Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-23 / 222. szám
4 1993. szeptember 23., csütörtök A szerkesztőség postájából Mikor lesz végre piacgazdaság nálunk? Figyelhettünk rájuk annyian, mint 2 éve az Olajbányász-kosarasokra Stop a taxisoknak! Az Új Néplap szeptember 16-i számában olvastam a Stop a taxisoknak című írást, melyben Buday György alpolgármester úr többek között arról szólt a sajtótájékoztatón, hogy Szolnokon nem adnak új vállalkozói engedélyeket azoknak, akik most szeretnének taxisok lenni - arra hivatkozva, hogy a városban már 183 taxis szállítja az utasokat. Nos, ezt az indokot elfogadhatatlannak tartom. Demokratikus, piacgazdaság szerint működő országokban nem szokás ilyen pártállami döntéseket hozni, mert károsan hat a piaci mechanizmusra. A polgáremesteri hivatal ezzel a döntésével épp az utazóközönséget teszi kiszolgáltatottá. Ugyanis így a taxisok nem lesznek rákényszerítve az egymással való árversenyre és a szolgáltatás minőségének javítására. Jó lenne, ha az illetékesek tudomásul vennék végre, hogy az emberek (a piac) képesek arról dönteni, pénzükért kinek a szolgáltatásait veszik igénybe. Mert azok, akik alacsony színvonalú, viszont drága szolgáltatást nyújtanak - a piac önszabályozó mechanizmusa folytán - rákényszerülnek a színvonal javítására, vagy kénytelenek megszüntetni vállalkozásukat. Fölösleges ilyen megfontolásból, és épp az utasok érdekeit sértő döntéseket hozni. Negyven évig szabályozták a piacot „fölülről”, és tudjuk, mi lett az eredménye. Ebben a széthulló gazdasági rendszerben sajnos ehhez hasonló, „felsőbb "tasítá- sokkal” gyakran találkozhatunk. Ezt pedig nem szabad annyiban hagynunk! Török Szilveszter Tiszaföldvár „Hátha felébreszti az illetékeseket” Zalaegerszegi jó példa A „Séta a városban” című képösszeállítás és a szolnoki Mária utcában évek óta álló roncsautók látványa motivált e levél megírására s arra, hogy mellékeljem a Zalai Hírlap június 29-i példányát. Ebben, all. oldalon található - Gépkocsik rendszám nélkül cím alatt - a Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának közleménye, melyben arról tájékoztat, hogy a közterületekről (a helyet pontosan megjelölve) mikor, milyen típusú, színű stb. rendszám nélküli kocsit szállítottak el. Egyben felhívják az érintett tulajdonosok figyelmét, hogy 30 napon belül a városüzemeltetési osztály területtechnikai csoportjánál (cím, telefonszám) jelentkezzenek a gépkocsik kiváltása ügyében, mert a városüzemeltetési osztály egy hónapon túl értékesíti azokat a járműveket, melyekért nem mentek. Ugyanezen a helyen hívják fel a figyelmet a korábban közreadott, de a kitűzött határidőig ki nem váltott kocsik értékesítésére - ismertetve az eladási árát. Az a véleményem, valahogy így kellene ezt nálunk is csinálni, mert iiozzám hasonlóan bizonyára sokan unják már a városunkban évek óta található roncsautók, szeméttelepek látványát, az erről szóló írásokat, fotókat, melyeknek - úgy tűnik - semmi foganatja. Hátha a zalaegerszegi jó példa felébreszti a városi polgármesteri hivatal illetékeseit! „A városért aggódó olvasó Szolnok” Illusztrációnak íme a Mária utcában és a Széchenyi-Iakótelepen veszteglő kocsik montázsa Köszönet Köszönetét mondunk mindazoknak, akik a Ki mit tud?-szereplésünket figyelemmel kísérték, akik a tévé képernyője előtt szurkoltak nekünk. Külön köszönetünket fejezzük ki azoknak a támogatóknak, akik különdíjat adtak át az együttesnek a Madách Színház színpadán: a Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Közgyűlésének, a Libor Kft.-nek és a Mól Rt.-nek. Fellépésünk során végig éreztük azt a szeretetet, ami a Tisza Táncegyüttes iránt megnyilvánult. Minden igyekezetünkkel azon voltunk, hogy még nagyobb örömet szerezzünk az értünk szurkolóknak; az elsők között szerettünk volna lenni, de ennyi tellett tőlünk. A „Jászkunsági gyerek" nemcsak a címében jelentette azt, hogy jászkunságiak vagyunk, hanem tiszta szívből így is éreztünk. Szeretnénk, ha a közönség- szavazatok alapján még egyszer bizalmat kapnánk és élvezhetnénk a megyében élők szimpátiáját. Kovács Mihály Tisza Táncegyüttes Művészeti Egyesületének elnöke A pénzt megkapták, gratulálni itthon is lehet? Azt hiszem, a Ki mit tud? döntőjét sokan nem csak azért nézték, mert szombaton, fő műsoridőben adta a televízió. Ennek a „versenynek” a varázsa éppen abban volt, hogy közülünk való emberek lépnek, ha nem is a világot, de az országot jelentő deszkákra. Sok szolnoki, de talán mások is, a Tisza Táncegyüttesért izgulva ült akkor a képernyők elé. Vártuk a fiúkat, akik egy kicsit minket is képviseltek a fővárosban. Figyelhettünk rájuk any- nyian, mint 1991-ben az Olajbányász-kosarasokra. A úszások a mi szívünknek a legszebben szerepeltek. Megérdemelték a tapsot és mindazt, ami az eredményhirdetéskor a kezükbe került. A Tisza Táncegyüttes talán azt is megérdemelte volna, hogy a város nevében a pogár- mester vagy valamelyik alpolgármester köszöntse a színpadon. Tudom, sok feladatot ró rájuk a város, gondja, baja, de nem hihetem el, hogy akkor egyikük sem ért rá. Nem flanc- ból, a tévészereplés kedvéért kellett volna közülük valakinek ott lennie, hanem azért, hogy a város lakói, a választók nevében először gratuláljon a fiúknak. Szolnok messze van a Madách Színháztól, gratulálni itthon is lehet, s a pénzt így is megkapták a táncosok. Bár lehet, hogy csak ezért az egy csapatért nem volt érdemes felutazni. Nem így a nyírségieknek, akik arattak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Nyíregyháza első emberei többször gratulálhattak a színpadon „fiaiknak”. Talán ráértek, talán fontosnak tartották ezt. Mert azt hiszik, amint magam is, hogy a nagy nyilvánosság előtt a város is megmérettetett - polgárainak megbecsüléséből. Kőszegi Béla Az ökörsütéstől kezdve - igazi népmulatság volt Családi-baráti kapcsolat a miskolciakkal Nem panaszkodhatunk a sajtóra, hogy nem foglalkozik a nyugdíjasokkal, de sajnos, legtöbbször inkább szívfájdító, mint szívderítő okok miatt. Ámde ahogy a természetben a vihar és napsütés váltja egymást, úgy életünknek is vannak szomorú és derűsebb napjai. Most az utóbbiról szólnak soraim, s bizonyítékai annak, hogy él még az emberség és összetartás szelleme a mai, sokszor kegyetlen körülmények közepette is. Röviden: a martfűi nyugdíjasklub szijros, családi kapcsolatot épített ki egy miskolci nyugdíjasklubbal. Kölcsönösen meglátogattuk egymást, és legutóbb ők, mintegy harmincán - a Tisza Cipő Rt. jóvoltából, akik a kritikus gazdasági körülmények között sem feledkeznek meg volt dolgozóikról - kedvező feltételekkel egy hetet tölthettek az rt. cserkeszőlői üdülőjében. Kedves barátainkat itt, pihenésük idején kerestük fel, mely aka- lommal - legnagyobb örömünkre - színvonalas műsorral köszönték meg a szíveslátást. Ebben szerepelt cigánytánc is, amelynek fergeteges sikere egy meghívást is eredményezett a cserkeszőlői szombat esti falumulatságra, ahol ökörsütéstől kezdve a kiváló zenekar közreműködéséig, igazi népmulatság volt. A kedves „cigányasszonyok”, akiket a nyolcvanéves Vilike (arany- és gyémántdiplomás tanárnő) vezetett be, olyan vérpezsdítőén ropták, hogy a nézőket is magukkal ragadták. Együtt táncolt, dalolt a falu apraja-nagyja - néhány . órára megfeledkezve bújáról-bajáról. Nem a mulatság leírása a célom, de ha komolyan vesszük a mondást, hogy életet adjunk az éveknek, akkor ezt csak az idős emberek megbecsülésével, sugárzó szeretetünkkel érhetjük el. Ezt éreztük Cserkeszőlőn, és érezzük egymás iránt is - azon túl, hogy össze kell tartanunk, támogatni és segíteni egymást, küzdeni közös érdekeinkért. Végezetül még azt mondhatom, hogy a „vénasszonyok nyara” (a tapintatos „indián nyár” elnevezést kontinensünkön nem érzem találónak) szép emlékkel zárult. A nyugdíjasklub nevében: Szikszai Róbertné Martfű A csodálatos Zempléni-hegyek táján Őszi kiránduláson a nyugdíjasok A Kőolajkutató Rt. nyugdíjasklubjának negyvenöt fős csoportja szeptember 16-án a Zempléni-hegységbe utazott, hogy a táj nevezetességeivel ismerkedjen - két napon át. A buszt térítésmentesen kapta a csoport, az idegenvezetőt pedig a volt munkatársak közül választották - Kézsmárki Anna személyében, aki nagyszerűen felkészült történelemből; az ezerkétszázas évektől napjainkig tájékoztatót tartott a nyugdíjasoknak. Utazásunk alkalmával sok szép tájat, múzeumot láttunk, amelyre eddig nem volt lehetőségünk. Elsőként a mezőkövesdi matyó múzeumot csodálhattuk meg, majd a miskolci város- központot. Tokajban a borászati múzeumot, Sárospatakon a Rákóczi-várat és a református kollégiumot kerestük fel. Másnap - a sárospataki szálláshelyről elindulva - Sátoraljaújhely néhány utcájában sétáltunk, majd - a Széphalom-Ka- zinczy-mauzóleum és a síremlék megtekintése után - a hollóházi porcelánmúzeum remekeiben gyönyörködhettünk. Továbbhaladva, Telkibánya, Gönc és Vizsoly helységekben álltunk meg. Hazaindulás előtt az utolsó község Tállya volt, ahol Hollókői László szőlőtermelő pincéjében félórás borkóstolót tartottunk. (Másoknak is merem ajánlani.) Jó hangulatban, élményekkel gazdagodva értünk haza, de ez a felejthetetlen, csodálatos kirándulás nem valósulhatott volna meg a Kőolajkutató Rt. és a Bányász Szakszervezet szolnoki vezetőségének segítsége, anyagi támogatása nélkül, melyért - klubtársaim nevében - ezúton is köszönetemet fejezem ki: Szatmári Zsigmond Szolnok Remélem, sokan magukra ismernek még ezen a képen, ami 1950. június 10-én örökítette meg a cséplőgépes brigádunkat. Nagyon sok manapság azj emberek baja, bánata, de őszintén szólva, ennek a régi időkbqn sem voltunk híján, mégis más volt. Mindig szívesen gondolok vissza azokra az évekre. Mert a szegénységünkben az apró dolgoknak is nagyon tudtunk örülni; szerettük, segítettük egymást, embertársainkat, s boldogok voltunk. F. J.-né Abádszalók Infektológia Bizonyára sokan nem tudják, hogy ez fertőzőosztályt jelént. Én sem sokat hallottam mindaddig róla, amíg úgy hozta a sors, hogy édesanyámat sürgősen be kellett szállítanom a He- tényi kórházba. A beutaló ugyan a belgyógyászatra sziólt, de még ki sem kászálódtunk az autóból, amikor továbbirányítottak . . . Bevallom, leverten fogadtam az újabb célirányt, édesanyámnak el se mertem mondani magyarul, hogy hová utalták. Aztán nehéz hónapok következtek. Ismerve az ország - s ezen belül az egészségügy - helyzetét, nem voltak, mert nem is lehettek illúzióim ... Édesanyám betegségét illetően hasonlóan. Felvérteztem hát magam kellő lelkierővel, hisz hónapokon át szinte mindennapos „vendége” voltam ennek az osztálynak. Csodák sajnos most sem következtek be, de az a lelkiismeretes törődés, figyelmes és megértő tapintat, amelyet az osztály „egészében” éreztem, őszinte tisztelettel tölt el. Most, hogy édesanyámat utolsó útjára kísérjük, szeretném megerősíteni őket és másokat abban az érzésükben, hogy az önzetlen, tisztességgel végzett munka és együttérzés az elmúlás visszafordíthatatlan realitását is elviselhetőbbé teszi. H. A. Az 1940-50-es években bizony ilyen sok gyerek járt a puszta- tomaji iskolába. A fénykép egy diákzsúr alkalmából készült - az udvaron. Talán mondanom se kell, hogy az iskolának már nyoma sincs. Cséplőgépes brigádunk - 1950-ben Szerkesztői üzenetek „Szomorú édesanya” jeligére, Jászladány: Kedves Olvasónk! Sajnáljuk, hogy nem írta meg nekünk a nevét, címét, mert ennek hiányában - gyermeke gyógykezelését illetően - csupán annyit közölhetünk Önnel, hogy a levelében említett természetgyógyász neve Lukács Endréné, címe: Eger, Széchenyi út 72. Telefon: 36 317-614. (Vasárnap kivételével mindennap reggel nyolc órától délig rendel.) A csontkovács: Teleki Sándor, akit kedden, csütörtökön és szombaton délelőtt kereshetnek fel. Címe: Kecskemét, Szirom u. 28. S. N., Törökszentmiklósi AiAáz egészségügyi biztosított beteg embert, aki egészségi állapota miatt vagy közlekedési lehetősége híján vasúton nem tud utazni, támogatásként az adott vonalon közlekedő, menetrend szerinti tömegközlekedési eszköz jegyének ára illeti meg. Az egészségügyi indokoltság kérdésében a beutaló orvos dönt. Ebbe a társadalombiztosítónak nincs beleszólása. Vita esetén az orvos szakmai feletteséhez lehet fordulni. „Fészekrakó” jeligére, Tűikévé: A szociálpolitikai kedvezményre való jogosultság elbírálása és az összeg folyósítása - a pontos adatok és körülmények ismeretében - a területileg illetékes OTP-kirendeltség, illetve takarékszövetkezeti fiók hatáskörébe tartozik. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Küldjön egy képet! A hajdani pusztatomaji iskola udvarán
