Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-18 / 243. szám

1993. október 18., hétfő 7 Körkép----kitekintő T AVASZ AZ ŐSZBEN. Felvételünket Jászberény főterén készítettük. -nzs­Korlátozzák a haltelepítéseket Nemzeti park a Balaton-felvidéken Több nemzeti park létrehozá­sának előkészítéséről számolt be a Veszprémi Akadémiai Bi­zottságon e témakörben tartott tanácskozáson Tardy János, a környezetvédelmi tárca helyet­tes államtitkára. A tervezett Balaton-felvidéki Nemzeti Park régi adóssága a magyar természetvédelemnek, éppen ideje tenni a megvalósu­lásáért - mondta. A területen olyan védett kör­zetek találhatók, mint a Bada­csonyi, Tihanyi, Káli-medencei, Kis-balatoni Tájvédelmi Körze­tek. A tudományos előkészítés jól halad, csakúgy, mint a Dráva-Duna Menti Nemzeti Park ügyében. A környezetvédelem tervezi a Dunakanyar Nemzeti Parkjá­nak létrehozását is, melybe be­letartozna a Pilis és a Börzsöny. Tardy János hangsúlyozta, hogy a természeti kincsek Ma­gyarországon igen fontos érté­kek és egyben vonzerejei is ha­zánknak, tehát nemzeti erőfor­rásként kell vigyázni rájuk. Ad­dig kell védelem alá helyezni ezeket az értékeinket, amíg vannak - mondta a helyettes ál­lamtitkár, majd kitért arra, hogy az új természetvédelmi törvény gondoskodni fog arról is, hogy természetes vizeink partjai ne épülhessenek be úgy, mint a Ba- laton-part. A Balatonról szólva határo­zottan kijelentette, hogy a tárca meg fogja akadályozni az éssze­rűtlen haltelepítéseket. (MTI) A romániai magyar gazdák helyzete (is) nehéz Az állam visszaszerezheti a kiosztott földeket Jövőre fennállásának másfél évszázadát fogja ünnepelni a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az RMGE. A gaz­dáknak elsősorban szakmai se­gítséget nyújtó szervezet el­nöke, dr. Csávossy György számolt be a tevékenységükről:- A történelmi múltú egyesü­let milyen szerepet töltött be az erdélyi mezőgazdaság fellendí­tésében?- 1844-ben alakult Erdélyi Magyar Gazdák Egylete néven, tehát a reformkort követően. Ekkor az őstermelés nagyon elmaradott volt Erdélyben, a hagyományos művelési módot alig lehetett korszerű mezőgaz­dasággal helyettesíteni, és így az EMGE szerepe kezdettől fogva jelentőssé vált. A ’48-as forradalom után az úrbér megszűnése ellenére a gazdasági helyzet az egyszerű földművelőt nagyon nyómor- gatta, Az EMGE elsősorban rajta próbált segíteni. 1918-tól a kisebbségi sorsba került magyar földművelő er­kölcsi és anyagi támogatás nél­kül maradt. Az EMGE ekkor szakmai téren, az arany- és ezüstkalászos gazdatanfolya­mokon keresztül, a téli képzé­sek megszervezésével, a tenyészállatok és megfelelő vetőmag behozatalával, továbbá kiállítások rendezésével olyan szerepet töltött be, amely meg­határozó volt a falu anyagi alap­jának a megteremtésében. Ez a virágzó korszak főként dr. Szász Pál nevéhez kötődi, aki az EMGE utolsó elnökeként már­tírhalált halt a kommunizmus börtönében. Az ő tiszteletére emlékfejfát állítunk fel Nagye- nyeden.- A kommunista rendszerek bukásával új kihívásokkal kell szembenézniük a romániai ma­gyar gazdáknak, illetve szakmai szervezetüknek. Melyek ezek?- Az 1990 tavaszán újjáala­kult, a történelmi EMGE teljes jogutódjának tekintett RMGE az elmúlt években megtette, amit tehetett a számára szűkös­nek mondható körülmények kö­zött. A szervezet továbbra sem tölt be nyereségorientált gazdasági szerepet, nem termelőegység. Alapszabályában azt vállalta fel, hogy szakmai téren segít a mezőgazdasági termelés kor­szerűsítésében. Az anyagi lehe­tőségek függvényében könyv- és lapkiadás, tanfolyamok, ösz­töndíjak, szakemberképzés al­kotják feladatait. Működtetni akarja a falun szerveződő gaz­daköröket, amelyek szakmai társulások. Egyes helyeken már létrejöttek gazdaboltok, ezek műtrágyával, permetezőszerrel, vetőmaggal hivatottak ellátni a gazdatársadalmat. Amióta dr. Csapó József pen - lamenti képviselőtől átvettem az elnökséget, feladatomnak te­kintem, hogy minden magyar nemzetiségű agrárszakembert, mérnököt és állatorvost nyilván­tartásba vegyünk. Mérjük fel, hogy kikre számíthatunk. A működő gazdaköröket is szeret­nénk feltérképezni. Másik feladatom, létrehozni azokat a működő, közös anyagi érdekeltségű gépállomásokat, amelyek az eddigi állami mo­nopóliumot megtörhetik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a visszanyert földek adómentes­sége még egy évig érvényes csupán. Ha egyes gazdáknak a mezőgazdasági termelés jövőre nem válik kifizetődővé, úgy az állam a kiosztott földeket visz- szaszerezheti. Ez pedig a ma­gyarság szempontjából, amely­nek nagy többsége még mindig falun él, végzetes csapás le­hetne.- Sokan a politizálást helye­zik előtérbe. Mi erről önnek, szervezetének a véleménye?- Tagságunk többsége falun él, és felelős gondolkodást vár el tőlünk a jövőjével kapcsolat­ban. Ezért a tevékenységünkben a gazdasági szervezést legalább olyan fontosnak kell tartanunk, mint a politizálást. Ha legfonto­sabb politikai igénynek az ön- rendelkezést tekintjük, reáis tar­talommal csak akkor tölthetjük meg, hogyha gazdaságilag megerősödünk, mivel akkor vállalkozhatunk saját intéz­ményrendszer fenntartására.- Mit gondol, létezik-e ki­sebbségi sors, létforma a gazda­ság területén belül?- Ilyen értelemben nem mondhatnám, hogy lenne megkülönböztetett kisebbségi helyzet, de a lehetősége fennáll. Felhívnám viszont a figyel­met egy másik jelenségre. Bátor és példamutató gazdasági kez­deményezések mellett még lé­teznek a kolhozfóbiából szár­mazó beidegződések, és ezek minden új típusú szövetkezést gátolnak. Szinte vakon tagadják azokat a gazdasági előnyöket, amelyekkel a nyugati típusú szövetkezések rendelkeznek. A „nadrágszíjas” parcellák ugyanis nem tudnak megterem­teni egy életképes mezőgazda­ságot. A régi EMGE is mindig a holland, nyugat-európai típusú szövetkezést pártolta. Enélkül én sem látom a falu jövőjét.- Egyfajta összefogásra van szükség szervezetek, közösségek, egyének között. Kikre számít még az RMGE?- Meg kell győzni a falusia­kat. Aztán nagyon számítunk az egyházak segítésére, hiszen az általuk visszakapott kevés föld is kiindulópontja lehetne új mintagazdaságok megteremté­sének. Bérletekkel lehetne ki­egészíteni őket. Jól tudjuk, hogy a példa ra­gadós, és a maradian gondol­kodó többséget is meg lehetne győzni. Részemről optimista vagyok, mert bízom népemnek a tehetségében és szorgalmá­ban.- A mai fiatal nemzedék ke­vésbé ért már a gazdálkodáshoz, mert a szocializmus évtizedei­ben sokkal nagyobb volt a ke­letje a gyári munkásnak. Kima­radt legalább egy nemzedék. Hogyan tudják áthidalni a kia­lakuló űrt?- Valóban, a falu egyik leg­nagyobb problémája az, hogy kiöregedett. Sokan azért vándo­rolnak ki, mert nem látják a falu gazdasági felvirágoztatásának a távlati lehetőségét. Úgy próbálunk segíteni, hogy minél több szakmai képzést biz­tosítunk. Tárgyalásokat folyta­tunk felsőfokú képzés beindítá­sáról magyarországi fél segítsé­gével. Reméljük, hogy jövő tanévtől valósággá válik a ter­vünk. Hogyha nem lesz után­pótlás, akkor nem tudom, kiért harcolunk. A jövőt a fiatalokkal és nekik kell megteremte­nünk. Á. Z. Több nyelv, több ember Nyelvszakos egyetemisták ösztöndíj-támogatása Mezőtúr sem mentes attól az országos szinten jelentkező problémától, hogy első- és kö­zépfokú oktatási intézményei­ben a nyelvoktatáshoz szüksé­ges személyi1 és tárgyi feltételek előteremtésével küszködik. Az elmúlt évtizedekben min­dig is igény volt a nyugati nyel­vek tanulására, de az orosz nyelv kötelezővé tételével ezek a tantárgyak csak második ide­gen nyelvként jelentkeztek. Az a tény, hogy megszűnt az orosz nyelvtanulás kötelező jel­lege, ugrásszerű igényt jelentett a nyugati nyelvek tanulása terü­letén. Megkezdődött a harc a kislétszámú nyugati nyelvet ta­nító tanárokért. Az orosz szako­sok átképzése sem javított túl sokat ezen a helyzeten. A tömeges nyelvváltási igény mellett sorozatban indultak or­szágosan a kétnyelvű iskolák is, melyek sok nyugati nyelvsza­kos tanárt vonzottak. Ezzen eredményeként az intézmények egyrészt nem tudták megfizetni a szaktanárokat, másrészt a végzős nyelvszakos tanárok nagyvárosokban, illetve rendkí­vül kedvező lehetőségeket biz­tosító településeken helyezked­tek el. A kisvárosok többsége, mint Mezőtúr is, nem volt ver­senyképes ezen a területen. Az utóbbi évtizedekben a városban csak néhány pályakezdő nyu­gati nyelvszakos tanár telepe­dett le, annak ellenére, hogy a helyi középiskolákból többen is mentek nyelvszakon továbbta­nulni. A nyelvvizsgával történő ta­nítás csak átmeneti megoldás­ként alkalmazható. Hiszen a nyelv tökéletes tudása nem biz­tos, hogy mindig párosul peda­gógiai érzékkel is. A Soros Alapítvány által biztosított ame­rikai angoltanárok sem oldják meg hosszú távon ezt a problé­mát. Arról már nem is beszélve, hogy az angol és német nyelv mellett egyre nagyobb az igény a latin, francia és olasz nyelv oktatására is. A közalkalmazotti törvény pedig feltételként szabja meg, hogy középfokú oktatási intéz­ményben egyetemet végzett szaktanárok oktathatnak. E problémákat felmérve a segíteni akarás szándékával a város képviselő-testülete múlt heti ülésén tárgyalta az idegen- nyelv-oktatás helyzetét Mező­túron. Olyan határozat elfogadására került sor, melyben kimondják, hogy törekedni kell a nyelvtaná­rok erkölcsi és anyagi megbe­csülésére, a letelepedés feltéte­leinek előteremtésére, valamint minden pályázati lehetőséget meg kell próbálni a nyelvi okta­tás feltételeinek javítására. Elfogadták azt a képviselői javaslatot, miszerint a város 1994. évi költségvetéséből két­százötvenezer forintot elkülönít nyelvszakon tovább tanuló me­zőtúri egyetemisták ösztön­díj-támogatására. Fenti _ összeg öt egyetemen tanuló diák. havi ötezer forintos támogatását teszi majd lehetővé. E többéves ta­nulmányi időre szóló támogatá­sért cserébe, a diploma meg­szerzése után, a város számít ezen tanárok helyben történő elhelyezkedésére. Czikkely A. Országcímert is faragott Deák Ferencet ünnepük Zalában Emlékkiállítás és iskolanévadó Zala megye emlékhelyein pénteken megkez­dődtek Deák Ferenc születése 190. évfordulójá­nak rendezvényei. Söjtörön, az eredeti állapotának megfelelően felújított szülőházban emlékkiállítást nyitottak meg. Az egykori lakószobákban bemutatott ritka­ságok között található a többi között az az 1847-es megyegyűlési jegyzőkönyv, amelyben Deák Ferenc lemond a képviselőségről. Található továbbá egy ismeretlen művésztől származó, 1860-as évekbeli portré. Különösen értékes do­kumentum a Deáknak Batthyányi miniszterelnök távollétében íródott, s annak helyetteseként írt rendelkező levele. A tárlat értékes dokumentumai között látható Deák Ferenc születési anyakönyvének részlete, úrbéri rendezéskori birtokainak nemrég restaurált térképe. Különös figyelmet érdemel a maga fa­ragta országcímer is. A kiállítás megnyitását követően iskolanévadó ünnepséget rendeztek. A község nagy szülöttének nevét vette fel a helyi általános iskola, amelynek parkjában emlékfát ültettek és megkoszorúzták Deák mellszobrát. A szomszédos Pusztaszentlászlón, Deák só­gora, Oszterhueber József egykori kúriája falán elhelyezett emléktáblát avattak. (MTI) Iránytű - romániai magyar lapok / Elet-halál harc (gyakran) a fennmaradásért Alig több mint egy hónapja, hogy a Budai Parkszínpadon meglehetős hazai érdektelenség mellett lezajlott a határon túli magyar lapok - mintegy 60 újság képviselőinek részvételével - seregszemléje. A 620 magyarországi szerkesztőségből 8-10 új­ságíró ha megjelent. A lagymatag érdeklődés okát azóta is ele­mezgetik szakmai berkekben. Többen a rendezvény amatőr, alapítványi szervezésében látják a hibát. A csorbát nehéz lesz kiküszöbölni. Több figyelmet érdemeltek volna a társlapok, hi­szen a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és különösen a délvidéki magyar szerkesztőségek némelyike heroikus küzdelmet vív gyakran a puszta fennmaradásért. írásunkban az erdélyi (ro­mániai) magyar lapok helyzetéről adunk egy rövid áttekintést. 1989. december 22. óta több mint 200 magyar sajtótermék jelentkezett legalább egyszer. Egyesztendős születésnapját azonban a fele sem érte meg. A jelenleg megjelenő lapok között van országos és megyei terjesz­tésű napilap, helyi lapok, több mint százéves folyóirat: Keresz­tény Magvető (kiadja az Unitá­rius Egyház, 1944-71. között nem jelenhetett meg), a három év alatt harmadik számával ten­gődő Ezredvég (a bánsági írók, költők irodalmi folyóiratának legutóbbi száma egykori temes­vári szerzetesrendi iskolák Né­metországban élő véndiákjai­nak anyagi támogatásával és Tőkés Lászlónak a Nemzetközi Transylvania Alapítványnál való közbenjárásával jelenhetett meg). Egészen fiatal, nincs még egyéves az Orex (Orient Exp­ressz), amely polgári hetilap­ként állja az anyagi gondok és létszámhiány által rárótt meg­próbáltatásokat. Új lapot indítani, akárcsak fenntartani, kész őrültség ma Romániában. És mégis: a lapki­adót, szerkesztőt, olvasót egy­aránt nyomorgató szegénység mellett nagyobb úr a nyomtatott magyar szó iránti szükség. A mintegy ötven sajtótermék nagy része vívja a megjelenésért élet-halál harcát, fáradozik a magyar nyelv és kultúra terjesz­téséért, az erdélyi és moldvai magyarság megtartásáért. Ti­zenöt kiadványt (a válogatás szubjektív volt) a fentebb emlí­tett hármon túl, név szerint is bemutatunk, zárójelben feltün­tetve, hol adják ki őket. Tesszük ezt azért, hogy közismertebbek legyenek, mert felbukkanásuk idehaza többnyire csak egy-egy megszállott újság-gyűjtő, -ol­vasó túristaútjának köszönhető. Erdélyi Múzeum (Kolozsvár): 1874-től az erdélyi magyar tu­dományosság legrangosabb fo­lyóirata. Szünetelni kényszerült 1917-30 és 1947-90 között. Helikon (Kolozsvár): kéthe­tente megjelenő szépirodalmi folyóirat, a negyedik évfolyam­nál tart. Művelődés (Kolozsvár): közművelődési folyóirat. Brassói Füzetek (Brassó): könyvformában, évi két alka­lommal megjelenő barcasági független kultúrális lap, 1985-ben született szamizdat lapként. Erdélyi Figyelő (Marosvá­sárhely): a Nemzeti Sajtó Kiadó rossz gazdának bizonyult, mert 1990 óta egyre csökkenő lap­számban tud megjelenni az er­délyi magyarság sorsának figye­lője. Saját erőből, alkalmi tá­mogatók révén tartja fenn ma­gát, évi 3-4 számot megjelen­tetve. A szerkesztőbizottság el­nöke Sütő András. Népújság (Marosvásárhely): Maros megye egyetlen magyar nyelvű napilapja. 1989. dec. 23 óta jelenik meg. Erdélyi Napló (Bukarest): or­szágos heti hírmagazin. Romániai Magyar Szó (Buka­rest): független, demokratikus országos napilap, 1991-től ma­gánvállalkozásban adják ki. Európai Idő (Sepsiszent­györgyi: 1990-ben indult em­berjogi, kisebbségvédelmi, kri­tikai kétheti-lap. Jelen (Aradi: független poli­tikai napilap. Hargita Népe (Csíkszereda): közéleti napilap. Kisküküllő (Dicsőszentmár- ton): a szórványmagyarság kö­zéleti havilapja. Hazanéző (Korond): művelő­dési folyóirat, lapunkban is be­mutattuk már. Szilágyság (Zilah): a Szilágy megyei RMDSZ kéthetente megjelenő lapja. Tromf - „másodrendű állam­polgárok gerincerősítő lapja”- olvasható a fejlécen (Csíksze­reda): az első romániai magyar szatirikus lap 1990-ben indult. Az akkori 70 ezres példány­szám mára 7 ezerre apadt, de még a vártán állva teszik a dol­gukat. A Marosvásárhelyt székelő Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nyilvántartásában mintegy negyven diáklap szer­kesztőségének címe is szerepel. A romániai magyar nyelvű nyomtatott sajtó utánpótlása (ha csak e számot nézzük) biztosí­tott. A kérdés csupán: meddig lehet az újságcsináláshoz szük­séges hiányzó lejeket megszál­lottsággal, hittel, lemondással pótolni. Simon Cs. József

Next

/
Oldalképek
Tartalom