Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-03 / 205. szám

12 1993. szeptember 3., péntek Az Új Néplap Kenderesen Férfiként helytállva Ladányi Miklósné látszólag semmiben nem különbözik azoktól a hatvan éven felüli né­niktől, akik naponta friss virá­got visznek elhunyt párjuk sír­jára. Beszédbe elegyedve vele aztán kitűnik, hogy nemcsak a halállal nem tud megbékélni, hanem az élet igazságtalansá­gával sem: A férjem után kapok 6700 fo­rint nyugdíjat. Mondja, mire elég az? Mire kifizetem a gázt, az útépítési hozzájárulást, ezt, azt, nem marad belőle semmi. Élni pedig kell. Ezért foglalkozom jószágtar­tással hatvannégy éves korban. Van három fejőstehenem, négy süldőm, négy hízóm, egy bika­borjúm, s mindenféle aprólék. Nem könnyű tehát az életem, s régen sem volt az, de mi leg­alább részesgépnél vagy nap­számban megkereshettük a ke­nyerünket, nem úgy, mint sok mai fiatal. Az unokám például számviteli főiskolát végzett, angol nyelvvel is boldogul, mégsem tud elhelyezkedni... Kenderesről - vázlatosan Horthy Miklós újratemetése révén az országos, esetenként a külföldi sajtóban is sok szó esik mostanában Kenderesről - de csak mint a temetés helyéről. Nagyon sok embernek halvány fogalma sincs erről a községről, pedig nem új település, hiszen nevét már 1352-ben említették. Lakossága feltehetően már a honfoglalás idején megtelepe­dett. A kenderesi templom építése már 1360 körül befejeződött. Az egri érsekség 1746-ban tör­tént Cannonica Visitatiója sze­rint: „...a megdicsőült László király életének napjaiban ugyanezen imaházban szentsé­get (istentiszteletet) hallgatott, és utána az azonos módon lete­lepedő atyák általi étkezésben vett részt.” A XVI. század kö- * zepén a katolikus templom a re­formátusok birtokába került és ott is maradt. Az újabb katoli­kus templomot 1783-ban építet­ték. A szatmári békekötést köve­tően a község területének jó ré­sze gróf Károlyi Sándor generá­lis kezébe került, aki 1727-ben a földterület felét zálogba adta Hodosi Jánosnak. Annak csa­ládjával való kapcsolat útján ju­tottak a roffi Borbélyok Bán­halma és Kakatpuszta birto­kába. Ezen a réven lett leány­ágon kenderesi birtokos a múlt század közepén Horthy és a Magyary-Kossa család. Dióhéjban ennyi a múltról. S a jelenről is csak vázlatokban, azok alapján, amikeN Baranyi Mihály polgármester elmondott a napokban tartott falugyűlésen. A község idei költségvetése 174 millió forint. Ez nyolc-kilenc százalékos fejlesztést tesz lehe­tővé a különböző intézmények zavartalan működtetése mellett. A fejlesztésnél főleg a szilárd burkolatú utak kiépítésére kon­centrálnak, mert azok aránya a belterületen alig ötven százalék. Sokkal jobb a helyzet a gázhá­lózat fejlesztésénél, hiszen ab­ban a tekintetben már 95-96 százaléknál tartanak. Telefon­nal minden harmadik-negyedik család rendelkezik. A statisztikai tények termé­szetesen csak nagyon halvány bepillantást engednek a lakos­ság mindennapi életébe. Ezt pó­tolandó szólaltattunk meg né­hány helybeli embert. Gondola­taikat az alábbiakban olvashat­ják. Találó vagy csupán mókázó a bolt elnevezése: Nuku zsozsó - vagyis: nincs pénz. Érdeklődé­semre Kormos Pálné, a boltos azt mondja:- Akad azért itt pénz, itt min­dennap van fizetés. Egyszer több, máskor kevesebb. Ha ál­lásban van az ember, akkor meg csak egyszer kap fizetést egy hónapban. A férjem ezért hagyta ott szakoktatói munka­körét a mezgőazdasági szak­munkásképzőben. Meg aztán az sem mindegy, hogy a maga ura-e az ember, avagy mások utasításait kell végrehajtania, így gondolkoztám én is. Koráb­ban a kisújszállási cukrász­üzemben dolgoztam, majd a fér­jemmel - aki egyébként ruha­neműt árul vidéki útjain - betéti társaságot alakítottunk. Számolunk azzal is, hogy az emberek jó részének kevés a pénze, ezért közvetlenül a ter­melőktől szerezzük be áruinkat, hogy minél olcsóbban tudjuk eladni azokat. Kenderesen egyre többen gondolkoznak úgy, mint Kör- mösék. A polgármesteri hiva­talban már több mint százötven vállalkozót tartanak nyilván. A többségük kereskedéssel, ital­forgalmazással foglalkozik. Van olyan is köztük, aki ipar- engedélye szerint „sírásó és ke­rékpármegőrző”. Remélhetően egyre többen vállalkoznak majd szolgáltatásra és termelői tevé­kenységre is, hiszen a község fejlődésének ez a kulcskérdése. A polgármester azt szorgal­mazza, hogy a helyben termelt árut (húst, tejet, gabonát) lehe­tőleg helyben dolgozzák fel, és úgy értékesítsék. Horthy-emlékszoba a kormányzó volt kastélyában - korhű bútorokkal berendezve Biztos holnapot nyújtani Szövetkezetünk szerintem rosszabb helyzetben van, mint tavaly, de jobb helyzetben, mint jövőre - summázza a választ Herbály Imre elnök arra a kér­désre, hogy miképpen boldogul napjainkban a gazdaság.- Közrejátszanak ebben a rendezetlen tulajdonviszonyok, a kárpótlás elhúzódása, a terme­lésbiztonság és a jövedelmező­ség hiánya. Ezek a meghatározó tényezők. Rossz helyzetünk ellenére bí­zunk abban, hogy talpon mara­dunk. Ez a talpon maradás sze­rintem azt jelenti, hogy ha az előző évekhez viszonyított terü­leten nem is tudjuk a munkát elvégezni, de ahol elvégezzük, ott a következő évben aratunk is. A talpon maradás azt is je­lenti, hogy az aktív tagság, a foglalkoztatottak nagyobb ré­szének tudunk munkát biztosí­tani. Persze ennek gazdasági korlátái is vannak. Csupán azért, mert szociálisan érzéke­nyek vagyunk, nem tudunk munkát adni mindenkinek - de igyekszünk mindent megtenni azért. A mi helyzetünkben a rossz gazdasági körülmények s az aszály mellett nagyon kedvezőt­len hatása van a május végi jég­verésnek. Szövetkezetünknek harmincötmillió forint kára ke­letkezett ebből. Igaz, hogy a kár nagy részét megtérítette a Hun­gária Biztosító, mert a gabona­félék biztosítva voltak. Sajnos, takarmánynövényeinket nem biztosítottuk. Azt is meg kell említenem, hogy a háztáji terü­letén - ma már úgy hívjuk, hogy tagi földhasználat - is nagy kár keletkezett, ami jelentősen be­folyásolja a helyi hangulatot, s arra késztet bennünket, hogy foglalkoztassuk az embereket és a jövedelmükben bekövetkezett kiesést igyekezzünk pótolni. Szeretnénk a körülmények­hez képest nyugodtan gazdál­kodni, előre látni, s az embe­reknek nem végkielégítést adni, hanem rendszeres munkát biz­tosítani. Tehát a lehetetlen helyzet helyett biztos holnapot nyújtani számukra. Az utolsó kárpótlási árverés előtt - ami majd november után történik - körülbelül kétezer hektár területű föld sorsa nem rendeződött. Ennek a kétezer hektárnak egy része jelentős maradványértékkel terhelt, fel­újított rizstelep. Nehezen tudjuk eldönteni, hogy elvégezhetjük-e ezeken a területeken a soros őszi munkákat, hogy elvethe­tünk-e, mert tapasztalataink azt mutatják, hogy a kárpótoltak egy része nem veszi tudomásul azt a paraszti bölcsességet, hogy aki vet, az arat, illetve nem veszi figyelembe, hogy az itt elvégzett munkák befekte­tésnek számítanak. Márpedig nem elég az, ha a befektetés csak névértékben térül meg, ha­nem a kamatoknak is realizá­lódniuk kell, annál is inkább, mert ez a befektetés hitelből tör­ténik. A bizonytalan sorsú föld­terület nagyságát érdekegyez­tetéssel próbáljuk csökkenteni. S megpróbáljuk megjósolni, hogy mennyi földet nem akar­nak majd kivinni - de nagyon nagy lehet a hibaszázalék, s nem biztos, hogy meg tudjuk-e csinálni az érdekegyeztetést. Gyermekélelmezés Mivel az áfész hosszabb tá­von nem vállalta az iskolai ét­keztetést, válaszút elé került a község önkormányzata. A leg­kedvezőbb megoldásnak a Pi­pacs étterem megvásárlása tűnt. A képviselő-testület e mellett döntött. Három és fél millió fo­rintért megvásárolták az étter­met. Ezáltal megoldódott az is­kolások étkeztetése. Ugyanon­nan horják az ebédet az idősek napközi otthonába is. Munka nélkül A munkanélküliség Kende­rest sem kerülte el. A polgár- mester tájékoztatója szerint a munkaképes lakosság tíz-tizen- két százalékát érinti. Nyáron nem annyira szorító a helyzet, inkább télen az, amikor nincs mezőgazdasági munka. A kézbesítőt pillanatnyilag helyettesítő Kun Sándomé is vehette sétapálcáját. Még most is fejcsóválva mondja:- Azt hittem, sosem érem ezt meg. Takarítónő voltam az it­teni presszóban, s úgy gondol­tam, hogy takarítónőre mindig szükség van. Aztán egyik pilla­natról a másikra felmondtak, mert nincs pénz. A férjem a té- eszben dolgozik. Hozzátehe- tem, hogy még ott dolgozik, mert télen ő is munkanélküli volt.- Gyermekük van?- A huszadik születésna­pomra „ajándékba kaptam” a fi­amat. Mezőgazdasági gépsze­relő-tanuló. Eddig elképzeltük a jövőjét. Nyári gyakorlat után is foglalkoztatták a kísérleti gaz­daságban, de most nem, mert ott is leépítés van.- S ha a férje is munkanélkü­livé válna?- Akkor nagyon keservesen élnénk a havi ötezer forintos OTP-kölcsön fizetése mellett. Kihalt a repülőtér A korábban élénk forgalmú kenderesi repülőtéren - amely a MÉM Repülőgépes Növény­védő Szolgálatának bázisa volt - feszült csend honol. Kovács István, az őr tekintete végig-vé- gigsiklik a gépeken. Ennyi az egész változatosság. Meg néha az, hogy egy szerelő végigmust­rálja, megforgatja a motorokat. Jobb sorsára már két év óta így vár ott tíz repülőgép. Néhány gépet megvettek a szolgálat volt pilótái - de az itt parkolókra nincs igény. Ki­használatlanul rozsdásodnak a 8-9 millió forintot érő masinák. Nagyon kivételes esetnek szá­mít az, hogy egyiküket bevetet­ték a Kiskunsági Nemzeti Park ősborókásában pusztító tűzvész ellen. A napokban egy deputáció kereste fel a repülőteret. Azt vizsgálták, hogy alkalmas-e a volt kormányzó temetésekor ki­sebb személyszállító repülőgé­pek fogadására. Sajnálatos, hogy csak a temetés napja hoz élénkülést a repülőtér életében. Horthy Miklós padja a református templomban Azt mondják az emberek, hogy a múlt megszépül. A slá­ger szerint is „csak a szépre em­lékezem”. Hogyan emlékeznek a régi időkre a Horthy család volt cselédei? Kevesen élnek már. Közülük kettőt szólaltat­tunk meg. Szabó Lajos bácsi 86 éves:- Tiszti kocsis voltam itt, a birtokon. Nekem nem paran­csolt csak az intéző. Öt-hat lo­vam volt, néha váltott lovakkal egész nap fogatoltam. A vendé­gek elé én jártam az állomásra. Szabó Lajos Egyetlen egyszer sem marad­tam le, még ha későig kellett fogatolnom, ellátnom a lovakat s ezért nem aludtam, akkor sem. Fényes gombos kocsisöltöze­tem volt, csizmával. Kemény csákókalapom strucctollal volt átszúrva. Az jelezte a gyorsfo­gatot, mert ugye a strucc is gyorsan tud szaladni. Amikor nyáron itthon voltak a főméltóságú úrék, akkor négy ló állt rendelkezésükre, melye­ket három huszár kezelt. A kormányzó úr, a menye és a szárnysegéd lóháton ösz- sze-vissza járta a birtokot. A búzakereszteket szakaszonként ugratták át. A huszárok autón követték őket, majd a majorból ők vitték haza a lovakat, a kor­mányzó úrék pedig autón tértek vissza. Néha autóval jöttek ki a majorba. Olyankor velük volt a főméltóságú asszony is. Bené­zett az minden egérlyukba. Megnézte, hogy a négyeskony­hán melyik cselédasszony ho­gyan tartja rendben a lakását. Volt, aki emiatt magára zárta az ajtót, míg az urak a majorban tartózkodtak. Nekem több volt a járandó­ságom, mint a többi cselédnek. Igaz, igyekeztem is, hogy ne ad­jak okot a gyalázatra. Nekem másfél kommenció járt. Tizen­hat mázsa búza, négy mázsa árpa, egy hold kukoricaföld volt az egész kommenció. No, meg jószágtartás saját takarmányból. Nekem pluszként járt egy pár csizma és a kocsisöltözet. S még évi száz pengő, amit ne­gyedévi részletekben ki lehetett kérni. Engedélyezve volt még számomra két tehén tartása - gazdasági takarmányon. Fiatal korában Farkas Fe- rencné is a birtok cselédei közé tartozott. Derű suhan át az ar­cán, amikor azt mondja:- Én egyszer megkötöztem Horthy Miklóst.- Hogyan?- Marokszedő voltam, s ara­tás kezdetén mindig odajöttek az urak. Én meg régi szokás szerint a kévekötéshez haszná­latos, búzából font kötéllel át­fontam a derekát, s azt mond­tam: Isten éltesse, kormányzó úr! Később bekerültem dolgozni a kastély kertjébe. Az urak mindennap kijöttek a parkba, és szóba álltak velünk, nem úgy, mint a szárnysegédek. Mivel én is Magdolna vagyok, akárcsak Horthyné, egyszer, amikor együtt jött a férjével, azt mondta neki: - Nézd, Susókám (mert így hívták egymást, hogy Susókám), ez a lány az első dru­szám a birtokon. Megkedvelt, fel is vitt konyhalánynak a várba. Farkas Ferencné Az uraknak német szakács főzött. Egyébként nem voltak válogatósak, megették a sült krumplit is. Tőlük azért mindig megkérdezték, hogy mit akar­nak enni. Nekünk meg főztek azt, ami következett. Az ételt csak a liftig vittük. Odafönt tud­ták, hogy melyik kié. Hat hónap után hazajöttem a bátyám esküvőjére, s nem is mentem vissza. Férjhez men­tem. Ideje volt, mert már a hu- szonharmadik évemben jártam. Nosztalgiakeringő

Next

/
Oldalképek
Tartalom