Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-09 / 236. szám
1993. október 9., szombat Jász.—Kun Kakas 15 Ha nincs fülcimpa, nincs biztosítás Az állat-életbiztosítás hazai dilemmái Biztosítás - biztonság, de az állatvilágban nem mindenkinek. Ma már — hála az állatbarátok széles körű érdeklődésének - a házi kedvencek között szép számmal vannak teknősbékák, kígyók, sőt krokodilok is. De hiába gazdáik minden próbálkozása: a hazai társaságok e jószágokra nem hajlandók életbiztosítást kötni. Az elutasító magatartás hivatalos magyarázata az, hogy „nincsenek meg az esetleges kár rendezéséhez szüksgées feltételek”. Ami köznapi nyelven annyit tesz, hogy ha a biztosítás alanya elpusztul, a társaságok nem képesek a „személyazonosság” megállapítására. Birkák, malacok, tehenek esetében nincs efféle gond: a fülbe tetovált számok hiteleFarkasokkal él Egy német állatápoló nyugdíjba menetele után elhatározta, hogy kivonul a társadalomból és ezentúl az erdőben él. Szabadnak és boldognak érzi magát, ott tölti napjait és ott alszik. Legkedvesebb partnerei a farkasok. Szerencsére, mi még nem tartunk ott! (Sok a nyugdíjas - kevés az erdő ...) (FEB Fotó) Mintha ők lennének a rácson kívül! Mulatságos gondolat: a képet nézve, ketrecben érzi magát az ember, mintha szerepet cserélt volna a bámészkodó majmokkal. - De fura figura! - állapítja meg, ki röhögve, ki döbbenten... Vagy mégsem? Ugyan mit nézhetnek?! Lehet tippelni. A cseles fényképész a stras- bourgi Főemlős Kutató Intézet kísérleti laboratóriumában örökítette meg őket, ahol a legkülönfélébb majomfajok élik életüket, nem is sejtve, hogy kísérleti alanyok. Veszprémi Miklós: Csókesszé (részletek) Az ember hajlamos azt hinni, igazán nincs mit töprengeni rajta. Különben is kísért a régi igazság: „A csókot gyakorold, ne magyarázd!” Még jó, hogy az írókról lepergett az efféle jó tanács. Talán, mert számukra minden a múzsa csókjával kezdődik: igaz, ezt a mennyei csodálatosságot fölöttébb szemérmesen nem a szájukra, csupán homlokukra illik adni, mégis valósággal megtáltosodnak - azazhogy ihletet kapnak - tőle. Már ennyiből is kitetszik, csók és csók között fölbecsül- hetetlen a különbség. Megtévesztő, hogy csaknem mindegyik nyelvben csupán egyetlen szó van rá. A latin a kevés kivétel egyike. A régi rómaiak háromféle kifejezést ismertek: az osculum a tisztelet és megbecsülés jele volt, a basium feleséget és rokon nőt megillető szeretető, s a suavium értelme azonosítható többé-kevésbé a mai fogalmak szerinti csókéval. Megjegyzendő, a suavium annak idején meglehetősen kétes mellékzöngéjű volt. A közvélemény többnyire csak mint a „rossz nők” körében szokásost tartotta számon. Ennek persze ellentmond a szó eredete: sua- vis édeset jelent, márpedig ami édesség, az aligha lehet túl rossz, bárha a közhit szerint a tisztes római polgárhoz nem méltó. Úgy látszik, idővel a basium körül sem volt minden rendben. Tiberius császárnak egyenesen törvényt kellett hoznia ellene. A római birodalomban tudniillik nő nem ihatott bort. Ezt a tilalmat bizonyára nem szívesen tartotta be senki, ezért gondoskodni kellett az ellenőrzésről. Meglehetősen sajátos módon: a rokon férfi valamennyi találkozás alkalmával megcsókolhatta a nőt, ily módon győződve meg róla, hogy az illető csakugyan törvénytisztelő-e. Az effajta „ellenőrzés” rendkívül népszerű lett, s úton-útfélen mind féktelenebb „rokoni” csókoló- dzás folyt, amelyre aligha illet a basium, sokkal inkább a suavium kifejezés. Naiv kérdés: mi a veszélyes abban, ha két száj összeér? Semmi, válaszolhatnánk Mon- taigne-ra gondolva, aki a XVI. századbeli francia csókszokások ellen lázadt: „...nálunk a könnyű kegyosztás értéktelení- tette a csókot, amelyet Szókratész olyan hatalmasnak és veszedelmesnek mond. Viszatet- sző és a hölgyeket lealázó szokás, hogy kénytelenek az ajkukat odanyújtani bárkinek, aki három lakájjal érkezik, még ha utálatosan csúf is. Nekem sincs sok hasznom a divatból, mert a világ nincs arányosan felosztva, s három szép nő ellenében ötven csúnyát kell végigcsókolnom, amit az én rossz gyomrommal drágán fizetek meg.” Jelemző egy amerikai tudós kifakadása: - Az egész nem más, mint kilencvennyolc százaléknyi nyál, egyszázaléknyi cukor, néhány tized százaléknyi keményítő és egyéb kémiai anyag. A többi merő képzelődés... Az effajta csókanalízis persze megtévesztő. Mindenekelőtt a százalékos arányánál jóval lényegesebb „merő képzelődés” lebecsülése miatt. Bizonyára a tudomány nem tud mit kezdeni az illúzióval. Ennek nemhogy összetétele, még anyaga sincs, a hatása mégis szinte fölmérhetetlen. Csak találgatni lehet az érzések, szenvedélyek, vágyak, vonzódások, remények és félelmek csókoló- dzás közben úgyszólván vul- kánszerűen feltörő kavargását, amely csakugyan úgy hat ^ az emberre, akár a kábítószer. Érthető, hogy ki-ki úgyszólván alig ismer magára, hiszen mindaddig fogalma sem volt a sejtjei mélyén meglapuló viharos ösztönösségekről. Mindez túl egyszerű volna, ha nem kellene számolni egyéni jellemzőkkel. De nincs két egyforma csók; még ugyanaz a férfi és nő sem tudja kétszer úgy megcsókolni egymást, hogy mégoly csekély idegenség-újdonság-szokatlan- ság ne hullámzana végig egyikükön is, másikukon is. Emellett persze mindketten nagyobbrészt ugyanazt kapják, amire számítottak, hiszen minden csókban ismert és ismeretlen szeszélyesen keveredik egymással. Öröklött egyéni tulajdonságok éppúgy, mint alkatból, vérmérsékletből, érzelmi beállítottságból, pillanatnyi helyzetből fakadó jellegzetességek. Nem is szólva a szerteágazó társadalmi képzetekről. sen igazolják a kilétet. A kígyókra, krokodilokra és teknősbékákra viszont - alkalmas fülkagyló híján nem lehet ilyen névjegyet tenni. S ha valamelyik elköltözik az égi zoo-ba, nincs olyan éles szemű kárrendező, aki meg tudná állapítani, hogy mondjuk a kimúlt teknőc az a teknőc, amelyre a biztosítást kötötték ... így azután a biztosítónak akkor is fizetnie kellene, ha a csalafinta állatbarát az élő kedvencet - átmenetileg - egy elpusztult jószágra cserélné át. Az állatvilág más egzotikus tagjainak biztosítását illetően is sok a bizonytalanság. Legutóbb egy strucctulajdonos járta sorra a társaságokat, hogy óriásmadarát bebiztosíthassa. A tisztviselők azonban struccügyben teljesen tájékozatlannak bizonyultak, s vagy elzárkóztak az üzlet elől, vagy olyan magas tarifát szabtak, amelyért egész struccfarmot lehet venni. Az állatbiztosítások nagy része persze szokványos ügylet, legtöbben ugyanis kutyájukért fizetik a részleteket. A társaságok azonban óvatosak: a négylábú- akra csak 15 éves korig kötnek életbiztosítást, az ennél kár csak egy nappal is idősebb ebmatuzsálemeket törlik ügyfeleik sorából. A biztosítás összege egyébként az állat értékének függvénye: 4 ezer forintos kutya esetében 564 forint, de már egy 15 ezer forintos jószágnál 2.700 forint az éves tarifa. Hát nem vicces?!- domi - (Ferenczy) Enni vagy nem enni Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk - hajdanában minden iskolás gyerek megtanulta ezt a bölcsességet. Mára kiment a divatból. Ezt egyrészt helyeseljük. Nem szeretjük ugyanis az asz- ketizmust: nemcsak azért eszünk, hogy fenntartsuk létünket. Az evés öröm: az étkezés perceinek is szakaszd le a virágát. Szakaszd -- és ne legeld! Habzsolni nem illik, nem is egészséges. Bár a csipegetés is rossz szokás. Tömjük a vendéget, mert ez a magyaros vendégszeretet. Tömjük a családot ünnepen, vasárnap és szabad szombaton, hogy mindenki jól érezze magát odahaza. Túl sokat eszünk, mert arra csúszik csak jól az ital. Túl sokat iszunk, mert másképp nem tudnánk mindazt megenni, amit elénk raknak. (Pedig az alkohol, más ártalmai mellett, hizlal is!) Eszünk-iszunk, hogyha unatkozunk, tehát munka közben és a televízió előtt. Eszünk-iszunk házon kívül is, szórakozás címén. Statisztikák tanúsága szerint szabad időnk jelentékeny részét az étkezések előkészítése tölti ki. Nincs rá adat, de feltételezhetjük: a folyamatos evés „időigénye” sem sokkal kisebb. Akár az ember! Beküldendő október 16-ig a vicc poénje. Reggeli bölcsesség című, október 2-i rejtvényünk helyes megfejtése: Mindkettőnknek jobb lenne, ha ilyen reggeleken nem látnánk egymást. - Könyvutalványt nyertek: Kiss Ferencné, Tiszaörvény, Lázár Kálmánná, Jászárokszállás és Vígh János, Szolnok. (Az állami könyvesboltokban beváltható utalványokat postán küldjük el.)
