Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-22 / 247. szám

1993. október 22., péntek Képösszeállítás — riport Papp József: Merengés Szatmári Imre: Belvíz Tizedik alkalommal hirdették meg az Alföldi tájak, emberek fotó- pályázatot, melynek anyagából holnap délelőtt kiállítás nyílik Tö- rökszentmlklóson, a Városi Művelődési Központ Pincegalériájá­ban. Képeinket a jubileumi tárlat fotóiból válogattuk. Arató Tibor: Futtatás Pető Géza: Egy hívő Kardos Tamás: Az én házam MKKSSKSU Hűi HHHHH ■■HM Mit is jelent ez a szó: ünnep? Ahogyan fogynak a kalendá­rium lapjai, úgy közelednek azok a napok, amelyek valaki­nek, valakiknek fontosak, piros betűs dátumokat jelentenek. Hogy mást ne említsek, néhá­nyat a nagy névnapok közül: Erzsébet. Katalin, Ferenc, Ist­ván, János; azután a Mikulás, a karácsony meg az újév, nem be­szélve október két olyan ese­ményéről, amelyek közül az egyik nemzeti ünnep. Vajon ilyentájt, amikor már köd üli meg az erdők bokrait, eső szitál a kertekben, utakon, kinek mi a véleménye az ünnepekről? A nagy pusztaságban Szol­nok és Üjszász között a rékasi elágazás bal oldalán áll egy ér­dekes épület, a Peti csárda. Ételkínálata, ízei miatt keresett, felkapott hely, a tulajdonosa Godó János meg a felesége. Ná­luk például melyik a legszebb ünnep? Jönnek az olaszok- Vitás sem lehet, hogy a ka­rácsony, majd a szilveszter. Ek­kor végre otthon vagyunk a gyerekek között, sőt ezt még megtoldjuk január első két he­tével. Ennyi szükséges a csárda felújításához. Egyébként ta­vasszal, nyáron, ősszel meg té­len is jószerével látástól vakulá- sig dolgozunk, hogy még vélet­lenül se fordulhasson elő: valaki kikocsizik Szolnokról, és sűrű szidalmak között zárt ajtókat ta­lál.- Holnap mit csinálnak?- Munkával ünnepelünk. Hál’ istennek sok vendégünk lesz, és arra törekszünk: jól érezzék magukat. Hogy mást ne mond­jak: nálunk ebédel egy húszfős olasz csoport, úgyhogy alapo­san fel kell készülnünk. Újszászon, az ottani középis­kolában a 4. b vállalta az ünnepi műsort október 23-a alkalmá­ból. Az egyik szereplő a tápió- szőlősi Gál Brigitta.- Nálunk a családban a kará­csony a legnagyobb ünnep. Ez mindenkinek személyre szóló, mindenkire vonatkozó jeles nap.- Ha már te is szerepelsz, ér­deket: mit tudsz 1956. október 23-ról?- Általános iskolás koromban feltűnt, hogy valami ellentmon­dás lehet a dologban, hiszen a történelemtanárom soha nem el­lenforradalomként említette. Annyit tudok róla, hogy Pesten kezdődött, részt vett benne a la­kosság, bár elsőként az egye­temi, főiskolai diákság vonult utcára. Lázár Péter, a másik szereplő veszi át a szót.- Nekem édesanyám mesélt róla, ő akkor Jászapátin járt gi- mibe. Amikor arrafelé is feltűn­tek az orosz tankok, csodál­kozva látták, hogy húsz év kö­rüli fiatalok ültek bennük. Bagi Ilona, a magyar munka- közösség vezetője azt is el­mondta, hogy az évnyitón kívül október 6-ról, október 23-ról, március 13-ről is megemlékez­nek, ami nem kis feladatot ró a felkészítőkre. Most például hat 4. b osztályos szerepel. Mégpe­dig oly módon, hogy rádiós megemlékezés, műsor lesz, ezt hallgatják a diákok. Vajon aki idősebb, és halán­tékát már deresre meszelték a telek, miképpen viszonyul az ünnepekhez, hiszen az utóbbi néhány évtized sorsfordító ese­ményeinek szemlélője is volt. Serege József szolnoki gépko­csivezető erről így beszél:- A családunkban is a kará­csony az ünnepek ünnepe. Ilyenkor mindig elutazunk Bor­sodba, az anyósomhoz. Nála ta­lálkozik a rokonság, és tölt el néhány napot. Ez így megy már huszonöt éve, és itt váltanak szót egymással a nemzedékek. Ami pedig a holnapot, hu­szonharmadikát illeti, ezt én ka­tonaként éltem át. Szegeden szolgáltam, ahol elkésve tudtuk meg a fővárosi eseményeket, il­letve akkor, amikor a helyi egyetemisták is felvonultak. Ez itt Szuez? Legemlékezetesebb találko­zásom az volt, amikor a Ti- sza-hídon dübörögtek a szovjet tankok, tele fiatal kiskatonával. Megálltak, leszálltak, és azt kérdezték tőlünk: - Ez, itt már a Szuezi-csatorna? Kézzel-lábbal magyaráztuk, hogy a Tiszától csak a Tiszáig jutottak, mivel Szuez még iszonyatosan messze van. Petróczki László, jászbol- dogházi gyógyszerész hol is fo­gadhatott volna, mint a munka­helyén, a község patikájában.- A családban az ünnepek ki­rálya egyértelműen a kará­csony. Ilyenkor a nagyobbik lá- nyomék is hazaérkeznek Tisza­füredről. Sajnos a szülők Ci­bakházáról meg Szelevényről csak úgy tudnak jönni, ha értük megyünk. Az ünnepekről any-, nyit, hogy rohanó világunkban sokszor nem tudjuk megadni nekik a megfelelő külsőségeket. Példa rá, hogy a huszonöt éves házassági évfordulónkat ketten ünnepeltük, egyik lányunk, a vejünk, édesanyáink sem tudtak velünk lenni. Lehet, megrónak érte, de én is azt vallom, mint a többi, napról napra dolgozó, gürcölő: a hivatalos ünnepek akkor jelentenek pluszpihenést, ha hétköznapra esnek. Dehogy rójuk, gyógyszerész úr, sok az igazság az állításban, főleg, ha az ember már ré- ges-régen túl van hosszabb sza­badságán. Utunk a Jászság szép főváro­sában, Berényben folytatódott. Találomra kopogtam a főtéri üz­let ajtaján, ahol egy ősz hajú úr éppen zárni készült. Eléggé el nem ítélhető módon mégis meg­rövidítettem kurta ebédidejét, amikor pár perc diskurálásra visszahívtam az utcáról a boltba.- Kérem szépen, Kári Bélá­nak hívnak, a hatvanhetediket számlálom, ráadásul negyven­két esztendeje állok a pult mö­gött. Mi sem különbözünk az át­lagcsaládtól, nálunk is a kará­csony a legszebb nap. Egy fiunk van, ilyenkor lejön hozzánk Pestről: feleségestül, unokástul, azután a keresztgyerekünk sem feledkezik meg rólunk.- A nemzeti ünnepek?- Nálam pihenést jelentenek vagy munkát otthon. Ezen a té­ren voltam 1956. október 23-án, csak a városháza felőli oldalon, mivel akkor ott volt a boltunk. Láttam, láttunk mindent.- Halott, halottak?- Csak november 4-e után. A bolt előtt lőttek le egy húsz év körüli koszorúslányt: éppen a ruhájával iparkodott hazafelé, amikor megkapta az életét ki­oltó golyót. Emlékszem, ez va­sárnapra esett, és másnapig he­vert ott, senki nem merte el­vinni. Egyébként a boltunkba is belőttek. A városháza környékén járva betértem a polgármesteri hiva­talba, ahol néhány szót váltot­tam dr. Magyar Levente pol­gármesterrel, aki éppen egy újabb tanácskozásra, összejöve­telre készült. Náluk is a karácsony- A családunkban a kará­csony az igazi, a legnagyobb ünnep. A hagyományai alapján meg a nevelési, világnézeti okai miatt. Sajnos az egyéb, szemé­lyes ünnepek: legyen szó szüle­tésnapról, névnapról, sokat ve­szítettek színükből, hangula­tukból. Valószínű, a felgyorsult idő áldozatául estek. Kár, mert valahogyan vissza kellene csempészni régi, meghitt fé­nyüket. Ami az állami vagy nemzeti ünnepeket illeti, itt ne­héz sorrendet állítani. Közülük szerintem kettő emelkedik ki. Az egyik Szent István napja, hi­szen neki köszönhetjük fennma­radásunkat, magyarságunkat, nemzeti létünket. Á másik: ok­tóber 23-a. Szemtanúja voltam a fővárosi eseményeknek. 11 esztendősen akkor a Dózsa György úton laktunk. így jósze­rével az ablakból, a kapualjból követhettünk nyomon bizonyos mozzanatokat. A felkelés sze­mélyes vonatkozása az, hogy a forradalom leverése után édes­anyámat letartóztatták, és csak hosszú hónapok múlva szaba­dult. Az a bizonyos bélyeg meg a családon maradt. Kőrútunk utolsó állomása Jászladány. A régi plébánia szakaszosan, folyamatosan épült, amelynek legősibb falai, részei már háromszáz évesek. A hatalmas épületet egyetlen idős ember, a 86 éves Pávai Sándor lakja, aki címzetes kanonok, és harminchárom esztendő köti Ladányhoz. A folyosón barká­csol, és szabadkozva fogad.- Túl vagyok a gyémántmi­sémen is, ezért nem értem, mi­ért ennyire vén szamarat keres­tek fel, mint én? - nyújtja a ke­zét.- Már elnézést, de az efféle vén szamarak sokszor több em­beri bölcsességet mondanak hu­szonöt sorban, mint az ifjú titá­nok kétszázötvenben. Benn, a puritánul berendezett szobában folytatjuk, ahol jóté­kony pincehideg uralkodik.- Válasszuk külön a kérdést. Ha személyi ünnepekről van szó, számomra a születésnap a legszebb. 1908. március 23-án jegyeztek be Egerben a matriku- lába. Mivel Sándor is vagyok, ezt a két napot rendszerint együtt tartom. Legutóbb is harminchat vendég köszöntött, közöttük huszonkét pap. A má­sik, szívemben élő dátum június 19-e. 1932-ben, ekkor szentel­tek pappá.- A vallási ünnepek közül?- Nálunk hivatalból a húsvét a legkiemelkedőbb. A legme­legebb pedig a karácsony. Ez utóbbit imádsággal, egyedül töltöm. p- Nincsen hova,.kihez men­nie? Meghívás sem érkezik?- Van, bőven is lenne, hiszen hét testvérem még él. Várnak rendszeresén, de ezen a napon, amikor minden család egyedül üli körül a karácsonyfát, nem akarok vendég lenni sehol. így magam maradok, hiszen tizen­nyolc éves korom óta ezt szok­tam meg.- A hivatalos ünnepekről mi a véleménye?- Számomra augusztus 20-a áll az élen: az országot megté­rítő, a magyarság első. szent ki­rályának az ünnepe. Mint ha­zafi: október 6-a és március 15-e következik a sorban. Leg­újabban pedig október 23-a. Az utóbbi három szerintem egy­formán tekintélyes. A történelem igazsága- A többi ünnep?- Bölcs a történelem, hiszen zajló tengerén minden letisztul, megtisztul a múló idők során. Nagyon sok, régebbi ünnep el­tűnt, mert az osztrákokhoz, a németekhez vagy a Szovjet­unióhoz fűződött. Nem a ma­gyarsághoz, jobban mondva csak részben, érintőlegesen egy réteghez. Látja, kérem, csak ennyire futotta szerény erőmből. Nem tudom, elég lesz-e . .. D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom