domány doktora lett. A tudo­mányos titkár és a szaktitkárok választását későbbre halasztot­ták, hogy érvényesülhessenek a szakmai szempontok. Megem­lítjük azonban, hogy a tudomá­nyos titkár személyére javaslat is érkezett. Gaál Botondot, a te­ológia professzorát nemcsak azért tartanák alkalmasnak, mert az universitásba új terüle­tet vonhatnak be, s erős külföldi kapcsolatai is vannak, hanem mert alapképzettsége (első dip­lomája) természettudományi. Berényi Dénes elnöki beszé­dében meghirdette programját. Miután köszönetét mondott az előző vezetésnek, s elkötelezte magát a megjelölt ösvények kö­vetése mellett, hangsúlyozta, hogy a DAB nem hatóság, nem irányító szerv, hanem fórum. Fóruma a térség tudományossá­gának. Ugyanakkor független, hisz sem pártoknak, sem kor­mányszerveknek, sem ideológi­áknak nincs elkötelezve. Fon­tosnak tekinti a regionalitás el­vét, s azt, hogy a DAB a régió egészét kihasználja, kihelyezett vagy vidéken szervezett ülések­kel élénkítse a vidék tudomá­nyos életét. Lényegesnek tartja - ha nem is vidéki művészeti akadémia szintjén - a művésze­tekkel való szoros kapcsolatot. Figyelemmel kell lenni a hatá­ron túli magyar tudományos­ságra is, s idézte jó példaként Ungvár-Debrecen-Nyíregyháza kapcsolatát. A Bay Zoltán inté­zetek sorába Debrecent is be kell kapcsolni speciális profillal Szeged, Budapest és Miskolc után, hogy a modem technika, technológia minél szélesebb körben kerülhessen alkalma­zásra. Katalizálnia kell a DAB-nak az universitást, azaz közre kell működnie abban, hogy egységes tudományos ala­pon kapcsolódhassanak össze az eddig széttagolt egyetemek, főiskolák Debrecenben (orvos- tudományi, bölcsész- és termé­szettudományi, agrár-, techno­lógiai-műszaki és tanítóképző egyetemek, főiskolák). Fontos­nak tartja az új elnök a szakbi­zottságok munkáját, ezek ösz- szehangolását, a sajtóval való jó kapcsolatot, s nem utolsó sor­ban a könyvkiadásról való át­fogó tájékozódást, ennek hasz­nos irányba történő, segítő befo­lyásolását a tudomány érdeké­ben. A hozzászólások során felmerült Jász-Nagykun-Szol- nok megyében folyó tudomá­nyos kutatások eléggé aggasztó helyzete. Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye példája - épp a DAB-on belül - a fél ország számára követendő példaként áll. Nekünk is ilyen irányba kel­lene lépni, összefogni a megyé­ből az országba (olykor kül­földre) elszármazott minősített tudósokat, s a helyieket is, fó­rumot és anyagi alapot teremtve számukra önkormányzati segít­séggel. A DAB megígérte esz­mei támogatását, de a megyén és az önkormányzatokon múlik lesz-e belőle valami? Legalább olyan, mint amit október elején Nyíregyházán figyelhettünk meg, mint jó és a megye fellen­dítése érdekében működő hasz­nos példát! Mint olyat, amely még anyagiakat is félretéve használ a szülőmegyének, az anyavárosnak, a szülőfalu­nak. Szabó László Karcagon Előnyugdíjasokat búcsúztattak A Munkaügyi Központ Kar­cagi Kirendeltségén csütörtö­kön köszöntötték a most elő­nyugdíjba menőket. Vincié Imre kirendeltségvezető kö­szöntőjében felidézte azt az idő­szakot, amíg idáig eljutottak a jelenlévők. Arra biztatta őket, hogy ezután se essenek két­ségbe, foglalkozzanak az uno­kákkal, a kerttel, a családdal, hisz ez adja majd számukra az élet értelmét.- Gondjaikkal azonban to­vábbra is keressenek bennünket- kérte a nyugdíjasokat, akik közül kettőt arról kérdeztünk, hogyan telnek a napjaik. Bányász Sándorné 37 év munkaviszony után lett munka- nélküli, amikor Pestről 33 év után hazakerült. Ebben a korban (53 éves) nem álltak vele szóba- mondja, s átképzést sem tud­tak részére biztosítani. Talán azért élte meg könnyebben munkahelyének elvesztését, mert mindig talált otthon is munkát. Férje is nyugdíjas már, állattartással foglalkoznak, s bí­zik abban, hogy meg tudnak élni a nyugdíjból. Kurucz Imre most töltötte 58. évét. Negyven év után jutott erre a sorsra, korábban ács-áll­ványozóként dolgozott. Nagyon örül annak, hogy most meg­kezdheti nyugdíjas éveit, s bízik abban, hogy két év múlva a ren­des nyugdíj folyósítását is meg­éri. Ezután feleségével fog dol­gozni a kertben, a ház körül, hi­szen ott mindig akad tenni­való. - de— Halottak napján Az emlékezet virágai A naptárban nem szerepel. Nem jelölik, nem hívják fel a figyelmet rá. Nem is szüksé­ges. Ez olyan nap, amelyet számon tart az emlékezet. Olyan nap, amelyre hóna­pokkal előtte készülnek az emberek. A távolba szakadt rokonok hazautazást tervez­nek ilyenkor. Akinek pedig ez nem adatik meg, az otthon élőkre bízza: vigyetek a sírra az én nevemben is egy csok­rot, egy koszorút. És a sírra tett krizantém meg őszirózsa - mert ők bír­ják legtovább a novemberi hi­deget - még sokáig őrzi a Ha­lottak Napja emlékét. Mint ahogy a gyertyacsonkok is. Este a temetőt sok ezer gyertya apró fénye világítja be. Aki nem tudott kimenni a sírhoz, az otthon gyújt gyer­tyát, és a halványan táncoló, reszkető fény mellett emléke­zik. Egy egész életünk van arra, hogy megbarátkozzunk az elmúlással. De hiába próbál­juk: nem lehet. A szeretett ember halála élő sebként épül be életünkbe: ahányszor eszünkbe jut, annyiszor fáj. Hol beletörődve, hol elvisel­hetetlenül. Hol hitetlenkedve: ennyi lenne csak az élet? Egy pillanaton múlik? Hol önmar- cangolón: amíg élt, nem tö­rődtünk vele annyit, amennyit kellett volna. Örök lelkifurda­lást okoz egy elmaradt be­szélgetés, segítségnyújtás, amit nem adtunk meg annak, aki nem sokkal később távo­zott közülünk. Ha újra kezd­hetnénk! Ha megint itt lenne köztünk! Dehogy volna más dolgunk! Semmi nem lenne fontosabb annál, hogy a kéré­sét teljesítsük! Ezer meg ezer gyertya fé­nye világít este a temetőben. Ezer meg ezer elszállt lélek emléke. Hazatérve a gyertyák és a krizantémok mellől, foly­tatódik az életünk. Azokkal, akikről nem tudhatjuk, med­dig lesznek még közöttünk. Akiknek kérése van hozzánk, akik szeretnék, ha többet tö­rődnénk velük. Akikre oda kellene figyelni, mert sokszor csak egy pillanaton múlik az élet... P.É. Parlando A sziget fehér kövei Mondják a távoli világokat bejárt boldog tu­dósok, hogy van valahol Óceániában egy sze­rencsés sziget, ahol az élet kiegyensúlyozot­tabb, rendezettebb és derűsebb, mint a környező szigeteken. A játékszabályokat ott többnyire be­tartják, jó arányú a munkamegosztás, s ennek megfelelően élénk a kereskedelem. Az antropo­lógusok egy ideig nem értették, hogy mi a moz­gató rugója ez utóbbinak, hiszen az szemmel látható volt, hogy a szigetlakok a pénzt nem is­merik. A kívülről jött szemlélő számára a min­dennapos kisebb-nagyobb tranzakciók szokat­lan formában zajlanak: a vásárló egyszerűen birtokba veszi az árut, és látszólag nem ad semmit cserébe. Feltűnt azonban, hogy az ilyen egyoldalúnak tűnő aktust - különösen jelentő­sebb javak esetében - hosszú, elmélyült alku előzi meg. A jelenség nyitjára - érdekes módon - a folklórkutatók kérdezősködései nyomán de­rült fény. Hogy ugyanis valamikor, sok-sok nemzedékkel korábban, a sziget déli, sziklás partvidéke más képet mutatott, mint manapság: a part enyhén lejtett a tengerbe, csak kisebb-na­gyobb, szikrázóan fehér kövek álltak ki a ho­mokból, mint eltemetett sziklák csúcsai. Szépek voltak ezek a kövek, látszott rajtuk, hogy a Nagy Szellemnek komoly célja volt, amikor a sziget lakóinak ajándékozta őket. Voltak közöt­tük hatalmas tömbök, a pálmafák magasát meg­haladók, és voltak egészen aprók, kecsesek, amelyeket egy kisgyerek is átkarolhatott. Ám minden kő elmozdíthatatlan volt, mindenik a sziget szilárd sziklaalapzatába gyökerezett. A szigetlakok pedig, a mai lakosság ősei, mind egyenként ismerték és számontartották őket, hi­szen mindenik valakinek a tulajdonát képezte. Persze,a világ akkor is, ott is úgy forgott tenge­lyén, ahogy forogni szokott: akadt, akinek sok nagy, fehér köve volt, sokaknak csupán egy-két kisebbel kedvezett a Nagy Szellem, s bizony olyanok is tengődtek a szigeten, akiknek egy morzsányit sem hagytak szüleik örökül. Nos, ezek a .sziklák - az Értéket jelképezvén - az ál­talános egyenérték szerepét is betöltötték. Ha valaki földet, kunyhót, állatot, terményt akart vásárolni, megmutatta az eladni szándékozó­nak, hogy mely szikláról vagy sziklákról, eset­leg apróbb kövekről hajlandó lemondani a ja­vakért cserébe, s ha az ajánlat kedvezőnek talál­tatott, az üzlet létrejött. A szigeten mindenki tudta, hogy mely fehér kő kinek szikrázik a nap­fényben, ki az irigylésre méltó, tekintélyes gaz­dag, s ki a szűkölködő, akinek csak kútkolonc- nyi sziklacsücsköt sikerült összekuporgatnia. Ám ez a sziget a földgolyóbisnak azon tekto­nikus övezetében fekszik, ahol nagyon gyako­riak a földrengések. Minden nemzedéknek kijut legalább egy valóságos kataklizma. A nagy, emberáldozatokat követelő, szökőárral járó földrengések ott a történelem mérföldkövei; e csapások tagolják a végtelen időt. Csapások, csakúgy, mint mindenütt. Emberemlékezet óta a legnagyobb kataszt­rófa az volt (rettegve emlékeznek rá ma is), amikor a sziget déli csücske meghasadt és az a partrész, amelyen a sziget vagyonát őrző, hó­színű sziklák álltak, egyszerre az óceánba süly- lyedt: elnyelték a habok. A sziget belső érték­rendje omlott össze akkor egy pillanat alatt. Mindenki földönfutóvá lett; elromlott a társada­lom szerkezete. A Nagy Szellem büntetése ez - kiáltozták a könnyen kétségbeesők - most így pusztít el bennünket vétkeink miatt. Ez a világ vége. Akadtak azonban erőteljes, bátor, vállal­kozószellemű férfiak, tekintélyes, szavahihető, minden gyanún felül álló erkölcsű szigetlakok, akik lebuktak a tenger mélyére, s amíg csak tü­dejük bírta, lenn maradtak. Diadalmas arccal tértek vissza: a kövek - nagyok és kicsik egy­aránt - rendben megvannak odalent, a mélyben. És az élet mehetett tovább. Bebizonyosodott, hogy nem szükséges látni és megtapintani min­denkinek az értékeket ahhoz, hogy azok valósá­gossá váljanak: elég hinni a létezésükben, elég számontartani őket. Elég ahhoz a bizalom. Azóta is ott minden nemzedékben felnőnek a kiválasztottak: a minden gyanún felül álló, sza­vahihető, erős tüdejű búvárok. Ők a földrengé­sek után azonnal leszállnak a mélybe, hogy a magas parton szorongva várakozó népnek, saját nemzedéküknek, felhozzák a meg-megújuló, biztonságot nyújtó jó hírt: az értékek ott álla­nak, töretlenül. Az antropológusok szerint két igazán végze­tes csapás érhetné a szigetet. Az egyik az lenne, ha egyszer - balesetszerűen - egy nemzedék nem tudná megteremni a maga feddhetetlen er­kölcsű, köztiszteletben álló búvárait. A másik az, ha a búvárok egyszer azzal a hírrel jönnének fel, hogy a mélyben, az ősi értékek helyén már semmi sincs. A hozzáértők szerint akkor fel- bomlana a rend, pánikhangulat alakulna ki, senki sem tartaná be a játékszabályokat; társa­dalmilag lakhatatlanná válna a sziget, s végül elnéptelenedne. Azért jutott ma eszembe mindez, mert ma­gam is a földgolyóbisnak egy nemzedékenkénti katasztrófa-látogatta övezetében élek. A létet1 elviselhetővé pedig az teszi, hogy tudom - többé-kevésbé mindnyájan tudjuk -, hogy a mélyben mozdíthatatlan, örökölt értékeink rej­tőznek. Ezekről, minden kataklizma után, sza­vahihető búváraink újra meg újra hírt adnak. És szorongva gondolok arra, hogy a búvárok hitele elveszhet, meg arra, hogy jöhet egy vaksi, töké­letlen búvámemzedék, mely saját látóképtelen­ségét majd úgy fordítja le, hogy nem észlelhe­tők már értékek odabent, odalent. Nagy földmozgásokra emlékező jeles napo­kon eszünkbe kell jutnia néha annak, hogy em­beri életünk, méltóságunk törékeny záloga a bi­zalom és a hit értékeinkben. Létünkre tör, aki ezeket fogyatkoztatja. Éltető József Újjáalakult a Debreceni Akadémiai Bizottság

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom