Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11 / 212. szám
1993. szeptember 11., szombat 5 Nézőpontok Szombati jegyzet Meddig fejhető az ország tehene? Az utóbbi időszakban felerősödtek azok a hangok, melyek szerint a mezőgazdaság mostani „siránkozásai” minden alapot nélkülöznek, hiszen ennek az ágazatnak mindig is bőven jutott a nagy tortából, sőt a dotációknak köszönheti létét. Meg egyébként is, az oktatás vagy az egészségügy még inkább panaszkodhat, hiszen ott sem minden fenékig tejfel. Mielőtt ismertetnénk a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének erre vonatkozó adatait, valamit le kell szögeznünk: Magyarország része a világgazdaságnak, s a bel- és külpiacon egyaránt más országokból származó termékkel versenyezve kell meghódítani a vevők kegyeit. Ha pedig ez így van, akkor a mezőgazdasági termékek piacán döntő fontosságú szempont, hogy egy adott ország milyen nagyságrendű összegekkel és eszközökkel támogatja saját termelőinek piacra jutását. Mint ismeretes, az OECD-országokban átlagosan 40 százalékot tesz ki a támogatási kulcs (Európa egyik legjelentősebb agrártermelésű országában, Franciaországban ez az arány például 60 százalék), ezzel szemben a honi termelőknek 8 százaléknyi állami hozzájárulással kell megelégedniük. Hogy egy másik példát is említsünk, Németországban 70 féle(!) támogatási technika szolgálja a farmereket, a vidék lakosságát. A hazai támogatási rendszer alapvetően mindig is különbözött a világ legtöbb országában alkalmazott módszerektől. Nálunk a ’60-as évektől kezdődően az agrártámogatás árpótló támogatásra változott, az állam az élelmiszer- árakban gyakorlatilag a lakosságot támogatta. De az egykori műtrágya-támogatást sem a termelő kapta, hanem a vegyipar ezen ágazata. Az utóbbi években történt ebben némi előrelépés, növekedett a termelőknek közvetlenül nyújtott állami segítség aránya, de így sem közelíti meg például a Közös Piac országaiban alkalmazott gyakorlatot. Nyilvánvaló, ha csatlakozni akarunk a közösséghez, célszerű fokozatosan alkalmazkodnunk az ottani viszonyokhoz. Tévedés lenne azonban azt feltételezni, hogy az EK tárt karokkal várja Magyarországot, hiszen a legtöbb problémát és konfliktust éppen az agrárvilág okozza a közösség vezető testületéinek. Az Európához csatlakozás persze azt is megkívánja, hogy lebontsuk a korábbról szerencsétlenül megörökölt, torz árviszonyok rendszerét, és a mezőgazdasági árak végre tükrözzék a valós ráfordításokat. Ez ugyanis ma az ágazat egyik fő „siráma”, nem pedig az aszály. Az ezt alátámasztó adatok elképesztőek. Az agrárolló bizony rendkívüli „fejlődésen” ment keresztül az elmúlt évtizedben. Ha az 1980-as évet vesszük kiindulópontnak, akkor a mezőgazdasági termeléshez felhasznált ipari termékek árai 1992-ig négy és félszeresére nőttek, a felvásárlási árak pedig csak 2,25-szörösére. Ebből nyugodtan levonhatjuk azt a következtetést, hogy a mezőgazdaság volt az az ágazat, amely „tompította” az inflációt. Ami a magyar termelők támogatását illeti, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ágazat milyen arányban járul hozzá a központi költségvetéshez. Az élelmiszer-gazdaság, mely a bruttó hazai termékből (GDP-ből) 12.5 százalékkal, az exportból pedig 25 százalékkal (1992) részesedik, évek óta növekvő terheket vállal magára. Míg 1988-ben az elvonások ösz- szege 128 milliárd forintot, 1990-ben 155 milli- árdot, 1992-ben 150 milliárdot tett ki, addig az idei előirányzat a MOSZ adatai szerint eléri a 181 milliárd forintot. Most nézzük meg a másik oldalt, a támogatások oldalát: 1988-ban 82, 1990-ben 61, 1992-ben 40, az idei terv pedig 50 milliárd forint az élelmiszer-gazdaságnak. Itt meg kell jegyezni, hogy a támogatások mintegy kétharmadát az élelmiszeripar kapta, s csak egyharmada jutott a mező- és erdőgazdaságnak. Ezután már csak egy egyszerű számtani műveletet kell elvégeznünk, és megdöbbentő adatokkal találkozunk. Az elvonások és támogatások élelmiszer-gazdasági egyenlege 1988-ban 46, 1990-ben 94, 1992-ben 110, az idén pedig várhatóan 131 milliárd forint a költségvetés javára. A fentiekből következik, hogy az ágazat remek fejőstehénnek bizonyult. Mára viszont eljutottunk arra a pontra, hogy ez a tehén addig képtelen lesz tejet adni, míg nem kapja meg a takarmányadagját. / ' • Változások a pénzügyi politikában Bőd Péter Ákos előadása Egy csésze kávé mellett arról: A víz nem folyik át a hegyen Radványi András, a Szolnok Project Rt. elnök-igazgatója: „Az természetes, hogy egy üzletember valamilyen módon együttműködik egy kormányzó szervezettel...” Alapvető változás tapasztalható az ez évi monetáris politikában. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a gazdaság fejlődése a prognosztizálttól jelentősen eltér - mondotta Bőd Péter Ákos, az MNB elnöke tegnap a budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen tartott előadásában. Eredetileg ugyanis - a kormányprognózis alapján - a Magyar Nemzeti Bankban azt feltételezték, hogy az idén tovább nő az export, a folyó fizetési mérleg közel egyensúlyban lesz, vagy a hiánya nem haladja meg a félmilliárd dollárt. Ezzel szemben az idén a kivitel mennyisége 15 százalékkal esett vissza. A folyó fizetési mérlegben az első félév során már 1,5 milliárd dolláros hiány jött létre. A feltételezések közül csupán a működőtökével kapcsolatos előrejelzés vált be, várhatóan az idén is másfél milliárd dollár érkezik az országba. Ugyanakkor mindenképpen figyelemre méltó az MNB számára, hogy a megtakarítások már lassabban növekednek, sőt a vállalati szektor nettó hitelfelvevővé vált. Az egyensúlyhiány növekedését a Magyar Nemzeti Banknak fékeznie kell. Ennek érdekében születtek intézkedések júliusban, amikor az MNB 3 százalékkal leértékelte a forintot a konvertibilis valutákkal szemben, és ugyancsak 3 százalékkal emelte a nyíltpiaci műveletekben alkalmazott rövid lejáratú kamatait. Bőd Péter Ákos szerint az MNB ha szükségét látja, újabb intézkedéseket hoz. Erre még szeptemberben sor kerülhet. A helyzet felmérése azonban bonyolult, hiszen a jelenlegi statisztikai adatszolgáltaás nem teszi lehetővé a folyamatok pontos tisztánlátását. (MTI)- Mi a véleménye a húszmilliárdos banki visszaélésről? Ón régebben bankigazgató volt, most egy vállalkozás irányítója. Tehát vélhetően több oldalát láthatja a dolgoknak.- Ä témát konkrétan nem ismerem.- Senki sem ismeri pontosan még.- Hogy ilyenek megtörténnek, annak oka véleményem szerint a gazdaság átmeneti állapota, a tulajdonviszonyok tisztázatlansága. Németországban azért nem „divat” például tartozni, mert a gazdaságnak elsőbbség jut a társadalomban, mert konkrét tulajdonosok vannak, s ezek nem engedik, hogy ilyen állapotok létezzenek. A gazdasági törvények betartása nem bibliai kérdés. Ha nem tudjuk, hogy kié micsoda, ki, mi fölött rendelkezik, és nincsenek olyan szereplők, akik igazán vigyázni tudnának arra, hogy az említett törvények érvényesüljenek, akkor természetesen lesznek olyanok, akik kihasználják ezt a helyzetet. A bankokról szólva: a magyar bankmechanizmus nem készült fel a változásra sem tulajdonosi, sem ellenőrzési szempontból.- Haszonhoz lehet jutni ügyeskedéssel, a piaci helyzet felismerésével, a konjunktúra meglovagolásával. Ezek különböző „megoldások”...- Fennállhatnak egyszerre is. Hogy valós gazdasági lehetőség kihasználásáról vagy egy joghézagról van szó - ezt nehéz kideríteni. Ez utóbbit a világon mindenütt kihasználják. Ahol már nem így működik a gazdaság, ott a meglévő tulajdonra nagyon vigyáznak. Arról nem beszélve, hogy igencsak hatnak a tradíciók. Emberöltőkön keresztül vigyáznak a tulajdonra. Tudomásul kell venni azonban: az emberek mindig azt csinálják meg üzleti szempontból, amit megengednek nekik, elvárni valakitől, hogy morális, bibliai megfontolásból úgy vélje, bizonyos lépéseket megtenni bizony csúnya dolog - ilyen a világon sehol nincs. A víz nem folyik át a vízen, ha megkerülheti.- Tapasztalható, hogy a gazdasági szakemberek egy része kötődik valamilyen politikai irányzathoz, némelyikük egy-egy párthoz. Itt is várhatók mezcserék?- Természetes, hogy egy üzletember valamilyen módon együttműködik egy kormányzó szervezettel. Teljesen mindegy, hogy ez a magyar kormány vagy egy ön- kormányzat. Együtt kell működni. Ebben a kapcsolat- rendszerek is benne vannak, és az is, hogy az üzleti élet szereplői politikai változások esetén - nem feltétlenül azért, mert politikailag elkötelezték magukat -, mert működtetni akarják cégüket, új kapcsolatokat alakítanak ki.-A haszon reményében...- A működésen van a hangsúly. Nem hiszem, hogy ezt köpönyegforgatásnak lehetne tekinteni. Normális demokráciában fel sem merül a kérdés, hogy valaki előnyökért újabb és újabb párthoz csatlakozik. Ennek nincs értelme.- Ilyen kapcsolatokra épített a Szolnok XXI. Klub, amikor kezdeményezte a kormány meghívását Szolnokra.- Amit a kormány elé terjesztenek, abban benne van a véleményünk, elkülönítve. Hogy a Szolnok XXI. Klub tagjai közül tudták megszervezni ezt az eseményt — egy dolog. Végül is ez a városért, a régióért történik. Az itt élő üzletembereknek, amennyiben módjukban áll, az ilyen lépést meg kell tenniük. Egy kormányt lehívni — ez is természetes - nem az ellenzék tud. Ebben a pillanatban fontos kérdés, hogy a kormány Szolnokra jöjjön, s nem az, hogy ki hívta.- Vannak olyan vélemények, amelyek azt mondják - de ez a hang már a vásár előkészítésekor is megszólalt -, hogy ez az üzleti csoport saját céljaira akarja az eseményt előnyök és hasznon reményében.- Aki ismer egy kiállításszervezést, az tudja, hogy ilyet csinálni ma Magyarországon nem az a tevékenység, amin meg lehet gazdagodni. A kormányüléssel kapcsolatban ugyanezt látom: vagyis, működnie kell a gazdaságnak. Egy kormánynak az a dolga, és egy önkormányzatnak is, hogy lehetőségeket teremtsen a saját eszközeivel a saját hatósugarában a működéshez, és nem működtetnie kell. Én egyébként nem szeretek szervezetekkel, pártokkal úgymond együttműködni. Nekem az a fontos, hogy milyen személyekhez kötődnek kapcsolataim. A személyeken a hangsúly, akikkel együtt tudok dolgozni, és nem a szervezeteken.- Mit tenne legszívesebben a kormányzat asztalára itt, Szolnokon?- Úgy vélem, arról kell beszélni, hogy a város vagy a régió legyen alkalmasabb a fejlődésre. Ki kell választani azt a néhány területet, aminek elsőbbséget kell adni, s amire föltétlenül szánni kellene a költségvetésből. A tőke, a vállalkozó nem szokott saját magától infrastruktúrát csinálni, hogy azután ehhez legyen üzlete. A költségvetési pénzeket szerintem nem lehet kispórolni a gazdaság számára nélkülözhetetlen alap- feltételek megteremtéséből. Ez költségvetési kérdés, akár a kormányzaté, akár az ön- kormányzaté. A másik a kormánygaranciák rendszere. Amikor egy vállalkozás üzleti értéke olyan, hogy ehhez a költségvetés pénzt nem tud adni, a vállalkozó hitelt nem tud felvenni, de az elképzelés különlegesen jó, akkor a kormány erre esetenként garanciát vállal. Erre volt példa, és kell, hogy legyen a jövőben is.- Úgy gondolja, vannak itt olyan elképzelések, projektek, amivel előállhat a megye?- Szolnok földrajzi, stratégiai helyzete sok megfontolásra ad okot. Húzóágazat — véleményem szerint - a mezőgazdaság nem lesz, az ipar pozíciója piaci oldalról erősen megkérdőjelezhető, kizárásos alapon nem sok minden marad: a kereskedelem és az idegenforgalom. A világon ez utóbbi a legfejlődőképesebb üzletág. A reálbérek növekednek — nem Magyarországon -, növekszik a szabadidő, a szabadság mértéke, az emberek erre költenek, s a harmadik tétel, amit felvetnék, az oktatás. Ha te magad nem vagy felkészülve, és még nincs is pénzed, akkor ne vállalkozni akarj, hanem taníttasd ki a fiadat! Itt van például ez a szolnoki gazdasági főiskola. Kérdés, hajlandó-e az ország minderre beruházni, mondjuk, előre tíz évre. Hozzáteszem mindezekhez, hogy a költségvetést átalakítani egyik pillanatról a másikra: nem megy. Ha én e kérdéskörben döntési helyzetben lennék vagy lehetnék, bizonyosan nem volna ilyen egyszerű mindezeket végigjátszani. A kormány jó szándékát megkérdőjelezni, azt gondolom, nem lehet.- Döntései nyilván önmagukat minősítik..: Térjünk át egy másik kérdésre: elterjedt a hír, a Radványi megvásárolja a Ti- szaligetet. Igaz ez? i - Négy éve, hogy ebben a városban élek, s engem azóta ez a Tiszaliget nem hagy nyugton. Tehát igaz, hogy érdekel, az is igaz, hogy bizonyos üzleti konstrukcióban gondolkodom. Az viszont nem, hogy megvenném. Egyrészt mert nem eladó, másrészt a cégemnek nem lenne annyi pénze,' harmadrészt, mert ennek nem látom szakmai értelmét. Az igaz, hogy a Szolnok Projekt részt venne a Tiszaliget fejlesztésében. Létrejöhetne egy cég - amelynek előkészítése folyamatban van.- Térjünk vissza a vásárra. Veszteséggel vagy nyereséggel zárult?- Még vannak kinn számlák, nem egészen készült el a mérleg, valahol a nullszaldó körül áll a nyelve.- Fellángolt a vita a Fidesz frontemberének vásári látogatása miatt. Mi erről a véleménye? Igaz, hogy meghívtak politikusokat?- Mi arra törekedtünk, hogy a vásár politikai eseményként történő felhasználása ne legyen lehetséges. Mi politikusokat nem hívtunk meg, országgyűlési képviselőknek viszont küldtünk meghívókat. Mindegyiknek. A nyitóünnepségre meghívtuk minden politikai párt képviselőjét, hiszen ez egy olyan társadalmi esemény volt, amit mindenkinek látnia kellett, s nekik kiváltképp, hogy jegyezzék az eseményt a jövőben is. A cég senki látogatását nem segítette elő és nem akadályozta meg. A rendezvénynek nem volt hivatalos vendége a Fidesz elnöke.- Lesz szolnoki vásár, s ha igen, akkor erről mikor kell dönteni?- Szakmai véleményem: szükség van a vásárra, és még ebben a hónapban dönteni kellene erről, hogy októberben elkezdődhessen az előkészítése.- Igaz, hogy kínaikak is érdeklődtek egy szolnoki kiállítás iránt?- Van egy „megkeresés”. Kínai üzletemberek szeretnének vidéken kiállítást szervezni. Ez nem szerződés, még csak az előkészítés stádiumát éljük, ha a feltételek megfelelnek, nem zárkózunk el a szervezéstől. H. J. Tegnap 17 órakor nyílt meg a Szolnok Városi Művelődési Központ Fotógalériáján F. Nagy Piroska debreceni fotóriporter „Fénnyel írt vallomás” című kiállítása a Jászkun Fotóklub rendezésében. Ennek anyagából mutatunk be egy egyáltalán nem hagyományos (tükör)képet. Az érdeklődők október 8-ig, naponta 13-18 óráig nézhetik meg a kollekciót. (Fotó: I. L.)
