Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-09 / 184. szám

1993. augusztus 9., hétfő Sportextra 9 Budapest-Symphonia Rali Új arcok az Olajbányásznál Végre teljes Rasid Abeljanov csapata Varga Géza Alig hihető, hogy akadna olyan sportbarát, akinek isme­retlen lenne a név: Knézy Jenő. Eddig ugyan leginkább a Tele­sport adásaiban találkozhattunk vele, mostantól azonban már a szolnoki kosárpalánkok alatt is gyakran fel fog tűnni. Igaz ugyan, hogy nem a papa, a nép­szerű sportriporter. Fia, ifjabb Knézy Jenő az, aki valószínűleg sok örömet fog okozni a Szol­noki Olajbányász kosárszurko­lóinak. A huszonegy esztendős, 198 centiméter magas bedobót jó néhányszor láthatta már játszani az Olaj közönsége. Akkor ugyan ellenfélként lépett pá­lyára, de tehetsége akkor is vi­tathatatlan volt. Pedig egyátalán nem volt olyan egyértelmű, hogy a kosár­labdát választja. Gyerekkorában az atlétikától az asztaliteniszig sokféle sportágat kipróbált - természetesen édesapja hatására - , míg végül e mellett döntött. Az általános iskola felső tagoza­tában előbb a Ganz csapatában ismerkedett meg az alapokkal, azután a MAFC gárdájánál foly­tatta egészen 1987-ig. A következő állomás a Tungsram volt, itt vált országos hírű kosarassá, majd amikor a két egyesület fuzionált, a Tungsram-Honvéd vette át a többiekkel együtt. Bár már tavaly volt szó róla, hogy Szolnokra szerződik, ak­kor még csak terv maradt. Most azonban, amikor megkeresték az Olajbányász szakvezetői, igent mondott. Egy plusz egy éves szerződését a héten fogja aláírni, ám az csak formalitás lesz, minden apró részletben megegyezett már Kékesi Istvá- nékkal. Bár még pénteken délután vett részt az első edzésen a pi­ros-feketéknél, nem fogadták teljesen ismeretlenek. A hu­szonkét éven aluliak válogatott­jában néhányukkal - Mérész, Takács, Bódi — együtt játszott az elmúlt héten, a többieket pe­dig ellenfélként ismeri az eddigi mérkőzésekről. Már az első másfél óra után kiderült számára, Rasid Abelja­nov irányításával kemény munka folyik a Tisza partján, ám abban is biztos, hogy jó hangulatú, barátságos társa­ságba csöppent. Ő lesz az ötös számú mez új tulajdonosa, sze­retne elődeihez - többek között edzőjéhez - hasonló sikerrel szerepelni benne. Kissé szűkösen mérik mosta­nában a centereket Olajbányá­széinál. Ivkovics és Góbi mel­lett Varga Géza birkózik szep­tembertől a palánk alatt. A hu­szonhárom éves középjátékos félig-meddig „cserébe” érkezett Berkics helyett Csepelről. Budafokon kezdett játszani, majd a Csőszerelő SK-ban foly­tatta. Tizennégy éves volt, ami­kor Németh József keze alá ke­rült a szigetországiaknál. Vé- gigküzdötte magát a korosztá­lyos válogatottakon, volt ka- dett- és IBV-válogatott, sőt ke­rettag a nagyválogatottnál. A Csepel első csapatához 1989-ben került, abban az év­ben, amikor sikerült bajnoksá­got nyerniük. Magyar bajnokként egyenes út vezetett a Testnevelési Egye­temre, ahol elvégezte a szak­edzői szakot. Eljátszadozott a gondolattal, hogy az Állam­igazgatási Főiskolával is meg­próbálkozik, de Szolnokra ke­rülve, nem biztos, hogy össze­egyeztethető lenne a sporttal. Valószínűleg a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari főiskolán folytatja. A 207 centiméterre nőtt kosa­ras igazán jól érzi magát a vá­rosban. Lassan kezd kiigazodni az utcák között, tetszik neki a viszonylagos csend és nyuga­lom a Budapest nyüzsgése után. Ráadásul a Holt-Tisza partján kedvtelésének, a horgászatnak is zavartalanul hódolhat a pihe­nés ritka perceiben. A csapaton belüli kitűnő hangulat őt is első pillanatban megfogta, úgy érzi, jól dön­tött, amikor aláírta a két évre szóló szerződést. Valószínű­leg itt jóval több játéklehető­séget kap, mint előző egyesü­leténél. Együtt vannak tehát az Olajbányász játékosai. Min­denki megérkezett, bekapcso­lódott az edzésbe. Nagyrészt fiatal kosarasokat kell össze­kovácsolnia Rasid Abelja- novnak a rutinos, „öreg ró­kákkal”, és igazi csapatot, nyerő gárdát kialakítani belő­lük a szeptemberi bajnoki raj­tig. SZS Pénteken déltől óriási hőség­ben és nagy érdeklődés mellett kilencvenhat páros vágott neki a magyar bajnoki futamnak szá­mító kétnapos verseny első ré­szének, amelyben mintegy száz kilométeres gyorsasági szakaszt kellett teljesíteniük az indulók­nak. A rajt után rögtön egy látvá­nyos szlalomot kellett leküz­deni, ami a versenybe még nem számított bele. Ennek ellenére szinte mindenki komolyan tette, a szépszámú közönség nem kis örömére. Ezután a mezőny kiköltözött Budapest környékére, ahol a rendezők négy gyorsasági sza­kaszt jelöltek ki, amelyeket két­szer kellett teljesíteni. Itt óriási küzdelem kezdődött az élme­zőny tagjai között. Az első hely már néhány szakasz után el­dőlni látszott a Ranga-Büki ket­tős javára, igaz, ehhez az is kel­lett, hogy talán egyetlen igazi ellenfelük, a Baumschla­ger-Widra páros a nagytarcsai gyosaságin körülbelül 180 km-es sebességgel bukott és to­tálkárosra törte a Ford Excortot. Az első nap végén Rangáék biz­tosan vezettek az ifj. Tóth-Papp és a Faragó-Rach kettős előtt. A verseny abszolút győztese a Ranga-Büki Lancia Delta, 2. Faragó-Rack Lancia Delta, 3. ifj. Tóth-Papp Toyota Celica. Szombaton már csak hatvan egység folytatta a küzdelmet ugyanolyan lendülettel, ahogy előző este befejezték. Rangáék továbbra is óriási tempót diktál­tak, és hatalmas küzdelem ala­kult ki második-ötödik helyen lévő versenyzők között. A szolnokiak számára nem volt igazán sikeres verseny. Az N4-es géposztályban az Orosz-Szaniszló páros rajtolt, és három gyorsasági után a má­sodik helyen álltak néhány má­sodperc hátránnyal. Ebben a géposztályban is nagy küzde­lem folyt az első négy kettős között. A Skanburger ASC ver­senyzői a hetedik gyorsasági után mindössze huszonegy má­sodperccel voltak az élen álló Koch-Hoffer csapat mögött. A nyolcadikon azonban Oroszék számára befejeződött a verseny, mivel a rajt után 1,5 km-rel az Opel futóműve szétszakadt. A szinte irányíthatatlan autóval még megpróbáltak végigmenni a 18 km-es szakaszon, de né­hány kilométer és még egy gu­midefekt után fel kellet adniuk a küzdelmet. Az A7-es géposztályban a Dudinszky-Tóth és a Ti- sza-Horváth páros rajtolt. A vi­szontagságos két nap után ők meglátták a célt, Dudinszkyék az ötödik, Tiszáék a hetedik he­lyen. A verseny nehézségére jel­lemző, hogy az elrajtolt páro­soknak csak a fele érte el a célt. Sok idejük nem lesz a verseny­zőknek, mivel három hét múlva Esztergomban folytatódik a Magyar Köztársaság rali baj­noksága. Itt még versenyben volt a Skanburger SC párosa Régi idők sportolói Feledhetetlen, csodás élményekkel gazdagodtak Nemcsak a hölgyekkel szem­beni udvariasság miatt adunk elsőbbséget a Szegedi Varga Kázmér családból Deák Erzsi­kének, hanem azért is, mert úgy véljük, szebb eredményekkel dicsekedhet, mint az egykori vízilabdakapus férje. Mindig különleges öröm fel­eleveníteni a fiatal éveket. így van ezzel az örökké vidám, mo­solygós, kiegyensúlyozott Sze­gediné Deák Erzsiké is, aki ko­saras korában nagyon szép és eredményekben gazdag pályát futott be. Ahogy visszaemlék­szik, Buday Péter tanár úr a Thököly úti iskolából kivitte az osztályt a Szolnoki MÁV sport­telepére, ahol a kosárlabdapá­lyán az akkori nagyok: Lő- rincné, Lovász, a két Bíró és társai játszottak. A tizenkét éves tanulóknak megtetszett a játék, az iskola mellett készítettek egy pályát, beneveztek a város isko­lai bajnokságába, amit a közép- iskolás csapatok között meg­nyertek. Közben az akkor már Loko- motívnál, Tasi János edző fiata­lította a csapatot, az idősebbek is felkarolták, segítették az utánpótlást, amelyben Deák Er­zsiké is helyet kapott. Akkor is a Lokomotívnál maradt, amikor kettészakadt a csapat, mert az egyik része átment a Légierő­höz. Az NB II-ben a társai Ko­vács R., Bolyhosné, Ratkai, Se­rege, Kelemen és Deák I. vol­tak. Aztán kellemes meglepe­tésként 1957-ben Pataki Erzsi­vel együtt meghívták őket a vá­logatott keretbe. Játszottak a vi­dék válogatottban, majd amikor Szegediné: - 1968-ban ra­gyogó évet zártunk kijelölték a huszonnégyes kere­tet, Deák benne maradt, és Ta­tára mentek edzőtáborba. Ott fokozatosan tizenkettőre csök­kentették a Brazíliába készülő keretet. Deák irányító poszton játszott, de bánatára - mint ké­sőbb megtudta, bizonyos okok közrejátszásával - nem került az utazó csapatba. 1960-ban a fő­városba, a VTSK együttesébe igazolt, amelyben 1968-ig ját­szott. 0 volt a csapatkapitány.- Csodálatos idők voltak - mesélte vidáman. - A válogatot­tal több nemzetközi tornán sze­repeltünk, a csapatommal - ak­kor már BSE néven - 1967-ben magyar bajnokságot nyertünk. A jutalmunk egy örökké felejthe­tetlen egyiptomi túra volt. A vá­logatottal 1968-ban Szicíliában játszottunk az Európa-bajnok- ságon, de sajnos nem kerültünk a döntőbe. Mi azért voltunk erőszakosabbak, mert Szolno­kon a fiúkkal játszottunk edző­mérkőzéseket és hozzászoktunk a keményebb játékhoz. De nem­csak a játék szerzett örömet, hanem az összetartás, a barát­ság. Együtt jártunk a férjekkel és a feleségekkel ebédelni, va­csorázni, nagyon jól éreztük magunkat. Amikor bajnokságot nyertünk, Killik László volt az edzőnk, aki később egy remek válogatott csapatot alakított ki. Az első férje Bohaty Miklós volt. Fiatalon, 48 éves korában hunyt el. Szolnokról került a MAFC csapatába, végig ott ját­szott, 116-szoros válogatott volt, és sajnálattal említette, hogy szülővárosában meg sem emlékeztek róla. Erzsiké 32 al­kalommal volt válogatott, és 1972-ben jött vissza Szolnokra. Szegedi Varga Kázmér kacs- karingós sportpályafutást tudhat maga mögött. Mint mesélte, a háború befejeztével ebédet hordtak, utána lejártak a MÁV-uszodába, ahol az akkor „nagy” vízilabdázók tartották az edzést. Amikor 1949-ben az MTE-be igazoltak, Deák Ferenc úszómester (Szegedi szerint Fogas Fercsi) úsztatta a fiatalo­kat. Mindenkinek 50 métert kel­lett megtenni, akkor már a Damjanich uszodában. Ő háton kezdett, majd pillangóval foly­tatta, edzés után pedig beállt a kapuba, szavaival élve, kap­kodta a labdát. 1950-ben a MÁV-hoz igazolt.- Haveri alapon szerveződ­tünk - idézte. - Gulyás, Kocsis, Honti A., Honti L., Horváth B., Tímár S., később pedig Zsidei, Láday, Kemenczei játszott a csapatban. A területi bajnok­ságban szerepeltünk, Cegléd, Jászberény, Hódmezővásár­hely, Szentes ellen. A MÁV-uszodába ekkor szüretien Tisza-vizet engedtek, amikor pedig hűvösre fordult az idő, a Damjanichba jártunk. Az Általános Gépipari Tech­nikum elvégzése után 1953-ban a fővárosba, a Finommechani­kához ment dolgozni. Lejárt a Császár uszodába, ahol két szolnoki, Mészáros és Farkas háromtusázó az Egyetemi Ha­ladásban sportolt. S mivel úsz­tak is, Szegedi is oda igazolt védeni. Rajki Lajos volt az edzője. Egy évvel később az FTC-ban védett, a Komjádi Kupában második helyet sze­Szegedi: - Sérülés miatt fejez­tem be reztek, edzéseken pedig Amb­rus mellett már a felnőttek kö­zött is őrizte a kaput. Mégis visszahívták 1955-ben, amikor Boros Szolnokról Újpestre ment. Igen ám, de Boros közben visszajött, így felváltva védtek. Hívta a Vasas, de egy évet ki kellett volna várni, ezért végleg a Szolnoki Dózsánál maradt. Válogatottban is szerepelt, de már nem emlékszik, hogy után­pótlás vagy B néven. Volt vas­utas és belügyi válogatott is. Csapatával sokszor járt külföl­dön. Emlékszem, amikor 1957-ben az akkori NDK-ban a Dinamo Magdeburg ellen 12-1-re győztünk, a mérkőzés után a német játékosok sírva fa­kadtak. Ha a két válogatott, Boros és Kanizsa edzőtáborban tartóz­kodott, részt vett csapata felké­szítésében. Ötször volt tagja a Dózsa magyar bajnok csapatá­nak, 1959-ben a Balatont átúszó együttesnek, de részt vett a Kunsági-főcsatorna távúszásá­ban is. 1964-ben sérülés miatt, fejezte be a játékot. Selmeci, Kozák és Esztergomi jött utána, akiket tanított.- Akkor kitűnő volt a csapat- szellem. Összetartottunk, a víz­ben mindenki egyet akart. Győzni! Dr. Hasznos volt az ész a csapatban, öccse, Pista pedig az összetartó erő. Kijelentem, hogy ha Hasznos István nincs, akkor ma Szolnokon nem lenne vízilabda. Ma már mindketten nyugdí­jasok, és a lányukkal hármasban boldog családi életet élnek, (pi) Bayamon: A Puerto Ricó-i Bayamon városában a WBC profi félnehézsúlyú ököl­vívó-bajnoki címért vívott mér­kőzésen az amerikai Gerald McClellan mindössze húsz má­sodperc elteltével küldte pad­lóra honfitársát, Jay Bellt. McClellan ezzel nemcsak meg­védte címét, de új világcsúcsot állított fel, minden idők leg­gyorsabb kiütéses győzelmét aratva. A Guinness rekordok könyvében is jegyzett K.O.-vi- lágcsúcsot korábban a brit Lloyd Honeyghan tartotta, aki 1987-ben Marbellában a negy­venedik másodpercben ütötte ki amerikai ellenfelét, Gene Hatchert. Moszkva: Az orosz főváros­ban zajló pályakerékpáros-baj- nokságon a szentpétervári Lo­komotív gárdája 4:05.507 per­ces időeredménnyel világcsú­csot ért el a 4 km-es állórajtos csapatversenyben. A korábbi rekordot a német válogatott tar­totta 4:08.064 perccel. San Diego: A 375 ezer dollár összdíjazású női tenisztornán a párosok második fordulójából Temesvári Andrea az olasz La­ura Golarsával az oldalán játék nélkül jutott tovább, mivel a Jennifer Capriati, Magdalena Maleeva (bolgár) kettős ameri­kai tagja sérülésre hivatkozva már korábban visszalépett a versenytől. Róma: Pierluigi Casiraghi, az olasz Juventus labdarúgó- csapatának játékosa csaknem 5 (4.7) millió dollárért a Lazio együtteséhez szerződött. A hu­szonnégy éves játékosért járó összeget a Lazio két részletben köteles kifizetni a torinói csa­patnak. Párizs: Végleg eldőlt, hogy Roland Wohlfarth, a német Bayern München csatára a fran­cia St. Etienne-hez szerződött. A harmincéves labdarúgó há­roméves szerződést kötött a klubbal, amely 2.8 millió már­kát fizetett érte. Zürich: A Nemzetközi Lab­darúgó-szövetség (FIFA) vég­rehajtó bizottsága törölte a ko­rábban doppingvétség okán az ügy végleges lezárásáig eltiltott két dél-amerikai labdarúgó fel­függesztését. Az újabb vizsgálat bebizonyította, hogy a július 25-én lejátszott Bolívia-Brazí- lia világbajnoki selejtező mér­kőzés után levett vizsgálati anyagban kimutatott kokain ab­ból a nemzeti italként számon tartott teából származott, ame­lyet a bolíviai Miguel Angel Rimba, illetve a brazil tartalék kapus, Armelino Qoaglo Zetti fogyasztott a találkozó előtt. A FIFA a hivatalos döntés módo­sításának jogát továbbra is fenn­tartja. London: Újabb ukrán atléta akadt fenn a doppingrostán. A kétszeres világbajnok és olim­piai bajnok harminckét éves kö­zéptávfutónő, Tatjana Do- rovszki négyéves eltiltás elé te­kint, míg a legfrissebb hírek szerint a július 7-i lausanne-i Grand Prix verseny után Inyessza Kravec olimpiai ezüstérmes távolugró ugyan­csak pozitív vizsgálati ered­ményt produkált. Kijev: Az ukrán labdarúgó­bajnokság rajtja előtt tragikus gazdasági helyzet bontakozott ki a Dinamo Kijev együttesénél. Az egykori Szovjetunió siker­csapata, amely az elmúlt évek­ben tizenhat játékost adott el eu­rópai élcsapatoknak, jelenleg 2 millió dolláros adóssággal ren­delkezik, játékosai pedig négy hónapja nem kapnak fizetést. Temesvár: Befejeződött a második ejtőernyős Európa- bajnokság. A felnőttek verse­nyében a magyar Asztalos Ist­ván első helyen végzett a pon­tossági számban. Knézy Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom