Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-20 / 219. szám
4 1993. szeptember 20., hétfő A szerkesztőség postájából Felújítják a kis teljesítményű vízmüvet A jobb vízellátásért Fegyverneken „A peresítés előtti utolsó felszólítás!” című, szeptember 6-i észrevétel tisztázásához tartozik, hogy 1988. áprilisától 1992. júnus 30-ig közfogyasztási vízdíjat fizettem. Lakáscsere után odáig jutottam, hogy tavaly május 12-én az ivóvizet bekötötték az udvaromon lévő első vízóra aknáig, illetve a második felszálló (kifolyócsap) aknájáig. Ettől az időponttól csak annyi vízdíjat fizetek, amennyit a fogyasztásmérő mutat. Ezek után kérdezem én: milyen jogon követelték tőlem a múlt év második félévi közfogyasztás számláját, illetve díját? Megjegyzem, a bekötéssel ösz- szefüggő eljárást a vízművek engedélyezte, az anyagot ők biztosították, és a munkadíjat, a kellékek árát is nekik kellett kifizetnem. (Levelem mellé csatolom az erről szóló számlát.) Tudomásom szerint azt tartják sérelmesnek, hogy a fegyvemeki önkormányzat átvette tőlük a vízmüvet. De érdemes lenne megnézni - akár fotót is készíteni róla hogy milyen állapotban vette át. Önkormányzatunk 35 millió forintot költ a kis teljesítményű vízmű felújítására, s csak röviden említem, hogy új szivattyúházat épít, vízszűrő berendezéseket helyez üzembe. Teszi ezt a lakosság jobb vízellátásáért. Szabó András Fegyvernek Édesapám bognármester volt (sajnos hadirokkant, fél kezű), de a fáradságos, sok munkája mellett is szakított időt a sportra, amit nagyon szeretett. A községben meg is tett érte minden tőle telhetőt. Míg a sport lelkes szervezője, irányítója tudott lenni, Besenyszögön virágzott a sportélet. Ez a felvétel 1948-49-ben készülhetett egy futballmérkőzés alkalmával, amikor apukám, +Póta István vezette a meccset. Lehoczky Gézáné (Póta Terézia) Szeretettel gondolok volt munkatársaimra, arra a mindig ösz- szetartó kollektívára, akikkel együtt dolgoztam a szolnoki papírgyárban. Ez a kép 1991 szeptemberében örökített meg bennünket, amikor a gyár vezetősége, szakszervezeti bizottsága kirándulással egybekötött nyugdíjastalálkozót rendezett. A csoportkép Debrecenben készült, s mint látják, sokan ott voltunk. A mai viszonyok között azt mondhatom: ma már csak emlék ... Kovács Béláné, Szolnok Virágzó sportélet volt Besenyszögön Küldjön egy képet! Papírgyáriak - ’91 őszén „Nekem minden temetés szívszorító” A zúgó erdők fája ... A Jász-Nagykun Szolnok megyei Temetkezési Vállalat megízott lerakatvezetője vagyok Tiszasason. Ószintén szólva, nekem minden temetés szívszorító részvétel. Ilyen volt akkor is, amikor a közelmúltban a kicsinyke, fáradt, idős Kati nénit a keresztfia temettette el a községben. Mindenki tisztelte, szerette, de talán sokan nem is tudták róla, csak a tiszteletes úr búcsúszavaiból, hogy Achim Antalnét (Kati nénitít) a szép Erdélyből a háború vihara sodorta hozzánk, Tiszasasra. Itt ment férjhez, itt temette el az urát (gyermeke nem született), és itt élte le az életét. A sors, a véletlen egybeesése, hogy halála előtt kaptam - székely népi faragással - román koporsót. így ha Kati néni már nem pihenhet a szülőföldjében, mégis a zúgó erdők fája veszi körül, amiből talán a bölcsője készült. - Nyugodjon békében. • Varga Lajosné Tiszasas Jászdózsaiak Székelyföldön A faluban emlékeznek az 1990-es év júliusára, amikor negyvenöt erdélyi kisiskolás és tanáraik töltöttek el nálunk 8 napot. Az akkori pogram szervezésében, lebonyolításában szinte a falu minden lakosa részt vett. A sok közös kirándulással ma is élő barátság alakult ki közöttünk. Azóta sokan voltak Erdélyben, de a közös vi- szontlátogatásra az idén, július 12-én került sor. Hajnalban vágtunk neki - kissé szorongva - a mintegy 800 km-es útnak. A sok látnivaló miatt töbször is megálltunk; gyönyörködtünk a Király-hágó környékének panorámájában, Kolozsvárott a Mátyás szobor előtt, majd a Tor- dai-hasadék meredek sziklafalánál elevenítettük fel a hozzá fűződő mondát. így nem csoda, hogy a délutánra tervezett érkezésünkből éjfél lett. Vendéglátóink becsületére legyen mondva, kitartóan vártak bennünket. A helyi iskola nagytermében szorongott - a vendéglátó családok mellett - a falu apraja-nagyja. A hagyományoknak megfeleően kürtőska- láccsal és pálinkával kínáltak - miközben a régi emlékeket elevenítettük fel. Hogy hova is érkeztünk? Nyújtód egy tiszta magyarok lakta falu Kovászna megyében, a Kárpátok tövénél. Innen néhány km-re húzódik a Trianon előtti határ. A helyi iskola igazgatója, Bogdán János és felesége, Erzsiké olyan programot állított össze a falu lakóinak segítségével, mellyel egy életre szóló élmányt szereztek nekünk. Lehetetlen felsorolni, merre jártunk, mit láttun. Egésznapos kiránduláson megnéztük a Gyilkos-tavat, sétáltunk a Békás-szoros meredek sziklafalai között, és - átvágva a Kárpátok láncain - szepeg- tünk az Ojtozi-szoros szerpentinjein. Szinte egy nap telt el azzal, hogy a brassói Fekete templom megtekintése után - a Tö- mösi-hágón keresztül - felkapaszkodtunk Azugába, ahonnan az Omul 2500 m magas hófödte csúcsait csodáltuk meg. Felejthetetlen emlék marad a sinaiai Peles-kastély látványa is. Jártunk a Szent Anna-tónál; a Bálványos-hegyen a vulkáni utóműködést jelző mufettákat és fortyogókat próbáltuk ki. Vendéglátóink itt bográcsban főzött tokánnyal kedveskedtek. Alkalmi idegenvezetőnk, Bogdán János segítségével rengeteg szép tájjal és történelmi emlékhellyel ismerkedtünk meg. A családok programjai sem maradtak el a többitől. Olyan kuriózumok szerepeltek benne, mint pl. szekértúra, pisztránghorgászat. A falu plébánosa tiszteletünkre misét tartott, s bizony sokunk szeméből kicsordult a könny az erdélyi és magyar Himnusz hallatán. A búcsúesten, a szabadban sütött flekken mellett kissé szomorúan gondoltunk az elválásra. Talán az tette könnyebbé, hogy tudtuk: a sok közös élmény, a megerősödött barátság továbbra is összeköt bennünket. Kosa Ferenc Némettudásukat gyarapították Köszönet a segítségért A tanév kezdete előtt, augusztusban két hétig lehettünk a szolnoki Tiszaliget zöld övezetében. Iskolánk német tagozatos osztálya ezt a tábort a Holiday Tours Utazási Iroda alapítványától kapta. Ezúttal tíz ötödikes és tíz hatodik osztályos tanuló gyakorolhatta a német nyelvet. Köszönjük a szervezőknek, a segítőknek, hogy csodálatosan szép, tiszta helyen gyarapíthat- tuk ismereteinket. A Tallinn Ált. Iskola 5-6. osztályos tanulói A fiatal olajfákból egy sort lekaszaboltak! A napokban olvasóink a szolnoki Holt-Tisza-partra invitálták fotósunkat, hogy ha lehet, örökítse meg azt az elképesztő látványt, ami a Hajó utca végén elébük tárul: A hobbytelkek mögött húzódó erdősávnál vagy 20 olajfát - egy méter magasságban - lekaszaboltak! Vajon miért, s kinek az engedélyével? - kérdezték. Miskolczi Lóránt, Szolnok főkertésze - miután kérésünkre kivizsgálta a bejelentést - a következőkről tájékoztat: A hobbytulaj- donosok sajnos engedély nélkül csonkították meg a fákat. Megállapította, hogy előtte szépen rendbe tették a területet, füvesítettek, az olalfűzfák tövéhez pedig lucfenyőt telepítettek. Bizonyára azért, hogy a közeli kiskertek gyümöcsfáit több napfény érje. Velünk együtt reméli, mihamarabb a mostaninál szebb, rendezettebb kép fogadja (gallyak nélkül!) a Holt-Tisza-partra látogatókat. Expressz - ajánlva Iskolások az étteremben Miért kell a karcagi Kováts Mihály Általános Iskola és Diákotthon lakóinak a Rózsabokor étterembe járniuk étkezni, amikor az intézménynek is van konyhája? - Ezzel a kérdéssel kereste meg szerkesztőségünket Kiss Józsefné szülő, aki látta, hogy a gyerekekj kora reggelenként csoportosan igyekeznek az étterembe. Sőt meg is kérdezte tőlük, hogy melyik iskolába járnak - mondja magyarázatképpen, majd így folytatta: A diákotthonban a yidékről bejáró tanulókat szállásolják el, s az épületszámyban van konyha is, ezért nem érti, miért kell a gyerekeknek máshol étkezniük. Neki is van egy fia, s bizony nem örülne, ha gyermekének jóval az iskolakezdés előtt fel kellene kelnie ahhoz, hogy idejében megreggelizhessen. Reméli, csak átmeneti megoldásról van szó; esetleg festik, meszelik az általános iskola konyháját? Olvasónk kérdésével Kenyeresné Dede Erzsébetet, az iskola igazgatónőjét kerestük meg, aki elmondta, szülői értekezleteken tájékozatta a szülőket arról, hogy a gyerekek étkeztetésénél miért kellett ezt a megoldást választaniuk. Az anyuka kérdésére azonban ismerteti az előzményeket. A diákotthonban tényleg van konyha, amit korábban a Jász-Nagykun Szolnok megyei Vendéglátó Vállalat, majd az OZIRISZ Kft. bérelt az intézménytől. így már a ’80-as évektől nem rendelkeznek saját melegítőkonyhával, de a korábbi bérlő - az átadott eszközök fejében - felszolgálta az ételt az iskola ebédlőjében. Két hónapja lezajlott a konyha privatizációja, s az új bérlő esetében ez a kötelezettség megszűnt. Az igazgatónő tárgyalt a jelenlegi üzemeltetővel, melynek eredményeként az iskola vezetése úgy döntött, hogy az étkezés biztosítására, az étel tálalására nem kötnek vele szerződést, mert ha elfogadnák az ajánlatát, az az iskolát hosszú távon hátrányos helyzetbe hozná. Ezért kell most a gyerekeknek naponta háromszor átjárniuk a Rózsabokor étterembe. Az átmeneti állapotot szeretnék rövidesen megszüntetni, hiszen most fáradoznak egy saját melegítőkonyha kialakításán. Ha elkészül, akkor - hasonlóan a város többi iskolájához - itt is hosszú távon kiszállítással megoldható lesz, hogy a saját ebédlőjükben étkezzenek a kollégisták, napközisek. Kedves AnyukalTehát megnyugtathatjuk: amint elkészül a melegítőkonyha, a gyerekek ismét a kollégium épületében lévő ebédlőben étkeznek - nyugodtabb körülmények között, és ugyanolyan egészséges, a koruknak megfelelő étrenddel, mint eddig. Akkor majd reggel, az iskolakezdés előtt aludhatnak egy kicsit tovább. Észerevételét köszönjük. Üdvözlettel: Oa/MXb^ (SyTMfcdb Napi 2,60 fontért nyakhaj lésig utazhat az ember Good-bye, London! Régen volt, mikor a Brit-szigetek legnagyobbika elszakadt a kontinenstől és elúszott északnyugatra. Aztán az ottani emberek élték a maguk világát. Bizonyos elszigeteltségük ma is megvan. A La Manche csatolna 20-30 km szélességével nem volt átjárhatatlan akadály a vándorló népeknek, s ha nehezen, de Julius Caesar is megkapaszkodott némi ideig a túlparton. Itt mégis minden más. A francia oldalon, mikor (pa- lais-nál a kompra óhajt gördülni az autós, sávot kell váltania. De milyen nehéz a gyalogosnak! is megszoknia, hogy a londoni utcán - mielőtt lelép a járdáról, jobbra kell néznie. (Én mindenfelé néztem.) Az angol ember udvarias, nem sértődik meg mindjárt, mint a franciáról mondják, ha az idegen nem ismeri a nyelvét. Készséges, szívesen segít. Ha érteden az idegen, türelmesen többször is elmondja, amit akar, vagy többet mutogat. Lehet közlekedni emeletes buszokkal, de az igazi a földalatti. Napi 2,60 fontért nyakhajlásig utazhat az ember; míg ki nem bújik a föld alól, nem kell új jegyet vennie. A Wembley stadionnál a földalatti kijön a föld fölé, s a krumpliföldek, golfpályák között kanyarog. Wembley a magyarok zarándokhelye, ahol hajdanán 6:3-ra vertük el a hazai válogatottat. A bejáratnál az 1948-as olimpia aranyérmesei márványtáblán: több magyar név, köztük Csík Tibor, aki Jászberényből indult. Beszélhetnénk a „kötelező” látnivalókról: a Towerről, a Madame Tussaud panoptikumáról, Windsorról, Canterburyról, de aki ott jár, a királyi palotát, a ka- tedrálist keresi fel. Én megcsodáltam az óváros ősrégi házait, egyikük azt az érzetet kelti, mintha mindjárt felborulna; érdekes volt belülről látni egy gótikus kis templomot, mely valóságos gyöngyszem, ahol vendégkönyv fogadta a látogatót, így történt, hogy a nevem, címem azóta hirdeti, ott jártam - számtalan nemzet fiai között. Fodor István Ferenc Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné (Fotó: Novák Károly)
