Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
8 Kultúra 1993. szeptember 4., szombat Damnatio memoriae, avagy ki beszél itt a kormányzóról? (Emlékezés egy hadihajóra, egy gombra meg egy dobókockára) A Szent István süllyedése 1908-ban megszületik Géza, az első fiú, akit később még hét további gyermek követ. Hogy mi történt a hadihajóval? 1918. október 31-én, 16 óra 45 perckor Budapesten a veszteseknek le kell vonniuk az Osztrák-Magyar Monarchia császári és királyi haditengerészetének lobogóját, s ezzel a flotta megszűnt létezni. A polai haditengerészeti támaszpont hajóinak egy része, köztük a Szent István, akkor már hullámsírban nyugszik, más része a győzteseknek, így például a Tegett- hoff, a Zrínyi és a Radetzky Itáliának jut. A Szent István 1918. június 10-i elsüllyedéséről a Tegett- hoff fedélzetéről filmet forgattak, amit akkoriban a mozikban is bemutattak, s a belépőjegyek árát Ausztria éhező gyermekeinek megsegítésére fordították. A moziban apjával és testvéreivel ott ülhetett a Radetzky hajógépészének 10 éves fia is. Meglehet, arra gondolt, hogy egyszer majd belőle is katona lesz, s akkor talán másképp ítél, talán nem feledkezik meg rólunk, szegény magyarokról a népeknek Istene... Most tehát búcsúzzunk el a hadihajótól... A gomb én vagyok. Aranyozott rézből készültem és a Magyar Államot jelképező Szent Korona rajzolatát őrzöm. Valaha annak a magyar királyi honvédtisztnek az egyenruháját díszítettem, akinek apja a Ra- detzkyn szolgált. Történetem valahogy velük kezdődik, mégpedig azzal, hogy volt nyolc testvér, de nem sok hasznot hozott az apa kicsi, Mikszáth Kálmán téri villanyszerelő vállalata. A vállalkozás a csőd szélén táncol. Jönnek a harmincas évek, s velük a gazdasági válság. Az egyik testvér apáca lesz, ő hivatásos katonai pályát, s vele engem választ. Fölesküszik a haditengerész édesapa egykori felettesére, H-ra (ide tessék elképzelni egy négytagú, immár olvashatatlanná vakart nevet). Soproni tüzér szertiszti tanfolyam, tűzszerész képesítés, aztán a háborús években a II. mabajtársaival együtt a nemrég még mozdonyvezető fiatalember ügyelt. MáS tengerész bajtársai a fegyverzetet kezelték: a 4 darab 12"-es, 8 darab 9.4"-es és a 20 db 3.9"-es löveget. A hadihajó fedélzetét 2 ujjnyi, oldalát 9, lö- vegtomyait 9.5 ujj vastagságú páncélzat védte. De akkor még nem volt szükség arra, hogy azok a hajóágyúk idegen hadihajókra célozzanak. Még csak 1906-ot írtak és későbbi nagyapámnak fontosabb dolga alig volt, mint hogy soknyelvű felirattal ellátott képeslapjait küldözgesse „Mélyen tisztelt Kuthy (máskor: Kuti) Margit úrleánynak) Budapestre, a „Mária utcza 19. sz.” címre és szerelmének olász vallomásokkal vagy maga költötte szerelmes verseivel udvaroljon. Egyszer ilyeténképpen: Hogy szeret, azt tudom, / Rég kitaláltam én, / De sokszor e nagy kincset / Alig llihetém! Vagy így 1906. szeptember 24-én: Szürke éj a tenger felett, / Csillagok a halvány égen: / Hogy ne halványulnának el / Ők a mi szeretetünk mellett... A vers a polai kikötő vizére íródott. A vízen „a mi csónakunk” bizonyára a Radetzky egyik partraszállító csónakja, s az „Én” jelzés a szerelmes vőlegény alakját sejteti, azét, aki ezt írja 1906. október 4-én: Ha ijfú szívek szeretnek, / Nevetnek fenn a csillagok. / Leszáll- nak a magasból ők: / Legyetek örökké boldogok...” Vagy a másik, 1906. október 8-án kelt vers: Szeretjük egymást s egyetértünk / Gyönyörben, búban egyaránt, / Ä csillagok fent sóhajtoznak, / S irigységgel néznek le ránk. Es, a csak két emberre tartozó titkok, amelyeket avatatlan szemek elől a bélyeg alá lehet írni. Például ez olvasható az maradtam, én, az egyetlen arany gomb a többinek, az újak, a civilek között. Egy ötéves kisfiú kantáros nadrágján díszelgek és büszke vagyok, mert azt mondja az óvodában: szebb vagyok, mint a tini nindzsa teknő- cös jelvény. A kocka: Julius Caesar óta el van vetve. És akárhány új császár igyekszik kitörölni a történelmi mérföldkövekre rótt neveket, a próbálkozások mindannyiszor sikertelenek maradnak. A történelmi tudat makacs. Olyannyira, hogy néha éppen sub pondere ereseit palma, vagyis éppen teher alatt nő a pálma. (Ennyit az Aradon, Zólyomban vagy éppen az Isztriái félszigeten élő magyaroknak.) Szóval 1956 októberében kissé másként fordult az a bizonyos kocka, amit előbb Trianonban, aztán Jáltában vetettek el. Egy kis nemzet megpróbálta fölemelni a ránehezedő kocka mázsás kőtömbjét. És történelmi súlyemelésből példát mutatott a szabadságszerető világnak. A Radetzky-tengerész katonatiszt fia 1956 októberében, az egyébként békés Nagydorogon nemzetőrparancsnok. Nincs rá szükség, de fölajánlja a községben élő izraelita boltosnak és egy másik, zsidó felebarátjának, hogy szükség esetén családjukkal együtt költözzenek hozzá. A községháza udvarán adóíveket sőbb a kisfiú alig érti, miért tartóztatják le és viszik el az édesapját. És az anyjával HÉV-vel utazik Kistarcsára. Nem érti, miért nem ölelheti magához apját, miért választja el őket egymástól a beszélő kerítésdrótja. Később, érettebb fejjel titok tudója. Tudja, hogy kik alkották az ABROSZ-t. És őrzi a tárgyakat, amiket a rab édesapa készített a börtönben. Emlékszik a bugylibicskával fogkefenyélből faragott piros szívecskére, a fehér keresztre. Őrzi a börtönkenyér beléből gyúrt dobókockát, melynek oldalába fehér fogkrémmel dörzsölték a tört(énelmi) esély pontrendszerét. Készítője nem érhetteTneg a nemzeteket tipró, vörös agyag Róma összeomlását. Alea et Roma iacta est. * Antigoné a gadogók ellenére eltemeti Polüneikészt: „Gyűlölni nem, szeretni csak születtem én!” Et ex Turcia est redemptio! Tehát e hazába, az emlékező tudatban élő hazába igenis van visszatérés akár Moszkovitiá- ból, akár Törökországból...! Többek között ez van fölvésve az agy emlékező sejtjeibe. Ki- vakarhatatlanul. * Bálint fiammal álmodozunk. Azt tervezgetjük, hogy ha egyTengerész bajtársak végtisztessége a Szent István legénységének A hadihajó: Szakadozott családi irataink közt őrzöm azt az 1899. november hó 19-én kelt „Vizsgálati bizonyítvány”-!, amely a „Gőzgépkezelők és kazánfűtők vizsgáló bizottsága, Arad” feliratú pecséttel és a szükséges királyi főA gomb én vagyok A harcoló Radetzky Téglási Géza, a Radetzky haditengerésze gyár hadsereggel Ukrajna. Ki- jev alatt egy oldal szalonnát ad egy kis ezüst ikonért, amelyen Szűz Mária és a Kisded. Lehet, hogy ők hoztak bennünket haza? Meglehet, hogy máskülönben vele együtt én is a föld alá kerülök valahol Oroszországban.... 1944-ben az Esztergom környéki Duna-szakaszon sikerült megakadályoznunk, hogy uszályokon Németországba vigyék egy budapesti gyár leszerelt gépeit. Csodával határos módon megmenekülünk az orosz hadifogságtól. Engem ekkoriban már rejtett, egy láda mélyén bújtam én, a (kivakart rész),,--- ysta” százados egyenruháján lévő fémgomb. Velem együtt lapult a fényes, tiszti díszkard. 1946-47-ben Hadbiztosi Akadémiát végez a gazdám, de az új szellemben történő átképzés sikertelen. Az őrnagy úr nem tudja magát túltenni családjának, ezeréves hazájának sorsán, képtelen „a múltat végképp eltörölni”. Engem sem dob szemétre, így őt dobják: törlik a hivatásos állományból. Bár az új, a „demokratikus hadseregben” őrnaggyá léptetik elő, a vallásos világnézetű, politikailag változásra képtelen, „...ysta” katonatisztet kényszernyugdíjazzák. (Nyugdíjat persze nem kap.) A jogi doktorátussal is rendelkező, idegen nyelveket beszélő tüzérőmagy- ból így lesz lakkgyári gépkocsi- vezető, idomszertechnikus, majd „osztályidegenként”, tanítónő feleségével és két fiúgyermekével együtt kitelepített. (Lásd erről Téglásy Ferenc Soha, sehol, senkinek című filmjét!” Körülöttem, rajtam öntudatos molyok és egerek másznak, rágják a „korszerűtlen” díszegyenruhát. Csak mi, a Szent Koronát ábrázoló fémgombok tartunk ki, bár a sok kényszerű költözködés (= menekülés) közben a társaim közül is el-elhullanak, fo- gyadoznak. Mára már csak én r^^rÉ.. geri határok védelmére rendelt hadiflotta kikötőjébe, Polába. Az újdonsült haditengerész az Anton von Petz parancsnoksága alá tartozó második divízióban szolgál. Szolgálati helye a Graf Radetzky nevére keresztelt, másodosztályú fregatt. 4 21980 tonnás hadihajót 20 csomónyi sebességgel hajtották azok a gőzgépek, amelyekre 1906. szeptember 20-i lap bélyege alatt: „Hogyha szeretsz, mért veszed el, amit más nem adhat?” És nem is maradnak hatástalanok az ’’örökké szerető vőlegény”, a „sempre amante” és a „miile baci” ígéretei, mert az úrleány szeret és ad: kezét nyújtja a haditengerészettől leszerelő ifjúnak. A boldog házasságból és káderlapokat égetnek a forradalmárok. Négyévesen ott lá- batlankodik a kitelepítés alatt született harmadik fiú is. Vállán széles, nemzetiszín zászló. Lett még egyszer ünnep a világon. Apja a rendőrőrszobán leakasztatja egy idegen isten, Lenin arcképét. És hónapokkal készer sok pénzünk lesz, veszünk egy motorcsónakot, s azzal járjuk be a Dunát, meg a Tiszát.- De mi lesz a hajó neve? - vetem föl a kérdést a középsős óvodásnak.- Hát Darecki! - mondja, és a szeme csillog ...! Téglásy Imre Téglási Géza és Polgár János polai tengerész bajtársaikkal Rabkenyérböl gyúrt dobókocka mérnöki és főgimnáziumi tanári aláírásokkal együtt igazolja, hogy Téglási (így!) Géza, aki 1880-ban Zólyomban született, az „alacsony és magasnyomású condensatiós gőzgépkezelőkre nézve előírt vizsgálatot jó sikerrel letette.” István nevű dédapám a Szol- nok-Budapest vonalon volt főmozdonyvezető, Géza fiának, mint az Osztrák-Magyar Monarchia egészséges férfi polgárának kötelességet jelentett, hogy ugyanennek az államnak katonáskodjék. így került a század első évtizedében a birodalom akkori végvidékére, a ten-
