Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-25 / 248. szám

4 1993. október 25., hétfő Egyedileg vizsgálják a kérelmeket Indokolt esetben csökkentik a lakbért „Az épület műszaki állaga 65 százalékos” címmel megjelent le­vélre, amit Lovasné Balogh Mária a szolnoki, Szolnok ispán krt. 3. számú, önkormányzati tulajdonú lakások bérlői nevében írt - az előzihények alapján s a kialakult helyzet reális megismeréséhez -, az alábbiakat válaszolom: Tisztelt Bérlők! Az épülettel kapcsolatos panaszaik alapján szükségesnek tartottuk az épület felülvizsgálatát. A szakvélemény szerint a homlokzati repedések nem szerkezeti, hanem csak felületi repedések (a panelos építési mód általánosan velejáró, sajátos hi­bái), melyből következik, hogy az épület szerkezeteiben nem káro­sodott, statikai veszélyt nem jelent, a lakások rendeltetésszerű használatát nem akadályozza. Országosan több tízezer lakást építet­tek fel ily módon, melyeknél a homlokzati nyílászárókat - vélt vagy valós tervezési, kivitelezési hibáival együtt - a jelenlegi szerkezeti kialakítással építették be. Bizonyára ismeretes a lakók előtt, hogy az ablakok karbantartá­sáról a bérlőknek kell gondoskodniuk. így pl. a zárak, vasalások ja­vításáról, cseréjéről, a hézagosság megszüntetéséről, a felület szük­ség szerinti mázolásáról. A bérbeadó több lakásban korábban is rendszeresen javította azokat a hibákat, amelyek az ablaktok és fal­panel közötti tömítési problémák miatt okoztak beázást. A X. eme­let alatti 3 lakásnál a födémátázás származhatott a gépészeti csőve­zeték hibájából, de a fölötte lévő lakás bérlőjének mulasztásából is. Míg az előzőt, azonnali beavatkozást igénylő meghibásodásként, haladéktalanul kijavítja a bérbeadó - a lakás burkolatainak, festésé­nek kiszáradás utáni javításával együtt addig az utóbbi nem az önkormányzatra, illetve bérbeadóra tartozó helyreállítási munka. Az épület egészének műszaki állapota - figyelembe véve az épí­téskori műszaki elvárásokat, az alkalmazott szerkezeteket - arány­ban áll az épület korával, és nem rosszabb vagy kedvezőtlenebb, mint a város hasonló szerkezetű lakóépületei. Általánosságban egy­séges műszaki állapotra hivatkozással ezért nem lehetséges a lakbé­rek csökkentése. Ä városi közgyűlés a 44/1992. (XII. 15.) KR. számú rendeletében szabályozta a lakbér mértékét, s meghatározta azokat a lakás minősége szerinti módosító tényezőket, melyek lehe­tővé teszik a lakbér csökkentését vagy növelését. A közgyűlés a la­kások üzemeltetőjét, jelen esetben a Szolnoki Lakóépület Üzemel­tető Kft.-t bízta meg e bérbeadói feladatokkal. A polgármesteri hi­vatal lakásügyi irodája a hivatalhoz érkező, lakbér mértékével, il­letve a lakás műszaki állapotával összefüggő írásos beadványokat - függetlenül attól, hogy egy vagy száz lakó írta alá - továbbítja a Szollak Kft.-hez, ahol valamennyi kérelmet egyedileg vizsgálnak - a hivatal munkatársainak közreműködésével. Természetesen olyan esetekben, ahol a lakásban például nagymértékű penészesedés, gombásodás van, a lakbér mérséklésére közvetlenül intézkednek. Bízom abban, hogy a lakbéremeléssel egyidejűleg a kis jövedel­műek, nyugdíjas családok helyzetén a lakásfenntartási támogatással enyhített az önkormányzat. A megalapozott egyedi bejelentések alapján - a rendelet adta lehetőségeken belül - a bérlők lakbérmér­séklést kaptak. - Tisztelettel: Domány Béláné irodavezető A Vöröskereszt ajándéka Fogorvosi széket adtak Tiszatenyőnek Dr. Szilárd István úr, a Ma­gyar Vöröskereszt főtitkára és kísérete a közelmúltban Tisza- tenyőre látogatott - azzal a cél­lal, hogy az „Egészséges Falva­kért” mozgalom keretében és a lakosság egészségügyi feltétele­inek- javítása érdekében, felve­gye a kapcsolatot a község ön­kormányzatával. Az esemény akalmával egy fogorvosi széket kapott a község lakossága - a Vöröskereszt adományaként amellyel lehetővé válik, hogy a jövőben beindulhasson a fogor­vosi szakrendelés. Nagy Mihályné jegyző Küldjön egy képet! Az aranylakodalom ünnepén A jászjákóhalmi Tóth József huncut pillantást vet élete párjára, leánykori nevén Szűcs Erzsébetre, akit 50 évvel ezelőtt, 1943. október 16-án vezetett oltár elé. Azóta is jó- ban-rosszban kitartottak egymás mellett, és nagy szeretet- ben, kölcsönös megértésben nevelték gyermekeiket. Ez a kép a jeles évfordulón, aranyiakodalmukon készült, ahol három gyermekük, öt unokájuk és két dédunokájuk körében ünnepeltek. A kedves házaspárnak szerkesztőségünk kollektívája is sok boldogságot és jó egészséget kíván. A szerkesztőség postájából Jubilált a szolnoki nőklub Három évtizede együtt, egymásért A napokban bensőséges megemlékezésen idézték fel az elmúlt 32 év történéseit, élmé­nyeit a több mint 70 fős szol­noki Varga Katalin Nőklub tag­jai, Tófenék utcai összejövete­lükön. Az eseményen Kiss Györ­gyi, a Városi Művelődési Köz­pont igazgatója és Vass Júlia megyei szociális felügyelő kö­szöntötte a jóban-rosszban ösz- szetartó közösség tagjait - jubi- lálásuk alkalmából. Thury Györgyné klubvezető meleg szavakkal emlékezett meg a több mint három évtizedről, az alapító tagokról, közöttük Kiss Béláné, Kovács Sándorné és Szabó Istvánné vezetőségi ta­gok munkájáról. Jutott a mél­tató és köszönő szavakból azoknak az alapítóknak is, akik betegségük vagy családi prob­lémáik miatt már nem tudnak részt venni a pezsgő, havi rend- szerességű klubrendezvénye­ken, így például Váczi Sán­dorné, Bereczki Lászlóné, Bársony Balázsné és Csapó Károlyné tevékenységének s az időközben örökre eltávozot­tak emlékének is. A jó hangulatról Csikány Béláné és Poór Jánosné versmondók, valamint Vörös Lászlóné nótaénekes gondos­kodtak. Jó volt látni a munká­ban és megpróbáltatásokban tö­rődött asszonyok vidámságát, meghitt összetartozását, ami rohanó mindennapjainkban va­lóban ritkaságnak számít. Ez a „nagy családként” működő kö­zösség olyasmit tud nyújtani tagjainak - immár 32 éve, ami hiányzik zaklatott életünkből: a megértést és a kölcsönös meg­becsülést! Legközelebb december 20-án, műsoros karácsonyi ün­nepségen találkoznak a klub tagjai egymással és vendégeik­kel, hogy a szeretet ünnepét még emlékezetesebbé tegyék. Képünkön Thury Györgyné megemlékezését tartja, mellette Kiss Györgyi, Vass Julia és Kiss Béláné láthatók. (Fotó és szöveg: L. Gy.) Az „Érteni egymást” alapítványt gyarapították Köszönet mindenért... A szolnoki Kassai Úti Álta­lános Iskola hagyományossá vált születésnapi rendezvényé­nek egyik fénypontja volt az ok­tóber 10-i alapítványi bál. A bevétel - az „Érteni egy­mást” alapítványt gyarapítva - ebben a tanévben is hozzájárul ahhoz, hogy a diákok anya­nyelvi környezetben gyakorol­hassák az itt tanult idegen nyel­veket: az angolt és a németet. A szülők áldozatvállalásán túl (anyagi hozzájárulással, il­letve szervező-rendező munká­val) még nagyon sokan segítet­tek - például tombolatárgyak felajánlásával - abban, hogy az est jól sikerüljön, emlékezetes legyen. Köztük: a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ, az Axon Rt., a Bodex, a Geoinform Kft., a Hozam Rt., a Kereske­delmi Bank, a Mól Rt., az Új Néplap szerkesztősége, a martfűi Tisza Cipőgyár Rt., a Varrógép Kft. és Boros Jó­zsef virágkereskedő. Köszön­jük. A Kereskedelmi és Vendég­látó-ipari Szakközépiskola tíz tanulója látta el a felszolgálással járó, cseppet sem könnyű fel­adatot - nagy igyekezettel és si­kerrel. Az iskola valamennyi tanu­lója és dolgozója nevében min­den segítőnek ismételten hálás köszönetem fejezem ki. Dr. Dunai Kovács Lajosné igazgató, a kuratórium elnöke Amikor a régi híd parkolóvá merevedik Egy kis udvariassággal... Amikor elkészült az új híd, valamint a 4-es főút elkerülő szakaszának egy része, azt hit­tem, hogy a megyeszékhelyen megszűnik a forgalmi dugó. Tévedtem, mert csupán áthe­lyeződött - annyira, hogy a vá­rosban még mindig sok embert érint. Persze az új út még csak részben készült el, ám ez nem vigasztal. Főleg ha azt látom, hogy udvariassággal s a rendőr­ség segítségével némileg enyhí­teni lehetne a gondon. A régi, 100-as kilométerkő­nél lévő nagy kereszteződésben ugyanis sokszor képtelenek ki­fordulni a városból érkezők, gyakran tíz-tizenöt kocsi beszo­rul, és az utolsó már a Rákóczi- falva irányába tartók útját is el- állja. így az ártéri hídon gyak­ran leáll a forgalom, s ha elég hosszú a sor, a régi híd is parko­lóvá merevedik. De akkor sem jobb a helyzet, ha valaki Rá- kóczifalva felől érkezve kíván a belváros felé kanyarodni, mert sokszor csak áll és várja, hogy elfogyjon a Debrecen felől ér­kezők tömege. S ha ez sokáig tart, Debrecen felé is leáll a for­galom. Egyelőre ezt kell elvi­selnünk, de néha segíthetnénk magunkon s embertársainkon - legalább mi, szolnokiak, akik kénytelenek vagyunk lenyelni a dugók okozta büdöset, v Javaslom, ha tehetjük, enged­jük el azt a sort, amelynek első kocsija figyelembe vette az el­sőbbségünket. Egy-két perc az egész, és jóleső érzéssel tölt­hetne el bennünket, hogy udva­riasságunkkal néhány emberrel jót cselekedtünk. Kőszegi Béla Szolnok Expressz-ajánlva Megéri tanulni? Tisztelt Asszonyom! Bevallom, feladta a leckét, ami­kor a fűrészfogú sorait olvastam ar­ról: érdemes-e manapság egyáltalán jól tanulni? Példaként említette a Néplap szeptember 29-i számát, amelyben az állásajánlatok rovatban Jászapátiba egy német-angol szakos tanárt keresnek 13-14 eze­rért, ugyanakkor például Kunhegyesre CO-hegesztőt húsz-har- mincezerért. Miképpen lehetséges ez, morfondírozik tovább, hogy aki sokkal, jóval többet tanul, fele pénzt kap, mint aki az általános iskola befejezését követőén néhány év alatt szakmát szerzett. Ennyire nincs forint ma sem megfizetni a tudást, a ki­művelt emberfőket? - teszi fel a kérdést. Vagy csak erre nincs, ezért aki diplomásként boldogulni akar, irány Nyugat? Feltéve, ha fogadják, mert azért lassan ott is betelik a „létszám”. Azt is megtudom, hogy a lánya is nyelvtanár, és közel tízéves gyakor­lattal is havi 24 ezret „ér” bruttóban, akár hiszi, akár nem. Tisztelt levélíróm! Minden sorát elhiszem, mivel ismerem a pedagógusvilágot. Mit szólok én mindehhez? - kérdezte. Any- nyit mindenképpen, hogy tizenöt évet, jobban mondva tanévet tanítottam, így adódik némi tapasztalatom. A feleségem, több rokonom most is pedagógus, így a jelenkortól sem maradtam el. Hegesztőnek általában azok a végzősök jelentkeztek, jelentkez­nek, akik kettesek, hármasok, nagy ritkán gyenge négyesek, így esélyük sincs, hogy egy nehéz, felvételikkel megtűzdelt gimná­ziumba, speciális szakközépiskolába próbáljanak bejutni. Nyelvszakra pedig az érettségi után általában a jelesek, kitű­nőek, nagyon jó négyesek, a már valamilyen fokú nyelvvizsgá­val rendelkezők igyekeznek. Erről ennyit, Ugyanakkor még vé­letlenül sem valami olyasfélét akarok állítani, hogy aki köze­pessel, elégségessel fejezte be valamilyen szinten a tanulmá­nyait, az nem rendes, értelmes ember. Éz így nem igaz, hiszen láttam én már kitűnő eszű csirkefogókat, és nagyon sok olyan -tisztességes, értelmes szakmunkást vallhatok ismerősömnek, aki emberileg is nagyszerű. Esetünkben csupán arról van szó, hogy aki jeles egy adott tárgyból vagy tárgyakból, jóval többet tanult, tett azért, mint aki 3,4-del zárta tanulmányait. Magyarul egy hegesztőszakmához nyolc év és további három szükségelte­tik, a nyelvtanárihoz a nyolc általános után négy év középis­kola, azután újabb négy év főiskola vagy öt év egyetem kell. Nincs pénz megfizetni őket? - kérdezi. Érdekes a felvetés, mert szerintem ma is sok pénz van, nagyon sok. Csak éppen olykor nem azok kapják - így az Ön lánya sem -, akik megszen­vedtek a tudásért, ma is napról napra bizonyítanak. Mert ha nem így lenne, a lánya sem 24 ezernél tartana tízéves munkaviszony után. Természetesen ez bruttó bér, amelyet, ha kézhez kap, en­nél kevesebb. Ismételten állítom: van pénz. Hogy mire? Mon­dok két esetet. Például, amikor az Állami Vagyonügynökség négy volt veze­tőjét úgy végkielégítették, hogy attól kódúit, kódul azóta is a közvélemény. Potom hatvanmilliót kaptak - igaz bruttóban - va­lamilyen 1988-ban kreált jogszabály értelmében pár éves vagy ennél is rövidebb ügyködésükért. Derék dolog, ugye, miközben százezrek élnek a létminimum alatt! Vagy emlékeznek arra, hogy tisztelt honatyáink törvénybe foglalták, megszavazták maguknak a busás végkielégítést? Ez akkor is megilleti őket, ha úgy dolgoztak a négy év alatt, hogy csak a holló károg utánuk. Mindegy, vihetik haza a százezreket, természetesen megint tör­vényesen. Hogy ilyenek bizonyos törvények? Ilyenek, és amíg ennyire felhá orító kivételek lesznek, közmegegyezésről Mó- ricka-viccekbe illő bohózat beszélni. Az ellenpéldák ellenére mégis azt üzenem Önnek, asszo­nyom: mindig is érdemes volt, ma is érdemes tanulni. Ha semmi más haszna nincs: az ember másképp nézi a világot, a mindennapokat. Jó, jó, hallom az ellenérveket, mit ér a tudás, ha közben filléresek a gondok. Hogy mit és mennyit ér, ezt lehetet­len felbecsülni. De sokat, nagyon sokat, és amíg egy társadalom nem jön rá arra, hogy a művelt, sokat tanult embereit meg kell fizetnie, addig olyan lesz ez az előrelépés, modernizáció, mint süketnek az estéli harangszó. Ennyire hatékony. Higgye el, ké­rem, hogy a mai megélhetési lehetőségek mellett nem a CO-he- gesztő havi 20-30 ezre a sok, hanem a nyelvtanároké kevés. Gyalázatosán kevés. Remélem, reméljük, hogy több százezres, milliós végkielégítések helyett egyszer majd a művelt, tanult emberek fizetésének az emelésére is futja. Mármint tisztességes emelésére. Ha nem is most, de később talán. Ennek reményében köszönöm a sorait. StttM Az októberi nyár talán utolsó napján Jászberényből és két jászsági községből kétszázhuszonhat általános iskolás és a cso­portokat vezető pedagógusok Mendéről indultak útnak, hogy 16 km megtétele után az 1849-es isaszegi csata emlékművénél fejezzék be azt a túrát, amit a jászsági diáksportbizottság és a jászberényi Gyermekek Háza szervezett. E program utolsó volt a „Földön, vízben, két keréken” sportakció idei próbáinak so­rában. (Kép és szöveg: Faragó László) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom