Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-24 / 223. szám
8 Gazdaság 1993. szeptember 24., péntek A szabadság gazdasági nehézségekkel jár Interjú Tardos Mártonnal A rendszerváltás megköveteli ipari struktúránk átszervezését is, amely sok gondal járt, és napjainkban is a gazdasági élet serkentésére tett kísérletek váltják ki a legtöbb vitát szakemberek körében. Mit lehetett volna másképp csinálni, illetve milyen lehetőségeink vannak a gazdasági felemelkedésre? - erről kérdeztük Tardos Mártont, az SZDSZ gazdasági szakemberét.- Az Antall-kormány mindig arra hivatkozik, főleg a miniszterelnök úr, hogy a Nyugat nem készült fel a kommunizmus ösz- szeomlására. Az MDF gazdaságpolitikai programjával felkészült arra, hogy megnyerheti a választásokat '90-ben? Sok sokk- Az elmúlt három év tapasztalatai arról győztek meg - kezdi válaszát Tardos Márton, az SZDSZ gazdaságpolitikusa hogy az akkor pesszimistának ítélt felfogásunk sem volt reális, mert még rosszabb gazdasági helyzetben voltunk. Nehezebb az átalakulás, mint ahogy gondoltuk. Akkor azzal vádoltak minket, hogy túl borúlátóak vagyunk, valamint azzal, hogy az SZDSZ sokkterápiát javasol a gazdaság rendbetételére, de az idő minket igazol. Ma már bebizonyosodott, hogy csakugyan sokk érte a gazdaságot és a lakosságot is. Elveszett az állásbiztonság, a munkahelybiztonság, és le kellett mondani sok megszokott szolgáltatásról is. Ma már megállapítható, hogy nemcsak Csurkának nem volt igaza, aki azt mondta, a népnemzeti gerincű urak, ha hatalomra kerülnek, akkor csak meg kell nyomni a gombot és ki fog emelkedni a magyar társadalom a középszerűségből, hanem a mi, pesszimistább gazdasági megítélésünk is optimista volt.- A parlamenti frakcióvezetőjük, Kuncze úr felszólalásában rosszabbnak ítélte meg a magyar gazdaság helyzetét, mint az 1990-ben volt.. .- Úgy ítélem meg, hogy az Antall-kormány a nehézségeket nem tudta jól kezelni, ezzel elmélyítette a krízist, így az 1994-es év nyarával hatalomra kerülő kormány nagyon nehéz helyzetben lesz, mert a nemzeti jövedelem 1990-hez képest 20 százalékkal csökken, másodsorban a politikai elkötelezettség, ami 1990-ben jellemezte a magyar társadalmat, elpárolgóban van, és ilyen körülmények között új áldozatok vállalására felszólítani a társadalmat már nem lehet.- A vezető gazdaságpolitikusoktól gyakran halljuk, hogy az elmúlt negyven év hiányosságaira hivatkoznak. ..- Az elmúlt negyven év gazdaságpolitikai helytelenségeit helyrehozni nem lehet egyik napról a másikra. Az igaz, hogy a Nyugat tényleg nem készült fel a szovjet hatalom ilyen gyors összeomlására, de ez megnövelte a Nyugattal szembeni legitim követeléseket is, de ezek elmaradásáért szemrehányást tenni diplomáciai ügyetlenség. Tudomásul kell venni, hogy a változás, aminek mi haszonélvezői és szenvedői vagyunk, váratlanul érte őket, és annak is örülhetünk, hogy kooperációs segítséget tudnak nyújtani a gazdasági átalakulásunkban. A bírálat nem a legjobb módszere annak, hogy ez a kooperációs segítség létrejöjjön. Nem a múlt hibái? Konkrétan a kérdésére válaszolva, az egyik szempont szerint úgy értékelhető, hogy az átlagszavazó meddig tudja ezt a romlást elfogadni. Ez az időszak napjainkban már lejárt. Négy évvel a rendszerváltás után, tizenöt évvel az után, hogy a Kádár-rendszer vezetői már elkezdték hangoztatni, hogy túlköltekezik az ország, vagyis másfél évtizeddel, a magyarok életszínvonala stagnál, illetve romlik, még mindig a múlt hibáit felhánytorgatni nem éppen szerencsés. Az elmúlt 40-50 évben nagy erőfeszítéssel nagyon sok minden épült, de az akkor épült dolgok egy része ma már fel- használhatatlan. Nagyvállalataink vannak, amelyekre több milliárdot költöttünk, amelyek nem tudnak olyan terméket előállítani, amely eladható a világpiacon. Sőt, már itthon sem felelnek meg a megnövekedett minőségi követelményeknek. Ez nemcsak a nemzeti jövedelem csökkenését eredményezte, hanem véleményem szerint még most is ugyanakkora a gyárkapun belüli munkanélküliség, mint a ’80-as évek közepén és végén volt annak ellenére, hogy ma már nincs teljes foglalkoztatottság.- Megyénkben a martfűi Tisza Cipőgyárnak a liberalizált import óriási veszteségeket okozott, illetve munkásainak jó részét is el kellett küldeni, valamint ez együtt járt a belső piac szűkülésével, illetve a már korábban említett keleti piac öszszeomlásával. Ilyen sokkhelyzetben nem érdemelne iparunk nagyobb védelmet?- A martfűi gyár helyzetét nem ismerem jól, de általánosságban elmondható, hogy a kommunisták csak úgy beszélhettek termelési sikerekről, hogy minden felépítés úgy élhetett, illetve számolhatott be sikereiről, hogy minden külső hatást kiszűrtek, kontingelték a be- és kiszállításokat, így a termelési eredmények is csak látszólagosak lehettek. Le kell nyelni a békát, az importliberalizációról nem mondhatunk le, és a fogyasztási cikkeket előállító iparágaknak fel kell nőniük a nyugati elvárásokhoz. Védeni vagy sem Egyébként a nagyfokú védettsége miatt volt életképes a korábban kommunista állami tulajdonon alapuló termelési rendszer. Most nincs ilyen erős állami koordináló hatalom, a rossz hatékonyságú rendszer összeomlik. Tudomásul kell vennünk, hogy a szabadság, ami osztályrészünkül jutott, ilyen gazdasági nehézségekkel jár, de ezen úrrá kell lennünk, munkánkat újból kell szervezni, és tudom azt, hogy ennek a szellemi háttere megvan, és így idővel majd Martfűn is gyártanak olyan cipőket, amelyből újból több mint 3 milliót adnak el a világpiacon.- Igen, csak az a gond, hogy a vállalatok üres zsebbel próbálkoznak fejleszteni, ez viszont megfelelő anyagi háttér nélkül eleve kudarcot vallhat.- Ez így van. Ameddig a beruházások jobban visszaesnek, mint a nemzeti termelés, addig a gazdasági krízis pozitív hatása nem érvényesülhet, vagyis nem alakul ki új gazdasági szerkezet. Az SZDSZ gazdasági programjának fő alkotóeleme pont ennek a visszásságnak a megszüntetése, vagyis beruházásserkentő gazdaságpolitikát kívánnak majd folytatni, mert csak így képzelhető el az iparunk, illetve országunk talpra állítása. Kilencvenben, a választások után különleges esélyünk volt, amit az Antall-kormány elmulasztott, hogy az előző kormányokhoz képest valami újat kezdjünk. Akkor mindenki megértette, hogy nehézségeink lesznek, de az 1994-es kormány már sokkal nehezebb helyzetben lesz, hiszen a reálbérek és az életszínvonal kialakult alacsony szintje társadalmi feszültségeket okoz majd.-spanÁllamkötvény-árfolyamok Vételi és eladási árfolyamok a Magyar Nemzeti Banknál 1993,09.24-én Kötvény típusa Eladási nettó árfolyam (%) Vételi nettó árfolyam(%) Felhalmozott kamat 1993 szept. 24 -lg (%) Eladási árf.-hoz tartozó hozam (%) 1994/A 98,60 98,00 15,761994/B 97,69 97,09 13,42 19,50 1995/A 94,16 93,56 20,31 19,44 1995/B 94,33 93,73 18,18 19,39 1995/C 97,44 96,84 11,27 19,50 1995/F 96,27 95,67 3,91 19,50 1995/G 99,82 99,22 2,40 19,50 1995/H 100,00 99,70 0,75 19,46 1996/A 94,80 94,20 12,21 18,65 1996/B 96,53 95,93 11,75 19,29 1996/C 96,49 95,89 10,84 19,27 1996/F 96,50 95,90 6,23 19,13 1997/C 94,69 94,09 10,21 18,48 1998/A 100,10 99.50 9,32Magyarázat: Nettó árfolyam: A felhalmozott kamatokat nem tartalmazó árfolyam, melyet az MNB a megelőző munkanapon kialakult tőzsdei árfolyam alapján határoz meg az állam- kötvények vételére és eladására vonatkozóan. Az esedékesség napjáig felhalmozott kamat: Az államkötvény kibocsátásának (vagy a legutolsó kamatfizetés) napjától az esedékesség - vétel/eladás - napjáig felhalmozott kamat, %-ban kifejezve. Bruttó (ügyletkötési) árfolyam: Nettó (eladási vagy vételi) árfolyam és az esedékesség napjáig felhalmozott kamat együttesen. Eladási árfolyamhoz tartozó hozam: Amennyiben a befektető az MNB-től a közölt árfolyamon vásárolja meg a kötvényt és azt lejáratig a birtokában tartja, akkor számára a közölt évi hozamot biztosítja. (Hozam: az értékpapír birtoklásból vagy forgalmazásból származó jövedelem a névérték %-ában.) Megjegyzés: Az 1994/A állam- kötvény esetében maximum egymillió forint névértékű kötvényt ad el, illetve vásárol vissza az MNB. A többi államkötvénynél az eladási korlát az MNB részéről egy ügyfélnek 3 millió, a visszavásárlásnál pedig 1 millió forint naponta. Nemzetközi gázipari konferencia A lakossági szolgáltatás ára emelkedni fog A gáziparnak nem kell csődöt jelentenie, az ágazat fejlődik, és a privatizáció jó üzleti befektetést ígér. A vidéki gázszolgáltató vállalatok már részvénytársaságokként működnek, a napokban kerül sor a fővárosi gázművek átalakulására, amelynek második ütemében a részvények 30 százaléka akár külföldi tulajdonba is kerülhet. A gázellátás a jövőben is kiegyensúlyozott és megfelelő lesz, ugyanakkor a lakossági gázellátásban áremelésre kell számítani. Mindez a mintegy 600 hazai és külföldi szakember részvételével megrendezett nemzetközi gázkonferencián hangzott el Siófokon kedden. A szolgáltatóktól a készülék- gyártókig számos szakma képviselteti magát a 3 napos; tanácskozáson, amelyen egyebek között a gázipar privatizációjáról, a szolgáltatások fejlesztéséről, a szakemberek képzéséről, illetve a gáz árának várható emeléséről is szó lesz. A hazai részvevők megvitathatják legújabb kutatási eredményeiket külföldi kollégáikkal is, akik elsősorban a gázipari részvények iránt érdeklődnek, vagyis afelől, milyen lehetőségük van betömi a magyar piacra. A szakmabeliek kérdésére: „Mi újság a gáziparban?” a válasz, úgy tűnik, kedvező. Elkészült és a kormány előtt van a gázszolgáltatásról szóló törvénytervezet, a gázbehozatalra és -tárolókra kiírt pályázatra több nyugat-európai cég is jelentkezett. (MTI) Privatizációs bevételek „Veszteséges” a vagyonügynökség Csaknem 41 milliárd forint privatizációs bevételt könyvelt el az AVÜ az idén augusztus végéig. A készpénzbevétel ösz- szesen 22,64 milliárd forintot tesz ki, amiből a devizáért történő értékesítés 11,92 milliárdnyi, a forintért való eladás pedig 8,76 milliárd forintot képvisel. Ezenkívül az AVÜ-nél levő vagyon hozadékából osztalék és bérleti díj címén 1,96 milliárd forint készpénzbevétel származott. Hitelfelvétel révén 11,9 milliárd forint értékű állami vagyon vált magántulajdonná. Kárpótlási jegyért pedig 6,22 milliárd forintnyi vagyont adtak el. így az összes bevétel 40,76 milliárd forint - közölték az ÁVÜ-ben. A kiadások némileg még mindig meghaladják a bevételeket. Az összes kiadás az év első 8 hónapjában 41,03 milliárd forint volt. Ebből a legnagyobb tételt - 22,82 milliárd forintot - a nemzetgazdaságnak fizetett kötelezettségek képviselik. Ebből az államadósság törlesztésére 11,9, a Foglalkoztatási Alapra 1,9, a Területfejlesztési Alapra 1,3 milliárd forintot fordítottak. A privatizációs bevételekből befizettek a Mező- gazdasági és a Gépjármű Felelősségbiztosítási Alapba is, a kárpótlási jegyek bevonása pedig 6,22 milliárd forintjába került eddig az AVÜ-nek. A privatizációs folyamat fenntartásával kapcsolatos kiadások 5,87 milliárd forintot tettek ki, a gazdálkodóegységek privatizálhatóságának fenntartásához, azaz reorganizációra, a folyó garanciális kiadásokra, illetőleg a további garanciák fedezésére - tartós betét elhelyezésével - összesen 12,34 milliárd forintot fordítottak. (MTI) Csökken az élelmiszergazdasági export Az 1992-ig tartó igen dinamikus növekedés után visszaesés tapasztalható az élelmiszer-gazdaságunk exportteljesítményében. Az ágazat kivitele folyó áron számítva 1990-ben 141 milliárd, 1991-ben 192 milliárd, tavaly pedig 202,4 milliárd forintot ért el. Az idei esztendő első hét hónapjának adatai azonban visszasésre utalnak, hiszen ebben az időszakban 85 milliárdnyi exportot teljesített a magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttesen. Figyelemre méltó a kivitel és a behozatal arányának változása, A legjobb évben, 1992-ben majdnem négyezer annyi volt az ágazat exportja, mint az importja, ezzel szemben az idei év első hét hónapjában a kivitel a behozatalnak csupán kétszeresét tette ki. Az utóbbi hónapokban különösen a mezőgazdasági kivitel visszaesése jelentős, az élelmiszer-ipari export kisebb mértékben csökkent. A behozatal oldalát vizsgálva a mezőgazdasági import az év első hét hónapjában az előző év hasonló időszakához képest 7 millióval, 113 millió dollárra csökkent, míg az élelmiszeripar 281 milliárdról 332 millió dollárra növelte a behozatalát. Az év hátralévő részében várhatóan tovább mérséklődik az élelmiszer-gazdaság exportja, ami nagyrészt az aszály számlájára írható, hiszen lényegesen kisebb export árualappal lehet számolni, mint az eddigi években. Egy számunkra teljesen új „jelenség” Hivatásos háziasszony-szolgálat Vállalkozások születnek és szűnnek meg, miközben néhány megveti a lábát, kiemelkedik, és szükségessé válik számára más vállalkozás szolgáltatása. Ez a szolgáltatás nemcsak a szervizelés, a működőképesség fenntartása, hanem a protokoll miatt is szükséges. Hiszen külföldi üzletemberek érkeznek hozzánk, akikkel kapcsolatot kell teremteni, adott esetben családtagjaikról gondoskodni, s az üzleti tárgyalás során sem megvetendő, ha a kávét felszolgáló meg tud szólalni a külföldi nyelvén. E bizonyos szolgáltatás maga a hostess-szolgálat - mely lassan kiszorítja a titkárnői teendők közül az előbbieket -, s Szolnokon is működik immár az országos Sophia Hostess láncszemeként. Manapság egyre több helyen tűnnek fel a hostessek, azonban nem árt tudni, valójában kik is ők és mi a feladatuk. A hostess angol szó, a szótárak és idegen szavak magyarázatai szerint idegenvezető nő, kiállításon, múzeumban vagy rendezvényen a vendégeket kisérő, tájékoztató hölgy. Azonban a gyakorlatban ennél sokkal de sokkal több. Hivatásos háziasszony, és a bevezetőben említett alkalmakkor is éppúgy szükséges tudása, mint a szótárak szerinti eseményeken. Arról nem is beszélve, hogy Nyu- gat-Európában rangos foglalatosság, hiszen nem mindenki tudja az adott alkalmakkor szükséges protokoll- és etikettszabályokat, valamint több idegen nyelvet sem beszél mindenki. Magyarországon az elmúlt jó néhány évben szinte ismeretlen volt, legfeljebb a rangosabb vendéglátóhelyeken vagy a repülőgépeken láthattunk „ilyet”. Azonban mára szükségessé vált, s a Sophia Hostess Service országos lánc Szolnokon is megjelent két vállalkozó Szellemű - egy hölgy és egy úr - jóvoltából. Kérdés azonban, hogy városunk és régiónk mennyire igényli mindezt, és hogyan lehet megvalósítani. Erről érdeklődtünk Őz Éva és Fekete látván cégvezetőtől.- Honnan jött az ötlet erre az újszerű vállalkozásra?- Mi múlt év decemberiben kezdtük, akkora már Budapesten és a nagyobb városokban működött a szolgáltatás. Pesti irodák szerveztek Szolnokon ilyen tanfolyamokat, és innen jött az ötlet.- A fővárosban talán természetes, hogy működik hostess-szolgálat, azonban Szolnok nem olyan nagy város, hogy igény legyen erre. Igaz, a vásár és kapcsolódó rendezvényein részt vettek, viszont a szürke hétköznapok hogyan telnek?- Mi nem rövid távon gondolkodunk - folytatja Őz Éva -, nem feltétlen célunk az, hogy az idei évet nyereségesen zárjuk. Hosszú távon szeretnénk egy működőképes, több lábon álló hostess irodát megalapozni, hiszen Szolnok a fővárostól nincs olyan messze. Bízom abban is, hogy a gazdasági fellendülés megtörténik, ekkor még több igény fog jelentkezni a szolgáltatásra. A ebből a szempontjából nincs hétköznap vagy hétvége, szívesen megyünk bármikor. A jelenleginél sokkal azonban sokkal többet is el tudnánk látni.- Ha nem is konkrétan, de milyen az igénylők köre?- Sporteseményeken jelenünk meg, azonban a vállalkozók is megkeresnek bennünket. Még hivatali megrendelésünk is volt.- Végzett hostessek dolgoznak?- Nem, még a gyakorlati idejüket töltik nálunk az elméleti képzés után.- Mi mindent kell tudniuk?- Elméletből az etikett, a kommunikáció szabályait. Fontos a beszédkészség, a megjelenés és a nyelvtudás is, és a vendéglátás, az idegenvezetés sem állhat távol a hostessektől.- Miután egy hostessnek ily sok mindenhez kell érteni, szinte nincs olyan feladat, melyet meg ne tudnának oldani...- Nemrégiben volt egy úgynevezett hölgy program. Ez abból állt, hogy külföldről az üzletemberek családtagjaikkal, rokonaikkal együtt jöttek Magyarországra. Ekkor, amíg a tárgyalás vagy előadás tartott, az üzletmberekkel érkező hölgyek részére különböző programokat szerveztünk. r i
