Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-11 / 237. szám
A díjban előre egyezzenek meg! Hatezret kért a fuvaros Úgy érzem, nem hagyhatom szó nélkül a közelmúltban velem történteket: A szolnoki Érdért Vállalattól a Hunyadi útra szállíttattam faanyagot. A távolság oda-vissza kb. 12 kilométer, a várakozási idő (le-fel rakás, amihez két rakodót adtam) durván 4 óra hossza. Mindezért 6000 forintot kért a fuvaros, noha a végszámlát 5940 forintról állította ki, és másnap kaptam meg - a visszajáró nélkül. Nem azért építkezünk, mert sok pénzünk van, jól állunk anyagilag, hanem azért, mert javításra szorul az épület! (Most Békéscsabáról hozatunk cserepet, és 5700 forint lesz a fuvar- költség.) Nem vagyunk nagy . keresetű emberek (a lányom munkanélküli, a férjem rokkantnyugdíjas), tehát minden fillérnek helye van, s nagyon meg kell gondolnunk, mire és mennyit költünk. Sajnos mindig a saját kárán tanul az ember. A velem történteket azért osztom meg a nyilvánossággal, hogy legalább mások ne járjanak így, okuljanak belőle. Lehetőleg előre tisztázzák a vállalkozóval, hogy mennyit kér a fuvarért, mert az utólagos felháborodással már semmire se megyünk. Debreceni Lászlóné Reméljük, folytatják a kísérletet Ne az átrobogók mondják meg ... Mint a város lakója - és több barátom, lakótársam véleményét is bírva - örömmel üdvözöltem azt a kezdeményezést, hogy az „autópályának” használt szolnoki főutcát belvárosi hangulatú utcává kívánjuk átalakítani. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a kísérletsorozat nem halad előre, mi több. leállították. Először arra gondoltam, hogy talán az Ady Endre úljon folyó munkák miatt történt. Miután olvastam a közlekedési kísérlet feloldásával kapcsolatos tájékoztatást, arra a következtetésre jutottam, hogy a kísérletnek ellenzői is vannak, s valószínű, nem a város érdekében munkálkodók közül kerülnek ki. Bízunk abban, hogy végül is a városunkat szerető lakosság és nem az itt átrobogók akarata érvényesül. Reméljük, folytatják a kísérletet, s azzal zárul majd. hogy a régi 4-es főút belvárosi szakaszát a gépkocsik csak célforgalomra vehetik igénybe. A kísérletsorozat sikeres véghezvitelében támogatjuk az önkormányzatot, s ha igénylik, ehhez minden segítséget meg is adunk. Kis Csontos Béla Küldjön egy képet! A legendás hírű csapat main ■ ■■ A ~Vl,; Egy kedves ismerősömtől, Füredi Ferenctől kaptam ezt a képet, melyen a Szolnoki MÁV egykori legendás hírű csapata szerepel. Úgy gondolom, hogy a mai csapatok ismert szereplése mellett nem árt, ha visszaidézzük a régi sikereket, illetve azok résztvevőit. A nagy csapat névsora - az akkori felállás szerint: Horváth, Csabai, Kispéter, Selmeczi, Szűcs,• Fazekas, Szántó, Kolláth, Labore, Nagy, Korom. Megemlítem, hogy közülük Labore (Langa) Lajos osztálytársam volt a Szolnoki Fa- és Fémipari Szakiskolában (ma gépipari technikum). Ezek után az 1940-1941. bajnoki évadban szereplő csapat vezetőit és játékosait sorolom fel - balról, felülről kezdve: Korom Pál, Egry Ferenc, a szakosztály elnöke, Leveles Kálmán elnök, Sóki Imre ügyvezető elnök, Kolláth Ferenc, Nagy Ferenc, Romhányi Ferenc intéző, Móré János edző, Szántó József, Búza Imre, Fazekas László, Pallai János gyúró, Kispéter Mihály, Horváth Ferenc, Labore Lajos, Selmeczi János, Szűcs Sándor és Csabai János. Remélem, sok, a labdarúgást szerető sporttársamnak sikerült felidéznem a régi kedves emlékeket, az ismerősöket. A Jász-Nagykun Szolnok Megyei Labdarúgó Szövetség tiszteletbeli elnöke: dr. Soós István // Őszi napsütésben A „Kézenfogva” Egyesület gyermekeinknek október 2-án (szombaton) Egerbe szervezett kirándulást. Nagy-nagy izgalommal, lelkesedéssel készültünk az eseményre, és arra gondoltunk, most nem előre megbeszélt, kötött programmal indulunk, hanem majd spontán megállunk, elidőzünk egy-egy szép helyen, és kedvünk szerint megyünk tovább. Igen ám, de felvetődött a kérdés: hogyan oldjuk meg az ebédeltetést? Egyöntetű volt a válasz, hogy egyszer már mi is piknikezzünk. Elgondolásunkkal megkerestük a szolnoki Centrum étterem vezetőjét, aki további ötletet adott, majd nagyon sokat segített a felkészítésben. Tulajdonképpen gondoskodott az útravalóról. A kirándulás napján, hajnali 3 órakor már sütötték számunkra a friss fasírtot, a sajtos pogácsát, és egyéb csemegével egészítették még ki a csomagot, amit 7 órakor átvehettünk. A Centrum étterem vezetőinek és dolgozóinak ezúton is köszönetét mondok - a százhatvannyolc kiránduló nevében: Labáth Erzsébet A szerkesztőség postájából 1993. október 11., hétfő Gyermekeinkért Egészségesen, játékosan A törökszentmiklósi Almásy úti óvoda kollektívája - a szülőkkel karöltva - szeptember 24-én (pénteken) délután, a csodálatos őszi napsütésben jótékonysági sportdélutánt, kirakodóvásárt szervezett - az alapítványunk javára. A szülők már az előkészületek során példamutató hozzáállásról tanúskodtak. A rendezvényt, melyen körülbelül háromszázan vettek részt, az óvodai csoportok, családok felsorakozásával, zenés felvonulással, majd a közös bemelegítéssel nyitottuk meg. Ezután játékos ügyességi váltó következett, és minden kisóvodás érmet kapott. Majd az apukák léptek pályára, s mérték össze ügyességüket. A sportversennyel egy időben - a pálya túlsó oldalán - a szülők árulták portékáikat, és a bevétel 10-15 százaléka óvodánk alapítványát gyarapította. A tejipar jóvoltából - az egészséges táplálkozás jegyében - terítékre került a joghurt, kefir, tej, valamint a szülők által hozott gyümölcs. Az eseményt a győztes kézilabdázók oklevelének átadása és az örömkörfutás zárta. Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik a szervezésben, a lebonyolításban, a feltételek megteremtésében a segítségünké voltak: köztük a gimnázium igazgatónőjének, a Radar Kft.-nek és a szülőknek. Gyányiné Polgár Ildikó óvodapedagógus Törökszentmiklós Köszönet a taxisnak A szolnoki temetőbe igyekeztem a közelmúltban, és a vasútállomáson taxiba szálltam. Visszafelé vettem észre, hogy nincs meg a pénztárcám, a taxiban felejtettem. Bántott a dolog (74 éves özvegyasszony vagyok), de legnagyobb örömömre, a vasútállomáson már várt rám a kedves szállítóm, aki a személyleírásom alapján a kollégáival is kerestetett, és átadta a pénztárcámat. Kiderült, hogy utánam hozta, de végül is nem akart zavarni a már megkezdődött szertartáson. Az EBY-015 rsz., barna Wartburg taxi tulajdonosának, segítő kollegáinak ezúton is hálás szívvel mondok köszönetét. Özv. Gáspár Györgyné Kiskunhalas Parasztdekameron Az abonyi Petőfi Művelődési Otthon az utóbbi években ingyenes műsorral kedveskedik az idős embereknek - különös tekintettel az idősek napjára. A közelmúltban ebből az alkalomból a szegedi Mini Színpad társulata a Parasztdekameron bemutatásával szórakoztatta és köszöntötte az idős embereket. A régmúlt paraszti világ vidám. pajzán történetei peregtek le; a régi szokásokat pikáns fű- szerezettséggel mutatta be a lelkes, rokonszenves, fiatal társulat: a három hetyke, daliás férfi - Vadász János, Bálint Antal és Tóth Levente, no meg a két tűzrőlpattant, kacér menyecske. A pajzán anekdotákat korhű jelmezekben és előadásmódban elevenítették fel a puritán, szerény díszlet előtt. A pergő képek egy széki faluban játszódtak, de akár a régi Abonyban is történhetett volna. Helyzetkomikum is volt bőven. Életre kelt a kackiás őrmester, a menyecske, a gazda, a vándor- legény, a pap és a cigány. Örömkönnyek szöktek a szemekbe a frappánsan és ismerősen visszacsengő sírfeliratoktól, de az előadás csúcspontja a paraszt és a cigány kettőse volt, amit a közönség kacagással, nagy tapssal jutalmazott. A fiatal művészek hálásak voltak a szeretetért, így összegezték véleményüket az abonyi közönségről: Öröm ilyen vidám, jó kedélyű közönséggel találkozni; szeretetteljes fogadtatásuk, hálás tapsuk sokat lendített a szegedi Mini Színpad további munkáján. Bár az előadást megelőző szervezés nem volt tökéletes, a jelenlévők igen jól érezték magukat. B. Zs. Abony Expressz - ajánlva Szajoli HTO Élvezeti cikk, bizonyos esetekben folyékony drog. Ha keveset kapunk belőle, hiánybetegséget okoz, s ha végképp nem jutunk hozzá, hideg veri ki az embert. Használatát a törvény szabályozza. S hogy tiltja vagy sem, ki tudja esetünkben? A háztartási tüzelőolaj Szajolban nemrég sok fejtörést okozott a helybelieknek, de reméljük, már múlt időben beszélhetünk erről a gondról. Nemrég, a hideg napok beállta előtt, levélírónk papírra vetette: a község két benzinkútja közül egyiknél sem kapható tüzelőolaj. Mi lesz velünk? - tette fel a kérdést. Szolnokra vagy Törökszentmiklósra kell utazniuk érte - már akinek van autója -, ami fölöttébb körülményes lenne, nem1 beszélve a többlet- költségről. Az idős embereknek pedig egyenesen lehetetlen, hiszen nekik már a községen belül is nehéz cipelni a kannát, tolikocsin húzva-vonva. Ez olyan kínos testmozgás, amit az idősek sem hagyhatnak abba. Mint megtudtuk, a „piros olaj” forgalmazása nem érdeke a szolgáltató-vállakozónak. Mélyen zsebbevágó döntése végül is érthető. Az ő igaza a haszon mértéke, s hogy nincs ellátási kötelezettsége. Pedig hosszú távon megérhetné az üzlet. De mint hallani, meglehetősen határozottan, drasztikus módon elzárkóznak az effajta népszerű lépésektől. Nehéz bevallani, de a polgármesteri hivatal megelőzött minket. Felhívták a kutak tulajdonosát, nem találhatnának-e valamiféle megoldást - tudtuk meg a polgármestertől. A logika könyörtelen szabályai ezúttal is igaznak bizonyultak. „Ebben a formában” nincs megoldás. Gondolnánk, ezután csak szerencsés fordulat következhet. És mint az előzmények sugallják, szerencsére nem tévedtünk sokat. Az önkormányzat ellátási felelőssége, sokkal inkább a lakosok iránti elkötelezettsége kisegítette a bajból a szajoliakat. Már arra is gondoltak, hogy teherautóval hozzák a tüzelőolajat, de hogy gyűjtötték volna össze a jegyeket? Nem beszélve a közúti ellenőrzés kényelmetlenségeiről. A két település közelsége és a község vezetőinek hajthatat- lansága révén, végül is a törökszentmiklósi benzinkutast, Kiss Istvánt meggyőzték: a háztartási tüzelőolajat is érdemes forgalmazni. Kedden, csütörtökön, szombaton megnyílhatnak az olajcsapok. A vállakozó elfogadta a felkérést, már „csak” a jogszabályok által megfogalmazott feltételeknek kell megfelelni. Azok ugyanis kimondják: ahhoz, hogy tartálykocsiból vásárolhassanak a szajoliak, a hatóságtól minden árusítási napot megelőzően három nappal kell az engedélyt kérni. Mit tegyenek a helybeliek és a hasonló helyzetbe került településeken melegedni vágyók? A jövedéki adót ugyanis ott kell fizetnie a vállalkozónak, ahol a telephelye van. Reménykedjünk, hogy áthidalható ez az akadály, s az olajválság megoldódik. Az önkormápyzat már kijelölte a telephelyét: Mire képes a nagyhangú ostobaság? Keressük a választ Az Új Néplap október elsejei számában olvastam - a Választ kerestünk a panaszokra cím alatt - az egyik törökszentmiklósi olvasó utcanevekkel, zászlóval és címerrel kapcsolatos észrevételét. No, ezek után én is keresem a választ, de nem az említett utcanevekre, hanem a megdöbbentő elmaradottságra. Az a véleményem, hogy annak az embernek a panaszát, aki nem tudja, ki volt Dózsa György, és esetleg parasztember az illető, nem lehet orvosolni. Még hogy Radnóti Miklós nem méltó a megemlékezésre? Ezt csak tudatlan vagy fasiszta múltú ember állíthatja! A zászlóról és a címerről már nem is szólok, mert rágondolni is rossz, hogy a nagyhangú ostobaság képes lenne a magyar nemzeti lobogóból törölni a vörös színt... Egyébként úgy vélem, az ordít legjobban, aki nagyon fél valamitől, esetleg a saját bűne miatt. Sajnos a parlamentben is akadnak ordító emberek. Félelmük oka - kinek-kinek lehet a nyilaskeresztes múlt, de az is lehet, hogy közelebb keresendő. Befejezésül megemlítem még a Mondja el hát... - Minek nevezzelek? című, október 2-i írásukat, melyre csak annyit mondhatok: a mainál jobb életet kívánok az unokáimnak s mindannyiunknak. Sz. B. Szolnok Pusztuló fazekasház A Karcagi Városvédő Egyesület juttatta el szerkesztőségünkhöz ezt a fotót, mellyel az Erkel Ferenc úti Kántor Sándor fazekasház pusztuló nádtetejére hívják fel a figyelmet. Sürgősen rendbe kellene hozatni, hiszen a további állagromlás a fazekasház értékeit is veszélyezteti - fejezték ki aggodalmukat.
