Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

1993. október 28., csütörtök Szolnoki Extra 7 Kocsmakeringő - visszatekintő A Tabán-kapu vendéglő Múlt héten a hatos kocs­mában jártünk, s aznap, ami­kor a cikk megjelent, egy kedves női hang érkezett tele­fonon szerkesztőségünkbe. Lovászné Munkácsy Máriáé, aki családi visszaemlékezé­sekkel egészítette ki a kocsma történtét. Ezek szerint vitéz Munkácsi Mihály volt az italmérés első tu­lajdonosa, aki az első világhá­borúban tanúsított vitézi maga­tartásáért kapta a vitéz érdem­rendet s a vele járó anyagi ado­mányt, a kocsmát. A gorlicei át­törésnél egy híd lábánál he­lyezte magát fedezékbe, gép­puskájával visszafelé úgy tü­zelt, hogy az ellenség azt hitte, egy egész csapattest húzódott meg ott, mire visszavonulót fúj­tak. Munkácsi Ferencné, Ma­rika néni visszaemlékezése sze­rint az orosz megszállás idején kisebb kórházzá alakították a kocsmát, a vendéglőben vas­ágyak, s egy kaukázusi tiszt szállott meg a család hálószobá­jában. S most következik a Tabán.- Kinek az ötlete volt, hogy itt vendéglő nyíljon?- A férjemé, hogy elrabolja az álmaimat - mondja Kokainé Marika, és mosolyog. Az álomrablást úgy kell ér­teni, hogy az üzlet mindennap éjfélig van nyitva, s a főnökasz- szonynak ettől vannak álmatlan éjszakái. ’89-ben két lelkes fiatal, „az Ivánék” bérelték a kocsmát, ab­ban az időben a szolnoki emdé- efesek gyakran értettek és nem értettek itt egyet, aztán ők „el­költöztek”, és '91 decemberétől a Kókai család vezeti a kis­kocsmát. A belépővel történhetnek némi bonyodalmak, egyetlen lépcső vezet a terem belseje felé, előfordultak már bukfen- cezések, mégis biztonságos, mert csak a pultig lehet esni. Helybéli építészek gyakran mondogatják itt, hogy „egy lép­cső nem lépcső”. Arra viszont elégnek bizonyult, hogy egy ta­nár úr, útban kifelé, miközben magával vitte a káprázatot, me­lyet a pult körül szorgoskodó két fiatal lány látványa okozott, zavarában megakadt az egyet­len lépcsőfokban. Mint a főnökasszony mondta, a személyzettel szemben alap­vető követelmények a követke­zők: jó megjelenés, jó modor, szakértelem. A Blazsek Gyöngyvér belső építész által eltervezett üzlet a régi Tabán hangulatát idézi, minden korosztály megfordul itt, az éjszakai törzsvendégek a fiatalok. De járt itt Törőcsik Mari, Garas Dezső, Usztics Má­tyás, Tóth Attila és Berkics, a király. Amikor megjelentek az utcá­ban más üzletek is, nemhogy megcsappant a vendégsereg, hanem mint kiderült, inkább pluszt, mint mínuszt hozott a konyhára. A békeidőkben volt nagy divat aranyhalastavat épí­teni a különböző vendéglők ud­varán, így volt ez a legendás szegedi Sárkányban s nyáron a Tabán kerthelyiségében is. A főnökasszony - aki egyéb­ként mindig nagyon ügyel a tisztaságra és a rendre - elment a díszhalkereskedésbe, s meg­kérdezte, „melyik bírja ki”. A vasárnap délután erre sétálgató családok legfiatalabb tagjainak aztán nagy öröme volt az aranyhal-nézegetésben. Gólyabál lesz Nahát, ennek mindannyian nagyon örülünk, elvégre az em­ber nem mindennap járhat bálba, pláne a gólyákat szokták szüleik otthon marasztalni, és ilyenkor legtöbbször tollasbálba szól a meghívó. Jómagam is évekig bakfisként szenvedtem a jótékony szülői szigortól, előbbre való volt a tanulás, mint a csavargás. Felháborodott pedagógusok hozták szerkesztőségünkbe a mellékelt plakátot. Törtem a fe­jem, vajon milyen dramaturgia vezethette a plakátrajzolót, hogy helyesírási hibákat alkal­mazzon. Másra nem jutottam, minthogy ő maga tényleg gólya, és el kellene merülnie egy kicsit a magyar nyelvtan rejtelmeiben, ha gondolja, szívesen mondok neki tollba. Amerikai környezetvédők városunkban Nem kényszerből, hanem barátságból A környezetet sokféleképpen lehet védeni, ők egy vitorlás ha­jóval járják a Hudson folyót, az USA-ban igen népszerű, köny- nyed formában, dallal és játék­kal, indián és amerikai folklór­ral nevelnek környezetvéde­lemre. A hajókázást leszámítva ezt tette Steve Stanne oktatási igazgató és Tom McHugh egye­temi professzor a Hudson River Sloop Clearwater, magyaror­szági fogalmak szerint kor­mánytól független társadalmi szervezet tagjaiként, egy kö­zép-európai program keretében hétfőn Szolnokon a Tisza Klub Tisza Civitas meghívására a Környezetgazdálkodási Szak- középiskola kollégiumában. Délután a Városi Művelődési Központba is ellátogattak, ahol a kultúra helybéli művelői és menedzserei folytattak velük beszélgetést a kultúra jövőjéről, financiális gondjairól. Mint Kis Györgyi, a VMK igazgatója elmondta, intézmé­nyük különösen fontosnak érzi, s éppen ezért hangsúlyt fektet a civil szféra segítésére. Az egyik legnagyobb baj abból adódik, hogy az állami támogatások hamarabb csökkentek, mint ahogy létrejött az alapítványi rendszer. A társadalmasítás jelszavával ugyan a konkrét döntések meg- hozatali fóruma kikerült a kor­mányzat közvetlen befolyása alól, ugyanakkor éppen ezzel vált lehetővé, hogy a jelenlegi kormányzati ciklus kliensei a jövőben is megtarthassák a kul­túra kulcspozícióit. Az Új Néplap megjegyzése szerint a városban jelen lévő tőke elég erős lenne ahhoz, hogy akár minimális mértékben is támogassa a kultúrát, ugyan­akkor a civil szerveződések kö­zül számmottevő még nem ala­kította ki azt a technikát, amely- lyel támogatást lehetne kérni, s a tőke sem igazán látja egyelőre az ehhez fűződő érdekeit. Tom McHugh elmondta, Amerikában a demokratikus gondolkodásmódból fakadóan, belső indíttatásra támogat a tőke (a kormányzattól kapott pénzek ez egész bevételnek egy-két századrészét teszik ki), másfelől kultúrát támogatni ott elfoga­dottan jó üzlet, hiszen emeli a cég imázsát. Harmadrészt le­vonható az adóból. Mindezt te­hát ott nem kényszerből teszik, hanem barátságból. A MÁV Csomóponti Művelődési Házban ma 17 órakor az intézmény II. Rákóczi Ferenc nyug­díjas Klubjának kézimunkáit mutatják be. A három legszebb alkotást küldik el az országos vasutas kézimunka-kiállításra, Nagykanizsára. (Fotó: Korényi) Találja ki! Folytatódik játékunk, mely­ben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó fel­vételek. Legutóbbi feladvá- nyuknk helyes megfejtése: a Tabán a századforduló környé­kén. A felvétel a Művésztelep irányából készült, s azt a képet mutatja, amely festőművészek örök kedvelt témája volt. Az e heti szerencsések, akik szerkesztőségünkben átvehetik a Szolnoki Mozaik című kiad­ványt és a bele való képecské- ket: Modla Sándorné, Han- kovszky Ivánné, Kancsura Istvánné, Széles Imréné és Csörögi József. Kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtést, melyet, kérjük, levelezőlapra ír­janak rá. Az oldalt írta és szerkesztette: Blahó Gabriella Félcsizma Az előterjesztés szerint így nevezik majd a Kaán Károly út és a Zagyva-gát közötti terület egyik utcáját. (A többinek olyan hangzatos neve lesz, mint Ká­rász, Mécsvirág, Mályva, Zsá­lya, Kisrózsa, Háló, Pacsirta.) Amikor a városatyák és vá- rosÓAanyák elérkeztek kedden délután e napirendi pont tárgya­lásához, úgy tűnt, nem lesz vita. De Békési Anikóban mocor- gott a kétség: mi az, hogy fél­csizma? A polgármester erre először nemtudommal vála­szolt, majd Weseli doktor (SZDSZ) elmagyarázta Békési Anikó’ kétségét. Szerinte így nem helyes az elnevezés, fél pár csizmáról hallott, de félcsizmá­ról még nem. A polgármesterben erre fel­ébredt a pedagógus, s elmondta, nyelvtanilag ez helyes lehet, hi­szen a régi magyar nyelvtan is­merte a duális szerkezetet, ne­vezetesen ez él ma használatos szavainkban, úgymint félkar, félláb stb., a félcsizma tehát el­fér a többi utcanév között, annál is inkább, mert a térképen az ut­cának félcsizma alakja van. Végül Csala Sándor (függet­len) némi pátosszal emelkedett szólásra, s lezárta a témát: dr. Cseh Géza levéltáros, az előter­jesztés közreműködője nem vé­letlenül választotta az elneve­zést, a régi, polgári Szolnok, azóta térképről letörölt utcáját nevezték így. Erre a képviselők, mint jó lo­kálpatrióták, halványan bólin­tottak, és egy tartózkodás mel­lett elfogadták a javaslatot. Ibtfnkty 06 óm a MvV. Kötyonil*»*!

Next

/
Oldalképek
Tartalom