Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-09 / 210. szám
A szerkesztőség postájából 1993. szeptember 9., csütörtök Küldjön egy képet Legénykoromban - a szüreti felvonuláson Ez a kép 1933-ban készült, amikor a szüreti bálok alkalmával még divat volt a legények lovas felvonulása - a falun vagy a városon végig. Magamról annyit, hogy mezőgazdasági munkás, vagyis paraszt voltam mindaddig, míg a postához nem kerültem. Negyven évig dolgoztam a kunhegyesi postahivatalnál. Ezzel a képpel búcsúztam -22 éve „ * Vezetőimtől és a körzetem lakóitól ezzel a fényképpel búcsúztam 1971 szilveszterén. Ekkor kézbesítettem utoljára, mert 1972. január elsején nyugdíjba vonultam. Most 83 éves vagyok, s mondhatom, még mozgásban is elég jól érzem magam. Apostol Gábor Kunhegyes Elismerés a gyártónak, köszönet a forgalmazónak Az „adott szó” becsülete Két hónapja autót vásároltam Szolnokon, a Suzuki Alfa Kft. autószalonjából. Suzuki Swift 1,3 Gl típusra esett a választásom. Miután azóta módom volt a gyakorlatban közelebből megismerni, csak elismerően szólhatok a kocsi műszaki, esztétikai, kényelmi szempontjairól. Nem akarom a millión felüli autókkal szembeállítani, de annyit mondhatok, hogy a 100 kilométer/5 liter alatti üzemanyag-fogyasztásával kivívta azt a rangos minősítésemet, hogy „álomautónak” nevezzem. Ami a forgalmazást illeti, a korábban szerzett kedvező benyomások alapján kerestem fel a T. Címet. Érdeklődésem, tájékoztatásom során tapasztaltam, hogy vállalkozásukat, üzleti rendszerüket tisztességes, becsületes alapokra építették. Ami a legjobban megfogott, az az „adott szó” becsülete. Ugyanis ennek alapján jött létre egy igen gyors üzletkötés: Kedden tapogatóztam, döntöttem, választottam és fizettem, csütörtökön pedig - maximálisan előkészítve - már át is vehettem az autómat. Mindezekért viszonzásul a legkevesebb, amit adhatok, hogy a nyilvánosság előtt elismerésemet, köszönetemet fejezém ki. V. Z. Jászapáti A jó gazdára emlékezve Ma is mély tisztelettel emlékszem a több éve elhunyt tisza- földvári Sz. Kávási Istvánra, aki sokat tett a közösségért, a községért (ma város!). A jó gazdáról, életéről a következő gondolatok jutottak eszembe: Gyermek voltam, mikor először hallottam róla. s Gombár nagymama - mint szomszéd - mesélte, hogy szorgalmas tanuló volt, fürge, eleven, szülei földjén segített, látása, érdeklődése szinte mindenre kiterjedt. Gazdának tanult, hogy ha az élet úgy kívánja, szülei nyomdokába lépjen, de ez az elképzelése sajnos nem valósulhatott meg. Mert jött a megszállás, majd követte a kuláküldözés, a kilakoltatás. Később sem hagyják bérelt tanyáján dolgozni, ávósok hada jelenik meg nála és összeverik. Nagyon nehezen tudja a feleség és a három kisgyerek kenyerét megkeresni, de még szomorúbb, súlyosabb helyzet vár rá: a recski kőbánya, amely embereket pusztított, ölt sorjában. A jó Isten azonban meghallgatta kérését: visszatérhetett a családjához. Fáradhatatlanul, lelkesen dolgozott a községért, és akin csak tudott, segített - mindaddig, míg a sok szenvedés testét megtörte, s eltávozott közülünk. Emlékét ‘ tisztelettel megőrizzük. Högye Gyula nyugdíjas Köszönet a klub vezetőségének A Mátrában jártak A szolnoki Varga Katalin nyugdíjasklub kirándulást szervezett a Mátrába j- augusztus 25-én. Utunkat megszakítottuk Mátraházán, Kékestetőn, Galyatetőn, hogy a táj szépségeiben gyönyörködhessünk. Végcélunk Mátraszentimre volt, ahol megebédéltünk, majd megnéztük a települést és környékét. Kora délutánra már kellemesen elfáradva és sok-sok élménnyel gazdagodva indultunk haza. A felejthetetlen kirándulásért a tagság nevében ezúton mondok köszönetét a klub vezetőségének. Özv. Kézér Imréné Optimizmussal, jókedvvel átitatva - ebben a versengő világban Próba - szerencse Az élet egy nagy kihívás. Az embert mindig próbatétel elé állítja, ám sohítsem elégszünk meg csupán az élet által elénk tárt megmérettetésekkel, önmagunknak is állítunk mércéket. Mert bizonyítani akarunk. Bizonyítani saját magunknak, hozzátartozóinknak, barátainknak, ellenfeleinknek, ismerőseinknek és ismeretleneknek. Sok lehetőség van arra, hogy megmutassuk, mit tudunk, mihez értünk. A sok jó lehetőség közül már évtizedek óta az egyik a Ki mit tud?. Aki már indult hasonló erőösszemérő versengésen, az tudhatja, mennyi felkészülés, mennyi verejték, izgalom és drukk előzi meg a nagyközönség előtti bemutatkozást. Egy pár alkalommal részt vehettem hasonló megmérettetésen - változó sikerrel. Volt, hogy dicsőség övezte produkciómat, és dagadó büszke mellel térhettem egy pár estén keresztül kedvenc ágyamba. Ám nem mindig sikerül a babérokat learatni. Ha belül érzi az ember, hogy jó az, amit csinált, akkor azt önmagának mégis sikerként könyvelheti el. Van még egy lehetőség. Az, amikor elismerik a produkciót, ám a kívánt győzelmi serleg mégsem vehető át. Sajnos így történt ez az idei Ki mit tud?-on, a szolnoki Pelikán Táncklubbal, Tombor Zoltánnal és a Tiszafüred Táncegyüttessel. Igen jó és színvonalas produkciókat mutattak be, ezt erősítik a rájuk leadott közönség- szavazatok, melyek sajnos nem minden esetben voltak elegendőek a továbbjutáshoz. Most, szombaton eldől, hogy magunkat is oda kell-e írnom az előbb felsorolt nevek mellé, vagy a Tisza Táncegyüttes kap még egy lehetőséget a bizonyításra. Mindenesetre úgy érzem, megtettünk és megteszünk mindent, hogy jó produkciót mutathassunk be. Az előzőekben említett kihívás lám itt van. Mi csináltuk magunknak. Szerencsénkre segít az ilyen és ehhez hasonló próbatételek könnyedebben vételén az a tény - most még el-- mondhatjuk magunkról, de pár év múlva már nem így nevezik a korosztályomat -, hogy fiatalok vagyunk. Fiatalok, akik kellő optimizmussal, jókedvvel és humorral átitatva élnek ebben a versengő világban. Simon Gyula A jászjákóhalmiak sikere Mesterszálláson A segítségnyújtás szép példája Zagyvarékason Fénymásoló a könyvtárban A mai rohanó, állandóan változó világunkban nagy szükség van egymás segítésére. Zagyvarékason szép példát mutattak erre a kisvállalkozók és a különböző cégek. Nekik köszönhetjük, hogy július elsejétől már új szolgáltatást, fénymásolást vehetnek igénybe a községi könyvtár olvasói. Régi vágyunk teljesült, hiszen a helyben használható kézikönyvek (szakkönyvek) esetében felbecsülhetetlen segítséget nyújt az új Sharp készülék. A diákoknak is könnyebb a jegyzetkészítés; a szakkönyvek érdekesebb fejezetei pár forintért megkaphatok, és egy-egy jogszabályra sem kell fejből emlékezni . . . A könyvtárosok a Pro Reno- vanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Karácsony Sándor szakalapítványától és a Szerencsejáték Alaptól elnyert pályázattal a gép árának 60 százalékát tudták biztosítani, a hiányzó összeget pedig az Újszász és Vidéke Takarékszövetkezet, a Zagyvarékasi Baromfi Kft., az önkormányzat képviselő-testülete, valamint a falu könyvtárbarát kisvállalkozói adták össze. Név szerint: Abonyi Pálné, Andrási Zita, Czabányi Tibor, Fábián Tiborné, Faragó Gyuláné, Kézér Imre, Kézér Zoltán, Kiss Lászlóné, Kohlberger Gyula, Kohlbergerné Kovács Éva, Kornyik Kálmánná, Maródi Gézáné, Pálinkás Já- nosné, Papp György és Szabó Tamás. Támogatóinknak - a könyvtárosok és az olvasók nevében - a nyilvánosság előtt is köszönetét mondunk. Kovács Zsuzsanna és Szaszkóné Borsányi Anna Tiszaörvény határában „Szemétdomb, szemétdomb elterpeszkedik” Tiszaörvény központjában egy tábla igazítja útba az arra járót: a Gulyás-tanyán lovaglásra és sétakocsikázásra van lehetőség. Mivel számomra is újdonság volt a hír, elhatároztam, megnézem. Mint később megtudtam, hozzám hasonlóan gondolkodik sok külföldi turista is, azok különösen, akik a lósport szerelmesei. A tanya, mely körülbelül egy kilométerre esik a „civilizációtól”, földúton közelíthető meg. És a téma, ami papírra vetett zsörtölődésem alapjául szolgál, most nem az úton hevert, hanem mellette. Nem messze a kis település utolsó házaitól egyre nő, növekedik egy nem éppen turistacsalogató látványosság, egy szemétdomb: „Szemétdomb, szemétdomb elterpeszkedik. Szemétdomb, szemétdomb a levegőt szennyezi” - jutott eszeme az annak idején oly nagy botrányt kavaró Illés-sláger a látvány láttán. Tiszaörvényen még nincs botrány, de az ott lakók egyre gyakrabban morgolódnak. A délibábos puszta romantikájára vágyakozó külföldi meg fotózhatja a szeméthegyet. Nagy melegben azonban gyorsan továbbhajt. A jó ég tudja, miért. . .?! Talán még a lovaglástól is elmegy a kedve. Augusztus végén az illetékes hatóságok munkagépei eltüntették a szeméthegyet, ám a közelben lakók azt mondták, hogy pár nappal utána újra hordták a területre a „friss árut". Nagyon félnek ezért, hogy kálváriájuk rövid időn belül újrakezdődik. Annál is inkább igaz lehet ez, mert állításuk szerint a terület nem kijelölt szemétlerakó hely. P. M. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Nagy sikerrel szerepeltek a jászjákóhalmi csapatok Mesterszálláson, a nemzetközi népi játék fesztiválon - augusztus 21-én. A közel húsz vetélkedő csapatból a középiskolás korosztály a 2., az általános iskolások az 5. helyet szerezték meg. Egyéniben első helyen végzett Vaskó Csaba, aki a kispályás labdarúgásban is a mezőny legjobbja volt, a 4. hely Tajti Gáboré lett. A nyerteseket Fodor István polgármester kapta lencsevégre a visszaindulás előtt, aki egyben a csapatok menedzsere volt. A parasztember nyakába veszi a vetőmagos zsákot! Egy bankember sirámai A közelmúltban egy bankember azon kesergett, hogy a magyar mezőgazdaság talpra állítására kb. két évvel ezelőtt Finnországtól 3,5 %-os kamatra adott, hosszú lejáratú 100 millió dollár kölcsönből 75 millió dollár még mindig a bankban hever. Nem kell a pénz a parasztságnak. Ugyanakkor a Világbank is adott 250 (?) millió dollárt mezőgazdaságunk átalakítására, „privatizációjára” - szintén 3,5 %-os kamatra! Ennek a sorsáról nem tudok, csak azt nem felejtettem el, hogy egy illetékes még akkor bejelentette, az újrakezdő gazdálkodók 16 %-os, kedvezményes kamatra kapják az indító hitelt. Én akkor felhördülve tiltakoztam az uzsoraeljárás ellen, és bár nem vagyok híve a mezőgazdaság eladósodásának, mégis azt javasoltam, hogy ha már nem lehet hitel nélkül indulni, a 3,5 %-ből a társadalom vállaljon át legalább két százalékot; az új gazdáknak csak másfelet kelljen fizetniük. Nem sikerült! Hogy miért nem, azt nem tudom, csak gondolom, de azt most elhallgatom. Az egyik nagy termelőszövetkezettől hozzám jutott az 1992-es évre előirányzott, egy hektárra szükséges gépi munkák díja - szántástól a betakarításig, amely kerekítve 20 ezer Ft-ot tesz ki. Ha a 75 millió dollárt 85 Ft-jával számolom, de tulajdonképpen ki sem tudom számolni, ezért csak a hasamra ütök és azt mondom: 330 ezer hektár parlagon maradt földet lehetett volna tisztességesen megművelni! Ugyanennyit, vagy még többet a Világbank által adott kölcsönből! A bankokat, a kormányt, a parlamentet nem ítélhetem el végrehajtható ítélettel, ezért az ítélethozatalt a történelem ítélőszéke elé terjesztem. Viszont felhívom az illetékeseket, hogy ne mocskolják be a parasztot azzal a híreszteléssel, hogy nem keli neki a föld; azért nem veszi fel a hitelt, mert nem akar dolgozni. Hiszen, ha megtakarított pénzén egy lovat tud vásárolni, azzal is megszántja a földjét; nyakába veszi a vetőmagos zsákot, és kézzel is elszórja az életet jelentő gabona magját . . .! Id. Kanta Gyula Berekfürdő
