Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
t Kedves Olvasó! A hatalom mibenléte - dobol egyre gondolataimban, mióta meghallottam a történetet: A lány felszállt a vonatra, szép, sudár, olyan 16-17 éves forma. Kényelmesen elhelyezkedett egy kupéban, s remélte, a nemzetközi gyorssal másfél óra sem kell, és felér a fővárosba. Kevesen utaztak a késő délutáni órán. Vele szemben egy lengyel nő ült, kicsit bánta is, szeretett beszélgetni, de a nyelvi nehézségek miatt most hallgatásra kényszerült. Újságot, könyvet nem hozott magával, így aztán kibámult az ablakon és nézte az elfutó tájat. A kalauz, talán 25 éves lehetett, magas, erős testalkatú, beköszönt az ajtón, és kérte a jegyeket ellenőrzésre. A lány átadta neki, még mosolygott is hozzá, de az komor hangon rámordult:- Mutasson diákigazolványt vagy személyigazolványt! Némi keresgélés után riadtan vette észre, hogy egyik sincsen nála, és csöndesen közölte:- Otthon felejtettem.- Úgy! - voit a gúnyos válasz, majd a fenyegető folytatás. - Akkor szedelődzködjön! A vonat Budapestig nem áll meg, nem tudom lerakni, de majd ott átadom a rendőrségnek.- Inkább kifizetném a különbözhet - ajánlotta félszegen.- Ugyan már! - csattant föl a vasutas - és 10.000 forintja van a büntetésre? Ne huzakod- jon velem, mert mindjárt felpofozom - é§ felemelte a kezét.- Csak nem akar megütni?! Ehhez nincs joga! - kiabálta a lány, de a jegykezelő csak nevetett.- Ez nem jog, hanem akarat kérdése. Azt csinálok veled, amit akarok. Ki figyelne oda? Valóban. Ki figyelne oda? Akkor, ott a lengyel nő bújt a könyv lapjai közé, ha nem is értette, miről van szó, azt nyilván érzékelte, hogy vitatkozás zajlik, s nem akart részesévé válni. Ha más lett volna ott, ha mi lettünk volna ott, vajon beleszólunk-e? Vajon megragad- juk-e a magasba lendülő kezet, vagy megbúvunk csöndben, s örülünk, hogy nem minket ütnek. Lehet, kicsit úgy is érezzük, részben igaza van az egyenruhásnak, hogyan hagyhatja otthon minden okmányát egy ember? Jója van a hivatalos eljárásra. Es hogy túllépi a hatáskörét? Nem ártjuk bele magunkat, ’Intézkedjen vasutas, rendőr vagy akár katona. Hol szólal meg az állampolgári önérzet, ha azt látjuk, megsértik a személyiség szabadságjogait? Mikor döbbenünk rá, hogy a más sérelmére elkövetett jogtiprás ellenünk is szól? fik msmm mmuoH mmpi Mondja el hát mindenkinek Ellentmondások Kedves „okos harmadik”! Olvastam a válaszát, amelyet két jeligés olvasói véleményhez írt (a Szexy Ladyhez, és a 62 éves ,,önsorsrontó”-hoz). Szóval olvasom, olvasgatom, de minél előbbre haladok az olvasásban, annál több ellentmondást fedezek fel benne, ráadásul csupa olyat, mely nagyon zavaró. Például: „A nőnek két választása van: űzi a legősibb mesterséget, vagy tisztes családanya lesz. Ma már van némi átfedés. Elég baj.” Néhány sorral lejjebb pedig azt írja: „A, feleségemet 40 éve vettem el. Életem egyetlen párja, de nem mondhatnám, hogy az esküvőnk után is csak ő létezett volna a számomra.” Kedves uram, ha önnek olyan felesége volna, mint amilyen Ön, ugye rossz néven venné? Hiszen „átfedés van a mesterségek között”! Önnek a saját elvárásai szerint tisztes családapának és szerető hitvesnek kellett volna lennie, ahol más nő nem is jöhet szóba. Ön ugyanezeket a tetteket nem tudná elviselni a feleségétől, de Ön természetesen más. Csak azt nem értem, hogyan várhat el többet a párjától, mint amennyit magától! De szerencsére a „párja okos asz- szony, tudott a dolgairól, de nem csinált belőle ügyet”. Nos: a felesége lehet, hogy okos nő, de talán nem is erről van szó. A felesége fontosnak tartotta a családot, és Önt is, így inkább nem veszekedett. De Önnek mi volt a fontosabb: a család vagy a kaland? Ön hogyan viselkedett volna, ha a felesége csalja meg Önt: okosan, ahogyan elvárja? Azt a nőt, aki megcsalja hites urát, lekurvázzák; arra a férfira viszont, aki megcsalja hites feleségét nincs szó. Vajon miért? Néhány ellentétpárt is felsorol, úgy mint: szép-okos, házias-széles látókörű, szexis-többgyermekes anya. Nem tudhatom, kikre terjed ki az ismeretségi köre, de ha nem talált közöttük szép és egyben okos nőt is (a feleségére egyébként mindkettő ráillik leírása alapján), akkor Ön csukott szemmel jár. A házias pedig mint a széleslátókörűség ellentéte? Egy értelmező szótár jól jönne: bizony, uram, az egyetemi végzettségű, mindenki által széleslátókörűnek mondott ismerősöm is maga takarít otthon, sőt - most kapaszkodjon meg - még mosogat is. Bizony. S aki ezt nem veszi észre: az szűklátó- köríí. Ön azzal fejezi be levelét, hogy: „Hölgyeim! Ne akarjanak többet, mint ami a természet rendje szerint megilleti önöket!” Uram! Ez nem a természet rendje, ez a férfiak világa: ők hazudják maguknak! Richée Jogi jo-jó Előző lapszámunkban Klára, Antal és kisfiúk, Sa- nyika történetét meséltük el. Antal és Klára elváltak, a bíróság Sanyikát az édesanyánál helyezte el. Néhány évi egyedüllét után Klára megismerkedett egy német férfival, akivel házasságot kíván kötni és németországi otthonában Sanyikát is vinni szeretné magával. Megkérdeztük olvasóinkat, vajon, az édesapa beleegyezése nélkül megteheti-e ezt. * Annak vagyok híve, hogy a gyermek az édesanyjával maradjon. A gyermeket vigye csak el Klára magával Németországba. ha Antallal jó a kapcsolata, bizonyára az sem gördít akadályt ez elé. Ha mégsem tudnának megegyezni, ügyükben a bíróságnak kell dönteni. Olecz Imréné eladó Ahhoz, hogy Klára elvihesse Németországba a kisfiút, szükséges az apa beleegyezése. Ha Antal mégsem járulna hozzá a dologhoz, szerintem Klára jobban teszi, ha lemond a házasságról. A gyermeknek fontosabbnak kell lennie. Karsainé Sziráki Beatrix főelőadó Nem vagyok jogász, de figyelembe véve a magyarországi jogviszonyokat, Klárának feltétlenül meg kell kapnia az édesapa beleegyezését, hogy Sanyikát magával vihesse Németországba. Kovács Lajos vállalkozási menedzser Szabálytalan portré / Élni és élni hagyni Aki ránéz, valószínűleg megjegyzi magában, komoly, szimpatikus fiatalember, talán olyan 30-as, valamilyen értelmiségi munkát folytat, de amúgy semmi különös. Mitől is lesz „más” valaki, mint általában mi, akik fel, s alá szaladgálunk az utcán, ügyeink intézése közben tülekedünk, tolakodunk, és minden bizonnyal acsarkodunk, szidjuk egymást? Bizonyosan attól, ha ő nem így cselekszik, ha valamiféle olyan elvet próbál a mindennapokba átültetni, hogy „élni és élnihagyni”.- Tudom, hogy Magyarországon egy kevésbé ismert eljárással, tudományággal, filozófiá- val(?) foglalkozik - fordulok Pákozdy Pálhoz.- Melyik a helyes meghatározás?- A dianetika, amire kérdésével utal, mindhármat magában foglalja, épp ebben a sorrendben.- L. Ron Hubbard volt a rendszer kidolgozója, aki 1986-ig, haláláig Amerikában élt és dolgozott. A dianetika annyit jelent: „amit a lélek tesz a testtel”. A dianetika az életet alkotó energiákat úgy használja fel, hogy az egyén szervezetét, lelki életét hatékonyabbá teszi.- Van valamiféle összefüggés a dianetika és az agykontroll között?- Annyi feltétlenül, hogy mindkettő az elme fejlesztésével foglalkozik, de a dianetika a legmagasabb iskola.- Ha jól tudom, a dianetika fontos technikája az auditálás. Mi ennek a lényege?- A dianetika szerint a halállal nem fejeződik be az ember élete, ez többször is megtörténik vele, csak nem emlékszik előző életeire. Tapasztalatait, ismereteit, esetleges fájó negatív élményeit hordozza magában valamiféle tudattalan rétegben, amelyek az auditálási eljárás során a felszínre lökődnek az egyén az auditor segítségével újra átéli ezeket, s eközben megszabadul tőlük. Tisztul elméje, növekszik fizikai és szellemi teljesítőképessége, javul kapcsolata a környezetében élőkkel, pozitívan változik meg világlátása, szemlélete az élet lényegéről.- Az érdeklődök hol juthatnak bővebb ismeretekhez a dianeti- káról?- Javaslom az 1990-ben Budapesten napvilágot látott az In- terbright Kiadó gondozásában megjelent L. Ron Hubbard: Dianetika című munkáját, amely a dianetikai eljárás kézikönyve, s haszonnal forgatható a szintén Hubbard tollából származó Önelemzés című alkotás is.- Aki úgy érzi még mélyebben akar tájékozódni e témában és szeretne találkozni a hasonló érdeklődésűekkel, szívesen látjuk szeptember 15-én a városi művelődési házban induló klu- bukban 18 órakor. Érdemes eljönni, igen neves előadóink lesznek, hogy csak kettőt említsek: Szaniszló Sándor, aki OT 8-as, és Bánhidi András, aki OT 3-as.- Azt már meg sem kérdezem, hogy az OT és az utána következő szám mit jelent. Gondolom nem lehet néhány mondatban kifejteni.- így igaz. Ha egy ilyen kérdésre akarnék válaszolni, az egész dianetikai rendszert ismertetnem kellene. Ehhez hosz- szú időre, személéltető eszközök igénybevételére lenne szükség, hagyjuk inkább a klubfoglalkozásokra! Jöjjön el! Szívesen látjuk.- Köszönöm. Ott leszek, s tapasztalataimról alkalomadtán beszámolók olvasóinknak is. Hihetetlen történet A spárga Már hetek óta nézték egymást, de megszólítani a másikat egyikőjük sem merte. Talán valami csodára vártak, ami egyszerűen és gyorsan megoldaná ezt a helyzetet. Ha az irodában tűz ütne ki például, milyen természetes lenne, hogy a fiú ölébe kapja a lányt, és úgy menekülnek a második emeletről a tűzlétrán, s közben drámaian csapkodnának a lángnyelvek körülöttük. Az sem lenne rossz, ha mondjuk földrengés döngetné a falakat, s a leomló gerendák között botorkálnának egymás felé. No, de így... így mit lehet tenni? A fiú a számítógép billentyűjét kopogtatja, a lány az írógépét, s hosszú folyosó választja el őket egymástól, ritka, véletlen találkozásokat lehetővé téve. Az átjáró széles, nincs mód rá, hogy „véletlenül” egymásnak ütközzenek, a csipkés zsebkendők divatja leáldozott, amit a földre lehetne ejteni, hogy a lovag felemelhesse. Talán megmarad a dilemma az idők végezetéig, ha nem jön el az a csodás pénteki nap, amikor kivételesen egyszerre fejezték be a munkát, s egyidőben érkeztek a kijárathoz. A fiú előzékenyen előre engedte a lányt, s ő gondolatban elemezte az öltözékét, vajon kellőképpen előnyös-e. különösen így. hátul- nézetből, mert a képes fele mutogatására egyelőre nincs esély. Igen. A farmer jó feszes, megfelelően kidomborítja az idomokat, kiemeli a csípőmozgást, a sportos ing tűzpiros kockáin jól mutat a csigákban göndörödő hosszú fekete haj. Rendben. A kis vászoncsizma is oké, csak a sarkát tudná feledni. A magyar ipar remekeként, néhány heti koptatás után, olyan csúszóssá válik, mintha jégkockát szereltek volna rá, és tükrön lépkednének vele. Jónéhányszor cserbenhagyta már gazdáját, aki szegény dőlt-borult, kapaszkodott abba, ami épp a keze ügyébe akadt: fába. kerítésbe, pattanó gombú zakóba. S mint az egyszeri ember, aki egyfolytában azt mondja: nem gondolok a fehér elefántra, nem gondolok a fehér elefántra, úgy fohászkodott a lány egyre:- Csak most ne! Az Isten szerelmére, csak most ne! De, ahogy az általában lenni szokott, valahogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk, zutty! kicsússzantak a sarkak alóla, s a nyüzsgő nagyváros forgatagában egy csodálatos, lendületes spárgát produkált.- Nem ütötte meg magát? Nincs semmi baj? - emelte föl, s porolgatta ruháját a fiú, s ő bágyadtan elmosolyodott.- Nem, nem. Igazán semmi. S közben érezte, hogy a bal térdéből szép csöndesen patagzik a vér, s örült, hogy a nadrág mindent eltakar. A fiú nagy szürke szeme aggódva szegeződött rá, s nem mozdult mellőle. Mit számít ez a kis véráldozat ezért!
