Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-14 / 240. szám
1993. október 14., csütörtök Szolnoki Extra 7 Hétfőn a Magyar Áruk Hete rendezvénysorozat keretében délutáni muzsikát szolgáltatott a Bartók Béla Zeneiskola Big Bandje a Centrum Áruház előtt. (Fotó: Nagy Zsolt) Kocsmakeringő Külvárosi eszpresszó a belvárosban Valószínűleg néhány évig eltart, amíg bemutatjuk Szolnok város lehetőleg összes kocsmáját. Minket azonban a fáradságos munkával járó körülmények sem riasztottak vissza, önként vállakoztunk erre a feladatra. A Pertu eszpresszó, melyet az ajtó feletti cégjelzés szerint a Biotechnik Kft. üzemeltet, kül- városias a belvárosban. Már a küszöb fölött támadásszerűen behatol az orrlikakba a dohányfüsttel keveredett alkoholszag, az érkező ettől az élménytől pillanatokon belül meggyőződhet arról, hogy ez bizony tisztességgel, becsülettel, nyugodt lelkiismerettel kocsmának nevezhető. A vendégek részére szolgáló helyiségben sörösládák magasodnak, apró asztalkák és székek, á hamu lepereg a hamutartó mellé. Adnak itt a külcsínre, a falakon végig tiszta, világos lambéria, aztán a pult mellett kakukkosóra, néhány reprodukció, az egyiken féke- veszett lovakat nem akarnak megállítani fékeveszett lovasok, iszonyatos porfelhőt csapva... Itt, kérem, két kisfröccs és egy gyufa kerek huszonkilenc forintba kerül, ami valóban méltányos. Az eléggé ormótlan polc- rendszer egy kicsit költözködési hangulatra emlékeztet, bár, ahogy elnéztem, a rendetlenségben mindennek helye van, a kocsmáros nem nagyon igazodna el más szituáció esetén. Télvíz idején itt a meleget nem pocsékolják, a kályhára akár rá lehet könyökölni, mindazonáltal, míg az ember odabenn tartózkodik, az élet sűrűjével találkozik, ha viszont kilép az udvarra, azonnal gyerekszobában érzi magát, ugyanis a szemközti zöld falon óriási fehér, cipó nagyságú odafestések fogadják. Fehér székekkel és asztalokkal, melyre ugyan rámoshat az eső, a vendégeket soha nem fogja innen kitakarítani. A Pertu elnevezéséből eredően itt ritkán hangzik el udvarias magázódás, például hogy kisasszony, annál is inkább, minthogy kisasszonyok nagyon ritkán járnak errefelé. Kőműveslegények és publicisták viszont igen. BG A város középkori rézmetszeten A könyvnyomtatás és a könyvkiadás hazája sokáig Németalföld volt. Itt működött Braun és Ho- genberg kiadója, mely 1572-ben adta ki „A Földkerekség városai” című sorozatának első darabját. A könyveket rézmetszetekkel illusztrálták, a városokról latin nyelvű ismertetést adtak. A sorozat 1617-ben megjelent kötetében több magyarországi várost is megtalálunk: Győr, Komárom, Eger, Érsekújvár Pápa mellett Török- szentmiklóst és Szolnokot is. A Szolnokot ábrázoló metszethez a rajzot egy antwerpeni illetőségű, Hoefnagel nevű kereskedelmi utazó készítette. A nevezetesebb épületeket betűk jelölik. A metszet címe: Szolnok, Felsőma- gyarország városa. Ez valószínűleg a kiadó tévedése lehet. (Hasonlóan ahhoz a szintén közismert, Szolnokot ábrázoló rézmetszethez, amely hegyeket ábrázol a város mögött.) A városábrázolások nemcsak könyvben jelentek meg, önálló nyomatok formájában is kiadták őket. Az is elképzelhető, hogy a kiadók halála után az örökösök így csináltak pénzt a rájuk maradt rézlemezekből. A városunkat ábrázoló rézmetszet hátsó oldalán egy latin nyelvű, gót bretűs rézmetszet ad gazdasági és földrajzi ismertetőt. Azt sajnos nem lehet tudni, hogy hány példányt nyomtak ebből a rézmetszetből, egy viszont a szolnoki antikvárium birtokában van, megtekinthető és megvásárolható. Imre Laios Találja ki! Folytatódik játékunk, melyben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épületegyüttest ábrázolnak a Kardos Tamás fotóművész gyűjteményéből származó felvételek. Legutóbbi feladványunk helyes megfejtése: a képen az ősi városrész, a Tabán látható az 1950-60-as években, amikor még építési tilalom alatt állott, háttérben magasodik a MÁV Kórház. E heti nyerteseink, akiknek gratulálunk, és akik szerkesztőségünkben átvehetik a Szolnoki Mozaik kiadványt és a bele való képecskéket: Téglás Józsefné, Szalantai Ignácné, Polgár Balázsné, Szelei Kiss György és Szűcs Pál. Kedves olvasóinktól pedig várjuk a következő megfejtást, melyet, kérjük, levelezőlapra írjanak rá. Nyomorúságban A z árnyékok nár oly hosszúra nyúltak, hogy az utca szemközti oldalán, a külvárosi házak ereszéhez értek és egészen elmosódtak. A nappali meleg kora estére eltűnt, csípős, tél előtti vacogással csapkodták egymást a száradó levelek, és az öreg jól szemébe húzta siltes műszőr sapkáját, melyről már nem lehetett megállapítani, hogy eredetileg szürke, vagy ilyen lett... Már messziről savanyú szag áradt az öregből, hosszú, második világháborús kabátja hiányos gúlát alkotott a hátán, ahogy két kézzel belehajolt a nagy, piszkosan fénylő konténerbe. Mellette műanyag zsák, szedett-vedett holmival, penészes kenyérrel és mint a mesében, halcsontokkal. Nyomorúságos volt a látvány, melytől én sem vigyorogtam kifejezetten. Szólni akartam az öreghez, mindenképpen valami olyasmit kérdezni tőle, ami nem az életkörülményeire utal. Szánalommal vegyes iszonyattal közelítettem hozzá, nem jutott okosabb a eszembe:-Mondja, bácsi, mire gondol? Szúrósan nézett hályogszürke szemével, vörösesszőke szemöldöke alól, bizalmatlanul végigmért, mit tesz Isten, rendes, tiszta ruha volt rajtam, rekedt hangon válaszolt:- En e? Hát én naccság, higgye meg, én aztán igazán csak arra gondolok, amire akarok. A gazdagok viszont nem csinálhatnak azt, amit akarnak. Sose lesz rá elég pénzük. GA Beszélgetés Kováccsal a zenéről és róla A szó csak egyfajta modorosság Kevés olyan ember akad a Földön, aki ne szeretné a zenét. Az első ritmusokat mindenki olyan kicsiny gyermekkorában hallotta, amikor még az édesanyja hasában volt: a szívdobogást. Kovács Feriről nem mondható el, hogy kevéssé feltűnő jelenség. Úgy hozzátartozik a városképhez, mint a Tisza Szálló tornya. A JAM Művészeti Egyesület, melynek vezetője, félprofi zenekarokat pátyolgat. Kovács a Fekete Macska sarkába helyezte magát, és egy kicsit meglepődött:- Furcsán érzem magam, ha a te- legráfos múltamra visszagondolok, inkább én kérdeztem, most meg valaki engem.- Hogy van a hegedűd?- Letettem egy kis időre, mert a közjóért különböző cselekedeteket teszünk JAM álnéven.- Hol tartod a pengetőidet?- Magam készítem a pengetőimet, most éppen nincs is.- Legutóbb hot koncerteztél?- Tavasszal, amikor Nagybányára utaztunk népi diplomáciát csinálni.- Hogy emlékszel, a közönség jó- lérezte magát?- Feltételezhetően tetszett a közönségnek, mert elég sok autogramot osztottunk ki, ellenünk ellenére vagy hogy mondja, mert nem szoktunk autogramozni.- Mennyi az önzés abban, ha az ember zenél?- Önzés? Nos, a zenével való kapcsolat szenvedélyes. Ilyen szempontból önös.- A közönség felé ez hogyan hat?- Ahogy halad az idő, a közönség egyfelelől nagyon számít, másfelől meg nem számít, tehát maga a zenei produkció szempontjából nem számít, mert egy fantomképet alakít ki az ember magának a zenéről, a közönségről, s e szerint csinálja. A közönség pedig az ezerfejű cézár, az megint önmaga.- A kiskoncertet kedveled kiskö- zönséggel, vagy a nagykoncertet nagyközönséggel? '- Neked ez örök kérdésed. Volt részem nagykoncertben, de az nem miattam volt nagykoncert. Inkább a kiskoncerteket kedvelem. Áttekinthetőbb, jobban kezelhető, inkább beavatható" a közönség.- A zenélésen kívül értesz valamihez?- Én semmihez sem értek, mindenhez egyformán nem értek, és ezt megpróbálom jól csinálni. A zenéhez sem, az újságíráshoz sem, a videózáshoz sem, a festéshez sem, de mindezt csinálom.- Azt a zenét, amit te itt menedzselsz, nevezhetjük városi folklórnak?- Igen, teljesen jó meghatározás. Hogy ki szereti ezt a zenét, nem tudom, legutóbb a Péntek 21-en a VMK-ban a Crossroad nevű folk- zenekar koncertjén ötszáz ember volt. Többnyire fiatalok, az én korosztályom már nem nagyon számít.- Bemutatkozási, folyamatos szereplési lehetőséget igyekszel előteremteni a zenekaroknak. Célod, hogy országos hírűek legyenek?- Nem, hanem odáig eljuttatni őket, az a célom. Például a Dessert esetében . . .- Őket is te juttattad Délhúsa Gjon kezei közé?- Nem, ezt túlzás lenne állítani, a Desserttel mi foglalkoztunk, de az országos hírnév minket nem érdekel, a JAM eléggé lokálpatrióta, tehát kifejezetten városi hírnévre törekszünk.- Mit jelent neked a város?- Mindig el akartam menni ebből a városból, éveken keresztül, aztán harminchárom éves koromra megöregedtem, aztán úgy határoztam, hogy inkább maradok. Ha már maradok, akkor megpróbálok itt a porfelhők között egy kicsit érdekessé tenni az átutazó életemet, amit itt eltöltők.- Jólérzed magad itt?- Igen.- Mitől van ez?- A kortól, az én koromtól. Az ember felméri a lehetőségeit, miket tudna elérni, mire ne vágyakozzon.- Végighallgattam a Szolnok Rock című nagylemezt, amin az utolsó számot ti játsszátok.- Én ... és a többiek, szóval nem zenekar.- . . . Ebben a dalban van egy refrén, ami arról szól, hogy „a mozdony nem az enyém”. ügy tűnik, mintha sajnálkoznál a dolgon, hogy ez így van.- Nem is sajnálkozás, egy éve született a dal, inkább az, hogy rájöttem arra, hogy nem az enyém a mozdony, ez egy felismerés.- A mozdony viszont lehet a hatalom szimbóluma . . .- Lehet, hogy magadból indulsz ki, ez az élet szimbóluma, a földi életé, az anyagi világban való lét szimbóluma. Erre kell rájönni, vannak kalauzok, de a kalauzé sem a mozdony, ez az egész.- Mitől polgár a polgár, és mitől kispolgár a kispolgár?- Kispolgár, hát nem tudom, akkor volt divat beszélni ilyesmiről, amikor olyan idős voltam, mint te, de hogy polgár. . . nem tudom, túl általános. Szolnokra lefordítva érteném azt, hogy a városban mostanság, az utóbbi öt évben kezd kialakulni az, hogy születnek már szolnokiak, az én időmben mindenhonnan jött emberek irányították a várost, a város volt őértük és nem fordítva. A rendszerváltás kapcsán lehetőségünk volt arra, ami azelőtt csak álmainkban szerepelt, tehát hogy kezünkbe vegyünk bizonyos dolgokat. A JAM is valahogy így születhetett meg. És akkor rájöttünk, hogy mi itt el tudjuk szórakoztatni magunkat akár világvárosi szinten is.- El kell viselnie a polgárnak, hogy ha egyszer az életében előfordul, hogy hirtelen elveszti azt, ami addig az övé volt?- Nem ijednék meg, nekem így is, úgy is a saját dolgaim meglennének, nem ragaszkodom én foggal-körömmel semmihez.- Milyen zenét szeretsz?- Mindenféle zenét. A komolyzenétől kezdve a dzsesszen át a saját zenéig. Mihelyt lehetőség van rá, otthon például Jancsi barátommal komolyzenét hallgatunk, mielőtt elmegyünk irodázni. A szórakoztatás szempontjából mi vállaltunk a város felé kötelezettségeket, néha a nem túl igényes zene is belekerül. Ez a rockzenének egy-egy stílusirányzata. De mindig megpróbáltunk igényesebb zenét játszó zenekarokat pátyolgatni, ami köztudomásúan üzletileg nem igazán hozott semmit. Tehát lehet, hogy a jövőben nem írom alá azt a zenekart, akit fel fogok léptetni Szolnokon, nem adom a nevem hozzá, ez csak szolgáltatásként üzemel. Bizonyos dolgokat elvárnak tőlünk, amit teljesítenünk kell.- Mi a zene?- Nem akarok bonyolult lenni, valami olyan megfogalmazási mód, nem is tudom, micsoda, ami az egyik legidőtállóbb. A zene nagyon jó a léleknek. A zenéhez képest a szó már válamilyen modoros, bonyolult dolog. Isteni dolog a zene.- Közösségteremtő képessége van a zenének?- Van, de jó lenne, ha még több közösségteremtő helyzetbe kerülne a zene, de ahhoz az kellene, hogy sokkal több ilyen szerveződés legyen, mint amilyen mi vagyunk, és így több réteget lehetne kiszolgálni.- Az imént említetted, hogy a zene Istenhez köze! álló dolog. Ezek szerint misztikus is?- Igen, amennyiben Isten is misztikus, de van, akinek Istenhez közel lenni valami roppant egyszerű, természetes dolog. Nekem Isten egyelőre az ismeretlen rövidítése.- Az alternatív elit klubból, amit nyitni készültök, lesz valami?- Igen, azt nagyon szeretnénk megcsinálni, szélesebb rétegeket is kiszolgálunk, de nagyon szeretnénk már egy kicsit... a megfogalmazás kissé üti egymást, de egy alternatív elit klubot tényleg szeretnénk csinálni. Biztos vagyok benne, hogy a város javára válna.- Hogy történelmi példát hozzak, ez a megfogalmazás előttem mintha az oroszországi ’ 17-es permanens forradalmat idézné.- Persze, hát ezek szavak. A hivatal felé más a szóhasználatunk, mint egymás között. Én arról beszélnék itt, hogy jobban megvilágosítsalak, ebben a városban tíz évvel ezelőtt is voltak emberek, akik a hivatalos rendszerben nem voltak besorolhatók, ezek ma is működnek Szolnokon, őket nem is összefogni, inkább összekeverni egy kicsit. Ha ez sikerülne is, esetleg kiderülj hogy nem is olyan jó, mert aztán ott ülünk a kocsmában és nem tudunk csinálni semmit. Végül is erre vágyunk, inkább így mondanám.- Valamilyen oknál fogva egy szolnoki koncertre nem jutottam be, bosszúsan és borúsan kiültem a sötétben a Tisza-parta, és az az állapot következett be, amikor a jó Isten sem gondol semmire. Aztán egy belső hangra lettem figyelmes, amely nemcsak szöveg vagy dallam, hanem koplett zene volt, előbb született meg, minthogy a tudatomig eljutott, egy Koncz Zsuzsa dal, ami a szürke városról szól. Freud doktor biztosan értené.- Na, ez a zene - bólintott Kov®cs- Blahó Gabriella
