Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-10 / 211. szám

12 Hazai tükör 1993. szeptember 10., péntek Gubócy Gyula szerint: Zsákutcába jutott az emberiség! Iránytű. Megjelent a Jászkunság legfrissebb száma „Szegény Magyarország! Micsoda fekete felhő van felette!” Szécsi Valéria: Lehetőséghatárok 1848/49-es szabadságharc kunmadarasai emlékeit veszi számba a Helytörténet rovat­ban, Kiss Ferenc a magyar sci-fi képregény történetéről ír. Számypróbálgató költők, írók is helyet kaptak az augusz­tusi-szeptemberi számban. A tehetségkutatás és gondozás fontosságát felismerve a Jász­kunság Baráti Köre a közel­múltban hirdette ki a fiatalok részére kiírt irodalmi pályázat eredményét. így olvashatunk verseket Nyerges Szilviától, Mészáros Zsolttól, Zárug Péter Farkastól, novellát Száraz Ri- chárdtól. A legjobbaknak felkí­nált publikálás lehetősége len­dületet adhat további fejlődé­sükhöz, ami által megyénk iro­dalmát is jobban jegyezhetik majd. A folyóiratot fotók, festmé­nyek, grafikák teszik illusztri- sabbá. Simon Cs. József Aki egy kicsit is érdeklődik a világ dolgai iránt, az tudja, hogy Földünket számtalan veszély fenyegeti. Hogy hogyan lehetne megóvni bolygónkat a fenyege­tésektől, arra számtalan elmélet született, számtalan tanítás pró­bál megoldást kínálni. Egyikkel akkor ismerkedtem meg, amikor a 20 éves géplaka­tos, Gubócz Gyula belépett a szerkesztőségbe azzal, hogy tenni kell valamit a Földünkért. „Veszélyben van a bolygónk!”- kezdte mondanivalóját.- Ezt hogy érti?- Nagyon nagy mértékű a környezetszennyezés. Kipufo­gógázokkal szennyezzük a le­vegőt. Budapesten, a központ­ban bizonyos időszakokban nem lehet kivinni a gyereket az utcára, mert beszívja a szennye­zett levegőt, és később, felnőtt korában jelentkezik a vérsze­génység, a leukémia. Több millió tonna szemetet raktunk le a Földön az elmúlt évtizedekben. Ezek bomlanak, gázt termelnek, elősegítik az üvegházhatás kialakulását, amikor is a bolygónk légköre fölmelegszik. A fölmelegedés miatt megol­vadnak a jégyhegyek, emelke­dik a tengerek szintje. Földré­szeket fog elnyelni a víztömeg. Megint bárkába kényszerülünk, mint Noé. Ezzel szemben sok, nagy tu­dásúnak vélt, közismert ember el akarja hitetni velünk, hogy a jövőben jobb lesz a gazdasági helyzet. Holott 15-20 év múlva várhatóan kétszer ennyi ember él a Földön, akiket a bolygó nem tud már „eltartani” az üvegházhatás miatt.- Ennyire nagy a veszély?- Az emberiség fejlődése zsákutcába jutott. A technikát már nemcsak önmagunkért, ha­nem önmagunk ellen használ­juk, mert pusztítjuk vele a kör­nyezetünket.- Mit lehetne tenni?- Ez egyáltalán nem törvény- szerű folyamat, hiszen voltak, vannak olyan kezdeményezé­sek, találmányok - pl. fűtés napkonvektorral, vízzel, nap­energiával hajtott járművek - amelyek nem vagy csak ke­vésbé szennyezték volna a kör­nyezetet. Ezeket azonban nem valósították meg, mert sokak­nak az az érdeke, (pl. az olaj­mágnásoknak), hogy a jelenleg ismeretes energiákat használ­juk.- Ez anyagi és tudati kérdés. Azt mondják, nincs pénz ilyen átalakításokra.- Tény, hogy nehéz gazda­sági helyzetben vagyunk. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell tennünk valamit, hogy vámunk kell. Mert ha csak ülünk, karba tett kézzel, hagyjuk, hogy a ne­gatív folyamatok - környezet­szennyezés stb. - felerősödje­nek, semmit nem teszünk elle­nük, akkor nem lesz jobb hol­nap sem, holnapután sem. Ak­kor mit hagyunk örökségül a gyermekeinknek, az unokáink­nak? Egy szennyezett, pusztu­lásra ítélt bolygót?- Az emberiség szemlélete nem vagy alig változik ezekben a kérdésekben. Mi a megoldás?- A kulcs a jövő nemzedék szemléletének átalakítása, vagyis a gyerekek tanítása lenne. Mi folyik ma az iskolákban? Tömegprogramozás. A pedagó­gus nem ismeri a gyereket, ha­nem van egy osztályban húsz-harminc diák, akiknek le­adja pl. a matematika anyagot. Pedig lehet, hogy az a gyerek nem is arra kíváncsi, más ér­dekli. És ennek mi az eredménye? Az, hogy kijön a gyerek az isko­lából és nem ismeri saját magát. Hiányzik az önismerete. Pél­dául elvégzi a lány az általános iskolát és teherbe esik, amikor nem ismeri a saját testét, saját lelkét, nem tudja, mi az anyaság felelőssége. Ezeket a fiatalokat senki nem tanította meg az ön­Az élet nem keskeny ösvény, széles út! Az agy szellemi természetű mentális korrekciója „A szen’ezetünkben megvan az eredeti program, ami szerint minden szépen, rendben a maga medrében folyik, megteremtve ezzel a tökéletes és egészséges egyensúlyt, a természetes álla­potot. Isten úgy teremtett minket, hogy a szervezet saját magát tudja gyógyítani, akármilyen problémája is van. Ha nem tud meggyógyulni, az annak a jele, hogy az agyban felborult az egyensúly. A beteg gátakat épít szervezetébe. Én ezeket a gáta­kat felemelem, és néhány héten belül elkezdődik a gyógyulás. Kezelés közben bejutok az in­formációs központba. Mostmár olyan szintre léptem, hogy bent vagyok a beteg agyában és el­végzem a mentális korrekcióját. Kis területen dolgozom és az egész szervezetet kezelem. Olyan betegségeket is, mint az immunrendszer zavarai, a hor­monrendszer problémái, a vér betegségei és a lelki problémák, ezzel a módszerrel tudom rendbe hozni. Én nem gyógyí­tok, elindítom a szervezet ön­gyógyító rendszerét. A betegek maguktól gyógyulnak. Szellemi természetű mentális korrekció­nál én eltávolítóm a magunk ál­tal megépített gondolatai gáta­kat.” Az életerő egy csodálatos, kézzel nem fogható, de ben­nünk rejlő erő. Nem is nagyon tudjuk hogyan fogalmazzuk meg, hogyan fejezzük ki lénye­gét. Hiszen mindennapos dolga­inkkal vagyunk elfoglalva, és nem jut idő sokszor önma­gunkra. Megfeledkezünk az éle­terőről, arról a hűséges, energiát adó és bennünket nap mint nap feltöltő forrásról. Ideje szembe­néznünk vele és természetesen önmagunkkal is. Azt mondom: „Életerő köszönöm, hogy ma is velem voltál és holnap is számí­tok rád". Talán ennyi kijár a sok feltöltésért, amit az eddigi éve­inkben értünk tettél. ■ A minap volt lehetőségem egy olyan emberrel találkozni, aki naponta dolgozik azon, hogy páciensei életerejét mentá­lis korrekcióval erősítse. A természetgyógyász para- pszichológus Siófokon dolgo­zik. Naponta keresik fel külön­leges problémákkal, bajokkal. Elmondása szerint ő nem gyó­gyít, hanem az általa végzett kezelés után a betegek maguk­tól gyógyulnak. A természet- gyógyász asszony olyan fejlő­dési fokozatokat élt meg a gyó­gyítások során, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Először bioenergiával gyógyított, majd a „harmadik szem" gyógyító képességét használta. Most már olyan módszerrel dolgozik, hogy bejut a páciense agyának információs központjába és ott korrekciót végez. A szervezet önmagától - pár kezelés után - gyógyulásnak indul. Kezelés közben semmi különös jele nincs a gyógyításnak. A gondo­lat anyagi erejével hat az agyra, és eltávolítja a beteg saját maga által megépített gondolati gáta­kat. A munkáját fénykép alap­ján is ugyanolyan hatásfokkal tudja végezni, mint személyes találkozáskor.- Saját magát tudja-e gyógyí­tani mentális korrekcióval a fényképe vagy a tükörképe alap­ján?- Igen, tudom saját magamat is kezelni. Pár problémám volt, amit már mentális korrekcióval végeztem magamon. Amikor gyógyítottam magam, hasonló­kat éreztem mint kezelés köz­ben. Első pár kezelés után már éreztem szervezetem reagálását, majd úgy 2 hónap elteltével azt, hogy állapotom fokozatosan ja­vult. Az igaz, hogy súlyosnak mondható bajom nem volt. A gyógyításáról a követke­zőképp beszélt:- Most már nem szükséges sem az aura, sem a csakrák álla­potának ismerete. Egyáltalán nem fontos a diagnosztizálás sem, az sem, hogy melyik szerv nem működik jól. Engem az ér­dekel, amikor a velem szemben ülő személy elmondja, hogy mi­lyen panaszai vannak. Mind­ezeket, jól átnézem, rögzítem magamban, hogy jól tudjam. Én már ekkor érzem, hogy rendbe tudom hozni és segíthetek. Amennyiben már azt látom, hogy nagyon súlyos beteggel ál­lok szembe, akkor nem kezdek a kezeléshez. Alapvetően a gyógyítást minden ember önmaga végzi, én csak segítek neki elindítani. Eredetileg Isten úgy teremtett minket, hogy a szervezet saját magát tudja gyógyítani, akármi­lyen problémája is van. Ha nem tud meggyógyulni, ez annak a jele, hogy az „irányító központ­ban” felborult valami. Gát van az agyban és a szervezet úgy tesz mint a vizierőműnél a meg­épített gát. Fölemelkedik a víz, kitör és kezdődik a környezeti probléma, mert fölborul az egyensúly. Természetesen ez így a szervezetben hosszú idő alatt hat. Ilyenkor a sejtek nem úgy működnek, ahogy kell és gát keletkezik, ami állandóan növekszik. Én ezeket a gátakat fölemelem, és néhány héten be­lül elkezdődik a beteg személy rendbejövetele. Úgy érzem ez a módszer sokkal hatásosabb mint a bioenergiával való gyó­gyítás. A konkrét ok az agyban van. Hiába dolgozom más mód­szerrel, ha nem tudom megvál­toztatni, akkor nem következik be a várva-várt gyógyulás. Én az egész szervezetet keze­lem az információs központon keresztül -, igaz kis területen, az agyban dolgozom. A szerve­zet öngyógyító rendszere a gát eltávolítása után megkezdi a minden szervre ható teljes körű regenelárást. Az első kezelés alatt érezni egy rosszabbodást: a beteg terü­let fájni kezd, ég, gyulladásba jön, bizsereg, szúr, ezek a lehet­séges tünetek. Ezt követően el­kezdődik a jobbulás. Az irá­nyító központ okozza az imént felsoroltakat. Annak kell elő­ször rendbe jönnie, majd a többi szerv következik. Az általam alkalmazott men­tális korrekcióval az agyon ke­resztül az olyan esetekben is tu­dok segíteni, ahol bioenergiával már mások nem képesek. így az immunrendszer megbetegedé­sét a vér betegségeit, a hormon- rendszer zavarait, a lelki prob­lémákat jól tudom befolyásolni, gyógyítani. Az „AIDS"-el kapcsolatban nem tudok egyelőre véleményt mondani, mert ilyen betegem még nem volt. Kérdésemre, hogy milyen szerepe van gyógyulásban a gondolatnak, eképp válaszolt:- Alapelve az egésznek, hogy a gondolat anyagi. Az a fantom, ami kimegy az agyból, létezik rajtunk kívül. Mivel többször gondolok erre, annál erősebb, nagyobb lesz a gondolat, és el­kezd rajtam kívül aktiválni, va­lamint - ez esetben gyógyítani, gyógyulási folyamtot, korrek­ciót elindítani.- Hogyan jut be az agyba, és mi az, ami okozza bent a megbe­tegedéseket?- „Egyenesen”. Nem tudok megmagyarázni ebben az eset­ben bizonyos dolgokat. Magam sem tudom - hogy kezelés köz­ben beszélgetés alapján, vagy ránézéssel rövid ideig - de beju­tok az információs központba. A gyógyító munkám kezdetén úgy volt, hogy bizonyos do­logra gondoltam, és azzal jutot­tam be az agyba. Most már olyan szintre léptem, hogy ott vagyok, és korrigálom a gondo­latot, ami nem engedi a szerve­zetnek az öngyógyítást. Az emberek sok rosszat gon­dolnak, ezek képezik a gátakat és zavarják az életerőt. Ónma­gunkat állandóan meg kell erő­síteni pozitív gondolatokkal, no meg ami a legfontosabb: szere­tettel. Ezt mostanában sokan el­felejtették. Nem csoda, hiszen ha másokat sem szeret, akkor hogyan szeretné az ember ön­magát. Többségük saját magát teszi tönkre, az egészségtelen élet­móddal, táplálkozással, gon­dolkodással. A mentális korrekció után az életünkről és annak számunkra megfejthetetlen oldaláról, a lelki megpróbáltatások nehéz földi iskolájáról kérdeztem.- Az élet nem keskeny ös­vény, széles út. Ami mögöttünk van az a keskeny, ami előttünk van az a széles út, és lehet vá­lasztani. Erre van egy bizonyí­ték, az agy. Isten azért adta ne­künk ezt a szervet, hogy gon­dolkodjunk és válasszunk - én már erre régen rájöttem. Ha van kérdés, akkor jön a válasz, ha nincs kérdés, akkor nem jön vá­lasz. Az agy az a csodálatos szervünk, ami közvetít a lelki és a földi világ között. Megadja minden helyzetben a választás és a döntés jogát. Ezzel a dön­téssel formáljuk, tesszük jobbá vagy éppen rosszabbá földi éle­tünket. Ami történik velünk és megszerveztük az életben, az csak tőlünk függ. Cselekedni kell, ha el akarok valamit érni. Végül kérdezem, mondjon önmagáról néhány szót.- Két mérnöki diplomával rendelkezem. Elvégeztem Moszkvában a Központi Extra- szenzorikai Iskolát. Most ter­mészetgyógyászként dolgozom Siófokon. Szeretek festeni. Ré­gebben egyik napról a másikra elkezdtem festeni. Elég jól ment. A hirtelen kezdés után egyből sikerült. De az eredmé­nyeim ellenére abbahagytam, mert nekem a rendeltetésem e földön, hogy gyógyítsam az embereket. Talán ennyit ma­gamról. ESK. Jó első félévet zárt az idegenforgalom Fantasztikusan jól alakulnak a turizmus ez évi adatai. Bár a szakmának minden alapja meg volt arra, hogy egy rossz nyárra készüljön fel - hiszen világ­szerte recesszió tapasztalható, határaink közelében pedig há­ború dúl - szerencsére a dolgok másképpen alakultak. Január és július között az elmúlt évhez képest 24 százalékkal több láto­gató érkezett ugyanis hazánkba - mondotta Téglássy Tamás, az Országos Idegenforgalmi Hiva­tal elnöke csütörtöki sajtótájé­koztatóján. A szakember megjegyezte: a nagymérvű emelkedés nem je­lent egyet a turizmus növekedé­sével, hiszen a számok a török tranzitutasokat, a menekülteket és más nem idegenforgalmi cél­lal érkezőket is kimutatják. A valódi turisták aránya csak a Központi Statisztikai Hivatal most készülő jelentéséből tud­ható meg. Téglássy Tamás azonban hozzátette: a jelzések szerint a tradicionális küldő or­szágokból a korábbiaknál töb­ben keresték fel hazánkat, tehát ebből arra lehet következtetni, hogy az idegenforgalom nem zár rossz első félévet. A legfris­sebb információk alapján az is elmondható, hogy az augusztusi forgalom is kedvezően alakult, sőt szeptember elsejével sem „ürült ki” az ország, még min­dig nagy számú turista tartóz­kodik Magyarországon. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal szempontjából az el­múlt hónapok legjelentősebb eredménye az idegenforgalmi koncepció véglegesítése és a kormány által történt elfogadása volt. Ugyancsak igen fontos lé­pés, hogy újjáalakult az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács, amely döntött az Idegenfor­galmi Alap 1993. évi keretösz- szegének felhasználásáról. (MTI) ismeretre. Persze a család sem, ahol a szülők elfoglaltak vagy éppen munka után szaladgál­nak. Önismeretre kellene tanítani a gyerekeket az iskolákban. Arra tanítani, ami érdekli őket, nem pedig egy hibás tanterv alapján rájuk kényszeríteni az anyagot. Etikára is kellene tanítani őket. Arra, hogy mindennek, amit tesznek, következménye van önmagukra és másokra nézve is. Hogy nem lehet felelőtlenül cselekedni és élni, mert a mások életét is megront­hatjuk vele. Önálló, döntéské­pes emberekre van szükség, olyanokra, akik felelősséget tudnak vállalni azért, amit vég- hezvisznek. Akik tudnak élni aszerint a törvény szerint, hogy a lény és a természet mindenek fölött való. Akik betartják a szabályo­kat, törvényeket, felelősséggel viseltetnek saját és mások élete iránt.-Ez megoldaná a gondjain­kat?- Ha a gyerekeket így tanít­ják, felnő egy másik nemzedék, amelynek felelőssége van. Amely felelősséget érez a Föld jövője iránt is. Mostanában sokan kérdezik, hogy az idegen civilizációk mi­ért nem segítenek nekünk, hi­szen sokkal magasabb szintű energiával rendelkeznek, mint mi. De kérdem én: mit kezdene az emberiség ezzel a tudással? Amikor a jelenlegi, kisebb tu­dását is arra használja, hogy sa­ját bolygóját pusztítja? Ugyanis az emberi faj egyetemesen nem intelligens. Ami azt jelenti, hogy élnek ugyan intelligens emberek, de nem túlnyomó többségben.- Ón kicsoda tulajdonkép­pen?- Gubócz Gyulla vagyok. Egy hétköznapi ember, akit ér­dekel a Föld sorsa. - paulina ­„Háború van most a nagyvi­lágban. Itt a szánkban, a pár­nánk mellett, ebédlőasztalunk sarkán. Hajlamosak vagyunk elbagatellizálni ezt a tényt. Szerbia messze van. Egyébként nincs is olyan messze.” - írja a „A kor falára” a Jászkunság leg­frissebb számának borítóján Za­lán Tibor. A folyóirat belső ol­dalán pedig a Galgóczy Zsuzsá­nak adott interjúban arról nyi­latkozik, hogy miért ír szövege­ket, publicisztikát - és miért éppen a Jászkunságba noha alapjában véve nem érdekli ez a műfaj. Két szociográfiát is olvasha­tunk. Körmendi Lajos a kende- resi Németh Imre visszaemléke­zésében rajzol Horthy Miklós kormányzóról egy sajátságos, máig élő képet. Szilágyi Miklós ugyancsak visszaemlékező szo­ciográfiát közöl a kisújszállási Kürti Sándor hadifogoly emlé­kei alapján. Kiss Erika tollából a külföld­ről hazatelepült, leginkább fes­tőművészként ismert - noha filmrendezőként is dolgozott itthon és a nagyvilágban - Hamza Dezső Ákosról olvasha­tunk 1989-ben készült portré in­terjút. A vita rovatban Szabó László történész „incselkedik” Kerék­gyártó T. Istx’án „Az értelmiség lassú alvadása” című „zárt építményként” jellemzett írása „tartópilléreinek” stabilitásával. Folytatódik a Jászkunságban Mándoky Kongur Istvánnak „A kun nyelv magyarországi emlé­kei” című könyvéből részletek közlése. Ötvös László az

Next

/
Oldalképek
Tartalom