Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-06 / 207. szám

4 1993. szeptember 6., hétfő „Peresítés előtti utolsó felszólítás!” Felháborodtak a vízfogyasztók A feleimben idézett tárgyú, tértivevényes levelet kaptak augusz­tusban a JNSZ Megyei Víz és Csatornaművek Törökszentmiklósi Üzemigazgatóságától azok a fegyverneki vízfogyasztók, akik a „többszöri” felszólítás ellenére sem fizették ki a hátralékot. A levél tartalmán, hangvételén felháborodtak - írja levelében többek között Szabó András mozdonyvezető olvasónk, és a nevére küldött fel­szólításon kívül két társáét is elküldte. Ebben lényegében az áll, hogy amennyiben ezen utolsó felszólításuknak a kézhezvételtől számított 5 napon belül - a csatolt csekken - tartozásukat nem ren­dezik, a követelést bírósági úton évényesítik, amelynek költsége és a tartozás kezdő időpontjától felszámított mindenkori kamat (jelen­leg 20 %) az adóst terheli. Szabó András állítja, hogy ők semmilyen előzetes felszólítást nem kaptak, rendszeresen, becsületesen fizetik a rájuk eső vízdíjat, és úgy véli, a cég az általa „kiszúrt” személye­ken, Fegyvernek lakosságán akarja behajtani - jogtalanul - a kint­lévőségét, az esetleges hiányt. Mint írja, sajnos akadt olyan idős ember, aki a bíróságtól tartva, még egyszer kifizette a kért összeget.. . Olvasónk sérelmével Szikszai Lajos üzemigazgatót kerestük meg, aki ezúton is szeretné megnyugtatni a hátralékosokat, hogy a címükre küldött követelésük jogos. Szabó úr és társai tartozását ké­résünkre külön is ellenőrizte, helytálló. Ennek ellenére tiszteletben tartja a fogyasztók véleményét, s a következőkről tájékoztat: A hát­ralék mielőbbi beszedése érdekében már nem tekinthettek el az utolsó figyelmeztetéstől, a rövidre szabott határidőtől, hiszen köz­tudomású, hogy a helyi önkormányzat tavaly december 31-vel át­vette a vízművek üzemeltetését - azzal a kéréssel, hogy az addig el­fogyasztott víz díját még vállalatuk gyűjtse be, minél előbb. (Meg­jegyzi, decemberben az átadó-átvevő dolgozói együtt olvasták le a vízórák záró állását.) Három díjbeszedőt alkalmaztak, de sajnos nem sok eredménnyel, mert az összesen 492 fogyasztónál a mai na­pig 1719 a kifizetetlen számla, s ez 922.745 forintot tesz ki. Ugyanis többen 5-10, de olyan is akad, aki 15-20 számla összegével tartozik. Az elfogyasztott víz után megállapított díjat a lakosság utólag fizeti, s a kintlévőség a vállalat gazdálkodását érinti. így vé­gezetül sem mondhat mást. minthogy a tartozást a jövőben is mie­lőbb - ha kell bírósági úton - be kell szedniük! Ebben Szabó úr és a lakosság szíves megértését kéri. - cs ­Csalódtak a kispénzű építők Hiába volt olcsóbb, ha így is drága Augusztus 23-án olvastuk az Erca Olasz-Magyar Kft. hirde­tését, melyben közhírelték, hogy szaküzleteikben „most duplán érdemes vásárolni, hi­szen egyes kiváló minőségű olasz padlóburkoló lapok és fa­licsempék 30-40-50 százalékos árengedménnyel vásárolhatók - amíg a készlet tart! Mi másnap, 24-én utaztunk Szolnokra, hogy olcsón vásárolhassunk, de saj­nos ebből nem lett semmi. Csa­lódtunk az árengedményes ak­cióban, és hozzánk hasonlóan bizonyára több építkező, kis­pénzű ember, mert a hirdetett termékek - ha olcsóbban adták is 30-40-50 százalékkal - szá­munkra így is drága, elérhetet­len. Éppen ezért azt ajánlom a szóban forgó cégnek, hogy máskor jobban közelítsen az igazságkoz, és lehetőleg így kí­nálja termékeit: Padlóburkoló­lap, falicsempe nagy választék­ban, óriási mennyiségben kap­ható, és az ára a minőséghez igazodik. Mert meg kell hagyni, az áruik bizony szépek, csak sajnos mi nem bírjuk megfi­zetni. Andrási Józsefné Jászapáti A szerkesztőség postájából „Testőrbúcsú” Főméltóságtok hazatért porait mélységes tisztelettel köszöntőm a volt magyar királyi testőrség még élő, s elhűnyt tagjai, valamint mindazok nevében, akik szívükben eddig is megőrizték emléküket. Kívánom, hogy békében, háborítatlanul nyugodjanak a magyar föl­dben - az idők végezetéig. Az Úristen békéje vigyázza örök nyugalmukat! Dr. Medve Pál volt testőr őrmester Jászberény II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén A jászjákóhalmi László Gergely Pro Patria csapat egy hetet töl­tött a nyáron a sárospataki hagyományőrző házban. A környék tör­ténelmi emlékei mellett átrándultak Szlovákiába is, ahol II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, Borsiban megkoszorúzták a szobrát. Fotó: Fodor Isván Jászjákóhalma Egy üveg mézzel köszönné meg a fenyítést A hal szagára mentek? A közelmúltban olvastam az Új Néplapban, hogy néhány ti­zenéves fiatalember - a jól sike­rült, hajnalig tartó szórakozásuk után - Szolnokról kiruccantak a Palotási Állami Gazdaság halas­tavához. A hal őrzésével meg­bízottak persze nem örültek a hívatlan vendégeknek, és talán meg is fenyítették őket. Ezt ki­fogásolta némileg a történet tu­dósítója, mivel a kiránduló ked­vükben lévő legények között 14 éves is volt. Ezzel kapcsolaban felmerült bennem a kérdés: Va­jon a fiatalok hajnalban miért indultak el olyan messzire? Csak nem a hal szagára voltak kíváncsiak? S ha már az oda-vissza kb. 26 kilométeres utat választották, bizonyára nem gyalog tették meg ...? Mindenesetre, ha a 14 éves unokám ilyen dolgot csinálna, én a mezőőröknek megköszön­ném a fenyítést, s mint méhész, egy üveg mézzel is honorálnám. Végezetül még annyit: a kis­korú gyerekek szüleinek javas­lom, hogy a sajnálatos esetből vonják le a rájuk vonatkozó ta­nulságot. Sándor János Küldjön egy képet! Gyermekkorom kedves idejéből Az Új Néplap régi előfizetője vagyok. Szeretem, hiszen a la­pon keresztül tudom figyelemmel kísérni a megyénkben történt eseményeket, a különböző változásokat, melyek érdekelnek. Szívesen olvasom a színes írásokat, cikkeket, nézegetem az em­lékképeket, de az egyéb felvételeket is. Sajnos a sors úgy hozta, hogy szülővárosomból, Török- szentmiklósról a megyeszékhelyre költöztem. Nyugdíjasán mind többet gondolok az ott töltött éveimre, a gyerekkoromra. A régi, elsárgult fényképeket nézegetve, az emlékek között ku­tatva jutott eszembe, hogy közülük én is küldök néhányat. Elsőnek a törökszentmiklósi Arany János úti óvodában 54-55 évvel ezelőtt készült felvételt választottam közlésre ebbe a ro­vatba, melyen többek között Nagy Zsuzsa, Pató Mari, Szőke Eszti, Dikó Józsi, Pató Rózsi, Rab Eszti, Szabó Ica, +Ben- csik Lajos, Nagy Ica, egykori óvodás társaim láthatók. Én az x-szel jelölt, komor kislány vagyok, de csak a felvételen, mert a valóságban - rokkantnyugdíjasán is - vidám. Sárándi Zoltánná (Tóth Margit) Szolnok „Udvariatlanság lett volna tőlem, ha angolosan távozom” Azokban az időkben ... A Kátyúba jutott ügyintézés - Hiányzik a legfontosabb ok­mány című írásomra, mely eb­ben a rovatban jelent meg au­gusztus 30-án, már másnap hárman tették szóvá, hogy az irat beszerzésében nekem is kel­lett volna némi lépéseket tenni; hogy nem tudják elszámolni és részben kárpótolni ingatlanai­mat, abban én is hibás vagyok, mert miért nem mentem utána? Hármójuknak megmagyaráz­tam: nem tehettem, mert olyan „kellemes” vendégszeretetben részesültem abban az időben az Andrássy út 60-ban - vagy va­lamelyik más intézetben -, hogy igazán udvariatlanság lett volna tőlem, ha angolosan távo­zom. A másik: „kedves” ven­déglátóim jobban vigyáztak rám, minthogy ezt a szégyent rájuk hozzam. Aztán nemsokára meg a debreceni tízágyas zár­kában huszonnégyen szórakoz­tattuk egymást a „felszabadító” hadsereg katonái által elfűré- szelgetett városi gáz- és vízve­zeték falakban maradt cső­csonkjain keresztül. Nekünk nem volt szükségünk a kopogtató morzejelekre ... Beszállásoltatásom után tíz perc múlva már az egész „vendég­látó” épület hasonló sorsú ven­dége tudta, hogy itt van Kanta Gyula. Csak azon csodálkoztak, hogy miért nem előbb kerültem oda- Meg kellett magyaráznom, hogy a mi vidékünkön most, 1949 augusztusában kerül sor az első tagosításra, és attól tar­tanak, hogy nekem nem tetsző bánásmódban kell részesíteniük a karhatalomnak, ha netán va­lami zendülésre biztató néhány mondatot megeresztenék. Azután meg kubikoltam. Sok-sok sorstársammal Kunhe­gyesen (Kolbász, Garahalom) építettük a rizsföldekhez vezető vizes árkokat, a parcellákat el­választó gátakat. Ütána Sátorhe­lyen, Rudabányán, a Hortobá­gyon, Berentén, Kazincbarci­kán építgettük az országutakat, ércdúsító, rendező-, személy- és teherpályaudvarok alá a hosszú és széles töltéseket. így tanul­tam meg a földmunkagépek itt-ott elkeresztelt nevét, mint pl. gréder, szképer, dózer, szó- jer, képli, bárer, katen-iller, latil stb. A napi tizenkét órai munka (az egyik héten nappal, a mási­kon éjszaka) annyira lekötötte a figyelmünket, hogy sorstársaink közül talán senkinek sem jutott eszébe, hogy a volt földjére, ta­nyájára, szülőházára, annak el­vételi igazolására gondoljon. Azokban az időkben - mint mostanában kiderült - a tago- sító bizottságok, egyéb hatósá­gok sem nagyon gondoltak erre. Azon igyekeztek, hogy minél hamarabb meginduljanak az erőgépek az akkor szervezett ál­lami gépállomásokra kihelye­zett állományban. Hát így tör­tént . . . Id. Kanta Gyula Berekfürdő Expressz - ajánlva Nyugdíjaspanasz Tisztelt Náci Bácsi! Megkaptam helyenként sistergős kiszólásokat, állításokat tartalmazó levelét, amelyet elejétől végig két ok miatt nem idézek. 1. Mert négy ol­dal. 2. Néhány bicskanyitogatóan merész kitétel ismétlésétől eltekin­tek, bár megértem a helyzetét. Miről is van szó? Egy sokat tapasztalt ember - mint ön is -, kemény szavakkal ostorozza honatyáinkat. PL: „Nem saját anyagi érdekeket haj­szoló, nemzetközi, feneketlen zsebű képviselőket akarunk látni a Parlamentben, hanem az igazságért, a magyarokért harcoló­kat.” Majd azt fejtegeti, levizsgáztak megyénk honatyái is, mert amikor a 16 %-os nyugdíjemelésről volt szó, ketten voksoltak mellette. Npkik tisztelet. Bezzeg amikor Kupa úr az ő fizetés- emelésükre utaltatott át nem kevés pénzt, egy árva szót sem szóltak ellene. Igen, Náci bácsi már előre-tudom a feleletet: nincs annyi fo­rint a kasszában, ezért bizony szerény emelést kaptak a nyugdí­jasok. Hogy a honatyáknak több jutott? Ismeri a régi szólás-mondást: minden szentnek... Azután arról is ír: ek­kora keresetek, mellékes jövedelmek mellett a parlamentben nem számít az áremelés, az infláció. Míg a kis nyugdíjból pár száz forint pluszköltség is nagy pénz. Pedig három éve azt hit­tük, hogy az érdekeinket képviselik majd... summázza tömören. Egyúttal javaslattal él: akik a következő választáson bejutnak az ország házába, ne a tíz-hússzorosát keressék az átlagnak, mi­közben a vidék, az aprófalvak, a községek magyarjai a sír szé­lére jutnak a sok nincs miatt. Ezután effélét ajánl: a választások után a régi, de a parlementből kikerült honatyáknak ingyen ad­janak egy farmot. Biztosítsanak nekik munkát, pl. termeljenek cukorrépát. Tapasztalják meg, milyen édes élet az, mert sok munka van benne - fejezi be eszmefuttatását a Tisza-menti köz­ségben lakó levelezőnk. Nos, .Náci bácsi, érdekes az elképzelése, de aligha hiszem, hogy a meg nem választott honatyák idejét 1994 nyara után a cukorrépa egyelése, kapálása köti le. Minden bizonnyal aki kie­sik a választók kegyeiből, tisztes végkielégítést kap, hiszen ezt is megszavazták. Hogy kik? Saját maguk, önmaguknak. Ön pe­dig mit kap jövőre, azt csak találgatni lehet, ámbár végigdol­gozta az életét. Azért valamit hadd tegyek olykor keserű, olykor ironikus gondolataihoz. Hogy ide jutott az ország, ezért (csak) aligha ez a parlament tehet róla, hiszen az adósság túlnyomó többségét az előző kormányok vették fel. Sajnos, bele is ölték, fektették gazdaságtalan építkezésekbe, amelyek haszon helyett ráfizetéseket „termeltek”. Igaz, a szabad választásokat követő években is alkottak olyan határozatokat, tett néhány szaktárca afféle lépéseket, melyek - árnyaltan fogalmazva - vitára adnak okot. Például: Sikerült a mezőgazdaságban az állattenyésztés­sel, a földműveléssel foglalkozóknak olyan helyzetet teremteni, hogy sokszor azt sem tudják, kinek termelnek és mennyiért. Egyben igaza van: túlontúl költekező ez a parlament. Leg­alábbis az önök járandóságához viszonyítva. Ezt már kimutatta jónéhány elemzés, szóvá tette nem egy szakember. Állításaikat számokkal, milliárdokkal bizonyítva. Mit tehet az önhöz ha- sonó - kérdezi. Jövő tavaszig, nyárig a panaszkodáson kívül mást - aligha. Akkor pedig jól gondolja meg, kire adja a voksát. Mert abban is egyetértek önnel, hogy a változás, az átalakulás terhét - a szavait idézve - sokmillió kisfizetésű és kis nyugdíjú magyar nyögi. Azért bízzon abban: hátha jövőre vagy esztendők teltével a nyugdíjasokra is jobb világ köszönt. Bár, ennek némileg el­lentmond, hogy a társadalombiztosítási választások*itán kide­rült: megválasztott legfelsőbb szintű vezetést is legfőképpen önmaga javadalmazása érdekli. Páran ezt erkölcstelennek tar­tották, de a többség megszavazta önnönmagának a jókora kere­seteket, tiszteletdíjakat. Fájdalom, Náci bácsi, ez nem a maguk­hoz hasonlókra vonatkozott. Önök csak ezután következnek. Remélem következnek. Persze, ahogyan hetven körül mondják: jó, jó, de ezt meg is kellene érni. Én minden önhöz hasonló em­bernek azt kívánom: így legyen. Tisztelettel: A tv-vételzavar megszüntetése miatt nem volt áram A tényékhez tartozik Az augusztus 27-i lapszám híroldalán megütközéssel olvas­tuk az „Áram nélkül nem megy” című írást, melyben a szerző részvénytársaságunk működéséről - úgy gondoljuk, a tények ismerete nélkül - bántó módon fogalmazott meg külön­böző dolgokat. A tényékhez a következők tartoznak: Az érintett városrész kikapcsolását a Frekvenciagaz­dálkodási Intézet kötelezése alapján végeztük, televízió-vé-' telzavar megszüntetése végett. Úgy gondoljuk, nemcsak a fo­lyamatos energiaellátáshoz, de a zavarmentes televízióvételhez is joga van mindenkinek. Saj­nos a villamos hálózatok nagy volumene és a lehetséges zavar­források nagy száma komoly problémákat okoz. Szandasző- lős áramszünetéről - az utcai falragaszok mellett - az Új Nép­lapban is értesítettük a tisztelt fogyasztóinkat, de külön is a közellátásban érdekelteket, mint pl. a benzinkutast. Az áramszolgáltató monopolhely­zete tény, de az is, hogy nem akar senkit megkárosítani, visz- szaélni vele. A benzinkútnál álló hosszú sort végképp nem értjük. A tulajdonost időben ér­tesítettük, hogy az érintett na­pon 8 órától 12 óráig nem lesz áram, tehát az ott tankolókat tá­jékoztatni tudta volna. A bevé­telkiesésről pedig csak annyit, hogy az áramszolgáltatói ellátás nem az egyedüli megoldás, hi­szen a kereskedelemben áram- fejlesztő berendezés ma már a legszélesebb választékban kap­ható, mellyel áramkimaradás esetén is folyamatos lehet az üz­letmenet.Természetesen az a cé­lunk, hogy mindenkinek folya­matosan szolgáltassunk, hiszen ez a feladatunk és ebből élünk, de a technika mai állása mellett ilyen és hasonló kikapcsolás előfordul. Varga Károly kirendeltségvezetö Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom