Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-08 / 209. szám

1993.szeptember8.,szerda Kunsági Extra — Kisújszállás 7 Kalászfonó tábor Balogh Károlyné egyik remek, búzaszárból készült alkotásával. A mű neve: esőcsiga. Hiába no, mindig tanul az ember. Eleddig'én csak úttörő-, katonai, cserkész-, vízitúra-, or­szágjáró stb. táborokról tudtam, de mostantól kezdve a kalász­fonó is bekerült a listába. Hogy ilyen is akad? Akad bizony, a becsületes neve kalászfonó al­kotótábor volt. amelyiket a mik- lósi napok rendezvényeként Tö- rökszentmiklóson, az Almási kastélyban tartottak. Az ország szinte minden részéből tizenhe­ten jöttek el, és adtak számot ez irányú jártasságukról. Volt kö­zöttük 76 éves nyugdíjas, illetve tizenhat esztendős diák is. A ^táborozok közé tartozott Balogh Károlyné Erzsiké is, a Tisza II. Téesz ügyes kezű gyors- és gépírója. Ő egyébként ért a csipkeveréshez, a hímzés­hez. a kötéshez is. Keze alól szebbnél szebb re­mekek kerültek ki, az apró, nagy kézügyességet igénylő mesterfogásokat édesanyjától tanulta el. Itt sem dolgozott hi­ába. mert búzaszálakból font címerét ma is megcsodálhatja bárki a művelődési házban. Ezért, illetve aratókoszorújá­ért megkapta a Teszöv különdí- ját, egy álomszép Szász Endre-vázát. Örült a díjnak mindenki, a család, három gye­reke, az unokák is. Mert ha minden igaz, közülük az egyik, a hatéves Brigitta talán majd folytatja ezt a babramunkát, hi­szen átlagon felüli a kézügyes­sége. Eletfa-díj Tuka Zsigmond eddigi, hetvennégy esztendeje alatt elkészített 1 ezer 485 citerát, 700 furulyát, tamburából is vagy 140-et. Hangszerei - a teljesség igénye nékül - eljutottak már Kanadába, Svájcba, Japánba, Ausztriába, Németországba, Romániába, Csehszlovákiába. Olaszor­szágba, Hollandiába. Franciaországba, Portugáliába. Norvégiába. Svédországba, az USA-ba, Észtországba, Lettországba, továbbá a ro­konainkhoz, a finnekhez is. Zsiga bácsi úgy tapasztalta, hogy a citera akkor szól legszebben, ha lucfenyőből készül, a feje pedig valamilyen repedésre nem hajlamos fából; mondjuk dióból, körtéből, gőzölt bükk- ből. Ma is rendszeresen dolgozik, bár a mennyiségnek határt szab. hogy kevés az igazán jó faanyag. Márpedig ő akármilyen diribdarabbó! nem készít hangszert. Legutóbb magas elismerésben részesült. Noha eredetileg a népi hangszerkészítő pályázaton a Népművészet Mestere címre terjesztették fel, a Művelődési Minisztérium úgy határozott, hogy a kisúji citerakészítőt Életfa-díjjal jutalmazza. Elvégre ez a majd­nem másfél ezer citera nem semmi! írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János és Papi Lajos Székelyföldi barangolások Ismét nekivágtunk autóbusszal annak a hosszú útnak, amelynek a végállomása Brassó külvárosa. Négyfalu volt. A harmincnégy tagú küldöttséget Fekete Imre ve­zette. A népfőiskolái kirándulás­nak az ismerkedésen kívül az volt a lényege, hogy a kisebb-na- gyobb helyi, önszerveződő kö­zösségeknek (városszépítők, nyugdíjasok, citeraklub. nőklub stb.) milyen szerepe lehet egy te­lepülés életében. Ödaútban simá­nak tűnt az átkelés, még a román vámosok, határőrök sem kicsi­nyeskedtek. Estére értünk a hely­színre, a négyfalusi katolikus plébániára, ahol Gajdó Zoltán plébános és Gödri János alpol­gármester vezetésével már renge­tegen vártak bennünket. Csalá­donként, családoknál szállásolták el a küldöttségünket. Másnap négyőnket a városhá­zán fogadott a román anyanyelvű polgármester. Megtudtuk, a tele­pülést 31 ezren lakják, és utcái azért vannak feltúrva, mert most vezetik a gázt. Bizony ez nem kis terhet ró az ott élőkre. Ugyanitt átadtuk a Zajzoni Rab István Gimnáziumnak, a magyar és vi­lágirodalom remekeit tartal­mazó magyar nyelvű nyolcvan- egynéhány kötetet. Ezt követően városnézésre indultunk Brassóba. Megcsodáltuk az evangélikus Fekete templomot, Délkelet-Eu- rópa legnagyobb templomát. A létesítmény 89 méter hosszú, a falai 1,5-3 méter szélesek, és egy 300 éve történt nagy tűzvész után fekete rom maradt belőle. Itt őriznek egy gyönyörű török sző- nyeggyűjteményt, 108 álomszép darabot a XVI-XVIII. századból. A belső értékekre jellemző, hogy a négyezer sípos orgona például akkor állítólag 25 ezer ökör árába került. Elmentünk a főtérre, a sé­tálóutcákba, megcsodáltuk Eu­rópa talán legszűkebb utcáját, a Hegyormok valahol a Szent Anna-tó körül Tortúra a határnál Megszokott látvány: tehéncsorda a város utcáin Cérna utcát is. amelybe teltkar- csúbb uraknak nem ajánlatos bepréselődni. Másnap Sepsi- szentgyörgyön az 1913-ban léte­sített Székely Múzeumba látogat­tunk, amelyet Koós Károly tervei szerint alkottak. Tusnád, a híres fürdőhely következett, majd szép szerpentineken, óriási hegyek között kanyargott az út. Csík­szentkirályon például minden ház tetején két kereszt adta tudtul a lakók vallását. Csíksomlyón megnéztük a templomot, amely előtt cigány purdék esedeztek fo­rintért. lejért, csokiért. Még elbu- szoztunk a Szent Anna-tóhoz is, ami igazi tengerszem. A bátrab­bak bele is gázoltak a jéghideg vízbe. Az utolsó nap egy hosszúra nyúlt istentisztelettel kezdődött, amelyet a település legrégebbi templomában tartott a modern frizurájú, szakállas, hátul lófa­rokba font hajú fiatal pap. Dél­után Jónás András látott vendégül bennünket hegyes, égbe szökő fenyőfák övezte tanyáján. Fellép­tek a művészeink Ressinka Lajos bácsi és a kenderesi hetedikes Egri Zoltán citerások, azután nép­táncosaink, énekeseink. Dereka­san fó|yott a borból, sörből is. A palackozott itókákat egyébként stílszerűen a hegyi patak kristály- tiszta vizében hűtöttük. Pár napos utunk során kiderült, jó barátokra leltünk. Volt, akinek már találni sem kellett, mert több­ször megfordult Négyfaluban. Az is tisztázódott, hogy ezeknek az összeverődő apró közösségeknek arrafelé, még kevesebb hagyomá­nya van, mint mondjuk Kisújszál­lásnak. Igaz, valami azért már ott is elkezdődött. Este búcsúztunk, ajándékokkal megrakodva. Éjjel szeltük át Er­dély hegyek, -fenyvesek övezte legszebb tájait. Néhány megállás is adódott: részben mert egyszer felforrt a hűtővíz, párszor viszont az út menti bokrokban csapolni Kéregető cigánygyerekek Csíksomlyón kellett a délután gurgulázott bor. sör, pálinka miatt. Reggelre ér­tünk a határra, ahol beütött a baj. A brassói polgármester néhány kisbútort ajándékozott a kisúji szociális otthonnak, amiatt vissza kellett fordulnunk. Hiába volt hi­vatalos. pecsétes papír az egész­ről, bő öt órát várakoztattak. Óri­ási hőségben, olyan körülmények között, amikor vécéként a közeli, poros kukoricás szolgált. A búto­rokat se ingyen, se pénzért elad­tuk az egyik árusnak, és ismét ne­kieredtünk a határnak. A vám- és az útlevélvizsgálat román oldalon további egy óráig tartott. Hogy miért? A szólás­mondás szerint jó munkához idő kell. Hát még a lófráláshoz, lázas semmittevéshez! No, nem csigá- zom az érdeklődést tovább, sok­órás késéssel, csak átjutottunk. Akadt, aki esküvel vallotta: többé nem megy Romániába, Erdélybe a tortúra miatt. Mások hamarabb elfelejtették a határ menti sérel­meket, és pár nap múlva már arról ábrándoztak: de jó lenne ismét felkeresni az álomszép tájakat! Ez is bizonyára elérkezik egyszer, bár addig még kinti vendéglátóink viszontlátogatása következik Kis­újszállásra . . . valamikor a kö­vetkező évben. > új nyelvi labor A gimnázium tőszom­szédságában 1894-ben ké­szült el az épület, amelyet eredetileg igazgatói lakás­nak szántak. Később peda­gógus szolgálati lakásként tartották számon. Igen ám, de az osztályok bővülése, gyarapodása és az idegen nyelvek fokozatos térhódí­tása következtében teremhi­ány keletkezett. Magyarán mondva szük­ségessé vált, hogy a masszív épületet osztálytermekké alakítsák. így is történt. Mintegy négymillió forint ráfordítással eredeti formá­jában állították helyre a mu­tatós épületet. Kialakítottak benne egy nyelvi labort és két olyan termet, amelyik kisebb csoportok nyelvokta­tására szolgál. Az a kis szoba pedig, ahol egykoron nagy regényírónk, Móricz Zsigmond lakott, jelenleg tanári kabinet. A 99 éves épület régi szépségében fogad ja a diákokat Felvételünk az l.a. osztály legelső angolóráján készült. Ebben i csoportban Túrok Andrea tanárnő vezetésével tizennégyen ta­nulnak Segítség a diákoknak A városban lassan már hagyománnyá válik, hogy az önkormányzat tanévkez­déskor valamilyen formá­ban támogatja a családokat, így volt ez az idén is. Még­pedig oly módon, hogy a te­lepülés mindahány itt élő ál­talános iskolása ingyen kapja a könyveit. A kisúji középiskolásoknak pedig könyvük árának a hatvan százalékát térítik vissza. Az itt lakó, de az iskolapadokat más városokban koptató ti­zenévesekre is vonatkozik ez a 60 százalék, akik mindezt iskolalátogatási igazolvánnyal igazolják, amelyet ebben a hónapban még benyújthatnak a pol­gármesteri hivatalba. Létezik egy úgynevezett ösztöndíj-alapítvány is azoknak, akik főiskolán, egyetemeken tanulnak. Az önkormányzat bizonyos mértékben őket is támo­gatja. Éddig közel százan nyúj­tották be ez irányú kérel­müket, és hogy kiket milyen mértékben támogat, nem támogat a testület, erről a napokban döntenek. A tanu­lóknak szánt összeg nagy­sága az idén mintegy 2,2 millió forint. Ez a helyi se­gítségen kívül különböző pályázatokon nyert köz­ponti támogatást is tartal­mazza. (Az érdekesség kedvéért vetjük papírra, hogy a 2,2 millióból másfél millió a helyi támogatás.) Régi tárgyak, fotók Az Arany János Városi Könyvtár a következő hó­napban Régi tárgyak, fotók címmel kiállítást rendez a zenei könyvtárban. A szer­vezők a tárlat sikeréért kérik az itt élőket, hogy akiknek 1940 előtti használati és bármilyen dísztárgyaik, fényképeik vannak, és szí­vesen kölcsönöznék őket néhány hétre, hozzák be a könyvtárba. Természetesen mindahány tárgy épségéért, megőrzéséért felelősséget vállalnak a szervezők. Kinevezések A helybeli honatyák az 1-es számú óvodai egység vezetőjévé újabb öt évre Kertész Ferencnét nevezték ki. Egyébként ő már több mint tíz éve irányítja - közmegelégedésre - az in­tézményt. Az Arany János Városi Könyvtár igazgató­jának pedig Gubuczné Tö­mör Máriát választotta a képviselő-testület. Az ő ki­nevezése is öt évre szól. Ismét kalendárium 1994-re megint lesz a te­lepülésnek saját kalendári­uma. A szervezők a hónap közepéig gyűjtik a témaváz­latokat, esetleg a kész anya­gokat. Várnak már félig-meddig feledésbe me­rült régi, helyi históriákat, dalokat, meséket, ételrecep­teket, de mai témájú íráso­kat is. Aki erről bármit bő­vebben szeretne tudni, ke­resse fel a városházán a 19-es számú szobát. Drágultak ajegyek Nem örömteli a hír, de közöljük, hogy a közleke­dési szolgáltatások általá­nos forgalmi adója hat szá­zalékról tízre emelkedett. Éppen ezért ez hatással volt a helyi buszközlekedésre is, hiszen drágultak a jegyek. Egy vonaljegy 23 forint, az egyvonalas bérlet 509, az összvonalas 664 forint ha­vonta. A tanulód és a nyug­díjasbérlet 166 forint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom