Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02 / 230. szám
1993. október 2., szombat Család — otthon - szabadidő íi A pszichológus válaszol A betegség kétes dicsősége Tűvel - cérnával Szépen, gyorsan, egyszerűen Az ember versengő lény, a kisebb-nagyobb csoportok és a párok tagjai csaknem állandóan versenyben állnak egymással. Versengésük olykor nyílt, máskor lappangó és titkos, olyany- nyira, hogy néha még saját magukban sem tudatosul. A versengés tartalma többnyire valami pozitív dolog, például ki szebb, melyikük az okosabb, a segítőkészebb stb. Kórházban, rendelőintézetben, szomszéd- asszonyok közt vagy házaspár vitájában viszont egyáltalán nem ritkaság, hogy a vetélkedő a „ki a betegebb?” kitüntető címért folyik. Miért áhítozik valaki erre az alapjában, azaz hagyományosan negatív minősítésre? Feltehetően, mert annak számára valamiféle - olykor nehezen megragadható - előnye van. Sok emberben felébred néha egy kósza vágy valamiféle betegség iránt, bár általában igyekszenek elhessegetni maguktól a kísértő gondolatot. Né- hányan azonban tudatosan és szándékosan igyekeznek kihasználni, ha találtak náluk bizonyos elváltozásokat, és a tünetekre még rá is játszanak, majd megrohamozzák a leszázalékoló bizottságokat. Az emberek nincsenek igazán érdekelve abban, hogy ne betegedjenek meg, illetve hogy hamar meggyógyuljanak. Az egészségesek zömére ugyanis a verej- tékes küszködés vár, melyet a társadalom nem jutalmaz arányosan, míg a tartósan betegek mentesülnek a munka és a gond egy részétől, beleértve a munkanélküliség rémét is. (Ez akkor is így van, ha a hosszas táppénz meg a rokkantnyugdíj komoly anyagi hátrányt is jelent.) Szomorú dolog, hogy míg a képzelt betegek próbálnak kicsikarni a társadalomból annyi hasznot, amennyit csak bírnak, az igazán súlyos betegek (például a mű- vesekezeltek, rosszindulatú daganatban szenvedők stb.) valósággal nyomorognak a néhány éve megállapított nyugdíjukkal, miközben nem bírnak munkát vállalni az állapotuk miatt, sőt ellátásukért még fizetniük is kell segítőiknek. A betegállományon és a le- százalékoláson (tehát a pénzen és a pihenésen) kívül egyéb előnyök is léteznek. Például a betegnek minősített ember többé-kevésbé mentesülhet a családi munkamegosztás és gondok terhei alól. Nagyon lényeges, hogy több törődést és kedvességet vívhat ki hozzátartozóitól beteg mivoltában, mint egészségesen. Ha nyitott szemmel járunk a világban, jó néhány ismerősünknél tapasztalhatjuk, hogy szinte „dicsőség” számukra betegnek lenni. Szinte dicsfényt gyújt feje fölött a betegsége, a mártíromság glóriáját. Ha környezetében valaki más is a „súlyos beteg” címért indul, akkor izgatottan licitálnak egymásra a férj és feleség vagy a szomszédasszonyok. A valódi, súlyos betegek e téren is másképpen viselkednek. Ha panaszkodnak is sokat, betegségükkel általában nem „dicsekszenek”, ritkán vetélkednek tüneteikkel. A bajával vetélkedő ember tulajdonképpen betegsége által véli megszerezni, felnagyítani önmaga értékét saját és mások szemében. Akkor kényszerül erre, ha igazi értéket nem tud felmutatni, mely megbecsülést szerezhetne számára. Nem mindig csak az egyén a hibás. Olykor környezete nem veszi észre az igazi értékeket. Vagy rideg és elutasító a család, és ilyenkor valóban a sajnálat az egyetlen pozitív érzés, melyet panaszával kivívhat náluk az ember. Társadalmunk értékrendje is torz, melyben az egészség még nem igazán érték. Dr. Ignácz Piroska Fehér vagy pasztellszínű bá- tisztból, napvászonból akár szögletes, akár téglalap alakú térítőt készíthetünk, amelynek szélére rendkívül mutatós, gyorsan készülő szép csipkeszegélyt horgolhatunk, amit az anyag vastagságától függően 60-as, 80-as horgolófonalból, esetleg gyöngyperléből készítünk. Először az anyag szélét keskenyen visszahajtjuk, és rövid pálcikákkal erősen körülhurkoljuk. A pálcák között 4 láncszem van. Minta 1. sora: Minden lyukba 2 kétráhajtásos pálcát öltünk, amelyek között 4 láncszem van. A sarkoknál ezt a műveletet kétszer ismételjük meg. 2. sor: Azonos az első sorral. A sarokba egy lyukba két 4 láncszemes lyukat képezünk. 3. sor: A kagylós minta következik. A kapcsolás után két rövid pálcával a lyuk közepéhez jutunk. 5 láncszem, 2 pálca (a továbbiakban is csak pálcát írunk a kétráhajtásos pálcák helyett), amelyeket egyszerre fejezünk be, 5 láncszemes pikó, leöltve rövid pálcával a két pálca közé, 5 láncszem és egy rövid pálcával leöltünk ugyanabba a lyukba, 8 láncszem és egy lyuk kihagyásával 1 rövidpálcával leöltünk a következő lyukba. Most ismét kagylóhorgolás következik az előbbi módon (5 láncszem, 2 pálca, pikó, rövid pálca). Ezt folytatjuk körbe. A saroknál egymás mellé két kagyló kerül, közbe 8 láncszemes lyukat képezünk. 4. sor: A kapcsolás után a pikóba 1 rövid pálcát teszünk, ami után 4 láncszemes lyuk és két pálca következik a 8 láncszemes lyukba. A pálcák között 2 láncszem van. Ismét 4 láncszemes lyuk következik, amelynél leöltünk a pikóba egy rövidpálcával. Ezt ismételjük körös-körül. A minta a két sor váltakozásából áll. A második kagylósort az előbbi sor 2 láncszemes lyukából kiindulva horgoljuk, ide rövid pálcák horgolásával jutunk. Három kagylós sor után ismét az első sor következik, majd a csipkét cakkal fejezzük be. 10 láncszemes lyuksort készítünk, ehhez egy rövid pálcával leöltünk minden második lyuk közepébe. A következő sorban minden lyukat 10 rövid pálcával horgolunk be, közbe 5 láncszeEmésztőrendszerünk szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy alig megrágva dobáljuk magunkba az ételt, vagy pedig nyugodtan, lassan, alaposan megrágva kerül a gyomrunkba. Ne sajnáljuk az időt, amit étkezéssel töltünk. Az a néhány mes pikót öltünk közepénél. A sarkánál a harmadik kagylósor után a 8 láncszemes lyukba 4 pálcát teszünk. A két végénél 2-2, a közepén 4 láncszemes lyukat képezünk. Az utolsó sornál minden lyukba 2-2 pálcát teszünk, amelyek között 4 láncszem van. Rajz és szöveg Bányai Katalin perc, amit így - úgy tűnik - „elherdálunk”, sokszorosan megtérül, hiszen általa az egészségünkre vigyázunk: meghosz- szabbítjuk az egészségben eltöltött időt! (Táplálkozási tanácsok - Rudiik Juli könyvéből) Génterápia csecsemőknek Egy csecsemőt, aki örökletes immunbetegségben szenved, elsőként vetettek alá génterápiának. Már a javulás útján van de még a Los Angeles-i gyermek- kórház csíramentes helyiségében kell tartózkodnia. Mind a szülőknek, mind az ápolónővéreknek a gyermekkel való kontaktus esetén maszkot és kesztyűt kell viselniük. „Amíg a kórokozókat távol tartjuk tőle, minden rendben van” - mondja dr. Donald Kohn kezelőorvos. - „Csak akkor küldhetjük haza a fiúcskát, ha immunrendszere már képes lesz a baktériumok és egyéb kórokozók leküzdésére.” A kis Andrea Gobea volt az első újszülött, akin május 15-én génterápiát végeztek. A fiúcska ADA enzim nélkül született. Ez egy olyan hiánybetegség, amelynek következtében a fehér ' vérsejtek elpusztulnak. Ezek nélkül pedig az ember kiszolgáltatott a baktériumoknak és vírusoknak. „Anti-AIDS-kit” A francia gyógyszertárakban néhány napja új terméket árulnak: az „Anti-AIDS-Kit” nevű felszerelést a kábítószeresek számára. Egy kis kartondobozról van szó, két steril fecskendővel, néhány alkoholba mártott vattacsomóval, desztillált vízzel és egy óvszerrel. A vevőnek nem kell magát igazolnia, névtelenségét megőrzik. A hatóságok remélik, hogy sok kábítószeres megvásárolja majd ezt az Anti-AIDS-kit-et és ily módon csökken a használt fecskendők révén bekövetkező AIDS-fertőzések veszélye. A felszerelést kizárólag gyógyszertárakban árulják. Ara 160 forintnak felel meg, mely mélyen alatta van az előállítási költségnek. A különbséget a francia állami AIDS-ellenes ügynökség (AFLS) finanszí- * rozza. (Ferenczy) Az oldalpárt szerkesztette: Rónai Erzsébet Enni lassan kell! Az ágy története Éjszakai nyugalmunk, ritka délutáni álmunk színhelye az ágy. A kényelmes, matracos hagyományos ágy, az ággyá alakítható heverő, az összecsukható fekhely, a kényszerűségből elővett fotelágy s ki tudná felsorolni valamennyit. Nincs pontos adatunk, hogy mely országban mikor használtak elődeink először a maihoz hasonlatos fekhelyet. De tudjuk, hogy az egyiptomiak, a régi görögök és rómaiak már ismerték a lábakon álló ágyat. Tuthan- kamon sírjában találtak egy összehajtható tábori fekhelyet, amelyet utazásai során magával vitt a király. Az egyiptomi ágy az ülőalkalmatossághoz hasonlított, csak méreteiben különbözött. Az állatlábakkal alátámasztott keretre feszített szíj- pántok adták a fekvőfelületet, amelyre matracpámákat tettek. Fejük alá párna helyett nyaktámaszt használtak, a meleg éghajlat alatt így biztosították a levegős fekvést, és megkímélték díszes hajviseletüket is. A görögök lakomáinak is az ágy volt a színhelye. „A vendégek, ahogy megérkeztek, sarujukat levetették, kezet mostak, s elhelyezkedtek a kereveten. A lakomákon csak a fiúk és a nők ültek, a férfiak feküdtek, karjuk alatt párnával. A kerevet fából vagy fémből készült, szélei közt hevederek voltak kifeszítve. Erre kerültek a gyapjúval vagy tollal töltött matracok, takarók meg szőnyegek, a házigazda anyagi helyzetéhez mérten, s az évszak szerint változóan” - írja Ritoók Zsigmond. Kezdetben bronzból, majd fából készítettek ágyat, díszes lábakkal. A rómaiak olyan díszágyakat is hagytak ránk, amelyet teknősbéka páncéljából faragtak. A németek faágyaikra állatbőröket terítettek, s amikor a bőröket lombbal párnázták ki, feltalálták a matrac ősét. A keleti népek, a kínaiak, japánok nem európai fogalmak szerinti fából, vasból való ágyban alszanak. Rizsszalmával töltött matracot - futont - raknak a földre, amelyet a hagyományos keleti lakásban ugyancsak rizsszalmából és műszálból szőtt gyékény fed. Erre ágyaznak virágot, madarat ábrázoló festett huzatú pehelypaplannal és icipici kőkemény párnával. Az előkelőségek régen porce- lánpámát használnak. A matracot nappalra összehajtják, és a szekrénybe rakják. A nagy családi ágy a 14. században kezdett divatba jönni. S már ismerték a tollpámát, és sokszor drága takarókkal fedték a fekhelyet. A dunyhát csak a 18. század óta használják. A francia királyi udvarban a rokokó idején központi szerepet kapott a hálószoba. A király ágyban fekve fogadta a kérelmezőket, s a baldachinnal díszített ágy előtt játszódott le az udvari szertartás számos jelenete. A 19. században megjelennek a kényelmes, hajlított hátú és oldalú, szép vonalú pamla- gok. Az ágyak egyszerű felületekkel, ívelt végekkel készültek. S a korábban oly kedvelt ágy- mennyezetek, baldachinok és függönyök teljesen eltűnnek. A huszadik században az egyszerű szépség, a célszerűség lép előtérbe a bútorkészítés terén is. Egyre kevésbé használatosak a hagyományos ágyak. Sokkal inkább a praktikus ülőbútorrá alakítható fekhelyet részesítjük előnyben, amelyek tágas ágyneműtartó térrel is rendelkeznek. Gyakran kétszemélyessé nyithatók, hajtogathatok. Szériabútorok között megtalálható a szekrénysorba illesztett, nappalra felállított ágy, a sarokheverőbői kihajtogatható fekhely, a hosszába, széltébe nyitható, tolható, variálható alvóhely. Nálunk is kapható az állítható magasságú és a gerinc vonalát követő hajlított ágy. Ismét divatos a franciaágy, és a külföldi divatlapokban gyakran láthatunk neoszecessziós festett vaságyakat is. Van, aki a kemény, más a puha fekhelyet részesíti előnyben. Az orvosok szerint a kemény matrac, a lapos párna és a könnyű takaró az egészséges.- sarkadi Tuthankamon tábori ágya összehajtva, ahogyan a sírban talál ták
