Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

1993. szeptember 2., csütörtök Szolnoki Extra 7 A felvételi sikeressége 70-75 százalékos volt A Vargában is becsengettek Az edző nyilatkozik „Játékos típus vagyok” Tavaly a szolnoki Varga Katalin Gimnáziumban 111 tanuló végzett, és ebből 108 je­lentkezett felsőoktatási in­tézménybe. Ez már önmagá­ban is eredmény - mondta Botka Lajosné igazgatónő -, ha azt vesszük figyelembe, hogy intézményünk a szülők­nek azt az ígéretet tette, hogy igyekszik gyermekeikben a továbbtanulás iránti igényt erősíteni, és a felvételi sikeres­ségéért mindent megtesz. Leginkább a két tannyelvű osztályokban tanuló fiatalok tudtak bizonyítani, a 21-es osz­tálylétszámból 19-nek év vé­gére meglett a felsőfokú nyelv­vizsgája angolból, ami nem ál­talános jelenség középiskolák­ban. A Varga saját, belső törté­netében is ez a legsikeresebb év a továbbtanulási számot te­kintve. Jelenleg 411 fiatal jár a Tisza-parti város jeles gimnázL urnába, ahol a tanári kar ; lét­száma 42 fő. Közöttük több anyanyelvi lektor is oktat. A gimnázium alapítványának célja a tehetséges tanulók támo­gatása, tanári továbbképzés, az iskola saját fejlesztésének segí­tése. Az alapítvány nem csak az adományokra hagyatkozik - ezek többnyire szülőktől, szol­noki vállalkozásoktól, a MÓL Rt.-tői származnak -, hanem maga is vállalkozásokat, tanfo­lyamokat szervez. Az alapít­vány támogatja az ötödik évfo­lyamot is, mely az intézmény keretein belül működik, és ide­gen nyelvi továbbképzést, sze­mélyiségfejlesztést nyújt azok­nak a fiataloknak, akik valami­lyen oknál fogva nem folytat­hatják tanulmányaikat. A jövő évtől az alapítványoknak nyúj­tott támogatás nem írható le az adóalapból, nem marad más hátra, mint hogy az iskola veze­tése bízik az emberek jótékony- kodási készségében. Nagy forradalmi változáso­kat nem terveznek ettől a tanév­től kezdődően, bővíteni kíván­ják a tanulók lehetőségeit. Ilyen példa az Utazás és turizmus című kétéves szakmai program, mely, nem egyszerűen idegem vezető-képzést nyújt, hanem a téma komplex feldolgozását. A jelenleg érvényben lévő oktatási törvény sem szakmai, sem szervezési szempontból nem érinti közvetlenül az isko­lát, legfeljebb szellemében lehet változás, melyre nyilván ké­szülni kell. A technika, mint in­tegráló tantárgy, sok gondot okoz a tantestületnek, mely arra törekszik, hogy az oktatás in­kább célirányos legyen, így a technikaóra keretén belül szá­mítógép-kezelést, szövegszer­kesztést. környezet-, természet-, egészségvédelmet tanítanak. A régi keretbe próbáljuk az újat becsempészni - mondta Botka Lajosné. Forradalmi struktúraváltást sem tervezünk, a gimnázium marad négyéves, így oda bárki jelentkezhet, aki az általános iskolában megsze­rezhető alapismeretekkel ren­delkezik. Az igazgatónő úgy fogalmazott, az iskola vezeté­sének nem azt kell előbbre tar­tania, hogy ő mit akar. hanem hogy a szülők, a gyerekek mit akarnak. Piaci kérdés, bizonyos visszajelzésekből lehet lemérni, hogy mire van igény. Az oktatási törvény úgy fo­galmaz, hogy az iskola feladata, hogy felkészítsen a <■ fejspfokú oktatás megkezdésére. Az igaz­gatónő; sprint e&i,,minimum- program. melynél az iskola töb­bet kíván nyújtani. A felsőfokú továbbtanulásra való felkészítés közben tanulási technikákat, problémamegoldási készséget lehet elsajátítani, személyiséget fejleszteni - mindezzel az iskola elképzelései szerint értelmiségi létet alapozni. BGA A szolnoki MDF-szervezet még nem döntött a leendő képviselőjelöltek személyéről A parlamentben - az elnök- kell szemben - jobb oldalon ül­nek a kormányzati erők, balol­dalt az ellenzék. A rendező elv keretet adhat ahhoz, hogy egy-egy képviselő átüléssel je­lezze, hogy a továbbiakban kik nem kívánnak vele, vagy kikkel nem kíván ő tartani. Halász István képviselő a na­pokban az MDF-frakcióból át­ült a függetlenek közé. Távozá­sát levélben jelentette be. Az üggyel kapcsolatban az Magyar Demokrata Fórum szolnoki szervezetének elnök­sége a következő nyilatkozatot juttatta el lapunkhoz; „Az elhangzott sajtójelenté­sekkel ellentétben Halász István országgyűlési képviselő nem azért lépett ki az MDF-ből, mert a szolnoki szervezet nem jelölte újból országgyűlési képviselő­nek, mivel az MDF erre illeté­kes testületé a jelölt személyé­vel kapcslatban még semmilyen döntést nem hozott. Halász István augusztus 30-án megtörtént kilépését egyéb okokkal indokolta.” Vele személyesen nem tud­tunk beszélni, tegnap a főváros­ban tartózkodott, ám az MDF parlamenti frakciójának irodá­jában már nem, a függetleneké­ben még nem értük el. Lapunk természetesen az ő nyilatkoza­tának is helyet ad. -bg­Nagy Károly az Olajbá­nyász férfi kézilabdacsapatá­nak vezető edzője. Munkatár­sunk még egy verőfényes nyári délutánon, egy jó han­gulatú edzés után beszélgetett vele a Ligetben.- Azt mondják önről, hogy nyers modora van. Igaz ez?- Az biztos, hogy vannak egy-egy edzésnek olyan fejeze­tei, amikor szigorúan szólalok meg. Változatos, hogy ehhez milyen kifejezéseket használok: az ejnye-bejnyétől a „hogy a kakas csípje meg”-ig bármi elő­fordulhat.- Nem vagyok szakavatott ér­tője a sportnak, annyit azonban látok, hogy a kézilabda játék. Ón az életben is játszik?- Hogyne, játékos típus va­gyok. A kézilabdát viszont halá­losan komolyan veszem. Az edzéseim alapjában véve mo­solygósak, vidámak, de vannak benne olyan részek, amiket én fontosnak ítélek, amikor kőke­ményen megkövetelem, hogy mindenki rám figyeljen.- Amikor állást kell .keresni, akkor is játszik, ha eltekintünk közvetlenül a pályától?- Az egész élet egy nagy színház, és nem feltétlenül rossz dolog ebben időnként másnak mutatni magad, mint ami vagy, tehát játszani. Bár nekem in­kább a külsőségeimet kell el­adni, hogy azok az emberek, akikkel dolgozom, elfogadjanak engem, hogy én lehetek normá­lis, és lehetek vaddisznó. Fo­gadják el azt a módszert, amivel „hozzányúltam” az ifistákhoz, mert azt hitték, a második hó­nap után egy gyerek se lesz, az­tán csak magyar bajnokok let­tek, csak kupagyőztesek, csak megnyerték Teramót. Tehetsé­ges gyerekek kellenek hozzá, munka meg egy kis szerencse.- Ón ceglédi. Mennyire kötő­dik Szolnokhoz?- Jól érzem magam itt, köz­vetlen környezetemben korrekt emberekkel találkoztam. Meg­szerettem a csapatot is, érzelmi­leg mindig kötődöm ahhoz a csapathoz, amellyel dolgozom, az anyagiak ebben a sorban harmadlagosak. Az a jó, amíg örömmel jövök ide, és ha ez megváltozik, akkor az egész abban a pillanatban nem ér semmit.- A türelem?- Nem vagyok kifejezetten türelmes ember, ez az élet nem arra való, hogy eltürelmesked- jük a dolgokat.- Úgy tudom, időnként haza­fuvarozza a játékosait.- Nem tudok mást csinálni velük, teljesen természetes do­log. Velem vannak, az én játé­kosaim, én meg időnként, mint a taxi. Amíg mi itt beszélge­tünk, áll néhány srác az autó mellett, és vár. Olyanok, mintha a gyerekeim lennének, ők a sa­sok. Ha jól megtalálom velük a hangot, akkor hisznek nekem, mennek utánam, ha ezt elveszí­tem, akkor ellenem fordulnak, és kész, vége a pályafutásom­nak.- Milyen jövőt jósol magá­nak?- Mindent meg fogok tenni azért, hogy sikeres legyen az évünk. B. G. CB-info A TCR DX Klub szolnoki szer­vezete a Turisztikai Központban rendezte meg a CB-rádiósok I. nemzetközi találkozóját. A világból közel 170 frekvenciavadász érke­zett városunkba. Szakmai megbe­széléseken kívül tánc- és sportver­seny színesítette a programot. Találja ki! Folytatódik játékunk, mely­ben kedves olvasóink feladatául szabtuk, találják ki, mely régi vagy valamikori épületet, épü­letegyüttest ábrázolnak a Kar­dos Tamás fotóművész gyűjte­ményéből származó felvételek. Legutóbbi feladványunk he­lyes megfejtése: a képen az 1925-ben épült egyesített szoci­ális intézmény, ma idősek ott­hona látható. Mellette a ká­polna, vagy Jézus Szíve-temp- lom, melyet 1933-ban emeltek. Pályázatunkra számtalan he­lyes megfejtés érkezett, közülük a szerencsések, akik szerkesztő­ségünkben átvehetik a Szolnoki Mozaik című kiadványt és a bele való képecskéket: Farkas Kálmánné, B. Kiss Istvánná, Doboss Erika Ildikó, Bozsóné Szilágyi Erzsébet. Kedves olvasóinktól várjuk a következő megfejtést, melyet, kérjük, levelzőlapra írjanak rá. SZOLNOKI KÜLÖNDÍJAS VÁSÁRHELYEN. Hódmezővá­sárhelyen az idén augusztusban is megrendezték a Tor­nyai János Múzeumban a nyári tárlatot, ahol negyven képzőművész szerepeltette munkáit. Varga Erik szolnoki festőművész, aki négy képet állított ki, különdíjat nyert. Felvételünkön a mártélyi művésztelep mellett készült csónakos sorozatból az egyik rész. (Fotó: Korényi) Bolyongó gitár Láttam gitárt fekete-fehér filmeken, gyöngyfúzött hajú lányok rajongták körül a nyurga, trapéz szárú farmernadrágos, paje- szos. Jézus-arcú fiatalembert, aki olyan szelíden játszott... Láttam gitárt, sokhúrosat, színházban, mint reneszánsz kora­beli darabban, ideálisan dagadtra öltöztetett, vörös selyemben játszó középkorú férfi kezében... Láttam gitárt videoklipen, Slash névre hallgat a nagyhajú, nagymamám szerint pulikutya... Láttam gitárt úttörőtáborban, ahol Dinnyés József törvénye­sen elkártyázta a gyönge szívét, és a szakfelügyelők meghatód­tak... Láttam gitárt a hegyoldalban, ahol valami Vonat nevű gaz­dasági társaság nyomta a hangokat a hegyoldal ívével párhu­zamos testeknek, és azok a sugárzástól meg-megremegtek... Láttam gitárt Cseh Tamás nevű ember kezében, aki ránk né­zett, a kis közönségre, aztán azt mondta: „... és mi most itt va­gyunk”... " Messziről, a Szapáry utca közepétől hallottam gitárt, ott szólt a meztelen szobor tövében egy hűvös éjszakán, majdnem idege­nek által lakott városban... régről ismert, elnyűhetetlen dalok, az egyetlen üveg fehérbor kézről kézre jár, a rácsodálkozás, a meglepetés, a zavarodottság, a bátortalanság látszik rajtunk, a közeledőkön, és akkor egy fürtös hajú kis pasi odajön, és azt mondja, ti is emberek vagytok, vagy mi. Na, hát akkor gyertek közénk. Kócos Az oldalt szerkesztette: Blahó Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom