Új Néplap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-07 / 183. szám
8 Magyarok Moldvában 1993. augusztus 7., szombat Három népcsoport közös neve Bizonyára mások is egyetértenek velem abban, hogy milyen nehéz a csángók eredetének történelmével kapcsolatos kérdésekre határozott választ adni. Nem véletlenül kavart már olyan sok vitát e kisszámú néptöredék, hisz sokakat érdekelt a származásuk, vallásuk, élei-, módjuk, annál is inkább, mert egymástól eltérő földrajzi, néprajzi környezetben élték át a történelem egyes szakaszait, másként viszonyultak azokhoz. Érthető akkor, hogy még ha egy fának ugyanazon ágáról is hajtottak ki, a századok során úgy eltávolodtak, hogy néha nem ismernek egymásra. Ezért is vontak le már sok téves következtetést, írtak le „megcáfolhatatlan” érveket, mellyel igyekeztek lezárni a csángók kilétével kapcsolatos bonyolult kérdéseket. Tudtom szerint egyértelmű és végleges képet még nem alakítottak ki, hiszen naponta kerülnek elő újabb és újabb, múltjukra vonatkozó adatok. Egy azonban biztos, hogy általuk a magyar nyelv keleti határát nem a Keleti-Kárpátok, hanem legalább a Szeret folyó völgye képezi. Sőt azon túl is vannak csángó települések. Maga a csángó elnevezés sem tisztázott. Három nagyobb, magyar nyelvet beszélő népcsoportra alkalmazzák: a gyi- mesi, a hétfalusi és a Moldo- vában élő csángókra. Ezek egymástól nagyobb távolságban, más-más földrajzi-történelmi körülmények között távolodtak el, de ugyanakkor megmaradtak hasonlóságaik (elsősorban nyelvükben). A barcasági csángó magyar Hétfaluban (Bácsfalu, Hosszúfalu, Csemátfalu, Tatrang, Zajzom, Pürkerec, Türkös - valóban hét), Brassó mellett hármas hatás alatt élt, viseletében, építkezésében szászos vonásokat nyert, nyelvében magyar, vallásában evangélikus, mint a szász, vagy katolikus, református, esetleg unitárius, mint a magyar, illetve székelyek. Ezért látni annyi templomot, amint beérünk a Hétfaluba. Ők egyébként fenntartás nélkül tudják és mondják, hogy hétfalusi csángó magyarok. Bár nem szoktak különösebben foglalkozni velük, néprajzi érdekességként számon tartják őket, mint különleges színfoltot. Hogy mikor és hogyan lettek ők „csángók”, azt tudtommal még nem teljesen tisztázták. A gyimesi csángók a Székelyföld keleti határán, a csíki havasok aljában, a Gyimes völgyében, öt-hat faluban laknak. Egy falu Bákó megyében (Mol- dovában), a többiek az egyik székely megyében (Hargita megyében) élnek, de jól körülhatá- roltan a székelyektől, tudván, hogy honnan kezdődnek a csángó falvak. Ők is, amint a hétfalusiak, magyar környezetben, sőt századokon át Magyar- országon éltek, békésen elkülönülve a szintén magyarul beszélő székelyektől. Viseletűk, amihez oly nagyon ragaszkodtak, a „fő ismertető jel”, amit románosnak mondanak a székelyek, hisz olyan, mint az átlag moldovai viselet. Vallásuk azonban római katolikus, és magyar anyanyelvűek, mint a környező székelységé, viszont nem vették át a székely viseletét, ami sokkal újabb keletű. Ők maradtak a réginél. Mivel mindig voltak magyar papjaik és tanítóik, ezért tisztán beszélik a magyar nyelvet, és miként nincsen székely nyelv, úgy nincsen csángó nyelv sem. Amikor csángókról beszélünk, többnyire a moldovaiakra gondolunk, akik különleges színfoltot képeznek Románia néprajzi térképén. A gyimesi csángók összekötő hidat képeznek a moldovai csángók felé. Viseletűk, vallásuk azonos, nyelvjárásuk is sok hasonlóságot mutat. Sokat vitatták már a csángó szó értelmét, de van sok találgatás meg rámagyarázás is. Csángókutatók írják, hogy „elcsán- gál” - elcselleng, elszédeleg, eltávolodik értelemben. Ez érthető a moldvaira, de a hétfalusi nem csángált el, mégis ugyanúgy csángó, ugyanúgy gyimesi is. De még az is gyanús, hogy a csángatás, ha csengetés, harangozás értelemben jelezték volna a veszélyt, a közeledését valaminek. Ez is tévedés lehet, mint az a magyarázat, hogy az elmenekült határokat védő székelyek felvették a román viseletét, hogy az ellenség vagy üldözőik, az osztrák hadsereg katonái ne ismerjék fel. Csupán ezekből nem lehettek a moldovai csángók. A legbiztosabb jel a vallás Első élményem a csángókkal kapcsolatban a szülőfalumban, a Székelyföldön volt gyermekkoromban, amikor a falunkoft áthaladó, meszet áruló szekeressel nagyanyám magyarul beszélt. Mivel az öltözéke számomra idegennek tűnt, valahogy így magyarázta nekem: ez egy csángó ember volt, és hogy a csángók ott élnek a hegyen túl, nem messze tőlünk, vagy 10-12 kilométerre, és épp olyan magyarok, mint mi, épp olyan katolikusok, mint mi, ugyanúgy miséznek, mint nálunk (latinul), csak romános az öltözetük. Azután másoktól hallottam, hogy vannak olyan csángók is, akik csak rosszul vagy egyáltalán nem tudunk magyarul. Égyesek helytelenül mondták, hogy vannak román és magyar csángók. Volt olyan hivatalos álláspont is (sőt ma is), mely szerint elma- gyarosodott (de Moldovában hogyan?), sőt katalizált románok lennének. Moldova egykori leírója, a román Dimitrie Can- temir, aki fejedelem is volt, említést tesz róluk, és ő is magyarnak és katolikusnak mondja őket, és elismeréssel szól arról, hogy a gazdálkodás mellett a mesterségekhez is értenek. Azt is feljegyezték, hogy a középkorban két római katolikus püspökség volt Moldovában. Levéltárakból előkerült sok feljegyzés olyan falvakról is, amelyek már nem léteznek. A csángó szónak egyébként van a székelyek között egy kicsit lekicsinylő íze is. És valóban, a székelyek egy része - ha nem is nézi le, de azért nagyjából ugyanúgy lekezeli a csángókat, ahogyan az anyaországiak egy része az erdélyieket. A más kultúra, más környezet, más felfogás, más hatások sok eltérést, más viselkedést határoznak meg, melyeket nem választanak, hanem mindenik úgy kapja. Csak felnőttkoromban jutottam el a Gyimesekbe. Ott láttam egy csángófesztiválon több csángó csoportot, amely sok mindenben hiányosan tükrözte a valóságot. Útban hazafelé kérdeztem egy budapesti muzeológus útitársamat, hogy: „miért járnak a csángók román (moldovai) viseletben?” Számomra is akkor tisztázódott, hogy ez egy általános, régies lepelviselet, amely Kelet-Euró- pában le az ázsiai sztyeppékig és le a Balkánig uralkodott e tájakon. Egyesek közülük még ma is őrzik, így a csángók is. Ne lepődjünk meg, hogy a karcsú, sikkes székely viselet, a színpompás kalotaszegi és a méltóságteljesen színgazdag torockói újabb keletű. A csángók tehát őrizték viseletűket, ezzel párhuzamosan védték meg nyelvüket és vallásukat is, így ma is magyarul beszélnek, jellegzetes tájszólással, és római katolikusok, mint a székelyek. A moldovai csángó vidéket később ismertem meg, egy kedves ismerősünk vezetésével egy kisebb csoport társaságában. Ekkor alakult ki az a véleményem, benyomásom, hogy aki a Csángóföldre megy, egyik döbbenetből a másikba esik. Elmondani nehéz, de az ámulattól a félelemig minden fokozatot sikerül átélni. Ahogy átmentünk az Oj- tozi-szoroson, kezdtek sorakozni a csángó faluk. Ekkor tisztáztam le, hogy ezeknek majdnem fele a Tatros mentén, annak három mellékága (Ojtoz, Uz, Tázló) völgyében található. Az itteniek a Székelyföld közelében lévén, erősebb székely hatás alatt éltek. A keletiebbek a hagyományőrzőbbek, a Szeret völgyében élnek a Moldova torkolata (Roman vidéke) az Aranyos-Beszterce-torkolat (Bákó vidéke) és a Tatros torkolatánál (Szászkút) csoportosulnak. A Szeréttől keletre is vannak csángó falvak, és ezektől északra is. Sőt a Pruton túl is voltak csángó falvak (Szovjet Moldáviában). Romántól északra vannak a bukovinai csángók, akik egészen későn települtek oda a Székelyföldről, és ebben az öt-hat faluban (Hadikfalva, Jó- zseffalva, Istensegíts, Adjonis- ten stb.) minden tekintetben székelyes jellegüket megőrizték. A környező ukrán, román és német hatás csak kismértékCsángóföldi---------------------------------------------------------------------1-------------------------------------------------A név is árulkodik Egy Jászvásár (Iasi) közelében lévő faluban, egy Roca (olv.: Róka) nevő személytől megkérdeztem:- Nem római katolikus véletlenül?- De igen! - mondta barátságosan. - De honnan gondolja? t - Hát a nevéből! - feleltem. Kérdésemre, hogy ott még vannak-e római katolikusok, azt mondta, hogy az egész falu az. Mikor a nevekről érdeklődtem, kiderült, hogy tele van az egész falu magyar értelmű vezetéknevekkel, mint például a Róka is. A kérdezett meggyőződéssel mondta, hogy szerinte nem tudják mások sem, hogy az elődeik magyarok lettek volna, a faluban senki sem tud magyarul. Ugyanezt mondta a Scheia (ejtsd Szkeja, s ki tudja, hogy írták vagy ejtették régebben) nevű kis falu papja, amikor elmondta, hogy az egész falu katolikus, de nem beszélnek magyarul, és nem is tartja magát senki magyar eredetűnek. Gorzafalván (most Ojtuz a neve) az idősebbek tökéletes magyarsággal magyarázták, hogy a gyerekek már azért nem tudnak magyarul, mert a diri- ginte (osztályfőnök) megmondta, hogy nem fognak megtanulni sem írni, sem olvasni, ha nem beszélnek velük a szülők románul, mert csak román iskola van, miként mindenhol egész Csángóföldön, egész Moldovában. A szülők ezt belátták, és ekként cselekedtek. A gyerekek nagy része már valóban hiányosan tud magyarul. Bogdánfalván éppen Mária napi búcsú volt. Vendéglátónknál mindenki magyarul beszélt, tisztán és érthetően. Nem győzött csodálkozni ezen az a magyarországi útitársunk - aki nem ismerte a román kölcsön- szavakat -, hogy mindent tökéletesen ért. Egyszercsak bejött egy fiatal nő, és lassan mindenki átváltott románra. Aztán megmagyarázta a házigazda, hogy a fiatalasz- szony román. A házassággal a katolikus szokás szerint áttért a katolikus hitre. De az ő kedvében befolyásolta őket. Ezek nagy része áttelepült Magyarországra Bácskába, majd Baranyába. A nemrégen nagy nehezen megjelent Csángó Újság (újabb nevén: Moldovai Magyarság) adatai szerint a csángó falvak a következő számban találhatók: 1. Bákói esperesség: 37 plébánia, 120 filia, azaz 157 római katolikus település; 2. Jászvásári (Iasi): esperess- ség: 19 plébánia, 29 filia, azaz 48 római katolikus település; ért román nyelven kell beszélniük, hogy ő is értse. Lehet, hogy valaha megtanul magyarul, lehet, hogy soha. Mert a katolikus egyháznak van ereje beolvasztani egyeseket, de az általuk beszélt magyar nyelvnek már kevésbé. Klézsén idős néni jött a templomból. Kérdezgetni kezdtem erről-arról.- Maga katolikus, vagy nem?- szegezte nekem a kérdést.- Fontos az, ha egy nyelven beszélünk? - kérdeztem.- Igen, mert jönnek ezek a magyarországi, meg erdélyi urak. Ezek hitetlenek, ezek po- gányok. Velük nem tárgyalok! Aki nem katolikus, nem is magyar!- De maga hogy imádkozik?- kérdeztem tovább.- Magamban így, hangosan úgy, olvasni csak úgy tudok, románul.De az nem számít, úgyis mind egyformák leszünk. És tényleg, aki nem katolikus, azzal nem is tárgyalt. Volt útitársunk, aki ezen megütközött. Most neki kellett megmagyarázni, hogy a csángó asz- szonynak milyen idegen a nem katolikus. Az ortodoxot, az esetleg nem is ismert román nyelvet megszokta, de a protestáns vallások számára valahol a pogányság körében találhatók. Érthető, mert a Kárpátok a reformációnak határt szabtak. Moldovában nincsenek protestánsok. Aki ott magyar, az katolikus is. Sajnos, miként a reformáció, úgy a nyelvújítás szavai sem jutottak át oda. Éze- ket az újkeletű szavainkat általában nem tudják. Helyettük román kölcsönszavakat vagy saját kreált, néha nagyon kifejező szavakat használnak. Szabófalváról kimenet idős nénit kérdeztünk útirányunkról, természetesen magárul. 6 románul válaszolt. Mikor megkértük, hogy mondja magyarul, mert az egyik útitársunk, aki Magyarországról jött, nem tud románul, teljesen érthetően és folyékonyan mondta el, amit kérdeztünk, bámulatunkra minden „s” 3. Bukoviniai plébániák: 8 plébánia, 55 filia, azaz 63 római katolikus település. Ezek szerint a három egyházmegyében 84 plébánia, 204 filia, tehát 288 katolikus település van. Hangsúlyozni kell, hogy vannak csángó falvak, ahol még a szülők, s lehet, hogy a nagyszülők se tudtak már magyarul, ezek a falvak szétszórtan, távol a sűrűn lakott csángó településektől találhatók, nyelvük már román, de vallásuk maradt róhelyett „sz”-et használva. Majd így búcsúzott el:- Iszten áldja meg! Döbbenetünkre vezetőnk elmondta: ezek a sziszegő nyelvjárást beszélő csángók. Volt egy kolléga, aki pár évig dolgozott egy csángó faluban. Mikor érdeklődtünk az ottani csángókról, nagyon meglepődött. Ő nem is tudta, hogy az csángó falu. O sohase vette észre, hogy azok magyarul beszéltek volna. Lehet, hogy ott már el is hitték, hogy „az a nyelv az ördög nyelve”, miként nem átallotta hirdetni egy-két katolikus pap is. Vagy a nyelv az utcáról már beszorult az udvarra, a családba? A név árulkodik. De sokszor be is csap, mert helyenként a vezetékneveket is lefordítják. Lészpedi házigazdánk Fazekas nevű volt, azonban a személyi igazolványában és minden iratában Olaru volt, ami ugyanazt jelenti. így elég gyakori, hogy a moldovai csángóknak két nevük is van. Egy hivatalos, és egy köznapi, ahogy a faluban tudják. A hivatalos a lefordított vezetéknév. Persze a keresztnevet is lefordítják, és ez így van a naptárakban is. Egy más alkalommal Bukarestben a Szent József püspöki székesegyházban láttam két keresztelendő kisgyereket. A szülők öltözete semmit sem mondott, de a pólyán megláttam a csángó szalagot (bemicnek nevezik). Sokáig füleltem, amíg megszólaltak magyarul egymás között. A házastárs magyarul beszélt, amikor a harmadik - a keresztmama lehetett - közelebb jött, ismét románul szóltak. Arra lettem figyelmes, hogy az asszony kérdezte, hogy a JÓSKÁT hogy is kell beíratni.- Hát JOSIF! - súgta oda a férfi. Azt már azelőttről tudom, hogy Istvánt igen, de Lászlót nem tudnak keresztelni, mert ilyen nincs a csángó katolikus naptárban. Június 27-re valami más szentet tettek be, így adja ki a jászvásári (Iasi) római katolikus püspökség. mai katolikus. Egyébként ez a legbiztosabb megkülönböztető jel, ugyanis tudott dolog, hogy ,i környező román falvak ortodo, (görögkeleti) vallásúak, a csángók viszont mind római katolikusok, bárhol is laknak. Ez nekik tehát szinte nemzetiségi jelük is, amit büszkén és bátran vállalnak. Bárhol is lehet kérdezni, sőt ha a nemzetiségüket akarja megtudni az érdeklődő idegen, római katolikust (helyenként románkatolikust) mondanak.
