Új Néplap, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-08 / 235. szám

1993. október 8., péntek 13 Hazai körkép Megyei gazdák a Zürichi-tó partján Ha valaki Svájcról beszél, rögtön az Alpok havas hegy­koszorúi, a faházas svájci ma­jorságok futómuskátlis abla­kai, a virágba boruló alpesi rétek, sziklafalakról leporló vízesések, fekete fenyvesek és zöld színű tavak jutnak az eszünkbe, de olyanok is van­nak, akik az ízletes svájci tej­csokoládéra, a márkás kar­órákra vagy a zürichi és genfi bankok széfjeire gon­dolnak először. Az Agrár és Falusi Ifjúsági Körök Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületét mindezek mellett más célok is vezérelték, amikor a svájci farmer fiatalok ez év májusi látogatását viszo­nozva útra keltek szeptember végén. A mezőgazdaságra al­kalmatlan, ásványkincsekben szegény, a korszerű közlekedés elé annyi természeti akadályt torlaszoló földön vajon hogyan alakulhatott ki Európa egyik legfejlettebb gazdasága, legma­gasabb életszínvonala és min­denekelőtt egy korszerű mező- gazdaság? A választ vendéglá­tóink, a Zürich Felföldi Falusi Ifjúsági Szövetség fiataljai egy­hetes igen tartalmas szakmai programban sűrítették össze. De erről a magyar fiatalok maguk is meggyőződhettek, hiszen farmer családoknál voltak el­szállásolva, s bizony gyakran ébredtek hajnali kolompszóra, amikor a munka már javában folyt a farmon. Svájc ötmilliós lakosságának 3 százaléka él a mezőgazdaság­ból, s ha nagyon kemény mun­kával is, de valóban meg tud élni. Annak ellenére, hogy a mezőgazdasági túltermelés, az Európa Közösség felé való ori­entálás újabb és újabb próbaté­telre teszi a tíz-húsz hektáros parasztgazdaságokat. A megél­hetéshez a kenyeret főképpen az állattenyésztés a tejtermelés adja szinte valamennyi gazda­ságban. A növénytermesztés főként a takarmánynövények termesztését jelenti, de akad azért kevés zöldség- és gyü­mölcstermő terület is. Garantáltan biotermék. Ez lassan jelszava lett a termelők­nek, úgy, mint Martin Berge- réknek a böretswili kis hegyi te­lepülésen. Őseik már az 1800-as évek közepén gazdál­kodtak itt a tengerszint felett 780 méterrel. 13 hektár legelő, 26 tehén, (ugyanis Svájcban hektáronként 2 tehenet tarthat egy farmer) valamint pár hektár erdő alkotja Bergerék gazdasá­gát. Nyúltenyésztéssel is fog­lalkoznak - hobbiból - a gyü­mölcsös pedig a háztartás ellá­tását szolgálja. Becsületkasszás zöldségbolt Naponta 180 liter biotejet fejnek a farmon. Hogy mitől bio a tej? Elsősorban attól, hogy a legelőgondozásnál semmiféle vegyszert nem használnak. Kora tavasztól késő őszig a le­gelőn vannak a tehenek, és csak friss füvet esznek. (Igaz, Svájc­ban elég csapadékos az időjárás - átlagban 1000 mm, ebben az évben pedig már eddig 1500 mm eső esett.) A fű állandóan szép haragoszöld, ezért csak té­len kapnak a jószágok egy kis erősítő takarmányt, zabot, ku­koricát és árpát. - Évente két­szer ellenőrzik a tej minőségét, és mivel biotejnek minősül, többért tudom eladni - meséli vendéglátónk. Gondozom a környező mezőt is - mutat le a völgybe -, melyet a Züri- chi-tóig tartó vasúti pálya szel át, s ahol a nosztalgiagőzös köz­lekedik. Természetesen plusz­pénzt kapok ezért. A garantált biotermék mellett a „több lábon állás” is jellemzi a svájci farmerek többségét, ugyanúgy mint Ruedi Corrodit, akinek fóliasátras kertészete mellett a tyúkfarmja aratott nagy elismerést. A gazda évente 70 ezer tojást értékesít. Persze ez is biotojás, hiszen a tyúkok csak füvet esznek, csak télen kapnak tápot, ami szintén ga­rantáltan természetes tápanya­gokból készül. Ruedi másik specialitása, hogy összegyűjti a falu zöldtrágyáját, farmján komposztot csinál - ezért támo­gatást kap a falutól -, melyet az­tán a falu lakói ingyen szállít­hatnak el tőle. A komposzt hő­energiáját is hasznosítja - egy vízvezetéket vezet keresztül, amelyben a víz felmelegedve a fóliasátrat fűti télen. Másik öt­lete: a becsületkasszás zöldség­bolt a kertészete mellett. Egy kis fabódéban ki-ki kedvére vá­logathat a termelt zöldségfaj- tákbók, majd az árát a perselybe teszi. Hiánya eddig még nem volt - vallja. Jövőre virágkerté­szetét is hasonló módon kívánja üzemeltetni. A tejtermelés je­lenti azért itt is a család fő tevé­kenységét, de a harminc tehén mellett ott van a két ló és egy hintó. Nyáron a turistákat ezen viszi körbe a gazdaságon, il­letve tesz velük egy kis sétát a varázslatos szépségű Alpokban. A programból nem maradha­tott ki két feldolgozógazdaság sem. Dürtemben és környékén alig akad, aki ne ismerné Klöti úr és fia ízletes gyümölcsjog­hurtjait. Hetente 10-15 ezer liter tejet vásárolnak a termelőktől és dolgoznak fel ketten az üzem­ben. A papa közben a sertéste­lepjén - egyedül - 500 sertés hizlalásával foglalkozik. Zürichben a Toni Tejfeldol­gozó Üzemben is járt a magyar küldöttség, mely 15 ezer tejter­melő gazdaságra épül. Naponta 600 ezer liter tejet dolgoznak fel, óránként 3600 literes dobo­zos tej, 22 ezer doboz joghurt, és 10 ezer kefir kerül le a sza­lagról. 13 ilyen tejfeldolgozó üzem van az országban, s közü­lük a Toni a legnagyobb. A biotermeléshez feltétlenül hozzájárul a Wödenswili Szőlő-, Gyümölcs- és Kerté­szeti Kutató Intézet. Hét ha­sonló intézet működik Svájc­ban. Látogatásunkkor megtud­tuk, hogy 3 fő feladatot látnak el: kutatást, növényvédő szerek vizsgálatát és információs szol­gáltatást a farmereknek. A gyomnak is funkciója van Évente több 500 fajta nö­vénnyel kísérleteznek, főleg ha­zai fajták javítását célozták meg, de arra is figyelnek, hogy milyen új gyümölcsfajtákat le­het itt meghonosítani. Vélemé­nyük szerint a talaj minőségé­nek vizsgálata talán a legfonto­sabb a növénytermesztésben. Minden évben megjelentetnek egy füzetet, amit ajánlanak a termelőknek. Ebben ismertetik azokat a vegyszereket, melyek nem károsak az emberre, a hasznos növényekre, rovarokra. Van egy olyan nézet is, hogy nem kell föltétlenül kiszedni a gyomot a kultúrnövények kö­zül. A gyom ugyanis fontos funkciót lát el a talaj védelmé­ben. Az sem mellékes, hogy a rovaroknak táplálékul szolgál, s így nem a kultúrnövényeket tá­madják meg. A kutatóintézet mellett hasz­nos tapasztalatokat sikerült sze­rezni két zöldségfeldolgozó üzemben. Elsőként a Leunber- ger cégnél tettünk látogatást, melyet két testvér alakított tíz évvel ezelőtt. Kezdetben 21 hektáron zöldségtermesztéssel foglalkoztak, majd egy pajtában hozzákezdtek a feldolgozásá­hoz is. Ma már a McDonald’s cég legnagyobb szállítói, de zöldségféléik, salátáik a Migros üzlethálózat szinte minden bolt­jában megtalálható. A zöldség­fajták nagy részét még most is maguk termelik, de importálnak Magyarországról is. Sajnos nem elég jó minőségű, nem egyenle­tesen zöld színű a paprikánk - mondják. Olyannak kellene lenni, mint a hollandnak. Hinwilben Masshard úr ká­posztasavanyító üzemét tekint­jük meg, Svájc egyik legna­gyobb üzeme szintén családi vállalkozás 1920 óta. 2400 tonna káposztát dolgoznak fel, ennek 50 százalékát savanyít­ják. A feldolgozóüzemek megte­kintése után Waldban egy 210 tagú mezőgazdasági szövetke­zetét következik, amely első­sorban a termények felvásárlá­sával és értékesítésével foglal­kozik. 100 frankért mindenki tag lehet, melyből egyetlen előny származik - garantáltan csak azt a terméket veszik meg, amiből a gazdának túltermelése van. Szárítóüzemük, takarmány­keverőjük van, mezőgazdasági képzéseket, tanfolyamokat tar­tanak, tanácsokat adnak. A leg­főbb jövedelemforrást azért a két benzinkút jelenti, valamint négy boltjuk a környező telepü­léseken, ahol a farmerek szinte minden mezőgazdasági felsze­relést megvásárolhatnak. Jártunk a Bucher Mezőgaz­dasági Gépgyárban, mely a Fiat gyár svájci képviselete, de az utóbbi hónapokban a Forddal is szerződést kötött a traktorjaik gyártására. A mezőgazdasági termelés és gépvásárlás csökke­nése azonban arra késztette őket, hogy kommunális, úttisz­tító gépek gyártásával és for­galmazásával is foglalkozza­nak. Környezetvédelem mindenekfelett A svájci tapasztalatcsere utolsó szakmai napján Lindau- ban a helyi mezőgazdasági szakiskolába látogattunk, ahol meggyőződhettünk arról, hogy nem a szakosodott, hanem az ál­talános, a mezőgazdaság több területén hozzáértő és helytálló szakemberre van szükség Svájcban is, annak ellenére, hogy az ilyen irányú szakisko­lák száma az utóbbi években egyre csökken. Az iskola láto­gatása során küldöttségünk ta­lálkozott a Svájci Falusi Ifjúsági Szövetség vezetőivel is. Svájcban a mezőgazdaság mellett a másik nagy kérdés a környezetvédelem, hiszen az egészséges táplálkozás mellett környezetünk tisztasága a leg­fontosabb. Ezt errefelé nemcsak mondják, hanem mindent meg is tesznek ezért. Az egyhetes tapasztalatcse­rén természetes Svájc neveze­tességeivel, történelmi emléke­ivel is sikerült megismerkedni. Hajókirándulás a Zürichi-tavon, hegyi túra az Alpokban majd­nem végkimerülésig, hogy az­után az 1300 méter magasan fekvő „Fameralp” turistaházá­ban vehessünk búcsút vendéglá­tóinktól, akik mindent megtet­tek, hogy a 18 fős magyar kül­döttség kellemes és főleg hasz­nos tapasztalatokkal térhetett haza. Báli István A tehenek nem bírják felcipelni a magas legelőkre a hatalmas kolompokat, ezért a fiatal gazdákra vár ez a nemes feladat A naphajú királylány és a szivárvány Bronzdiplomás füredi festőpalánták Több mint száz ország gye­rekei küldték el Zánkára rajzai­kat, a gyermekalkotások galéri­ájába. Köztük a tiszafüredi Szé­chenyi iskola gyerekei is, akik Pilinszky János „A naphajú ki­rálylány” című versét illusztrál­ták. Az alkotók közül Szabó Dóra és Pataki Péter már kis- gimnazista, de a team többi tagja: Szeverinszki Kati, Zrínyi Szabina, Szűcs Eszti, Nagy Adél és Lazaridisz Alexandrosz széchenyis maradt. Jó volt látni és hallani, milyen szívesen ele­venítik fel a mű keletkezésének körülményeit. Jáki Csabáné ta­nító néni, aki az első osztálytól negyedikig egyengette a gyere­kek útját, segített nekik és ne­kem is ebben. Megtudtam, hogy ebben az osztályban, ahol ma is tulipános ládika őrzi a gyerekek kincseit, még valódi múzeum is műkö­dött. Maguk a gyerekek gyűjtöt­ték, kutatták fel a népi életmód, népművészet még Füreden megtalálható darabjait. Ez azért is lényeges, mert ezeket a motí­vumokat felhasználták a díj­nyertes alkotásban is, ami a Pi- linszky-vers mind a 28 verssza­kát feldolgozta. Leviaszolt lapra, szappan és festék segítségével karcolták fel gondolataikat - a már ötödik osztályos gyerekek -, miután mélyrehajtóan elemezték a mű­vet. Szépen és jól, mert Rain­bow (Szivárvány) ’93 címmel meghirdetett pályázat zsűrije bronzdiplomával jutalmazta a gyerekek „fantáziáját”. A képet sajnos nem tudjuk bemutatni, mert a zánkai galériában öreg­bíti az iskola hírnevét. Ám a munkájukért járó elismerést, a bronzdiplomát a szeptember 21-én megtartott iskolanapon ünnepélyesen átadták a gyere­keknek. (Képünkön Erzsiké néni a bronzdiplomás tanítványaival.)-P­(Fotó: Mészáros) Beszélgetés Báli József karmesterrel Nincs zenei életünk Filharmónia nélkül?- Karmester úr, gondolom Önnel és zenekarával, a Szol­noki Szimfonikusokkal egye­temben kellemetlen meglepetést okozott az a hír, melynek értel­mében a Nemzeti Filharmónia - „elgazdálkodván” magát - az 1993-as naptári év háralévő ré­szében megszűnt nemzetinek lenni, azaz: tevékenységét kizá­rólagosan a fővárosra korlá­tozza. Mit tehet ebben a szituá­cióban egy vidéki város zene­kara és karmestere?- A hír természetesen ben­nünket is igen rosszul érintett, hiszen tevékenységünk egyik meghatározó jelentőségű ténye­zője mindig is a Filharmónia, il­letve az annak égisze alatt szer­vezett koncertsorozatok voltak. Kétségbeesésről azonban szó sincs: úgy vélem, az 1993-as évből hátralévő mintegy három hónapot nagyobb gondok nélkül meg tudjuk tölteni olyan prog­ramokkal, mely úgy a zenekar­nak, mint kedves közönségünk­nek kedvező.- Milyen hangversenyeket terveznek az elkövetkező idő­szakra?- Első helyen említem azt a koncertet, melyet Szolnok Me­gyei Jogú Város Önkormány­zata rendez október 22-én a Szigligeti Színházban, s mely­nek műsorán Verdi Requiemje szerepel, a közreműködők kö­zött - a Szolnoki Szimfonikus Zenekar mellett - a Debreceni Kodály Kórus és neves szólis­ták szerepelnek majd vezényle­temmel. November első hetében nép­szerű - vagy talán inkább köz­kedvelt - zenekari művekkel kí­vánunk közönségünk elé lépni. Mindemellett a könnyedebb műfaj kedvelői sem maradnak élmény nélkül, ugyanis szil­veszter körül megtartjuk, immár talán kis túlzással hagyomá­nyosnak titulálható újévi kon­certünket. Most veszem észre, hogy kissé előreszaladtam időben, ugyanis nagyon szeretnénk egy bensőséges hangulatú karácso­nyi hangversennyel megörven­deztetni kedves közönségün­ket.- Mi történik a hosszú-hosszú évek óta futó ifjúsági sorozatok­kal?- Hát igen; ez az egyik legna­gyobb gondunk. A koncertek ugyan - számukat tekintve - megrendezésre kerülnek 1994-ben, azonban mind a har­mincegy hangverseny februárra és márciusra tolódik - vagy in­kább torlódik. Ez a körülmény a zenekar muzsikusai számára rendkívüli megterhelést - az ál­talános és középiskolás korú koncertlátogatók számára pedig a bőség zavarát eredményezi.- Engedjen meg még egy utolsó kérdést, karmester úr! Hogyan summázná az ilyen és ehhez hasonló helyzetekből való kivezető utat?- Jó volna hinni abban, hogy ez a szituáció többé nem ismét­lődhet meg; biztosítékot kapni arra nézve, hogy a Filharmónia valóban a nemzeté, s hogy an­nak válságait nem mindig és el­sősorban a vidék sínyli meg. A vidék alatt elsősorban Jász-Nagykun-Szolnokhoz ha­sonlóan - azokat a megyéket ér­tem, ahol nem működnek kö­zép- és felsőfokú zenei intéz­mények. Véleményem szerint regionális, esetleg megyei köz­pontokat kellene működtetni részarányosán lebontott anyagi lehetőségekkel - ez már lehetne egy tisztességes alku tárgya.- Beszélgetünk befejezéseként szeretném megkérdezni: milyen meglepetést tartogat számunkra együttesével?- A Szolnoki Zenei Fesztivál alkalmából szeretnénk előadni Gounod Szent Cecilia tisztele­tére írott miséjét, bízva abban, hogy ez a szép zene tovább bő­víti a Szolnokon szerencsére egyre szélesebb zenekedvelők táborát. Szathmáry Judit Óda a fényhez A vakok országos szövetsége JNSZ megyei szervezetének kezdeményezésére tavaly októ­berében jelent meg a nemzet­közi érdeklődést kiváltó Óda a fényhez című, a vak és gyengén- látó költők, írók antológiája, amely az első ilyen válogatás hazánkban. A kötet műveit irodalmi tea­délutánokon mutatják be me­gyénk városaiban. Képünk a karcagi előadáson készült, bal­ról jobbra Germann Sándomé, Harsányi Istvánná klubvezető és Palásti Tibor. -scsj-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom