Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-28 / 251. szám
1993. október 28., csütörtök Szolnoki Extra 7 Kocsmakeringő - visszatekintő A Tabán-kapu vendéglő Múlt héten a hatos kocsmában jártünk, s aznap, amikor a cikk megjelent, egy kedves női hang érkezett telefonon szerkesztőségünkbe. Lovászné Munkácsy Máriáé, aki családi visszaemlékezésekkel egészítette ki a kocsma történtét. Ezek szerint vitéz Munkácsi Mihály volt az italmérés első tulajdonosa, aki az első világháborúban tanúsított vitézi magatartásáért kapta a vitéz érdemrendet s a vele járó anyagi adományt, a kocsmát. A gorlicei áttörésnél egy híd lábánál helyezte magát fedezékbe, géppuskájával visszafelé úgy tüzelt, hogy az ellenség azt hitte, egy egész csapattest húzódott meg ott, mire visszavonulót fújtak. Munkácsi Ferencné, Marika néni visszaemlékezése szerint az orosz megszállás idején kisebb kórházzá alakították a kocsmát, a vendéglőben vaságyak, s egy kaukázusi tiszt szállott meg a család hálószobájában. S most következik a Tabán.- Kinek az ötlete volt, hogy itt vendéglő nyíljon?- A férjemé, hogy elrabolja az álmaimat - mondja Kokainé Marika, és mosolyog. Az álomrablást úgy kell érteni, hogy az üzlet mindennap éjfélig van nyitva, s a főnökasz- szonynak ettől vannak álmatlan éjszakái. ’89-ben két lelkes fiatal, „az Ivánék” bérelték a kocsmát, abban az időben a szolnoki emdé- efesek gyakran értettek és nem értettek itt egyet, aztán ők „elköltöztek”, és '91 decemberétől a Kókai család vezeti a kiskocsmát. A belépővel történhetnek némi bonyodalmak, egyetlen lépcső vezet a terem belseje felé, előfordultak már bukfen- cezések, mégis biztonságos, mert csak a pultig lehet esni. Helybéli építészek gyakran mondogatják itt, hogy „egy lépcső nem lépcső”. Arra viszont elégnek bizonyult, hogy egy tanár úr, útban kifelé, miközben magával vitte a káprázatot, melyet a pult körül szorgoskodó két fiatal lány látványa okozott, zavarában megakadt az egyetlen lépcsőfokban. Mint a főnökasszony mondta, a személyzettel szemben alapvető követelmények a következők: jó megjelenés, jó modor, szakértelem. A Blazsek Gyöngyvér belső építész által eltervezett üzlet a régi Tabán hangulatát idézi, minden korosztály megfordul itt, az éjszakai törzsvendégek a fiatalok. De járt itt Törőcsik Mari, Garas Dezső, Usztics Mátyás, Tóth Attila és Berkics, a király. Amikor megjelentek az utcában más üzletek is, nemhogy megcsappant a vendégsereg, hanem mint kiderült, inkább pluszt, mint mínuszt hozott a konyhára. A békeidőkben volt nagy divat aranyhalastavat építeni a különböző vendéglők udvarán, így volt ez a legendás szegedi Sárkányban s nyáron a Tabán kerthelyiségében is. A főnökasszony - aki egyébként mindig nagyon ügyel a tisztaságra és a rendre - elment a díszhalkereskedésbe, s megkérdezte, „melyik bírja ki”. A vasárnap délután erre sétálgató családok legfiatalabb tagjainak aztán nagy öröme volt az aranyhal-nézegetésben. Gólyabál lesz Nahát, ennek mindannyian nagyon örülünk, elvégre az ember nem mindennap járhat bálba, pláne a gólyákat szokták szüleik otthon marasztalni, és ilyenkor legtöbbször tollasbálba szól a meghívó. Jómagam is évekig bakfisként szenvedtem a jótékony szülői szigortól, előbbre való volt a tanulás, mint a csavargás. Felháborodott pedagógusok hozták szerkesztőségünkbe a mellékelt plakátot. Törtem a fejem, vajon milyen dramaturgia vezethette a plakátrajzolót, hogy helyesírási hibákat alkalmazzon. Másra nem jutottam, minthogy ő maga tényleg gólya, és el kellene merülnie egy kicsit a magyar nyelvtan rejtelmeiben, ha gondolja, szívesen mondok neki tollba. Amerikai környezetvédők városunkban Nem kényszerből, hanem barátságból A környezetet sokféleképpen lehet védeni, ők egy vitorlás hajóval járják a Hudson folyót, az USA-ban igen népszerű, köny- nyed formában, dallal és játékkal, indián és amerikai folklórral nevelnek környezetvédelemre. A hajókázást leszámítva ezt tette Steve Stanne oktatási igazgató és Tom McHugh egyetemi professzor a Hudson River Sloop Clearwater, magyarországi fogalmak szerint kormánytól független társadalmi szervezet tagjaiként, egy közép-európai program keretében hétfőn Szolnokon a Tisza Klub Tisza Civitas meghívására a Környezetgazdálkodási Szak- középiskola kollégiumában. Délután a Városi Művelődési Központba is ellátogattak, ahol a kultúra helybéli művelői és menedzserei folytattak velük beszélgetést a kultúra jövőjéről, financiális gondjairól. Mint Kis Györgyi, a VMK igazgatója elmondta, intézményük különösen fontosnak érzi, s éppen ezért hangsúlyt fektet a civil szféra segítésére. Az egyik legnagyobb baj abból adódik, hogy az állami támogatások hamarabb csökkentek, mint ahogy létrejött az alapítványi rendszer. A társadalmasítás jelszavával ugyan a konkrét döntések meg- hozatali fóruma kikerült a kormányzat közvetlen befolyása alól, ugyanakkor éppen ezzel vált lehetővé, hogy a jelenlegi kormányzati ciklus kliensei a jövőben is megtarthassák a kultúra kulcspozícióit. Az Új Néplap megjegyzése szerint a városban jelen lévő tőke elég erős lenne ahhoz, hogy akár minimális mértékben is támogassa a kultúrát, ugyanakkor a civil szerveződések közül számmottevő még nem alakította ki azt a technikát, amely- lyel támogatást lehetne kérni, s a tőke sem igazán látja egyelőre az ehhez fűződő érdekeit. Tom McHugh elmondta, Amerikában a demokratikus gondolkodásmódból fakadóan, belső indíttatásra támogat a tőke (a kormányzattól kapott pénzek ez egész bevételnek egy-két századrészét teszik ki), másfelől kultúrát támogatni ott elfogadottan jó üzlet, hiszen emeli a cég imázsát. Harmadrészt levonható az adóból. Mindezt tehát ott nem kényszerből teszik, hanem barátságból. A MÁV Csomóponti Művelődési Házban ma 17 órakor az intézmény II. Rákóczi Ferenc nyugdíjas Klubjának kézimunkáit mutatják be. A három legszebb alkotást küldik el az országos vasutas kézimunka-kiállításra, Nagykanizsára. (Fotó: Korényi) Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. Legutóbbi feladvá- nyuknk helyes megfejtése: a Tabán a századforduló környékén. A felvétel a Művésztelep irányából készült, s azt a képet mutatja, amely festőművészek örök kedvelt témája volt. Az e heti szerencsések, akik szerkesztőségünkben átvehetik a Szolnoki Mozaik című kiadványt és a bele való képecské- ket: Modla Sándorné, Han- kovszky Ivánné, Kancsura Istvánné, Széles Imréné és Csörögi József. Kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtést, melyet, kérjük, levelezőlapra írjanak rá. Az oldalt írta és szerkesztette: Blahó Gabriella Félcsizma Az előterjesztés szerint így nevezik majd a Kaán Károly út és a Zagyva-gát közötti terület egyik utcáját. (A többinek olyan hangzatos neve lesz, mint Kárász, Mécsvirág, Mályva, Zsálya, Kisrózsa, Háló, Pacsirta.) Amikor a városatyák és vá- rosÓAanyák elérkeztek kedden délután e napirendi pont tárgyalásához, úgy tűnt, nem lesz vita. De Békési Anikóban mocor- gott a kétség: mi az, hogy félcsizma? A polgármester erre először nemtudommal válaszolt, majd Weseli doktor (SZDSZ) elmagyarázta Békési Anikó’ kétségét. Szerinte így nem helyes az elnevezés, fél pár csizmáról hallott, de félcsizmáról még nem. A polgármesterben erre felébredt a pedagógus, s elmondta, nyelvtanilag ez helyes lehet, hiszen a régi magyar nyelvtan ismerte a duális szerkezetet, nevezetesen ez él ma használatos szavainkban, úgymint félkar, félláb stb., a félcsizma tehát elfér a többi utcanév között, annál is inkább, mert a térképen az utcának félcsizma alakja van. Végül Csala Sándor (független) némi pátosszal emelkedett szólásra, s lezárta a témát: dr. Cseh Géza levéltáros, az előterjesztés közreműködője nem véletlenül választotta az elnevezést, a régi, polgári Szolnok, azóta térképről letörölt utcáját nevezték így. Erre a képviselők, mint jó lokálpatrióták, halványan bólintottak, és egy tartózkodás mellett elfogadták a javaslatot. Ibtfnkty 06 óm a MvV. Kötyonil*»*!
