Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-19 / 244. szám
1993. október 19., kedd 7 Jászsági körkép Túlélte a változásokat az árokszállási gimnázium A kicsiny, de neves alma mater harmincéves A 70 éves épület, amely 30 éve gimnázium Jászárokszálláson - ahogy más jász településeken is - büszke jászok laknak, és ez így is van rendjén. Mert a büszkeség arra serkent, hogy az ember állandóan fejlessze magát és környezetét. így vélekedtek az 1920-as évek elején is, amikor a középfokú oktatás gondolatával kacérkodtak a településen. A tudásszomjat előbb a lányok csillapíthatták, mert 1921-ben a polgári leányiskola megkapta a vallás- és közoktatási minisztertől az úgynevezett nyilvános- sági jogot, és 43 lány magánvizsgát tehetett. A helyi magasabb szintű képzés hamarosan ismertté vált, és a tanulási igény a fiúk részéről is jelentkezett. Teljesedett is óhajuk, mert 1923-ban a fiú polgáristák is lehetőséget kaptak, igaz, csak az óvoda két szobájában, és akkor is csak délutánonként, hogy bővíthessék tudásukat. A hely, nem csoda, szűknek bizonyult. Ezért az első igazgató, Sho- zenszky Sző tér János felvetette az iskolaépítés gondolatát, ami hamarosan meg is kezdődött. Az épület, amely ma a Deák Ferenc Gimnáziumnak ad otthont, 70 éves. Igaz, 2 évbe telt, míg felépült, de az építkezés kezdete mérföldkőnek számított a település életében. Az első tanítási nap a Jászpolgári Fiúiskolában 1925. október 14-én volt. Három osztály tanult a falak között. A feljegyzések szerint 1942-ben a következő tárgyakat oktatták: latin, gyorsírás, hittan, magyar, német, történelem, földrajz, számtan, mértan, könyvelés, növény- és állattan, ásványtan, természettan, élet- és egészségtan, közgazdaságtan, mezőgazdaságtan, ének, rajz, testgyakorlás és kézimunka! A tanulói létszám 100-256 között mozgott, és 9-10 tanárt alkalmaztak. Az intézményhez 1935-ben épült hozzá a tornaterem. 1942-ben további bővítések kezdődtek, amelyek 1944 tavaszára elkészültek. Rögtön ki is „bérelték” az iskolát hadikórháznak. Még abban az évben az épületet bombatámadások érték, egyes részei súlyosan megsérültek. Az 1945/46-os tanévet azonban már ismét az épületben nyitották meg. Aztán jött az „átkos”. Egy 1948. évi törvény kimondta az iskolák, oktatási-nevelési intézmények államosítását, és megszűntette a polgári iskolák működését. Az árokszállási polgári iskola helyén általános iskola jött létre. Ez 1964-ig működött. 1963-ban országos program keretében lehetőség nyílt a községben gimnázium létrehozására. Be is indult két osztály az általános iskola igazgatósága alatt és annak épületében. Egy év után az általános elköltözött. 1964 szeptemberében a gimnázium önállóvá vált, Az ünnepi táncpár a négy osztályhoz szükséges tantestületi létszámmal, Győző Gyula igazgatásával. A gimnázium tehát 30 éves. És életképes. Mert a ’60-as évek elejének demográfiai hullámának „kielégítésére” a megye több községében - például Jászladány- ban, Öcsödön, Jászjákóhalmán, Újszászon, Jászalsószentgyör- gyön, Kunmadarason - is, gyakran az általános iskolával közösen, létrehoztak gimnáziumokat. Ezek közül azonban csak az árokszállási maradt fenn. Pedig az indulás nem volt könnyű. Az iskolában még széntüzelésű kályhák, beszakadozott olajos padlójú tantermekben alig pislákoló fények, udvari nyitott vécék jelezték az alig elviselhető viszonyokat. A jelenlegi, korszerű sportkert helyén temető volt. Az előítéletekkel is meg kellett küzdeni. Kezdetben a szülők is idegenkedtek, mondván, az intézménynek nincs múltja, rangja. Aztán ez a szemlélet idővel, az eredmények alakulásával, a felvételi eredmények ismeretében megváltozott. Az idén végzettek 18-20 százaléka sikeresen felvételizett egyetemre, főiskolára. Kezdetben az intézmény a Gimnázium Árokszállás nevet viselte. 1966-ban egy nagyobb mértékű fejlesztés indult el. Új szárnyat építettek ki, a tornatermet öltözővel, fürdővel egészítették ki. Központi fűtést vezettek be és korszerűsítették a világítást is. A régi temető helyén sportudvart alakítottak ki. Az iskola fennállásának tizedik évében irányított névválasztáson estek keresztül: Solymosi Ignác nevét vették fel. 1990-ben azonban Deák Ferenc lett a néA jövő „embere” vadó, az ő nevét választották a tanárok és a diákok. A változások majdnem ezzel összefüggésben felgyorsultak. Az új igazgató, dr. Szűcs Imréné irányításával új korszakot nyitottak. Intenzív nyelvtanulás, számítástechnikai képzés, felvételi elbeszélgetések, hatosztályos oktatás, jó eredmények öregbítik ma az iskola hírnevét. Kis iskola az árokszállási gimnázium - diáklétszáma 250 -, de ettől családias a légkör. Itt személyre szólóan ismerik a tanárok tanítványaikat, és így a felkészítésük is egyénre szabottabb, megbízhatóbb. Az intézmény önzetlenül osztogatja a tudományt a tanulni vágyó fiataloknak. Gazdag útravalóva- lókkal látja el az évente életbe kilépő nemzedékeket, segítve a kulturált, értelmes, gazdagabb jövő kialakítását. Az intézmény alapjainak 70 évvel ezelőtti lerakására és az önálló gimnázium fennállásának 30. évfordulójára kellő tisztelettel emlékeztek meg október 14-én, az alma materben. Toronyóra - lánc nélkül Tisztelik a hagyományt A felújított zsidó temető Alattyánban arra lettünk figyelmesek, hogy lövést kapott a templomtorony. Igen, szabályos belövéseket, mert a jókora lu- kak mind a négy oldalon ott tátongtak a falban. Kiderült ám aztán a turpisság, mert nem olyan lukak azok a lukak, hanem óra kerül a templomra. A szerelőmesterek éppen a „földön jártak”, amikor a templomhoz értünk. Egyikük az 56 éves Terjéki Pál, másikuk a 40 éves Bathó László. Mindketten jász- jákóhalmaiak, villanyszerelők. Terjéki mesternél már tradíció a kézművesség. Az apja asztalos, anyai nagyapja gazdálkodó volt, de olyan óra nem létezett, amit meg nem tudott volna javítani. Templomóra-szerelési sztorijuk 1985-ben kezdődött, amikor a jákóhalmi toronyóra olyan állapotba került, hogy ki t kellett cserélni. A régi órákban vagy kender- vagy drótkötélen hatalmas súlyok húzták a szerkezeteket. A jákóhalmi óra jellegzetessége az volt, hogy 1554-ben már használtan került oda Kecskemétről. Ez igen régen volt, ezért nem csoda, ha bemondta az „unalmast” a ketyegő. A két férfi elhatározta, hogy elektromos vezérlést készítenek a régi óramű helyett. A teljesen társadalmi munkában végzett akció igen jól sikeredett, úgymond referenciaként szolgált a későbbiekre. Kellett is ez, hiszen az egri egyházmegye területén számtalan templomóra nem működött. No, jött is a megrendelés az egyháztól. Előbb az egri Lajosvárosi, majd a jászárokszállási, a jászágói, a viszneki, a jászberényi Szentkúti, a jászszentandrási, a jásztelki, a jászalsószentgyörgyi, a pusztamonostori templomban cserélték ki a régi órákat korszerűekre. A korábbi időjelzők helyett minden esetben új elektronikus órát helyeztek el, amihez az alkatrészeket: az óralapot, a mutatókat, az áttételt, a tengelyeket - a kvarcvezérlésen kívül - maguk állítják elő. Az órák mind hálózatról, mind akkumulátorról is működtethetők, és egy gombnyomással átállíthatok a téli-nyári időszámításra. Az országban tudomásuk szerint négyen-öten készítenek toronyórákat. Viszont egyedül ők szerelnek az órákhoz külső világítást. Ezért is kellett ekkora lukat fúrni a tornyon, hogy meg tudják ezt csinálni. Nem köny- nyű munka ez, mert a falak körülbelül egy méter vastagságúak. Téglát még hagyján fúrni, de ahol terméskővel kombinált a fal, ott bizony megizzadnak a mesterek. Az órák elkészítése, felszer- lése 1200 munkaórát tesz ki. Egy időmérő általában 220 ezer forintot kóstál. A költségeket az egyház és az önkormányzat állja. Néhány esetben azonban egyéni lakosok is jelentős ösz- szegekkel támogatták a felújítást. Jásztelken egy idős bácsi 100 ezer forintot ajánlott fel, míg Pusztamonostoron egy idős néni teljes egészében maga finanszírozta az óra elkészítését. A teljes szerkezet nem nehéz, pár kilós „dobozokból” áll. Az óra lapja időálló anyagból készül, és maguk festik rá a számokat. Az alattyáni óralap átmérője 174 centiméter. Ezt egy külső kötélpályán, úgynevezett kötélkorcsolyán húzzák fel a toronyba, ahol aztán kellően rögzítik. Hogy hol javítanak még templomórát, nem tudják, ez az önkormányzatok anyagi helyzetétől függ. Mindenesetre bőven lenne még munkájuk. És hogy miért fontos az óra? A toronyórának státusza van. Rendeltetése. Mert nem csak az időt mutatja, hanem azt is, hogy él, működik az egyház. Nyolc éve jött létre Jászárokszálláson az Árokszállásiak Baráti Köre. Tősér Lajosné elnöktől és Úrvölgyi Andrásné titkáról megtudtuk, hogy sok mindent tettek már a településért. Első nagy cselekedetük még 1988-ban volt, a régi rendszerben. A második világháborús emlékkövet már akkor felállították (Szolnokon még most sincs). A következő sem volt kisebb tett. A volt zsidó temetőt újították fel két éve. A gaztól megtisztították, a feliratokat újrafestették, az Auschwitzra emlékeztető emlékművet felújították, a kerítést, a kaput és a sírokat rendbe hozták. Az Izraeliták Országos Szövetsége és a helyi önkormányzat által is támogatott nemes tettről a televízió is beszámolt. A hagyományok őrzésére, ápolására és ezek továbbfejlesztésére létrejött kör működése alatt sok régiséget összegyűjtött már. Nyolc éve kitűzött céljuk is megvalósulni látszik - számolt be örömmel a két vezetőnő. A tájházat - úgy tervezik -jövőre adják át. Egymillió forintos támogatást ajánlott fel a Műemlékvédelmi Felügyelőség a munkák befejezésére. Az ön- kormányzat által idén megvett és a Széchenyi utcában található tájházban egy jász polgári család életét szeretnék bemutatni. Legújabb kezdeményezésük, hogy a temetőben az elhagyott, nagyon szép sírok köveit, tábláit egy helyre összegyűjtenék, hogy az utókor is láthassa azokat. Tervük ezenkívül az is, hogy ugyancsak a temetőben név szerint egy helyen felsorolnák azoknak az örök nyugalomra térteknek neveit, akik tettek valamit településükért. A templomórák szakértői Várossá törekvés Igencsak rákapcsolt az újszá- szi önkormányzat a település fejlesztése érdekében. Erre példák is vannak. Mivel a lakosság már hozzászokott az artézi vízhez, két kutat is fúrattak. Az egyik már tavaly augusztusban elkészült. A templom melletti, 6,5 millió forintba került artézi kút 250 mélyről adja vizét. A másik vízforrás a hetekben lett készen. A pszichiátriai intézet közelében levő kút 320 méter mélységű és 9 millióba került. Ugyanakkor idén 10 kilométer hosszúságú utat burkoltak le vékony aszfaltréteggel, összesen 15 millió forintért. Ezzel az utak 85 százaléka por-, illetve sármentesített. Felújították a rendőrőrs épületét is, mert már igencsak elhanyagolt állapotban volt. A volt MSZMP-tulajdon körül azonban az önkormányzatnak még vagyonjogi vitája van a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettel, mert az bérbe akarja vetetni. Ugyanakkor a felújítás 6 millió forintjába került a településnek. Mindezek a munkák kettős célt szolgálnak: az egyik, hogy természetesen jobb legyen a lakosság életkörülménye, míg a másik: városi rangot szeretnének kiérdemelni a köztársasági elnöktől. A pályázatot még az idén be kívánja adni az polgár- mesteri hivatal. A hazai piac jön Három éve alakította két üzletember a jászfényszarui Di- amor-Hungary Kft.-t, amely ma már a Diamant-Hungary nevet viseli. A cég fehérneműgyártásra rendezkedett be, piacuk Ausztriai és Németország. Emellett alakult meg idén februárban az L. S. C.-Hungary Kft., amely őszi és téli sportruházatot készít, főleg olasz piacra. A két cég egy telephelyen található, a polgármesteri hivatal udvarán. A közös irányítás alatt álló társaságok most kezdik el a hazai piacot termékeikkel teríteni. A cégek - jobban mondva leginkább a Diamant, hiszen az 3 éve alakult - a három év alatt 22-25 millió forintot költött beruházásra. Éves termelésük értéke 40-46 millió forint. Kezdetben mindössze 36 embert foglalkoztattak, ma már százharmincat. Gondolnak az utánpótlásra is: tanulóik létszáma húsz. Testvérek lennének A napokban háromtagú jász- jákóhalmi delegáció járt az ausztriai Aigenben. A kapcsolat - amely a jászberényi Tanítóképző Főiskola révén jött létre - végkifejlete a testvértelepülési együttműködés létrehozása lenne. A jákóhalmi polgármester által vezetett kis csoportot fogadta Johann Weit, az ottani polgármester. A magyar küldöttség meghívta a vendéglátókat, akik májusra viszontlátogatást ígértek meg. A tavaszon elkíséri az osztrákokat a helyi kórus is, valamint néhány vállalkozó. Aigen 220 lakosú kis település a cseh határtól 7 kilométerre, a Cseh-erdő mellett. *** Egynapos szokásos őszi kirándulását tette meg a hét végén, szombaton a jászjákóhalmi Honismereti Szakkör. A szépszámú csoport Sisak, Feldebrő és Recsk nevezetességeit tekintette meg. Másnap, vasárnap a kertbarátok indultak útnak. Ők Egerben jártak. Az oldalt írta és összeállította: Tóth András Fotók: Mészáros János 1
