Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-25 / 248. szám

1993. október 25., hétfő Sportextra 15 Tolószék után újra a konditeremben „Köszönöm, jól vagyok” Öt hónappal ezelőtt majdnem tragédiába torkollott sportbalesetről számoltunk be. A májusi, regionális nemzetközi katonai cselgáncsviadal selejtezőjében a szolnoki Csényi Gábor a német Dirk Holczérrel találkozott. A két, közel azonos képességű fiú rendkívül szoros csatát vívott. Pár másodperc volt csak hátra, mikor szinte hihetetlen módon, egyazon pillanatban, mindketten azo­nos taktikai fegyverhez, a lábra támadáshoz folyamodtak. A villámgyorsan előrelendülő két test iszonyatos erővel, fejjel ütközött egymásnak. Csényi Gábort nyakcsigolyatöréssel, életveszélyes állapotban szállították kórházba. Ismerősök és ismeretlenek hetekig szorítottak felépüléséért, de ahogy ilyenkor már lenni szokott, egy idő után feledésbe merült balesete. A múlt héten aztán fel­tűnt a Magyar Köztársaság Kupa cselgáncsversenyen. Igaz, csak a lelátón, de épen, egészségesen.- Ne haragudj a szinte köz­helynek tűnő kérdésért, hogy érzed magad, miként telnek napjaid?- Köszönöm jól, sőt egyre jobban. Ma már ott tartok, hogy bármilyen testgyakorlatra képes vagyok. Fizikálisán kell javul­nom, különösen a jobb karom szorul erősítésre. A mozgásom rendezett, csupán az ujjaim fe­szítése nem tökéletés, de az is napról napra javul, teljesen helyre fog jönni. Reggelente gyógytornára járok, utána vagy úszni megyek a Damiba vagy a sportcsarnok konditermébe egy kis erősítésre. Igaz, egyelőre nagyon kis súlyokkal dolgozom - fekve például csak 13 kg-mal szériázok -, ám fokozatosan növelem a tárcsák számát. Na­ponta öt-hat órát edzek. Any- nyira helyrejöttem már, hogy jogosítványom is visszakaptam, nyugodtan vezethetek.- Van-e valamilyen félelem­érzeted mozgás közben?- Hál’ Istennek nincs, hiszen annál rosszabb lenne. Meg­mondom őszintén, egyik dél­előtt focimeccsre szálltam be a fiúk közé, s gólt is fejeltem. A futással kell a legóvatosabbnak lennem, hiszen mindössze két hete kezdhettem el a kocogást, de ma már tíz percet tudok megállás nélkül, normál tempó­ban futni.- Milyen gyakran kell or­vosi kontrollra járnod?- Kéthetente megyek ellen­őrzésre. Tóth Daru főorvos úrék sebészetileg gyógyultnak nyilvánítottak, mivel a lemez elkezdett csontosodni. Csak erősítésre szorulok, s fejlődé­semet akarják figyelemmel kí­sérni. Állítólag egy évvel a mű­tét utánra jövök rendbe teljesen. Láttam magamat, mikor kijöt­tem a kórházból. Szinte csont és bőr voltam, most pedig csupán 5 kiló hiányzik a versenysú­lyomhoz. Ázt hiszem, nem rossz eredmény.- Szüleid, barátnőd hogy viselték a nehéz napokat?- Nem hiszem, hogy még egy ilyen lány létezik a Földön. A balesetem előtt három nappal ismerkedtünk meg, s míg egy hónapig a kórházban voltam, naponta kétszer látogatott. Ha­zatérésem után szabadságot vett ki, etetett, fürdetett. Szavakkal nem tudom kifejezni, mit érzek iránta. Apuék előttem soha nem adták ki magukból fájdalmukat, mindig csak elfordulva sírtak, mikor bénán lógó jobb kezemet látták. Most viszont látom arcu­kon a mosolyt, ami gyógyulá­somnak köszönhető. Nem tu­dom, valaha vissza tudom-e adni azt, amit tőlük kaptam.- Segített-e valamit felépü­lésedben, hogy tizennyolc éve aktívan sprotolsz?- Rengeteget. Sokan tíz fil­lért nem adtak volna azért, hogy jobb oldalam rendbe jön. Ehhez képest a műtét után két hónap­pal úgy tudom használni vég­tagjaimat, ahogy akarom. Isme­rek egy „civil” fiatalembert, aki két éve hasonló operáción esett át, s csak most végez olyan gyakorlatokat, mit én. Beszélgetésünk itt megsza­kadt, mert Németh Tibort szólí­tották a tatamira, és Gabi termé­szetesen a szőnyeg széléről akarta buzdítani barátját. Lelke­sedése, akaratereje a régi, de hamarosan fizikálisán is utoléri régi önmagát. Csak így tovább, Csényi Gabi! (Géléi József) Hazaérkezett szlovákiai edző- táborozásáról a Lehel HC jégko- roncsapata, amely felkészülésé­nek utolsó szakaszát csak jeges gyakorlással töltötte. A tavalyi címvédő az idén nem készül duplázásra, hiszen az elmúlt he­tek eseményei annyira megté­pázták a kék-fehéreket, hogy Kereső Csaba vezető edző nem lát esélyt a döntőbe kerülésre.- Nem akarom növelni riváli­saink önbizalmát, mégis azt mondom, nem célunk a kupa el­nyerése. Annyira kevés az időnk szerdáig, hogy egyszerűen kép­telenek vagyunk addig rendezni valamennyi függőben lévő ügyünket.- Számít-e az UTE-tbl vissza­kapott Szelihovra és Vorob- jevre?- Még nem tudom, de annyi bizonyos, szerződést kínálunk nekik, aztán majd meglátom Szása (Vlaszov pályaedző - a szerk.) milyen eredménnyel tér vissza Minszkből. Ugyanis Gorkijból továbbutazott, miután nem tudta újra megnyerni tava­lyi gólkirályunkat, Vodopjono­vot. Már jelezte, két csatár csaknem a „tarsolyában” van. Ha mégsem sikerülne őket el­hozni, két szlovák korongos jö­het még számításba, akikkel előrehaladott tárgyalásokat folytattunk vendégszereplésünk alatt.- Csikire és Egyedire nézve milyenek a kilátások?- Az már biztos, hogy ki­lencvennégyig érvényes a sárga kártyájuk, azonban olyan híre­ket hallottunk, hogy az MHC edzője és ukrán légiósai nem tartózkodnak Miskolcon. Szé­kesfehérváron a kupanapokon majd kiderül, indulnak-e. Ha mégsem, akkor talán nem lesz akadálya a megegyezésnek.- Tehát a kupát úgymond „kipipálták", ám a bajnokságig még van némi idő. Addigra mi­lyen csapattá válik a Lehel HC?- Mint mondtam, néhány kérdés még nyitott. Ha azok in­tézése szándékaink szerint ala­kul, tavalyhoz képest erősö­dünk. És akkor megint nem le­het más a célunk, mint a bajnoki döntő. (ni) Női röplabda vb-selejtező A magyarok már Szolnokon készülnek Három napon át (28-30) Szolnok lesz a központja a női röplabda-világbajnokság selej­tezőinek. Az európai A-csoport válogatottjainak a Pelikán Szálló a „főhadiszállása”, ame­lyet a magyar válogatott már el is foglalt. Tudvalévő, Nyári Vi- rágéknak a tisztes helytállásra is minimálisak az esélyei - csoportelső jut a brazíliai 16-os döntőbe -, de ez nem je­lenti azt, hogy feltartott kézzel lépnek pályára nagynevű (Hol­landia, Lengyelország, Lettor­szág) ellenfeleikkel szemben. A Forman József által kért, ám pénzhiány miatt elmaradt tízhetes edzőtáborozást már nem lehet bepótolni, annak el­lenére a hátralévő napokban megpróbálja „összerakni” csa­patát a magyar szakvezető. Akit Szolnokon újabb csalódás ért, hiszen Ukrajna legjobbjai he­lyett csupán a tinédzserekből álló junioregyüttes várta edző­partnerként az Olaj-csarnokban. Pénteken például alig fél óra alatt nyertek 3:0-ra (9, 2, 5) a magyarok, a kezdők - Polgár, Rácz, Nyári, Bóta, Sztankó, Dambenzet - mellett szóhoz ju­tott még az ex-jászberényi Nagy, valamint Dobos és Fésűs. A kurta játékidő miatt Forman további két játszmát kért, a „rá­adásban” Czakó, Szikora és Slégl is lehetőséget kapott. Szombaton a visszavágóra ke­rült sor, majd napi két edzéssel folytatják a lányok egészen szerda estéig, amikor az Eger-Sz. Vegyiművek vegyes csapata játszik válogatottunkkal mintamérkőzést az FI VB-dele­gáció tagjai előtt. Ők hivatottak ugyanis a játékvezetők tesztelé­sére, a pályatörlés és a számító- gépes rendszer ellenőrzésére. Újság még, hogy az európai szövetség újjonan megválasz­tott görög elnöke, Michailas Mastranreas is megtekinti a a csütörtökön kezdődő szolnoki eseményeket, ám előtte kedden, Gallov Rezső államtitkárral folytat megbeszélést. Jégkorong Két nap múlva Magyar Kupa Ki gondolta volna pár hónappal ezelőtt, hogy Gabi visszatér a konditerembe? Régi idők vízilabdázója A megbízható, lelkiismeretes játék mintaképe volt Nem tartozott a csillogó, a bűvészkedő játékosok közé. A nézőket és az ellenfeleit nem ej­tette ámulatba szemkápráztató trükkökkel, rafinált megoldá­sokkal. Nem döngetett csúcso­kat, a sztárolásra nem tartott igényt. Társai között egyszerű, mégis nélkülözhetetlen csapat­tag volt. Közhellyel szólva: amolyan „zongoracipelő” volt. De nélküle szegényebb, szür­kébb lenne a ma már országos évonalba tartozó szolnoki vízi- labdázás, amelynek megalapo­zói és egyben úttörői közé tar­tozott. Hegmann György 14 éves korában kezdett járni a Szolnoki MÁV uszodájába, ahol a régi pólósok - Modla, Gulyás, Ko­csis, Pélyi - tartották az edzése­ket. Abban az időben mindenki úszott, a labdát csak kedvtelés­ből dobálták. Talán 17 évesen került a vízilabdacsapat köze­lébe, amikor a MÁV 1949-ben bekerült az első osztályba. Ha jól emlékszik, anyagiak hiánya miatt átadták a szakosztályt az MTE-nek, ahonnan néhány hó­nap elteltével^ átvette a Szolnoki Dózsa. A MÁV Boros-Hasznos I., Szarvas-Szabó T.-Hegmann, Hasznos H„ Bükkösi összeállí­tásban lett bajnok, de az OB I.-et már Dózsa-színekben kezdték. Akkor még állójáték volt, a sípszóra meg kellett állni. Edző nékül, öntevékenyen készültek; Hasznos II., aki a fő­városban az Előrében már OB I.-ben is játszott, türelemmel ta- nítgatta társait. Aztán 1950-en bevezették a mozgó játékot. Gyuri csapatá­ban fedezetet játszott, úszóem­ber volt, és mindig az ellenfél legjobbjainak az őrzését bízták rá. Fogta Lemhényit, Szittyát, Markovitsot, Gyarmatit a véde­kezésből lefordulva pontos lab­dákkal szolgálta ki társait. Ahogy elmondta, a Hasznos centerjátékára épült Dózsa-stí- lus óraműszerűen működött. A tízes mezőnyben újonc létükre a hatodik helyen végeztek. Köz­ben jöttek a feltörő fiatalok: Kanizsa, Kelemen, Pintér I., Horváth E. A kapusposzton pe­dig mosolyt fakasztó változások történtek. Boros Újpestre ment, helyette adták Molnárt és a me­zőnyjátékos Károlyit. Bartát is visszahívták Egerből, de miután Boros egy év múltán visszajött, Barta újra Egerbe, Molnár pe­dig Budapestre távozott. A Dó­zsa sikereinek titkát Hegmann a következőkben látta:- Létrehozták a belügyi sportszázadot, a Dózsát, így Szolnok is kapott státuszt, amo­lyan fiókcsapatnak szánva. Az akkori körülményekhez képest megteremtették a sportolás alapjait. Megvolt az álprofiz­mus egy közepes fizetéssel, el­méletileg öt órát kellett dol­gozni, s ami akkoriban nagy szó volt, a sportolók külföldre utaz­hattak. Á szórakozási lehetőség is kevés volt Szolnokon, így az­tán maradt az uszoda, a játék. Hegmann 1963-ban fejezte be az aktív játékot, csaknem 150 OB I.-es mérkőzésen sze­repelt. Első edzőjük Rajki Lajos volt, de Goór István került a leg­jobb kapcsolatba a játékosok­kal. Részese öt magyar bajnok­ságnak, miközben állandóan változtak a szabályok, a játék­idők. Belügyi szpartakiádokon képviselték a magyar színeket, eljártak úszó versenyekre, Bala- ton-átúszó bajnokságra. Szíve­sen emlékszik Kéri Barna szak­osztályvezetőre és Csontos Gá­bor intézőre. Hegmann az érett­ségi mellett elvégezte a rendőr­akadémiát, a megyei főkapi­tányságon dolgozott 1979-ig, majd a BM pénzügyi és gazda­sági munkaköréből 1987-ben vonult nyugdíjba. A játék befejezése után sem szakadt el a vízilabdától. Fia te­hetséges úszó volt, több orszá­gos bajnokság megnyerése után ő is a vízilabdát választotta. Minden korosztályos váloga­tottnak tagja volt, amikor Ró­mában az ifjúsági vb-n harma­dik lett a magyar együttes, Szolnokról Hegmann, Sóskúti és Deák is szerepelt a csapat­ban. Fia 16 éves korában már az OB I-ben játszott, s amíg Heg­Hegmann György mann György Szolnokon dol­gozott, kísérő apaként hordta az úttörő-, a serdülő- és az ifjúsági gárdát, amelyben többek között Hegyvári S., Kanizsa, Sóskúti és Dudás Z. is játszott. Mikor if­jabb Hegmann a Műszaki Egye­tem villamosmérnöki karára járt, az OSC csapatát erősítette, majd hazatérve még játszott Szolnokon. Ma már mér­nök-közgazdász, a családalapí­tás, a tanulás, a munkahelyi el­foglaltság miatt vonult vissza. Napjainkban a Szolnoki Old Boy csapatának az erőssége. (pataki) ABRFK cáfol A Budapesti Rendőr-fő- kapitányság Sajtószolgálata útján cáfolja, hogy bármi­lyen, sérüléssel vagy halál­esettel járó incidens történt volna a pénteki, UTE-Fe- rencváros NB I-es labda­rúgó-mérkőzés előtt vagy után. A BRFK közleménye így szól: „Október 23-án a Te­lesport által sugárzott Rába ETO-Videoton-Waltham labdarúgó-mérkőzés során az ESMA Sajtóügynök­ségre hivatkozva a riporter bemondta, hogy a pénteken lezajlott UTE-FTC mérkő­zés előtt tömegverekedés történt a szurkolók között, amelynek során egy sze­mélynek a szemét kiverték, valamint a mérkőzést köve­tően a szurkolók a metróban petárdákat dobáltak, s en­nek következtében egy személy meghalt. A BRFK Sajtószolgálata ezzel kap­csolatban közli, hogy a mérkőzés során rendkívüli esemény nem történt, sem azt megelőzően, sem pedig a mérkőzés végén. A szur­kolók között verekedés, amely sérüléssel járt volna, nem volt. A mérkőzéssel kapcsolatban rendőri intéz­kedés egy esetben történt, egy személyt garázdaság miatt előállítottak. Zürich. A FIFA legfrissebb számítógépes világranglistája az elmúlt hét év eredményei alap­ján, 168 válogatottat figyelembe véve: a brazilok továbbra is őr­zik első helyüket, mögéjük a norvégok jöttek fel, a harmadik helyre szorítva vissza az olaszo­kat. A magyarok a 49. helyen állnak. A legjobbak listája: 1. Brazília 58.95 pont 2. Norvégia 58.88 3. Olaszország 58.67 4. Németország 58.20 5. Dánia 57.96 6. Hollandia 55.89 7. Spa­nyolország 55.84 8. Svédország 55.38 9. Argentína 55.12 10. Anglia 54.72 ... 49. Magyaror­szág 33.77. Brüsszel. A belga kor­mány jóváhagyta a rossz em­lékű Heysel-stadion felújítá­sának tervét. A létesítményt, ahol 1985-ben a labdarúgó BEK-döntő előtti zavargá­sokban harminckilenc szur­koló vesztette életét, 1995 jú­liusának végére renoválják 625 millió frankos költségve­téssel. A majdnem 18 millió dollárba kerülő összegből 450 millió frankot áll a kor­mány, 150 milliót adnak a brüsszeli hatóságok, míg a Belga Labdarúgó Szövetség 25 millió frankkal járul hozzá a beruházáshoz. Alanya. Ázsia partjainál, a tö­rök Riviérán rendezték meg a 16 fordulós nemzetközi triatlon ETU ranglistaverseny-sorozat utolsó előtti fordulóját, a nyílt török triatlonbajnokságot. A magyar színeket egy 15 fős „kü­lönítmény” képviselte, s első­sorban a juniorok szerepeltek eredményesen. A hölgyeknél a dombóvári Borsi Katalin a 19. (2:22:31 ó), a tiszaújvárosi Mol­nár Tímea pedig a 23. helyet (2:31:53 ó) szerezte meg a 36 induló közül. A junior fiúkat kü­lön értékelték, s itt született meg a magyar csapat legjobb ered­ménye: a budapesti Képes Gergő nagyszerű 2:06:53 órás idő­eredményével a 6. helyen vég­zett, míg a tiszaújvárosi Márkus Gábor 2:13:23 órás idejével a 8. helyen fejezte be a versenyt. Budapest. Nagy elisme­résben részesült Nádori László professzor országgyű­lési képviselő, az SZDSZ sportszakmai tanácsadója. A világszerte ismert szakem­bernek szombaton az Olim­pia Szállóban tartott ünnep­ségen adták át a Sportvilág- tanáes által adományozott Philip Noel Baker-díjat. Dzsakarta. Az orosz Anatolij Karpov és a holland Jan Timman a hivatalos férfi sakkvilágbaj­noki döntő 17. játszmájának 33. lépését követően döntetlenben egyeztek meg. A 24 játszmás párharc jelenlegi állása: 11:6 Karpov javára. A következő par­tit hétfőn játsszák. Amelie les Bains. A fran­ciaországi városban a női versennyel befejeződött az öttusázók idei Világ Kupa-sorozata. A sportág 16 legjobbjának mezőnyében csak Kovács Irén képviselte a magyar színeket. Kovács remekül szerepelt, a dupla szorzószámú versenyen első lett, s ez annyit jelentett, hogy a Világ Kupa-összesí­tésben végül a 7. helyen vég­zett. A végső győztes a fran­cia Caroline Delemer. Budapest. Egyetlen változás történt a szerdán Luxemburg el­len (Üllői út, 19 óra) világbaj­noki selejtezőt játszó magyar labdarúgó válogatott keretben. Illés Béla helyére Orosz Feren­cet hívta meg Verebes József szövetségi kapitány. A szombat este óta együtt lévő 18-as keret a következő: Végh Zoltán, Brock- hauser István - kapusok Puglits Gábor, Mracskó Mihály, Bánfi János, Telek András, Kuttor At­tila, Bordás Csaba, Albert Fló­rián, Détári Lajos, Lipcsei Péter, Vancsa Miklós, Orosz Ferenc, Csertői Aurél, Füle Antal, Kla- usz László, Hámori Ferenc, Vincze István - mezőnyjátéko­sok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom