Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-25 / 224. szám

1993. szeptember 25., szombat Hazai tükör 3 MEGSZÉPÜLT A VÁROSHÁZA. A napokban végeztek a tiszafüredi városháza külső homlokzatának festésével. Nagy László helyi vállalkozó alkalmazottaival és a nála gya­korlaton lévő tanulókkal végezte el az egymillió forintos munkát. (Fotó: Mészáros) Méregtől halt meg - a testvérek gyanakszanak Az elhunytat hamvasztották, így mit hozhat a fellebbezés? B. P., írják az elmúlás kert­jeiben sokszor a fejfákra a rö­vidítést: béke poraira. A szü­lei mellett, már az öcsödi csa­ládi sírban pihen az 53 esz­tendőt megélt, rákócziújfalusi Mérei Tamás. Béke poraira, mondta temetésén a búcsúz­tató. Tény, földi maradványai már békében hevernek az örökös tanyán, bár a testvérei még ma sem nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba. Mérei Tamás 1962 óta Pesten dolgozott a Híd- és Mélyépítő Vállalatnál. Bizonyára elégedet­tek lehettek vele, mert harminc­egy hosszú esztendőt töltött el egyetlen cégnél. Valahogyan úgy alakult a sorsa, hogy soha nem nősült meg. A nővére Martfűn, a bátyja Szolnokon élt, velük tartotta a testvéri kapcso­latot. Olyan volt a munkarendje, hogy hétnapi műszak után ugyanannyi szabadidő követke­zett. Ez alatt általában ellátoga­tott a testvérekhez, illetve ott­hon tett-vett Rákócziújfaluban kis háza portáján. Bátyja szerint dehogy akart meghalni, hiszen már a gázt is bevezettette az ud­varra! Az idén június 23-án, szerdán ismét hazaérkezett egy hétre. Másnap este cigarettáért balla­gott a kocsmába, ahol állítólag két üveg sört is ivott. Amikor fizetett, meglátta ezt két fiatal, akik rögtön elszeleltek a hely­színről. Még pedig oly módon, hogy pár méterre várták a ka­puja előtt. Tízre járhatott az idő, amikor az egyik rámordult.- Te piszok, add ide a pénzt, mert agyonütlek! - és már be is húzott neki egy jókorát.- Ne üssétek ki a szememet, itt a pénz - fogta könyörgőre a dolgot. Ezzel nyolcszáz forinttal sze­gényebb lett. Azután úgy-ahogy magához tért, bebotorkált a házba, és lemosta az arcát. Jó­korákat kaphatott az arcára, szemére, mert végül másnap a körzeti orvosnál kötött ki. Ő el­küldte a sürgősségi osztályra, onnan átvitték a szemészetre, hiszen bevérzett a szeme. Oly­annyira, hogy az orvosi záróje­lentésben is ez áll: távozásakor még nem lehetett pontosan el­dönteni, lesz-e maradandó ká­rosodása. Július 9-én kienged­ték. Hazament, otthon pedig táppénzre vették. így telt el pár hét. és feltűnt, lám-lám, ki sem jön a házából. Az egyik ismerős mondta is a testvérének:- Ne keresse, valószínű fel­ment Pestre a fizetéséért! Végül augusztus 8-án este hatkor jött az értesítés, siesse­nek azonnal a testvérek a rákócziújfalusi házba. A rend­őrségi vizsgálat azt állapította meg, hogy az elhunyt július 25. tájékán a lakásán öngyilkossági szándékkal Decis és Zolone ro­varirtó szereket ivott. Az eljárás során bűncselekmény gyanújára utaló nyom, adat nem merült fel. A boncolás is egyértelműen bizonyította: vegyszermérgezés történt. A megboldogult búcsúlevelet is hagyott. A négyoldalas papír­lapon azoktól is elköszön, akik leütötték, és mivel felismerte őket, minden bizonnyal bűn­hődnek. Búcsúzik a testvérektől is, a vagyont rájuk hagyva. Bo­csánatot kér a szomszédoktól. mindenkitől, akik ellen bármit vétett, vétkezett. Megzavarod­tam, hozza a hátramaradottak tudtára, és mind a négy oldalon aláírta az iratot. Ez eddig nyomon követhető, azt is mondhatjuk: tiszta sor. Igen ám, de a fiútestvére nem hagyta ennyiben. Ugyanis nem érti, miért akart meghalni az az ember, aki ezt eleddig nem em­legette. Azután az állítása sze­rint a megboldogult azt is el­mondta neki: megfenyegették, amiért pénze elrablójának, rab­lóinak elárulta a nevét. Még pe­dig oly módon, hogy vagy megmérgezik, vagy agyonütik. Ráadásul a családban, a rokon­ságban az utóbbi tíz évben négy(!) hasonló eset is történt. A testvére nem tudja, talán va­lamilyen vérbosszúról van szó? Az elhunyt korábban bizonyos maffiáról beszélt, akiknek vaj van a fejükön, mert sokat, na­gyon sokat loptak. Ő tud róluk, azóta fél. Ezek után a férfitestvére fel­lebbezést nyújtott be a rendőr­ség illetékes osztályára. Mond­ván: szerinte nem minden tiszta a megboldogult halála körül. Igen ám, de az állításokat - le­gyenek bármilyenek - bizonyí­tani kell. Bár, mint írtuk, a kárvallottat azóta már elhamvasztották, el­temették. Ez a fellebbezés, vagy nevezzük bárminek, legfeljebb már csak az iratok, jegyző­könyvek újabb áttanulmányo­zására szorítkozhat. Kíváncsi vagyok, ezek után születhet-e bármilyen, a korábbitól eltérő vélemény. D. Szabó Miklós Parlando Kínai falak A kontinentális vagy akár a globális egysége­sülés nem mai találmány. A folyamat akkor is zajlott, amikor nem integrációnak nevezték és akkor is, ha alanyai akaratával egyáltalán nem volt összhangban. Megvalósulásának módoza­tai roppant változatosak a történelemben; ezzel függ össze nevének örökös változása. Hívták az idők során népvándorlásnak, birodalmi terjesz­kedésnek, nagy földrajzi felfedezésnek, gyar­matosításnak és felszabadulásnak is. A törté­nelmi folyamatokat elszenvedő, úgynevezett kisember számára - ha az érzelmi színezettől el­tekintünk - lényegében mindig ugyanazokban a változásokban testesült meg: idegenek, mások jöttek, tudomásul kellett venni és meg kellett szokni egy másfajta civilizáció elemeit, nyelve­ket kellett tanulni. Ami a folyamattal kapcsolatos érzelmeket il­leti, nos, azok többnyire integrációellenesek voltak. Talán éppen ebből a szempontból más ez a mostani. Ehhez kisebb-nagyobb nemzetek jó reménysége kapcsolódik, és vannak milliós nemzettöredékek, amelyeknek ehhez fűződik egyetlen és egyben utolsó reménye. Csakhogy természeti törvény: minden fo­lyamat kiváltja az ellene szegülőt. Az integráció ellen épültek és épülnék folyamatosan a nemze­tek kínai falai. És ahányféle öltözetben vagy ál­cában mutatkozik az egységesedés, annyi for­mában épül a kínai fal. Ha erőszakos és csö­römpölő az előbbi, kemény kövekből és vasak­kal készül az utóbbi. Ha szelíd nyájassággal, lábujjhegyes tapintattal közelít az előbbi, a vele ellenszegülő sem fogadja másképpen. . Ezért aztán néha csüggesztő, néha pedig üdítő dolog megszemlélni a történelmileg létrejött kí­nai falak, kínai sövények, kínai sáncok és vize­sárkok színpompás panoptikumát. A skála a gi­gászi méretű akadályoktól (ne feledjük: az űrha­jósok szerint az egyetlen ember alkotta mű­tárgy, ami a kozmoszból szabad szemmel is lát­ható, az éppen a nagy kínai fal) az apró, megha­tóan naiv, gyermeklépésnyi csapdákig terjed. E kisebb-nagyobb kínai falaik közös vonása egyrészt az, hogy van bennük valami természe­tesen irracionális, mintha nem is emberek hoz­ták volna őket létre, hanem valami kifürkészhe­tetlen elrendelés. Másrészt pedig az a közös sa­játosságuk, hogy soha senkit meg nem védtek semmitől. Célszerűtlenek és megmagyarázha- tatlanok, akár az isteni vagy természeti eredetű dolgok. És mégis műviek; ettől érdekesek. Aki már vonaton utaztában átlépte a néhai Szovjetunió határait, tudja, miről beszélek. A vonat megáll, a vagonokat lezárják, bonyolult, nagy emelőszerkezetek, hozzáértő emberek fel­emelik a vasúti kocsit, kigördítik alóla a tenge­lyeket, amelyeken érkezett, és újakat, széleseb­beket, nagyobbakat hoznak helyettük. A cere­mónia elkerülhetetlen, mint egy természeti csa­pás, és épp azzal a lázas, férfias és felnőttes komolysággal zajlik, mint egy természeti csa­pás elhárítása. Hány millió óra fölösleges vára­kozás, mennyi munka, mennyi elfecsérelt ener­gia az idők során? Ki tudja? De nem lehet ellene semmit tenni. Az orosz vasutak nyomtáva szé­lesebb a földrész hasonló célú vaspályáiénál. Ez az orosz kínai fal. Bulgáriában bemegy a gya­nútlan idegen a szállodába, és minden szlavisz­tikai ismeretét összekaparva megérdeklődi: kaphatna-e szobát. A recepciós zordon fejrázás­sal jelzi, hogy nem. Szerencsés esetben még az ajtóból visszaráncigálják, hogy töltse csak ki a bejelentőlapot: lesz szállása. Ámbár csak arról van szó, hogy a bolgár felrázás jelentése: igen, a bolgár fejbólintás pedig tagad. Éz a bolgár kínai fal. A britek beérik a bal oldali közlekedéssel, a font, shilling, guinea rejtélyes átszámítási kul­csával, az ötórai teával és hasonló apróságok­kal. Könnyű nekik: szigetlakok, itt gyengébb kínai fal is megteszi. És mi, magyarok? Ó, változatos történel­münknek hála, mi gazdagok vagyunk. De hát visszapillantva csupa untig emlegetett dolgokat sorolhatnánk. Ám vannak újabbak is. Ezek ép­pen csenevész bakfisbájukban érdekesek. Régi sejtelmem, hogy a magyar televíziózás majd minden idegen hangot-szöveget kisöprő szinkrontobzódása valamiképp összefügg kínai erődítményrendszerünkkel. A hazai tévénéző számára a világ filmművészete körülbelül ti­zenhat hangon szólal meg tizenhat otthonos és sztereotip modorban. Ezek úgy ismétlődnek, mint a commedia dell’arte konvencionális sze­replői: számukra minden harminc év alatti filmhősnő ugyanaz a túlfűtött, affektált naiva. Igaz, ötven fölötti férfiakban bővebb a válasz­ték. Mégis, kissé tanácstalan voltam a jelenség­gel szemben. Mintha hiányzott volna belőle a kifürkészhetetlen sorsszerűség, az irracionalitás zamata. Ám ami késik, nem múlik. Nemrégiben bele­pillantottam a Dallas című szappanoperába, e hozzánk későn érkezett régi ismerősbe. Derűs döbbenettel tapasztaltam, hogy magyar nyelvte­rületen - számomra örökre misztikus okokból - azt a bonyolultan és elegánsan alkoholista höl­gyet, akit Kamcsatkától Tűzföldig a műfaj min­den élvezője Sue Ellennek ismer, a természeti csapások drámai egyszerűségével Samanthának hívják. A férje pedig, az öt kontinensen ottho­nosan ellenszenves, mindenki J. R.-je (Dzséár) itt a szimpatikus Jockey névre hallgat. Nos, megvan ez a mi legújabb kis kínai élősövé­nyünk. Hegyeshalomig Sue Ellen, onnan Bi- harkeresztesig Samantha, Biharkeresztestől is­mét Sue Ellen. Aztán már azon kell eltöprengnem, hogy mi lett volna, ha az ilyen játék ízére már klassziku­sokat fordító eleink is rájönnek. Hamlet magya­rul a Konrad, Ofélia a Clotilde névre hallgatna. Micsoda igazi, kínai körkörös védelem lenne az! Éltető József Telefondoktor Korsókat, miniüvegeket gyűjt A szeptember 27-étől október, 3-áig terjedő héten a Telefon- doktor a virágpor-allergiákról tájékoztatja az érdekelteket. A lakosság 10 százaléka, tehát 1 millió ember szenved a virág­por-allergiától, amelynek sze­zonja márciustól októberig tart. Az első számú „közellenség” a parlagfű. A Telefondoktort a 117-21-11 számon hívhatják az érdekeltek. (MTI) Manipulálják-e a közvélemény-kutatási adatokat? Dr. Tímár Jánost, a Medián Kft. kutatásvezetőjét kérdeztük Száz Ferenc 1966 óta sörös. Szolnokon kezdte a pályát, majd Kisújszállásra került, és jelenleg is a helyi Kőbányai Sört Palackozó és Értékesítő Kft. ügyvezető igazgatója. Nincs mit tagadni, szereti, sőt imádja a folyékony kenyeret. Olyannyira, hogy hosszú idő óta vásárolja a korsókat meg a miniüvegeket. A korsókból több mint négyszáz gyűlt már össze a világ szinte minden ré­széből. Egyébként nála az első helyen a piros címkés Dréher áll. Miniüveg-gyűjteménye is tiszteletre méltó, hiszen az apró butellák között akadnak görög, spanyol, bolgár, szovjet, ameri­kai, francia és a jó ég tudná hi­bátlanul felsorolni, milyen gyártmányúak. Természetesen tele jóféle ne­dűvel: konyakkal, borral, pálin­kával, likőrrel. Hogy miből vette külföldi útjai során: a ki­küldetési pénzéből. Egyik leg­érdekesebb darabja egy pisz­tolyt formázó üveg. Tele ko­nyakkal. Főbe lőni nem bírja magát vele a végsőkig elkesere­dett, legfeljebb ha kiissza, úgy érzi magát, mint akit főbe kólin­tották. -szm­Közelednek a választások. A sajtóban egyre gyakrabban tesznek közzé a pártok népsze­rűségével foglalkozó közvéle­mény-kutatási eredményeket, amelyekből a szakértők követ­keztetéseket próbálnak levonni. Dr. Tímár Jánossal, a Medián Közvélemény- és Piackutató Kft. kutatásvezetőjével arról beszélgettünk, hogy a közzétett adatok adhatnak-e lehetőséget egyes szerveztek részére a köz­vélemény manipulálására.- Mióta foglalkoznak Ma­gyarországon közvélemény-ku­tatással?- A II. világháború után már volt egy közvélemény-kutató intézet, ami 1948-ig végzett ku­tatásokat. A Magyar Rádión be­lül 1968-ban alakult egy közön­ségkutató osztály, amely a rá­dióműsorok hallgatottságát fi­gyelte. Ez később önálló inté­zetté vált, szervezetileg a rádió­hoz tartozott, felügyeletét a rá­dió-televízió bizottság látta el, politikai kérdésekben a párt­központ felügyelte. Ez látszólag szörnyű, valójában nagyon elő­nyös helyzet volt a kutatók számára, hiszen három főnökük volt, s ezzel jól tudtak játszani. A kérdések persze korlátozottak voltak, az került csak kutatásra, amit a pártközpont megrendelt. Kíváncsiak voltak például a Szovjetunióhoz való viszony megítélésére, az intézet dolga volt eldönteni, milyen módsze­reket használ, legközelebb a végeredményt látták a pártköz­pontban. Három fokozata volt a kutatásnak, kék, rózsaszín és pi­ros, a kék sohasem került ki a páncélszekrényből, a rózsaszínt egy valamivel szélesebb appará­tusi réteg láthatta, a piros pedig a nagyobb nyilvánosságnak szólt, de ez többnyire nem igazi közvélemény-kutatás volt. A nyilvánosság elé az adatok való­jában a rendszerváltás környé­kén kerültek.- Ez az intézet az állam pén­zéből dolgozott, ezzel szemben ma más a felállás?- Abszolút más. És más az egésznek a szerepe. Most ezek a cégek nemcsak a közvélemény, hanem a piac kutatásával is fog­lalkoznak. Nem lehet pusztán a politikai közvélemény-kutatás­ból megélni. Módszereink dif­ferenciálódtak. Úgy tűnik, jelen pillanatban még mindig felfutó­ban van a piacunk. A Medián ’89-ben indult a népszavazás­kor, a Szonda-Ypsos és a Gal­lup egy fél évvel később.- Mennyire lehetnek függet­lenek ezek az intézetek? Beszél­nek manipulált adatokról. . .- Komolyan azt gondolom, hogy ezek a cégek függetlenek. A piacról élnek, valamit el tud­nak adni, ez pedig a szakmai tu­dás. Ebből következően elemi érdekük, hogy objektívek le­gyenek, nem az a céljuk, hogy a megrendelőnek tetsző adatokat szolgáltasson. Jobban érdek­lődnek az ellenzéki pártok ez iránt a szakma iránt, aminek azt gondolom, az az értelme, hogy kívülről jövő tudományos mód­szerekkel tudják igazolni a számukra kedvező társadalmi folyamatokat.- Milyen messzemenő követ­keztetéseket lehet levonni a megjelenő adatokból?- Különféle megjelenési formák vannak. Úgy gondoljuk, hogy a politikai közvéle­mény-kutatásoknál a kérdés ke­retének értelmezésén túl az eredmények lehető legalapo­sabb bemutatása a feladatunk. A politikai következtetések a felhasználók feladataivá válnak. Franciaországban például a saj­tóban közlik a kérdőívet, a vála­szok arányát, s egy teljesen független szakértő vagy publi­cista ír róla.- A pártok népszerűségi mu­tatóiból lehet-e következtetni a végső kimenetelre?- Azt gondolom, hogy nem lehet. —sóit— Száz Ferenc híres korsógyűjteménye töredéke előtt. A kezében lévő ötliteres picurkát a müncheni sörfesztiválról hozta. (MJ)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom